4/10 – feledhető ifjúsági film Miközben ezt a filmet néztem, iszonyú öregnek éreztem magamat. A múlt idő túlzás, még van belőle 25-30 perc, meglátjuk, de szerintem most már végigmegy, de inkább átdobom a linket a fiamnak, mert ő még célközönség életkorú, meg DJ-zik is, kb. neki való. Vannak benne nagy tinédzserkori erkölcsi dilemmák, nagy életkezdeti kérdések, zűrös kapcsolati tipródások. Mindez bizonyos életkor fölött tök érdektelen módon előadva, rendkívül feledhető színészi teljesítmények mellett. A film legnagyobb előnye talán az, hogy Efron búrája itt még nincs szétdúlva. Egy csillagot kellene adnom, de próbálom a célközönség szempontjából is nézni, így feljebb értékelem.
8/10 – laza, vicces, nosztalgikus A film remekül idézi meg a 40 évvel ezelőtti első rész hangulatát, legalábbis amennyire fel tudom idézni (ahhoz nem voltam bátor, hogy újranézzem, mai szemmel az már biztosan csalódást okozna). A film felépítése, sztorivezetése követi a klasszikus receptet, a szép sikerű eredeti filmzenét és a többi 80-as évekbeli zenét is remekül sikerült újra beemelni, így remek nosztalgiamenet volt.
A sztori nagyon szimpla, a cselekmény lineárisan halad, a néző agyát nem terhelik túl a rejtélyek. Van egy fékezhetetlen, becsületes rendőr, szokás szerint Axel Foley, meg van egy korrupt rendőrfőnök. A jó rendőrünket megpróbálják visszafogni, de ahhoz előbb kell felkelni. Már szinte megalázóan elcsépelt az eg... több»
9/10 – 2023 legjobban félremagyarázott filmje Így 2024 nyarának második felébe lépve végre sikerült letöltenem ezt a tavaly óta várva várt filmet, és megnézni.
Vegyes várakozásokkal vágtam bele, mert Reisz Gábor filmjeiben néha van valami furcsa és megmagyarázhatatlan, de olyasmi, ami számomra nem jön be. Viszont mindenki szuperlatívuszokban nyilatkozott róla, legalábbis a sajtónak abban a részében, amit olvasok. Ez is olyan film, ami politikai táborok szerint osztotta meg a nézőközönséget már azelőtt, hogy a táborok látták volna a produkciót. Mint Rátkai Fülöp (légyszi ne szerkesszétek át, direkt nem vagyok hajlandó jól írni a nevét) Petőfi-filmje esetében.
Nos, a politikai részével kapcsolatban mindjárt leszögezhetjük, hogy az csak ke... több»
4/10 – nagyon karcsú Hát erről nehéz lesz pozitívan írni. Na jó, el is engedem a dolgot. Lássuk, mit lehet róla elmondani:
A film először is béna. Nagyon az. A kedvenc magyar referencia béna filmemmel, a Legénybúcsú extrával hasonlítva ez körülbelül ugyanazt a szintet hozza. Meglepő azt látni, hogy Hollywoodban is tudnak ilyen lelketlen fantáziátlan vontatott vackot gyártani: minden túlzás nélkül szakasztott olyan, mint egy harmadosztályú magyar vígjáték. Lapos, mesterkélt, érdektelen.
Néhányszor meglepő módon azért lehetett nevetni, meg szintén párszor szélesen mosolyogni egyes jeleneteken. Legalábbis az első háromnegyed órában, azt hiszem 3-4-szer is.
Zac Efron plasztikai sebészeti átalakulását kezdem megszokn... több»
Ez a film egy merénylet a nézők ellen A német humort már olyan legendák is előszeretettel ekézték, mint a Monty Python (lásd a deadly joke jelenetüket). Igazság szerint a pocsék német humorérzékről elterjedt sztereotípiákkal szemben igenis számos vicces német vígjátékkal találkoztam már. Ez a Játékest viszont szakasztott olyan, mint egy epés Monty Python-jelenet, mely a kicsit se vicces, béna német viccelődési próbálkozásokat figurázza ki.
A felénél tartva úgy éreztem, hogy nem fogom tudni végigcsinálni, nem fogom végignézni ezt a vérfagyasztóan rossz filmet. De azután győzött a kíváncsiság, és megpróbáltam módosítani a stratégiámon. Tegnap már sikerült megnéznem a Lavinacápa című remekművet, ez se foghat ki rajtam. De őszinte l... több»
10/10 – Reszkess, Sharknado! Szerintem álljunk meg, és adózzunk a tehetség előtt. A legtöbben csípőből bevágnak egy legrosszabb értékelést ennek a filmnek, miközben nem is sejtik, mennyi munka és erőfeszítés na meg megtermékenyítő zsenialitás van mögötte. Gondoljatok bele: eldöntötte a team, hogy csinál egy olyan filmet, amelyik attól eszméletlen szórakoztató, hogy olyan rendkívül gagyi. És sikerült nekik? Igen, ne is akárhogy! Ez a csoda a Sharknado első részének méltó kihívója! 11 év telt el a megalkotása óta (nem is tudom, hogyhogy nem bukkantam eddig erre a kincsre), talán nem lesz már folytatása, pedig érdekelt volna, hogy sikerül-e megismételni ezt a teljesítményt. A referenciamű, a Sharknado esetében láttuk, hogy... több»
8/10 – pötyi Danyiel és a szubjektív ügyész Ez volt életem talán leghosszabb tárgyalótermi krimije, mely ráadásul kétharmadrészt nem túl tisztán követhető francia nyelven játszódott, úgyhogy lehetett egyfolytában bámulni a feliratokat.
Az amerikaiak már 5000 filmet forgattak ebben a műfajban, de francia tárgyalótermi krimit még sose láttam. Nem volt minden tanulság nélküli, ami Amerikában elképzelhetetlen lenne, mert vagy az ügyvédek, vagy a bíró állítaná le, az itt non-stop ment. A vád képviselője egyfolytában sugalmazott, hamis következtetéseket fogalmazott meg, és minden egyéb módon tanúsított totál szabálytalan magatartást.
Maga a film amúgy elég jó volt a látszólagos vontatottsága ellenére is, mert a lélektani szinten végig elég ... több»
6/10 – Nem rossz Ilyen is van, hogy a második rész jobb, mint az első. Persze a bázishatás ebben segít, ez még így is egy erős közepes produkció. Olyan, sokkal nagyobb költségvetésű filmeket így is maga mögé utasít minőségben, mint az elképesztően zavarba ejtő és gagyi Legénybúcsú vagy Legénybúcsú extra, ki emlékszik pontosan a címére.
Bihari Viki miatt néztem meg, tehetséges és meghallgatásra érdemes önjelölt pszichológiai szakembernek tartom, megéri figyelni a gondolataira, igen közérthetően és szórakoztatóan, valamint hatékonyan szokta emészthetővé tenni a lélekbúvár témákat a laikus közönség számára. Ennek a filmnek is megvannak a pszichológiai értékei bőven, de a forgatókönyv összetettsége valójában egy... több»
5/10 egynek jó Bihari Viki remek amatőr önsegítővé képezte ki magát, érdemes nézni/hallgatni a videóit vagy a már Spotifyon hanganyag formában is elérhető anyagait. Ezt a filmet viszont nagyon nehéz klasszikus értelemben filmként értelmezni, annak elég gyenge volna, viszont mint pszichológiai esettanulmány-csokor, szórakoztató. Csak kell hozzá a magyar filmek kivitelével kapcsolatos szokásos elnézés. Bár a vicc az, hogy annak ellenére, hogy kb. 5 forintból forgathatták, még így is ezerszer kiforrottabb, mint némelyik hazai művészfilm.
10/10 – a tapintható undor Jonathan Glazer dokumentarista hangvételű filmet rendezett a náci birodalom gyilkos technokratájának, Rudolf Hössnek a családi hétköznapjairól. Nem vagyok egy ValóVilág-néző, de az RTL Klub ValóVilág nyolcvanhatodik évadának webes közvetítését képzelem hasonlónak. Halljuk a szereplőket beszélni, élik a hétköznapi életüket, és közben a háttérben a falon túl látszanak a tábor épületeinek tetői, beszűrődnek a hangok.
Állandóan beszűrődnek hangok a filmbe, és közben nézzük, ahogy a Höss család éli a mindennapjait, pont úgy, mint bármelyikünk családja. Közben a feleség hol felpróbál egy bundát, hol kipróbál egy rúzst, a személyzet választhat egy egy selyemfehérneműt, ezek nyilván a foglyoktól elk... több»
6/10 – Elgondolkodtató, egész jól indul Egy kortárs sikerregényből készült ez a filmadaptáció, és hát nem is volt rossz. De olyan mega nagy durranás se lett. Erős indítást követően lassan meg kellett barátkozni azzal, hogy a történetben rejlő óriási potenciál kiaknázatlanul marad.
Harold és felesége rém unalmasnak látszó nyugdíjas pár Anglia valamelyik tengerparti városában, Harold kap egy hírt, hogy egy régi ismerőse hospice-ba került. Nekiáll levelet írni, de aztán inkább elkezd gyalogolni az országon át, hogy meglátogassa az illetőt. Egy benzinkutas csaj 1-2 elejtett gondolata erre inspirálja, így indul meg. Ahogy útra kel az nagyon zen: a sarki postaládához készült eredetileg, de az ország másik részébe jut végül a letaposott ... több»
10/10 – hibátlan Hát ez remek az elejétől a végéig. Alonso Mayo, aki írta és rendezte a filmet, nagyon elkapta a pillanatot, ez volt az első nagyfilmje, korábban csak rövidfilmeket és sorozatokat csinált ugyanis. Jár a nagy pacsi, szuper munka!
Főszereplőnk (Luke) autista, rokonok vigyáznak rá, náluk lakik, az anyja ugyanis lemondott róla annak idején. Éli a napi rutinok közötti életét a kis buborékjában, amíg egy nap beül a fülébe pár mondatnyi üzenet a célokról, önállóságról, csajozásról, és akkor eldönti, hogy munkát szerez, barátnőt kerít, neki is áll a projektnek azon nyomban.
Luke-nak jó sok nehézsége van a hétköznapi dolgokkal, de teljesen jó arc, és a film ebből folyamatosan nagyon mókás jeleneteket ... több»
8/10 – műfaját tekintve eurowestern Nem tudom, létezik-e az eurowestern filmkategória, de ha nem, akkor most ünnepélyesen feltalálom. Szigorúan megkülönböztetendő a spagettiwesterntől, itt a lényeg az, hogy az amerikai vadnyugat helyett egy európai törvényen kívüli területen zajlik a konfliktus. A többi klasszikus kellék ugyanaz, kemény emberek, kemény öklök, kemény természet, kemény harc, minden kemény. Jó vs. rosszak, némi érzelmi szállal.
Mads Mikkelsen mint mindig, ezúttal is minőségi garanciát nyújt, bíztam is benne, nem is fogtam mellé, a film jó. Bár nem innovatív, mert vadnyugati telepes sztorikban már feldolgozták párszor ezt a rendíthetetlen telepes kontra helyi kiskirály felállást.
A helyszín Dánia, azon belül is Jü... több»
8/10 – igazi szórakoztató, vicces vígjáték Ez egy olyan vígjáték, mely negyedik új részként leporolja a rég elfeledett 3 részes miami zsaruvígjátékot, ahol a két főszereplő rendőr még mindig hozza a formáját. A poénok ülnek, és tényleg viccesek. Itt a szövegelésen és a szituációs poénkodáson van a hangsúly, nem a hasraeséses-seggberúgásos-testnedves vonalon, amiért rendkívül hálás vagyok az alkotóknak.
A történetben nincs újítás, vannak a rosszak meg vannak a mi jó zsaruink, akik a feletteseik akaratát kijátszva felgöngyölítik az ármányt, elbánnak a negatív hősökkel, aprítják a miszliket, ahol kell, és főleg szórják a poénokat. A lényeg az utóbbin van, és ezt teljesen jól is hozzák.
Ez a rész is ugyanazokra az elemekre épül, mint az ... több»
5/10 – a macska jól játszott, bár nem hitelesen Kellő fenntartásokkal ültem be a filmre, és az aggodalmaimat nem is oszlatta el maradéktalanul, de azért teljesen rettenetes se volt. Meg különösebben jó se.
Az előző két részhez igen lazán kapcsolódik a történet, gyakorlatilag egy viszonylag sablonos „támadnak a gonosz földönkívüliek” típusú történetet kaptunk az amerikai világ első számú központi szimbólumának, New Yorknak (azon belül is Manhattannek) a szokásos szanaszét rombolásával. Szokásosnak mondhatjuk, mert már legalább 50 filmben láttuk szétamortizálva, jobb esetben olyanokban, mint az I Am Legend, de a film-katasztrófaturisták bibliája, a Sharknado is emlékezetesen viccesen, a maga módján fenomenálisan használta ezt az eszközt.
Je... több»
5/10 – de még csak a harmadánál tartok Az A24 filmek iránt erősen pozitívan elfogult vagyok, akartam én ezt élvezni, Isten a tanúm. Mégis abba fogom hagyni, bár amíg megy a portugál-francia, második félideje, addig talán hagyom a háttérben menni, hátha meglátok még benne valamit.
A fő bajom az, hogy mindenki, akinek van egy cseppnyi sütnivalója, tudja, hogy a pankráció egy megrendezett majomparádé. Az képes igazinak hinni, aki annak idején azt is elhitte, hogy a mónikasó nem megrendezett. Tudom, léteznek ilyen emberek, kell hogy létezzenek, bár élőben még egyet se láttam. A többi ehhez képest már semmiség, de van, ami még azért említést érdemel, például Zac Efron új, koksztól eltorzult kovácsüllő formájú riasztó fejszerkezete.
Am... több»
8/10 – vicces Ez a film a kínos vígjátékok egyik gyöngyszeme. Semmi intellektuális lacafaca, csak szigorúan altesti ökörködés. Akinek derogál az ilyen, az nehogy megnézze. A többségnek azonban bejön szerintem. Kínos ugyan, meg enyhén állatias, de ritka esetektől eltekintve nem primitív.
A szereplőfelhozatal igen jó, Steve Carell pedig ebben a vénszűz szerepben maximálisan ki tudja aknázni a pislogás nélküli kissé pszichopatikus karakter alakítására vonatkozó őstehetségét.
Jonah Hill is feltűnt a játékidő fele táján úgy 35-40 másodpercre, már 2005-ben is nagy forma volt, sugárzott a tehetsége abban a pár pillanatban.
Nem is tudom, hogyan, miért nem láttam ezt a vígjátékot az elmúlt 19 évben, de jó hogy sik... több»
10/10 – Ismeretterjesztő film humanoid férgekről Nos ez a film nem hibátlan – ha csak művészeti oldalról nézzük, akkor közepesnek kellene értékelnem. Se a színész felhozatal, se a rendezés nem emlékezetes. A rendező, Alejandro Monteverde igen unalmas elbeszélő, ezt számomra már a nemrég látott másik rendezésében, a Cabriniben is bizonyította. És a hatásvadászat se idegen tőle, de latin emberről lévén szó, ebben érdemes az átlagnál toleránsabbnak lennünk. Van ám neki jó oldala is azért, nem is kicsi: emberi szempontból értékes témákhoz szeret nyúlni. Ezúttal is.
Szóval a film olyan, amilyen. De itt jön a nagy DE: van, amikor az embernek muszáj azt is figyelembe vennie, hogy mi a téma. Márpedig ez a megtörtént alapú történet az emberi termés... több»
10/10 – Ilyen film csak szökőévente egyszer születik Végre megnéztem ezt a filmet, és a majdnem két és fél óra olyan lazán repült el közben, hogy ilyet ritkán tapasztalok.
Nem is tudom, hol kezdjek hozzá a méltatáshoz, talán Alasdair Graynek jár az első elismerés, mert megírta. Aztán Tony McNamara forgatókönyve és Yorgos Lanthimos rendezése olyan lett, mintha fognánk mondjuk Wes Andersont, és négyzetre emelnénk. Egészen elképesztő, és büszkék lehetünk az etyekwoodi kollégákra is, mert nagyrészt ők dolgoztak a megvalósításon, a díjesőben nem véletlenül esett le egy magyar vonatkozású megosztott Oscar is a látványra. A képi világ varázslatos, önmagában is különlegessé tenné a filmet, de a szereplők is egészen kiemelkedőt teljesítettek. Emma Ston... több»
9/10 – Számomra ez egy igazi pszichotriller volt Sofia Coppola ismét megcsinálta, nagyszerű rendezést nyújtott ezúttal is. Már egy korábbi filmjében (Elveszett jelentés) is kissé pedofil témával játszadozott (igaz, az ottani felállás plátói és szellemi szintű volt), a kettő együtt már kiad egy mintázatot. Kedves Sofia, akar beszélni róla?
A kivitelezés a rendezőnőtől megszokott színvonalú és hangulatú. Kár, hogy Elvis szerepére a valóságoshoz képest 15 centivel magasabb, Priscilla szerepére 10 centivel alacsonyabb színészt sikerült találni, mert így elképesztő, mintegy 41cm-es közöttük a magasságkülönbség a filmben, mint valami kifordított Hófehérke és az egy törpe filmben, csak itt a Hófehérke a törpe. Bár nem zárom ki, hogy ebben van ném... több»
73 Miénk a világ (2015)
Miközben ezt a filmet néztem, iszonyú öregnek éreztem magamat. A múlt idő túlzás, még van belőle 25-30 perc, meglátjuk, de szerintem most már végigmegy, de inkább átdobom a linket a fiamnak, mert ő még célközönség életkorú, meg DJ-zik is, kb. neki való. Vannak benne nagy tinédzserkori erkölcsi dilemmák, nagy életkezdeti kérdések, zűrös kapcsolati tipródások. Mindez bizonyos életkor fölött tök érdektelen módon előadva, rendkívül feledhető színészi teljesítmények mellett. A film legnagyobb előnye talán az, hogy Efron búrája itt még nincs szétdúlva. Egy csillagot kellene adnom, de próbálom a célközönség szempontjából is nézni, így feljebb értékelem.