1/10 – kb. volt már, ezerszer Russell Crowe már egy ideje abban a súlycsoportban van, hogy nem vesz részt testközelből katonai bevetéseken, de a Las Vegas-i műveleti központban ő a lelkiismeretes jómunkásember, aki távoli támogatást (drón és egyéb légi támogatás) nyújt a terepen dolgozó, nála jobban kitesizett fiatalabbaknak, mint Liam Hemsworth.
Pedig a műveleti központban igazán idegesítő a munkamorál, nem mindenki érzi át a feladata jelentőségét, helyette inkább meccset néznek a pihenő helyiségben. Meg lehalkítják a fali nyilvános telefont, amin keresztül pedig majd bejelentkeznek a hős harcosok a bevetésről (nyilván, mi mást hívnának). Ejnye.
Liam Hemsworth pedig egy új fiú a nagyok között, akik elmennek valami Fülöp... több»
7/10 – Különös utazás a még nem tudom hová Ebben a filmben mindenről messziről ordít, hogy metafora. Úgyhogy nagyon figyeltem, és megmondom őszintén, hogy még nem sikerült teljesen megfejtenem, hogy mire gondolt a költő. De dolgozom rajta.
Orson (Jon Hamm) monodrámája zajlik, 90%-ban az ő kihangosított gondolatait halljuk.
A cselekmény helyszíne nagyjábóli fordításban a fura nevű Hatóság Vállalat, ahol az 50 körüli, szürke hivatalnok formájú Orson a szürke és hideg-rideg behavazott parkolóba érkezik mint új belépő. Az épület maga is igen rideg betonmonstrum, a teteje a szürke hófelhőkbe vész.
Innen spoileres.
Orson fegyelmezetten igyekszik beilleszkedni, hogy hamar elismerést vívjon ki a lélektelen hivatalban. Eközben felfedez egy ot... több»
3/10 – valószínűleg jobb annál, mint ahogy nekem tetszett Egy olasz bűnügyi filmet láttunk, melyet inkább skandinávnak tippeltem volna. Sötét hangulatú, baljós zenével, bűnözők közé beépült rendőrrel, szétesett családdal és végtelenül gonosz szerb bűnözőkkel, akik állandóan irracionális mértékben erőszakosak, sőt, még szerbül is beszélnek. (Megj.: az európai filmekben a 21. században 80-90%-ban szerbek a bűnözők. Ha szerb lennék, ez a sztereotípia zavarna.) Egy darabig eltartott, mire összeraktam, hogy ki kivel van, de akkor meg nem értettem, hogy mit kezdjek ezzel. Erősen gondolkodtam, hogy végül végignézem, ne maradjak már hülyén, de aztán negyed órával a vége előtt győzött a stop gomb. Majdnem sikerült végigcsinálni pedig.
8/10 – Mexikó durva hely Ugyanaz a kotta, mint az A mi iskolánk (L'École est à nous) esetében, csak itt nem egy európai jóléti állam, hanem Mexikó adja a keretet. Illetve ez elvileg megtörtént alapú.
Eugenio Derbez egy néhai középiskolai tanárt játszik, aki Mexikó egy nyomorult kisvárosának állami általános iskolájába érkezik, és a megszokottól teljesen (radikálisan, ugye) eltérő módszerekkel veszi kezelésbe az osztályát. A gyerekek is néznek rá, mint hal a szatyorban, és a tanári kar meg az iskolaigazgató is értetlenkedik. A gyerekek hamarosan szárnyra kapnak, az igazgató is rájön, hogy nem rossz arc ez a Sergio, a szülők lassabban kapcsolnak, a körzeti tanfelügyelő meg annyira se.
Szerintem számtalan filmet láttam... több»
7/10 – Caro csodálatos élete – Az osztrák kiadás Na nézd már, osztrák film, nem is tudom, láttam-e valaha osztrák filmet, olyan, mint az osztrák gasztronómia, biztos létezik, csak nem nagyon találkozik vele az ember. Na de nem akarok genyózni, meg különben is, a bécsi szelet jó. Ja, hogy az olasz. Mindegy.
És egyébként ez a film is jó, üdítő a stílusa, egész remekül össze van rakva. Bár bevallom, menet közben végig azon gondolkodtam, hogy Chris Raiber kinek a munkájából inspirálódott jobban: Wes Anderson vagy Jean-Pierre Jeunet (Amélie csodálatos élete) hatott-e rá erősebben, de végül abban maradtam magammal, hogy mindkét másik filmesnek nagy tisztelője lehet. Mégsem sima koppintás ez, hanem saját új minőség jött létre.
Egy bécsi metróban ... több»
Remek ifjúsági film Indításképp egy nagyon egyedi világú lányt ismerünk meg, a film remekel abban, ahogy bemutatja nekünk az ő kis fura világát. Hozzá ez a rém érdekes teknősös cím, minden együtt volt egy remek élményhez. Aztán menet közben elég hamar kiderült, hogy kb. 30-40 évvel meghaladtam a film célközönségének átlagéletkorát. Ennek ellenére az ilyen hozzám hasonló véneknek is van mit kivenni nyereségképpen, főleg azoknak, akiket érdekel, hogy milyen lehet egy kényszerbetegségben szenvedő ember univerzuma. Így végül végignéztem, és a romantikus tini regény száltól se szenvedtem nagyon, összességében érdekes volt.
9/10 – a francia Marty McFly Jó kis film, melyben Thomas, a kissé kiégett képregényrajzoló visszacsöppen saját tizenéves korába, egy francia alpokbeli városkába. A tempója enyhén belassult, hangulata cseppet melankolikus. Mármint a filmnek, nem Thomasnak. Itt a régi életébe visszajutva jobban felkutatja és megérti a családi történetét, megpróbál beleavatkozni a későbbi történésekbe (az apja egy napon lelép majd a családtól, amibe az anyja beleroppan), meglátjuk, mi sül ki belőle. A sztori érdekes, a kor megjelenítése remek nosztalgiamenet.
6/10 – Sportfilmtől szokatlan Jé, azt hiszem, ilyet se láttam még, hogy van egy sportfilm, ami arról szól, hogy menetelnek az aranyért, aztán az a vége, hogy piff, nem jött össze. Na ez egy ilyen.
Az 1992-es barcelonai olimpia előtt járunk, ahol a szedett-vedett spanyol vízilabdacsapatot egy pokróc horvát edző fingatja formába. Az egész csapat katalánokból és madridiakból van összerakva, már ez is bizarr ötlet, de a végére összeszoknak. A cselekmény nagyrészt a felkészülés alatt zajlik, kisebb részben az olimpián. Az olimpián sorra nyerik a selejtezőket, kiütik a magyarokat (bazi nagy szerencséjük van, hogy a magyarok nem a szokásos formában voltak, mennyivel rövidebb lett volna a film), szépen eljutnak a döntőig, ahogy ... több»
7/10 – Enrico Piaggio A magyarban az alapító nevét az egyik termékére redukálták, pedig a film nem a robogóról szól, hanem a főniről.
Kicsit tévéfilmes és ismeretterjesztő hangulatú életrajzi film Enrico Piaggióról, kettős szerepben ábrázolva – mint vizionárius vállalatvezetőt és mint férfit mutatják. Ez megfelel az olasz hősideálnak. Enrico maga a megtestesült álomférfi, nem tudom, tényleg ilyen telitalálat volt-e a manus, vagy a film idealizálja a végletekig, de mindegy is. Némi latinos túlzást sejtek azért mögötte.
A film szórakoztatóan iskolatévés pillanatokkal ábrázolja, ahogy egy-egy szituációban (pl. nőknek szoknyában nem praktikus a Vespa előzménymodellje) kigyullad Enrico feje felett a képzeletbeli villa... több»
5/10 – Már vénülő kezemmel lövöm szét a fejed Villám Charlie (Pierce Brosnan) egy alvilági problémamegoldó, hétköznapi meghatározással bérgyilkos lenn az amerikai délen, Biloxiban. Stílusos öregember (jól megvénült ez a Pierce, amíg mi mással voltunk elfoglalva), kissé lassan mozog a lépcsőn, de presszókávét iszik, tud és szeret főzni, és a pisztolyt is még egész jól elkezelgeti. Bunyót már nem nagyon írtak rá, mint a régi szép időkben, amikor még nullanullahetes volt meg hasonlók. Azért egy kis dulakodás meg pár méteres sprint így is előfordul, de egy pillanatát se hisszük el ezeknek a jeleneteknek.
Maga a történet amolyan tizenkettő egy tucat, nem hagy nyomokat. Legfeljebb golyónyomokat, hahaha, de rossz vicc volt. Akad klisé is bőven... több»
10/10, minden szülőnek fontos lenne megnéznie Ez a film a társadalompszichológiai fejlődéshez nagyon fontos hozzájárulás. Az elmúlt 1-2 évtizedben teljesen felborultak a korábbi társadalmi értékrendek, az alfa generáció már teljesen más világban nő fel, mint mi (én X vagyok például). És szerintem ez az új világ ígéretes, mert olyan egyének társadalmára fog épülni, ahol mindenki maga építi fel az útját, azt nem felső tekintélyek határozzák meg. Az Y-tól lefelé ez a változás egyelőre a legtöbb embert rémülettel tölti el, és kellenek, akik a két világ között tolmácsolnak, Alexandre Castagnetti pont ezt teszi.
Virginie (Sarah Suco) új tanárnő egy állami iskolában, ahová elég vegyes diáktársaság jár, nem figyelnek, lógnak, tesznek az egészre... több»
10/10 – Adnék rá többet is, ha lehetne Ennyire derűs és vidám filmet ritkán látni, tele szívmelengető humorral. És Brendan Gleeson (A sziget szellemei) eszméletlen jól alakít ezúttal is.
A helyszín egy elszigetelt, kihalófélben lévő kanadai halászfalu, amelynek legaktívabb polgára, Murray mindent megtesz egy nemrégiben felmerült munkahelyteremtő beruházás megszerzéséért. A beruházás feltétele, hogy legyen a falunak egy állandó orvosa, ami lehetetlen kihívásnak látszik, mert mindenki a városba menekül inkább a helyi munkanélküliség és kilátástalanság elől, beleértve a polgármestert is.
Amikor végül kacifántos körülmények között a falu horgára akad egy orvosjelölt, nagyszabású összeesküvés indul, melyet a film eredeti címe fejez ki... több»
9/10 – A metálnak ebben a filmben csak csendje van Tyű, Riz Ahmed nagyon tehetséges színész, pedig úgy látom a munkásságából, hogy inkább zenész. Mint a filmet író Darius Marder és Abraham Marder. Ezek a derék pályaelhagyók egy remek és értékes mozit hoztak össze.
A film első perceiben mindenki őrizze meg a nyugalmát, a legalja, önsértő fekete lyukas, mély, alternatív üvöltöző zajjal indul, de ha kibírtad, utána már semmi ilyen nem lesz.
Reuben Stone egy gyógyult drogos dobos, tisztán és magára vigyázva él a lakóbuszában a barátnőjével, turnézgatnak, elvannak. Amíg Reuben el nem veszti a hallásának a nagy részét (majdnem süketté válik, és a teljes süketség is csak idő kérdése). Így születik meg a film alapfelállása: Reuben nem fogadja el ezt... több»
3/10 – Származási hely: Gagy Kezdeném a jó hírrel: vannak jól beállított képek a filmben. Főleg emiatt adok rá a minimális 1 helyett két csillagot.
És akkor, ami nem tetszett:
1. Ezek a jól beállított képek gyakran öncélúak. Ez az öncélúság a rendkívül tehetségtelen Jennifer Lopez és a többi szereplő roppant jelentőségteljes tekintetű, de nem túl jelentős dolgokat mondó dialógusával együtt ZS kategóriás érzetet eredményezett a számomra, ami miatt valahol a félúton túl felhagytam a nézésével. De itt még megy a háttérben, mert a feleségem állati kitartó, még nézi, egyem a szívét.
2. A filmnézésem második fél órájában időnként már önfeledten felkacagtam. Például Lopez meg más ilyen agyutazók darált hús rugdalózóban vannak ... több»
6/10 – Ez már szerencsére történelem A film megtörtént események alapján készült, és ad némi betekintést a kegyetlen és kusza 20. század végi észak-ír viszonyokra.
A filmleírás kis pontosításra szorul, Martin valójában az angolok informátora, és az IRA-ról jelent. Apró, de jelentős különbség, mint a kecsesen ringó fecskék és kecsesen fingó kecskék esetében is.
A film jó, de nagyon rossz érzés egyéni történeten keresztül látni azt a megoldhatatlannak tűnő helyzetet, ami kialakult Írország angolok által ellenőrzött részén pár évtizede. És állandóan az jutott az eszembe, hogy mennyire hasonlít az egész az ukrán szituációra valahol.
8/10 Az önfelvállalásról szól Mindenekelőtt akinek gondja van a homoszexualitás filmes ábrázolásával, az ugorja át, és nézzen mást, mert az első egynegyed-egyharmadban le fog sokkolódni, elég naturálisan ábrázolások fordulnak elő.
Stéphane Belcourt (Guillaume de Tonquédec) sikeres író, akinek az első nagy szerelme egy vele egykorú másik fiú volt. Kapcsolatukat titkolják, és a magukra vett társadalmi fenntartások hatására elengedik. A cselekmény ebből a múltbéli idősíkból lép át a jelenbe, ahol Pistánk egy író-olvasó találkozó során összetalálkozik egykori (biszexuális) szerelme fiával, akit Victor Belmondo alakít. A kialakuló különös helyzet nem várt kihívás elé állítja az írót, akinek újra kell gondolnia, hogy mennyire ... több»
9/10 – Klapisch ezúttal megcsinálta Mélanie (Ana Girardot) és Rémy (Francois Civil) egymásnak majdnem a szomszédai, teljesen párhuzamos életükre látunk rá. Sok bennük a közös, például a lelki elakadásaik, vagy az, hogy ugyanabba a kisboltba járnak le, egyféle kilátásra néznek a lakásaikból, egy metrón utaznak munkába. Mindketten szenvednek a magánytól, kapcsolatokkal próbálkoznak, de egymásba valahogy nem botlanak bele. Őszintén hálás vagyok a rendező-forgatókönyvírónak, hogy nem azt a kissé szirupos és klisés love storyt hozta ki ebből, amit a legtöbb kollégája magától értetődően választott volna a helyében.
A közepéig pedig nem éreztem azt, hogy Cédric Klapisch ezúttal meg fogja haladni az általam tőle legutóbb látott, szeri... több»
6/10 – irán agyrém a köbön Hú, gyerekek, ez a film az összes gombot benyomta rajtam, teljesen kiakasztott, megyek is terápiába kideríteni, hogy miért. Rendkívül ambivalensek az érzéseim, azért adok rá 6/10-et, mert egyrészt egy utazással ért fel az a betekintés, amit az iráni társadalomba engedett, másrészt csak bevitte a gyomrost, tehát működött, ugyanakkor nem tetszett, hogy film helyett filmre vitt színdarabnak éreztem, sokszor egyenetlen színészi munkával megvalósítva.
Történet:
Van egy család Teheránban, ahol az apa a helyi patriarchális közösségben nem kapja meg azt a megbecsülést, amire vágyik, de a korábbi családfő halálával felmerül, hogy esetleg mint rangidős, válhatna ő az új családfővé, ami az ő világában ... több»
60 Maga a pokol (2024)
Russell Crowe már egy ideje abban a súlycsoportban van, hogy nem vesz részt testközelből katonai bevetéseken, de a Las Vegas-i műveleti központban ő a lelkiismeretes jómunkásember, aki távoli támogatást (drón és egyéb légi támogatás) nyújt a terepen dolgozó, nála jobban kitesizett fiatalabbaknak, mint Liam Hemsworth. Pedig a műveleti központban igazán idegesítő a munkamorál, nem mindenki érzi át a feladata jelentőségét, helyette inkább meccset néznek a pihenő helyiségben. Meg lehalkítják a fali nyilvános telefont, amin keresztül pedig majd bejelentkeznek a hős harcosok a bevetésről (nyilván, mi mást hívnának). Ejnye. Liam Hemsworth pedig egy új fiú a nagyok között, akik elmennek valami Fülöp... több»