Ahoj poplacsek

6/10 A Sisu rendezőjének korai zsengéje
Jalmari Helander pályáján a fejlődés jól megfigyelhető: ez még csak egy amolyan „de pihent agyúak ezek a finnek” jellegű film, kedélyes henteléssel színesítve, 12 évvel később a Sisu meg már egy műfajilag rokon, de jóval érettebb alkotás. A rendező a bevált csapaton mindenesetre nem szeret változtatni, mindkét filmben játszott apa-fia, a Tommila família két tagja, Jorma és Onni. Onni magyar hangjával sajnos üveget lehet vágni, rém irritáló, amolyan „felrúgnám a holdig” érzést kelt – szerintem ez nálam kb. fél csillaggal rontotta az értékelést. Nagyon dióhéjban ez itt most egy zombitélapó film, melyet valami jóféle skandináv kisüsti vagy más hallucinogén ihlethetett. Popcornnal és lelazult ál... több»

4/10 – A pszichológus énem megkínozva sír a sarokban
Valahol 20-30 perc környékén majdnem lekapcsoltam, de végül nem bánom nagyon, hogy végignéztem. De azért egy kicsit mégis. Halálos beteges bakancslistás filmekkel tele a padlás, itt most kicsit más a felállás, mert egy gyerek esik kómába, és anyu áll neki végigcsinálni a gyerek bakancslistáját, abban a reményben, hogy ennek lépéseiről a gyerekének mint passzív hallgatónak beszámolva segíteni fogja a felépülését. Pszichológiai szempontból nagyon borzolta az egész az idegeimet, mert anyu tipikusan az a szülő, aki nem engedi a gyerekének a saját életét élni, megválasztja helyette a jövőbeni pályáját, a sportját stb., ahogy azt oly sokan teszik. De amikor a gyerek kómába esik, és anyu megtalálja... több»

5/10 – Célt tévesztett történet
A gyilkos gondolkodása nem koherens. A nyomozónő karaktere alapján a forgatókönyvíró-rendező valószínűleg nem ismeri a mentális fejlődés fogalmát. A gyilkos és a nyomozónő találkozása során a nyomozónő „túsztárgyalása” ellentmond a nem kiterápiázottnak ábrázolt személyiségének, ráadásul kínos is a kivitelezése, nem sok f*ngja van az írónak arról, hogy hogy próbál egy pszichológiai szakember egy gyilkossal kapcsolatot és bizalmat építeni. Ráadásul el kellene dönteni, hogy a nyomozónő akkor még hordozza a problémáit, vagy sem. A brutalitás pedig önmagában még egy filmet se tett jóvá. Ezt se, pedig ez igencsak brutális. Hát ennyi. Mondjuk kriminek legalább krimi.

5/10, a szereplők okán és a Branagh iránti tiszteletből
Engem ez a film lehangolt. Kenneth Branagh óriási szolgálatot tett a filmkultúrának a Shakespeare-feldolgozásaival, de ezt a hetedik éve tartó Agatha Christie ciklusát nem értem. Legutóbb a Szeánsz Velencében című filmjét láttam, tök feleslegesen. Abból kiindulva ezt óvatosan kikerültem volna, ha a megérzéseimre hallgatok, és nem másokra. De mondta valaki – akinek filmügyekben nem fogok adni a szavára a jövőben –, hogy ez a film így jó meg úgy jó, ezért hát adtam neki esélyt. Magamra kellett volna hallgatnom, nem nyerte el a tetszésemet. Mondom, mi volt a gondom. A Shakespeare-filmek esetében sikerült az egykori drámaíró nyakatekert óangolságából egy olyan keretbe átemelni a drámákat, hogy a... több»

Nem arról szól, hogy van egy idegen a szekrényben.
Damián egy bútorjavító asztalosműhelyben tölti a fél életét, amikor egy napon az érdemei elismerése mellett kivágják, mint macskát szomorkodni (hogy ne legyünk túl trágárak). A helyzetre latinos temperamentummal reagál, majd mivel nem akar konfrontálódni a volt főnökével, találomra bebújik egy kiszállításra váró szekrénybe. Láttam az előzetest, és megállapítottam, hogy hú, ez jó fura film, és érdeklődve töltöttem le. Ezen a ponton már biztos voltam, hogy el kell kezdeni figyelni a szimbólumokra, metaforákra és, hogy valójában mit is látunk. Aki nehezebben kapcsol, annak is teljesen világossá fog válni 65 perc környékén, hogy más filmet lát, mint amit elkezdett nézni. A rendező fokozatosan ad... több»

2/10. Egy próbát azért megért. Na jó, nem annyira.
Szeretek utazgatni – mostanában az ázsiai interkontinentális repülőjáratokon már külön kategóriát képeznek a bollywoodi filmek a választható tartalmak között, és én előszeretettel szoktam ezekkel arcon csapatni magamat. Egy hete jöttem haza a legutóbbi ilyen távolabbi utazásomból, az oda-vissza repülőúton pedig természetesen ezúttal is több bollywoodi filmet néztem meg. Mindegyik jobb volt ennél, az a nagy büdös helyzet. Pedig én a repülőn direkt a gagyira próbálok rámenni, legyen min röhögni. Azért sejtem, hogy huszonhárom évvel ezelőtt miért kaphatott ez a film kitüntetett figyelmet: nem az a tipikus bollywoodi produkció, hiányoznak a műfajban kötelező vizuális elemek, túlzások és táncok, ... több»

4/10, ki volt itt a célközönség?
Hát én nem egészen értem, hogy mi volt itt a terv. Aaron Sorkin írt pár sikeres forgatókönyvet, de rendezőként nálam nem aratott sikert. A színjátszás színházasan hangoskodó, a történetmesélés és a vágás zavaros, és a nézőnek küzdenie kell a figyelme fenntartásáért. A remek Nicole Kidman és Javier Bardem tehetsége nem tud kibontakozni, a történet érdektelen. Legalább J. K. Simmons játéka természetes, nem tudta a rendező sterilizálni úgy, mint Bardemet és Kidmant. Kissé off, de Kidman különben fizikailag remek formában van (kb. 54 éves volt a forgatáskor), a plasztikai sebészének viszont sajnálatos módon túl nagy szabadságot engedélyezett, így kicsit nehéz felismerni. Hát, sajnálatos. Jobban ... több»

8/10, erőfeszítést igényel, de megéri, különleges
Én meglehetősen Murakami b**i vagyok, nagyon ismerem a könyveinek a világát. Az író Férfiak nő nélkül című novelláskötete kilóg az író jellemzően igen sajátos és szürreális nagyregényeinek sorából, hasonlóképpen a másképp eltérő Miről beszélek, amikor futásról beszélek? című könyvéhez. A háromórás film a Férfiak nők nélkül kötet egy mindössze pár tíz oldalas novellájából fejlődött ki. Úgy vélem, hogy a rendezőnek nagyon magas színvonalon sikerült az ebben a könyvben ábrázolt világot és hangulatot megjeleníteni a rendkívül hosszú, de emlékezetes hatású alkotásban. Szóval a film folyása iszonyú lassú, de tele van mély tartalommal, és nem csak a dialógusokban, hanem a hosszú és lassú képekben é... több»

6/10, Érdekes ötlet ZS kategóriás pillanatokkal.
Jude Law és Forest Whitaker mesterséges szervprotézis-behajtót játszik a meg nem határozható jövőben. Az egész minden pillanatában valami másra emlékeztet. A belváros ötödik elemes, a nyomorgó többség meg posztapokaliptikus dzsuvában lakik, mint a Terminátor robotok elől bujkáló lázadói. Közben az autók 2000-es évekbeliek, Jude Law is egy VW Touareget hajt, ami attól futurisztikus, mert a kerékjárati ívre feltettek valami lemezt, van az alvázon nyolc kék led, meg a tetején egy csomagtartószerű b*sz. A sztori kicsit olyan, mint a Lopott időben, csak ebben a disztópiában a nem mindenki számára egyformán hozzáférhető erőforrás nem az idő, hanem a mesterséges szerv. A kivitelezés a jó és a gagyi... több»

9/10, Melyik hülye sorolta ezt be horror vígjátéknak?
Nagyon eredeti film, nem készültem fel, hogy mit fogok látni, mielőtt bementem a moziba, de le voltam nyűgözve, hogy milyen intelligens és tartalmas alkotást kaptunk ismét az A24 jóvoltából. Hiába, ha egy film elején meglátom, hogy A24, már tudom, hogy ott több lesz, mint egy öncélú csihi-puhi vagy romkom, és ez ismét így volt. Paul Matthews unalmas és átlagos egyetemi tanárral (Nicolas Cage) igazán különös dolog történik, tömegesen jelenik meg emberek visszatérő álmaiban. Ez elsőre elhozza a nem várt népszerűség minden jó és kevésbé jó oldalát számára, de ez a pozitív szakasz csak addig tart, míg a dolgok további alakulása tovább nem bonyolítja ezt az amúgy is meglehetősen viccesen hülye he... több»

7/10, meglepően rendben volt, főleg az első háromnegyede
A film első háromnegyede meglepően jól alakult, kiválóan fényképezett, és egész gördülékeny volt. A színészi játék is klasszul ment, csak 1-2 jelenet volt, amit inkább újra kellett volna forgatni. Mivel azért attól nehéz eltekinteni, hogy ez mégiscsak egy nemzeti hősteremtő kurzusfilm a legfőbb udvari rendező műhelyéből, számítottam rá, hogy lesznek áthallásos üzenetek, de ezektől jobbára megkíméltek minket. Két dolog miatt volt csak, hogy fel kellett vonjam a szemöldököm, az egyik, amikor a nővérek beszélgetnek egymás között, és az egyik közvetíti a jelenkori legfőbb női princípiumot (by Ákos), hogy nem is tudom már, hogy is fogalmazta, valahogy úgy, hogy a nők dolga vagy életküldetése vag... több»

6/10, Maga itt a tánctanár?
Hát hol is kezdjem, az eredetiséget néha hiányoltam azért. Jó, tudom, már hallom is, hogy „de hát mit akarsz, miről szóljon, hiszen bemondták, hogy megtörtént események ihlették”. Nos, ez a „megtörtént események ihlették” a leglazább valóságkapcsolat definíciója filmes nyelven, azt jelenti, hogy valaki hallott egy sztorit, amitől támadt egy ötlete, amit utána még jól átvariáltak. Ebben a filmben ez lehetett volna annyi, hogy van Új Yorkban egy állami iskola, amelyikben tényleg sok a problémás diák. De elárulom én, aki látta a filmet, hogy a tánctanár is létezik, és a kezdeményezése is. :) Szóval van egy iskola, benne a sok 3H (halmozottan hátrányos helyzetű) nebuló. Aztán jön a tánctanár (ló... több»

7/10, egy fokkal jobb volt, mint amire számítottam
...de csak egy fokkal. A feleségem választotta ma esti szórakozásnak ezt a filmet, és amikor megláttam, hogy Jennifer Lopez szerepel benne, akkor komolyan megijedtem, és fejben már fel is adtam a reményeimet. Aztán láttam, hogy Owen Wilson is szerepel, ő meg azért szokott lenni jó filmekben is, na, akkor adjunk mégis esélyt. A film maga egy totál sablonos csajos romantikus mozi, folyik benne a nyál nagy, széles patakokban mindenhol, ahol kell, mérnöki pontossággal. Annyi hozzáadott értéket találtam benne, hogy relatíve kritikusan foglalkozik az instaceleb influenszer külsőségi értékrend valódiságával és érvényességével, ami persze óriási közhely, de a legfiatalabb generációk eléggé bele vann... több»

8/10 – Régi vágású kémsztori kevés izgalommal és jó színészi játékkal
Maga a történet nem volt átütő, most függetlenül attól, hogy valamilyen szinten megtörtént alapú volt. De Cumberbatch nagyon jól játszotta el a „csak egy üzletember vagyok” karaktert, annak vívódásaival együtt. A sztori a kubai rakétaválság idején játszódik, amikor a suttyó Hruscsov előszeretettel játszotta az eszét szalonképtelen módon, és ha rajta múlt volna, akkor simán tol egy all int a hidegháborús őrület közepette. Maga a forgatókönyv és a rendezés 50-70 évvel ezelőtti tempót és cselekménykomplexitást mutat, senki ne várja azt, hogy izgalmában letöri a karfát, amibe kapaszkodott, miközben hihetetlen fordulatok zajlanak a vásznon. A négy évvel ezelőtti forgatási helyszínek között megtal... több»

6/10, nagy popcornnal ajánlott a hossza miatt
Lehet, hogy én öregedtem ki ebből a műfajból az első részek megjelenése óta, de lehet, hogy mostanra már önmagában a koncepcióval, a szépen ábrázolt disztópiával és az akcióval nem lehet hasonló sikert elérni, hanem kellene valami plusz a filmbe. Éreztem is erre némi törekvést, a főszereplőnket billegtették is egyfajta dilemmában, hogy most akkor megpróbál az a rendes srác maradni, akinek magát érezni szeretné, vagy átáll a sötét oldalra, mint valami Star Wars utánérzésben. Ebből talán ki is lehetett volna hozni azt a hozzáadott értéket, ami feljebb pontozhatta volna a filmet, de ez a kihozás elmaradt, nézhettük a popcornt szemezgetve, ahogy ezek a dolgok megtörténhetnek, aztán a végén elhag... több»

8/10, laza kis vígjáték
Jólesett megnézni, ez nem az a film, amiben a poénokat valami alpáriságra építik. Amolyan könnyed romantikus sztori, de nem csöpögős, és nem követi a szokásos filmkliséket (fokozódás – utolsó 20 percben csalódás – utolsó percekben megnyugtató befejezés és beteljesülés). Henry (Keanu Reeves) egy igazi unalmas gyíkarc, autópálya fizetőkapuban dolgozik, van egy unalmas kapcsolata meg egy unalmas élete. Ez nem is nyomasztja, neki így pont megfelel. Aztán történik valami, ami ezt felkavarja, és Henry megváltozik. Megtekintésre mindene korosztály számára ajánlható.

4/10, akarni kell szeretni
Ez egy rendkívül megjósolható és nem különösebben szellemes vígjáték, amely kihasználja az összes népmesei elemet A rút kiskacsától a nem is tudom, a Barátok köztig. Megkezdett filmet csak súlyos indokkal hagyok félbe, úgyhogy ezt most végig hagyom menni. Annyit még be kell vallanom töredelmesen, hogy eddig (1 óra) minden percben igen jelentős szekunder szégyenérzetem volt férfiként. Ne szépítsük, ez egy igazán tahó film. Néha a tahó filmeknek is lehet teret hagyni, csak az a lényeg, hogy olyankor is tudjuk, hogy azok tahó filmek.

9/10, jó kis életrajzi dráma
Remek film, melyben Adam Driver ismét megmutatta a tehetségét, elképesztő hitelesen alakította az olasz karaktert, úgy mozgott, úgy beszélt (az akcentust is beleértve), úgy gesztikulált, mint egy kiköpött olasz. Penélope Cruz is hibátlanul hozta a kettős életet élő férje mellett kiszáradt lelkű, kissé szélsőséges latin feleséget, jól működtek együtt. Shailene Woodley ezúttal nem sokat mutatott a képességeiből, de tisztességgel elvégezte a munkáját. Főleg a magánéleti vonatkozások körüli drámákat láthattuk, a versenyzés és a cégépítés másodlagos, vagy még annál is mellékesebb szerepet kapott, ami nem baj, mert ez is volt a szándék, inkább a magánéleti dilemmákra épült a koncepció. A valamikor... több»

Kíváncsi lettem rá
Hát jó. Na szóval, hol is kezdjem... Értem én, hogy 1971-ben ez nagy szám volt, egy olyan évben, amikor a q-brick mechanikus narancsa lett a legnagyobb durranás, hát ahhoz képest ez is jó. Mai szemmel inkább történelmi jelentőségűnek látom: meg lehet benne tekinteni, hogy hogy festett 52 évvel ezelőtt Jeff Bridges meg hogy mennyire tehetséges megjelenésű volt Cybill Shepherd. A cselekmény az 1951-es napszítta, texasi Jászkarafaszajenő-alsón játszódik, ahol fiatalok lézengenek, a fiúk alsó madárfogással üdvözlik a lányokat, ennek a lányok nagyon örülnek, és ha akad egy kissé sírós és ..szatlan feleség a környéken, akkor van, aki őt is üdvözli, aminek a sírós feleség is örül. Ez az örülés azon... több»

9/10, Pete Davidson
Ennek a filmnek a mozgatórugója Pete Davidson, aki a menthetetlen és hasznavehetetlen Zeke-et játssza, aki az imponáló idősebb haver társasághoz vonzódó Mót alaposan beleviszi a hülyeségbe, nem rajta múlik, hogy a kis hülye nem cseszi el alaposan az életét. Davidsont most látom másodszor szerepelni, korábban a Staten Island királyában találkoztam vele, annak tök más volt a rendezője, mint ennek, mégis pont ugyanolyan hasznavehetetlen figurát alakított ezúttal is. Érdekes egybeesés, érdekelne, hogy mennyi köze volt a forgatókönyvekhez, és a karakter megformálásában mennyi szabadságot kapott. Van egy hangulata, érdemes megnézni.