7/10 – Pont, mint egy román pálinka Fú b*sszus, Ulrich Seidl egy hardcore arc, nem kíméli a nézőt. Ennek a filmnek a párja a Rimini, arról ezt írtam 10 hónappal ezelőtt, amikor azt néztem:
„Végig közel voltam hozzá, hogy leállítsam, de aztán csak végigment. Készüljetek gyakori kínos érzésre a film megtekintése közben. Mindennek ellenére azt kell mondanom, hogy jó volt. Még utána fogok olvasni kicsit, hogy másoknak mi jött le belőle, úgy látszik, ez az a film, amin utána még muszáj agyalni.”
Hát most pont így érzek, erről a filmről is írhattam volna, csak itt nyilvánvalóbb volt a sztori, már előre féltem attól, hogy mi jön ki az egészből. Aztán az jött ki mégis, de kicsit másképp. A filmismertető szerint ez a Rimini testvérszto... több»
7/10 – Tinédzsereknek szól A film OK, csak negyven évvel ezelőtt kellett volna néznem.
A német vígjátékok összes jellegzetességét magán hordozza, ami szerintem jobbára rendben van, legyen bármilyen gyenge megítélése a német humornak.
Két eltérően zűrös hátterű iskolás megpattan a szünidőben, és nem standard magaviseletű német iskolásokra jellemző dolgokat csinálnak. Tizenéveseknek melegen ajánlott történek, X generációsként persze kicsit öregnek éreztem magam hozzá, de ez nem volt vészes. Szóval ha valakinek tizenéves gyerekei vannak, és úgy adódik, hogy együtt néznek filmet, akkor nem kell félni tőle, családi mozinak is teljesen megfelelő.
3/10, de csak mert olyan rendes vagyok Hallmark típusú romantikus vígjátékba botlottam, mert cserben hagyott a radarom, és benéztem. Manapság azért egész jól kiszűröm a Hallmark jellegű tartalmat. Az első fél óra alapján pedig ez bizony itt egy közülük. Annyi különbséget felfedeztem eddig, hogy ez hosszabb, ebből még hátravan 1 hallmarknyi. És most már ráadásul végig is fog menni, mert az asszony nézi. Mindegy, addig nyomogatom a laptopot.
A három csillagot azért adtam, mert valószínűleg nincs semmi baj a filmmel, ha valaki ezt a műfajt csipázza, csak nekem nem világom.
««UPDATE»»
Közben lement a film, fél szemmel figyeltem, fú, de rossz volt, visszaveszek egy csillagot, kettőt kellene, de senki ne vádoljon szőrösszívűséggel.
Ezt most nem értékelném, mert nem volna fair, de a portál ragaszkodik hozzá Kíváncsi voltam ennyi elismerő kritika után. Kicsit olyan volt nézni a mai filmek után, mint egy, a perspektivikus festészet feltalálása előtt családi megrendelésre készült kétdimenziós középkori festményt. Valamikor nagy fless lehetett, de hogy kedvenc szóláskeveredésemmel éljek, az idő vasfoga úgy elszállt felette, mint szódás a lovát. Ez az időszak még nagyon nem arról szólt filmes szempontból, mint a mai, a történet végtelenül egyszerű, az előadásmód gyermeki szintű. Függetlenül attól, hogy Chaplin nyilván tehetséges volt persze.
10/10, a felelősségelhárító nyilatkozatot olvasd el! Ez egy zseniális hülyeséghalmaz, mégpedig a Family Guy legjobb pillanataihoz fogható töménységben és minőségben. Kellett egy 5-10 perc, mire rájöttem, hogy tulajdonképpen ma este nem lesz hagyományos értelemben vett film.
Ha jól láttam, akkor ez egy Hírcsárda jellegű, de tévés formátumú idiótáskodás sorozat filmre vitele. Ennek megfelelő elvárásokkal érdemes hozzá közelíteni. Az eredeti tévés műsor ismerete nem szükséges, legalábbis azt hiszem, mert nekem így is beütött.
Felelősségelhárító nyilatkozat:
Csak saját felelősségre nézd meg! Egyáltalán ne nézd meg, ha a Family Guy, South Park, Ted, Borat, Wayne világa vagy a Hogyan rohanj a veszTEDbe idegesít.
9/10 – Na ez a kemény, nem a kád széle. A film nagyon érdekes megoldással operál, gyakorlatilag az FBI házkutatási hangfelvételének leiratát adják elő szóról szóra, a félbehagyott szavakat, újrakezdett mondatokat is beleértve.
A következő két bekezdés nem spoiler, mert Reality Winner ügye fenn van a Wikipédián meg egy csomó helyen.
Nagyon röviden: A csaj olyan munkahelyen dolgozott, ahol titkos iratokhoz fért hozzá, és elé került a titkosszolgálati jelentés, hogy az oroszok hogy hekkelték az USA választásokat (2016). Ezt kiszivárogtatta. Se ő, se a médiacég, ahová szivárogtatott nem volt elég körültekintő, elkapták.
Elrettentő és példát statuáló módon öt évre bevarrták, és örülhet, hogy ennyivel megúszta, mert ha másik országban t... több»
7/10, Drogfüggős A film jó, de nem tökéletes. Steve Carell (apu) és Timothée Chalamet (a fiú) nagyon jól játszik, a kettősük viszi el a bulit. Továbbá a zenei összeállítás nagyon erős. Az egyéb dolgokat nem tudom különösebben magasztalni.
Amit az életrajzi alapú a filmből megtudunk: a drog rossz. Illetve nagy élményt tud adni, még nagyobb áron. Hát ezt sajnos tudjuk. A függőség poklát a hozzátartozók szemszögéből látjuk. Amit nem tudunk meg, mert a film technikai fókuszú (rehab, ne csináld, miért csinálod satöbbi), hogy Nic miért tolja ezerrel, mit tompít, miért muszáj kilépnie állandóan a valóságából? Valahol pedig ott kell egy ilyen helyzetet elkezdeni kibogozni. És kb. mindenkinek el kellene mennie pszich... több»
4/10 – Harmatgyenge Feleségem mutatta az előzetest, hát mondom, a Kingsman rendezőjétől, az nem sok jót jelent, de az előzetes meglehetősen vicces, hát adjunk neki esélyt. Ott volt a trükk, hogy az előzetesbe beletettek minden vicces részt, és 139 percre az már kevés volt. Másfél óra után elkezdett eluralkodni rajtam az apátia, pedig próbáltam a jegybe és popcorn menübe invesztált pénzért cserébe minél jobban élvezni a filmet. Alacsony elvárásokkal mentem be a terembe, és sikerült azokat is alulmúlni.
Nem sokon múlt, lehetett volna ez jó is. Kevesebb ZS kategóriás megoldással. Tudom, ez nem az a filmkategória, amin a valóságot vagy a realizmust kell számonkérni. Meg azt se, hogy legyen az egésznek valami értel... több»
3/10 – Valakinek biztos való A 104 percből megnéztem 67-et, ezalatt posztviktoriánus angliai lányintézeti picsogás volt megfigyelhető, melyben az alapból is nehezen kedvelhető Eva Green egy súlyosan excentrikus tornatanárnőt alakít, és a helyi bandavezérlány pozícióját aláássa a társaságból kiemelkedő új diáklány, a jó hátterű, de rejtélyes múltú új spanyol jövevény. Megannyi féltékeny pillantás, csajos intrika, meg ilyen lányos cukimukiságok nyomasztó kaleidoszkópja kavarog, a tanárnő és a spanyol diáklány között van valami titokzatos, aminek az okát talán megtudtam volna, ha képes lennék végignézni.
10/10 – Jól meg lett ez csavarva Hát ez a Donato Carrisi egy nagyon jó munkásember, remek krimit rittyentett nekünk, megírta, aztán meg is rendezte. Le vagyok nyűgözve, megemelem a kalapomat, mestermű!
A történet a végső pillanatig kiszámíthatatlan, ami előny ebben a műfajban, a legeslegvégén meg csak ott ülünk és pislogunk, hogy most akkor mi van??? Nekem még további negyed óra kellett, mire megvolt az a homlokra csapós baaaaaaaaz...g pillanat, amikor a helyükre kattantak az utolsó puzzle-darabok is.
A helyszín egy alpesi zsákfalu (ezek tök egyformán néznek ki az összes érintett ország alpesi részein, jelenleg az olasz Alpokban járunk), a nyomozás egy lány eltűnése körül zajlik, elképesztő erők bevonásával. Példamutató has... több»
8/10 – A zene miatt A történet a thatcheri lepukkantság proli világában játszódik, konkrétan és rendkívül tömören összefoglalva egy viszonylag könnyen felejthető pitiáner bandaleszámolós sztori. Benne van a korabeli Nagy-Britannia minden nyomora, lehányt atléta trikók, alkesz apák, kuporgatott pénzből vett motor, amit másnapra ellopnak meg minden, ami igen lehangolóvá tudná tenni az egészet, de itt szerencsére körüllengi ezt a súlyosan letargikus miliőt egy könnyed vígjátéki báj. A film nagy erőssége a szememben az, hogy a zenei összeállítás kiváló, azzal akkor is el tudna lenni egy hozzám hasonló őskövület, aki a nyolcvanas években volt tizenéves, ha a film rossz lenne. Viszont szerencsére nem az. Bár, nincs b... több»
7/10 – Könnyen lehetett volna 10/10, de nem lett Mostanában pszichológiai esettanulmány filmekbe botlok, ami nem baj, mert ezek egyébként is érdekelni szoktak.
A szereplőgárda egészen erős, a történet is egész jól van összerakva, de nem hibátlan a film. Két dologgal volt lényegesebb problémám: 1. Az apa a film első részében más személyiségű volt, mint a többiben – ez szerintem forgatókönyvhiba. 2. A fiút játszó színész (Zen McGrath) elsőre nagyon meggyőzően alakít, de a film második részére világossá válik, hogy ez az egyetlen figura, ami nagyon megy neki, a kétségbeesetten sírós fajta. A fiúnak ez az egysíkú játéka számomra nagyon megnehezítette a kapcsolódást.
Az egyes szereplők személyisége tankönyvi módon volt ábrázolva. Egy generációk... több»
9/10 – Emad túltolta Ez az a fajta film volt, ami nyomot hagy. Azért nem adok rá maximumot, mert az én ízlésemnek kissé túl nyilvánvalóak voltak az ábrázolások, nyugodtan rá lehet bízni a nézőre komplexebb következtetések levonását. De ez biztos, ilyen iráni dolog. Különben patent volt az egész.
Van egy színész házaspár, Emad és Rana, le kell lépniük a lakásukból, mert a szomszéd építkezés miatt életveszélyessé válik az otthonuk, mindjárt összedől. Hiába, Teheránban (de legalábbis valamelyik iráni nagyvárosban) se feltétlenül tartják be az építkezéseken az összes előírást. Kisegítik őket egy átmeneti lakással, de annak a lakásnak a korábbi lakójának a múltja igencsak kézzelfogható módon hatással lesz rájuk.
Az a... több»
0/10, legalábbis az első 10 perc alapján Elvétve csinálok olyat, hogy kinyomom a filmet, most ezt tettem tíz perc után. Szekunder szégyent éreztem a rettenetesen kaotikus kameramunka, tré hangosítás, kidolgozatlan és rémesen ostoba színvonalú párbeszédek és a röhejes tizenkét statisztás háborús jelenetek miatt. A film elején a Hadik felirat mögé meg bevágtak egy Zorro Z betű formájú kardvágást, már ott fel kellett volna kapnom a fejem, hogy nagy a baj. Na mindegy, tíz perc után sikerült leállítani, kármentésnek már az is valami. Értem, hogy a jelenlegi kurzus úgy döntött, hogy nemzeti hősöket formál meg a nép felé, de ilyen mélyen színvonal alatti munkát minek vesznek át? Mit várnak attól, hogy az emberek bemennek erre a produkciór... több»
8/10 – Nekem második nézésre jött át UPDATE:
Újranéztem, és felment 5/10-ről minimum 8/10-re. Másodszorra már átjött egy végtelenül erős melankolikus és fájó érzés, amihez először látnom kellett a film befejezését, igazából annak az ismeretében már minden nagyon működött.
Az első megtekintéskor adott értékelésemet változatlanul nagyom, bár az ismétlés hatására teljesen és pozitívan átértékeltem a filmet.
UPDATE VÉGE
Nagyon figyeltem, mert éreztem, hogy nem fog magától jönni az ahaélmény. Úgyhogy én voltam a legjobban meglepve, amikor némi utólagos emésztgetést és töprengést követően felmentem az IMDb-re, és elolvastam az összes spoiler alertes hozzászólást, és rájöttem, hogy nem kerülte el a lényeg a figyelmemet. Azért vol... több»
10/10 – Erős történet Erin és Cal féltestvérek, de az élet elsodorta őket egymástól. Az apjuk kómában van, hozzá érkeznek haza mindketten, de nem is számítanak egymásra. Egész pontosan Cal nem számít Erinre, nem véletlenül. Nem tudjuk még, hogy miért, csak érezzük, hogy a mélyben nagy feszültség lappang. Az eleinte hébe-hóba történő célzásokból azt hihetjük, hogy az apa simán egy bántalmazó f.szkalap volt, de ez még nem a teljes kép.
A házban van egy kenyai betegápoló, aki egyfajta mediátorként működik a tapintható feszültségek közepette. Aztán megtudjuk mi is, hogy mi a baj, és onnan nagyon gyorsan érkezik a megoldás is, mely ha gyógyulást nem is hozhat, de némi jóvátételt, lelki enyhülést nyújt.
A tempó lassúna... több»
8/10 – Like a virgin Tarantino ezzel a filmmel talált rá a rendezői hangjára (volt korábban egy sikerületlen nulladik filmje, de kb. innen jegyezhetjük a karrierjét).
Az itt alkalmazott megoldások az ezután készülő, kiforrottabb filmekben is visszaköszönnek. Az épületes offtopic párbeszédek (a film egyből egy hosszas elemző párbeszéddel indul, ahol kitárgyalják Madonna Like a virgin című slágerét, majd kapunk egy filozófiai eszmefuttatást a borravaló helyénvalóságáról) után jönnek az időben és térben ugráló fejezetek, és a későbbi filmekből is ismerős képi beállítások. A szereplők egy jó része is törzsállományba került a későbbikben a rendezőnél.
A film mai szemmel is élvezhető intenzitású, 1992-ben azért még na... több»
8/10 – Utazás Rose koponyája körül Rose elmegyógyintézetben tengeti az életét, amióta egy szerelmi fájdalomban megreccsent. A nővére és a nővére férje elviszi Párizsba, amolyan terápiás céllal. Rose egy francia házasember miatt ment rottyra korábban. Busszal mennek, társasutazás keretében, ami nem túl valószínű setup egy ilyen esetben, én kocsival mentem volna a helyükben, de hát így döntöttek, és így legalább a film készítői számtalan módon tudják az ebből következő társas szituációkat, feszültségeket, konfliktusokat kiaknázni. Lehet azon filózni, hogy ki a bolond és ki a normális.
Sofie Gråbøl meg nagyszerű alakítást nyújt.
Az elején bemondták a divatos megtörténteseményekalapjánt, de aztán nem kötötték az orrunkra a végén,... több»
6/10 remekül indul A film első része igen ígéretes, teljesen magával ragad. Alternatív hangvétellel és egészségesen elvarázsolt humorral operál. Ebben a szakaszban ismerjük meg Alisa gyerekkorát és azokat a családi terheit, amiket magával cipel. Aztán a film további részében már nagykorúvá válik, itt a környezet is átvált a korábbi tengerparti világról Moszkvára, ahol már az első szerelemmel való tipródás kerül fókuszba. A humor elapad, és a helyébe egy talajt vesztett reménytelen szenvedés lép. Világosan megjelölhető az az éles váltás, ahol mintha a mozigépész összekeverte volna a tekercseket, és két elszakadt film javítása közben véletlenül rossz feleket illesztett volna össze. Bemész az egyik filmre, és egy... több»
6/10 – piff-paff, dirr-durr Szerintem ez kicsit belecsúszott a ZS kategóriába sajnos.
Jimmy (Liam Neeson), az érző szívű gyilkológép, aki nem akar rosszat tenni, de sajnos kénytelen. Jimmy és Shawn (Ed Harris) régi barátok közös sötét múlttal, és mindkettőnek van egy-egy vásott kölyke. Sajna-bajna Jimmy kénytelen hazavágni Shawn kisfiát, amitől Shawn irtó pipa lesz rá, úgyhogy izé, Jimmy runs all night, avagy éjszakai hajszát folytat. Repkednek a golyók, lyukadnak a koponyák, de miért is? Mert Jimmy nem ment el hidegre tenni Shawnt, ha már sz*r került a palacsintába. Akkor persze nem lett volna film, vagy egy tízperces rövidfilmet kaptunk volna. Úgyhogy Jimmy, aki mindig oly jól méri fel a dolgok következményeit, ezt a... több»
63 Sparta (2022)
Fú b*sszus, Ulrich Seidl egy hardcore arc, nem kíméli a nézőt. Ennek a filmnek a párja a Rimini, arról ezt írtam 10 hónappal ezelőtt, amikor azt néztem: „Végig közel voltam hozzá, hogy leállítsam, de aztán csak végigment. Készüljetek gyakori kínos érzésre a film megtekintése közben. Mindennek ellenére azt kell mondanom, hogy jó volt. Még utána fogok olvasni kicsit, hogy másoknak mi jött le belőle, úgy látszik, ez az a film, amin utána még muszáj agyalni.” Hát most pont így érzek, erről a filmről is írhattam volna, csak itt nyilvánvalóbb volt a sztori, már előre féltem attól, hogy mi jön ki az egészből. Aztán az jött ki mégis, de kicsit másképp. A filmismertető szerint ez a Rimini testvérszto... több»