0 (nulla). Megszületett a magyar Sharknado Épp nézem a filmet, 28 perc játékidőnél vált számomra teljesen világossá, hogy ez a magyar Sharknado. Azt hiszem, innen fogva már garantált lesz a szórakozásom, mert eddig eléggé nehezem viseltem, amit láttam.
Jelenleg P. Sándor nyomatja a Nemzeti dalt a biliárdasztal tetején, miközben egy bicskás merénylő settenkedik. A koreográfia kellően röhejes, jól hozza a zsáner (Sharknado) hangulatát.
Visszafelé a komolyabb pillanatok, amelyeket fel tudok idézni (hátramenetben innen a kezdetig):
– Benn a kávéházban elhangzik két hangosabb mondat, meg összetörik egy csésze. Erre az utca népe fürtökben egymásra mászva néz be az ablakokon.
– Korábbi este piálás és 12 pont írás közben Fornetti pogácsát do... több»
10/10. Zseniális!! Nem minden nap sodor az ember elé ilyen filmet a véletlen, és különösen nagy meglepetést kelt a minősége, lévén Netflix-produkció. De most már hivatalosan is kijelenthetjük, hogy a sok gagyi mellett manapság már értéket is szállít a többnyire másodosztályú felhozatala miatt előszeretettel gyalázott filmcsatorna. Az elmúlt pár hónapban szerintem ez volt legalább az ötödik kiváló Netflix-film, amivel találkoztam. Ezt nem láttuk jönni, de én örülök a fejlődésnek.
Ennek a filmnek az eredeti címe (May December) olyan párkapcsolatra utal az amerikai szlengben, ahol a korkülönbség igencsak tetemes. A cím magyarítása ehhez képest lehangolóan ötlettelenre sikerült.
A cselekmény kiindulópontja az, hog... több»
6/10 – hibátlanul indult, de ez nem tartott ki Ez a disztópikus vígjáték az elputrisodott Los Angelesben játszódik a nagyon közeli jövőben, amikor a világ épp nagyon el van csesződve, és a megélhetési válsággal küszködő emberekből hétről hétre egy brutalizált szabályokkal játszott lottójáték hozza ki a vadállatot. Akinek adott határidőre sikerül megölnie a nyertest, az egy szép, de a főnyereményhez képest töredék vigaszdíjjal lesz gazdagabb, a lottótársaság meg megspórolja a nagy pénz kifizetését.
A film első része az Idiocracy világát idézi, ami elég erős bekezdés, de utána ezt a szintet nem sikerül tartani, a folytatás továbbra is idétlen, de a színvonal már sokkal alacsonyabb. Azért így is el lehet szórakozni rajta.
9/10 – nagyon mókás trash horror-vígjáték A Trancsírák egy jó példa arra, hogy néha milyen vékony vonal választja el egymástól a gagyi ZS kategóriás megacápás jellegű filmeket és a valóban vicces, hentelős vígjátékokat. Az elejétől fogva nem hagy kétséget afelől, hogy amit látunk, azt egy pillanatra se szabad komolyan vennünk. A cselekmény felépítése a gagyiságuk miatt imádott übergagyi filmek megoldásait idézi, de közben az egészet a végig jelenlévő valódi humor teszi viccessé. Ez tulajdonképpen a gagyiságuk miatt röhejes filmek minőségi paródiája.
9/10 – Messze alulértékelt alkotás Vagy én látok bele többet, vagy nagyon alulértékelt ez a film, nem tudom, de nekem marhára bejött az a kissé intellektuálisan kivitelezett, de mégis nagyon egyszerű, tiszta érzésekkel foglalkozó humor, amivel a rendezőnő operál.
Peter Dinklage túlmutat a termetéből adódóan mindig ráerőltetett gonosz törpe szerepeken, ezúttal egy érzelmi zűrbe bonyolódott New York-i operaszerzőt alakít, nem is akárhogy. Óriási színészi tehetség szorult ebbe a kis emberbe.
A film másik két főszereplője Anne Hathaway és Marisa Tomei, mindketten szuperül alakítanak. Marisa Tomeinek jár az elismerés, hogy nem plasztikáztatta magát rommá, nagyon jól néz ki még így, ki tudja, hány évesen is, miközben működnek a nem... több»
8/10 – Dalcsináló Frank Farian úr 19 lehettem, amikor bejött ez a két tapicskolva táncizó majom az MTV-n, rám életkoromnál, progresszív zenei ízlésemnél és nememnél fogva már csak negatívan hatottak, de el tudom képzelni, hogy a tizen-páréves lányokat biztosan rettenetesen meghülyítették, a generált hisztéria méretét tekintve ilyen dizájngúnár duókból valószínűleg csak a szintén agyszaggató, de pluszban igen nyálas Bros tudott túltenni rajtuk.
Frank Farian azért nem semmi, mit megengedhetett magának azokban az internet előtti időkben. A Boney M. (amelyikből manapság kb. 3 turnézgat harmadosztályú színpadokon különféle konfigurációkban) is már az ő szörnyszülöttje volt, úgyhogy ezzel a playback csalással majdnem semmi újat ne... több»
7/10 – Szicília, basszus A történet alig több, mint fél évszázados, de mai szemmel megdöbbentő társadalmi állapotokat mutat az akkori Szicíliában. Amennyire tudom, azért az még ma is elég gáz az ottani helyzet, na de ami akkor volt, az nagyon sötét.
A film a kissé visszhangosan üres és tévéfilmes olasz átlagmozis élményt nyújtja, a szicíliai mélyvidék tetszetősen ingerszegény tájain. Nem a technikai megvalósítás és kissé szomszédokos hangulat teszi jóvá (naná), hanem a történet, mely valós alapú, és mai szemmel aggasztóan kőkori hagyományra hívja fel a figyelmet.
Az egyszerűen követhető lineáris cselekmény emancipációs és egyenjogúsági vonatkozású. Van egy ottani csaj, akit az egyik ottani befolyásos és maffiagyanús... több»
7/10 – Az eheti meghalós filmélményem is megvolt A meghalós-rákos filmek nagy és megszámlálhatatlan halmazába tartozik ez az alkotás, és tartalmát illetően nem lett különlegesebb vagy másabb, mint a többi. Egész pontosan egy felnövős filmnek és egy rákos-meghalósnak a kombinációja, tehát egy nemfelnövős, ha morbid akarok lenni. Ugye a felnövős a másik irdatlan kategóriahalmaz. Mégis megér egy nézést, ugyanis vannak hozzáadott értékei.
Amitől ez más, mint a többi, az a készítők szellemisége, ami átüt a karaktereken és az apró részleteken. Az irodalmi nevű Thomas Mann főszereplőként egy áldott tehetségű amatőr filmes, egyúttal önbizalom-hiányos gimnazista. Alternatív értelmiségi apja már önmagában szórakoztató, ahogy megjelenik fura ruháiban... több»
7/10 – ortodox sziszistáknak ellenjavallt Magyarországon Wittelsbach Erzsébet kultusza már szinte annyira erőteljes, mint Romy Schneideré, vagy hogy durvábbat ne mondjak, mint Audrey Hepburné. Ezért a szentség, ami körüllengi, nem viseli el az olyan feldolgozásokat, mint ez itt. Ezért nagyon gondolja meg mindenki, aki meg kívánja tekinteni, és előtte végezze el az önvizsgálatot, hogy el tudja-e viselni a filmben ábrázolt felségsértést.
Ez egy nem túl kalandos osztrák film, ahol még az állítólagos angliai történések is kiköpött alpesi tájon, monarchia kori vakolt sárga épületek között zajlanak, de nekem azért tetszett, mert közelebb visz az uralkodóné valódi életéhez, mint az idealizált képek.
A kivitelezés kissé unalmas és nem tökél... több»
8/10 – ügyvédi történet A film címe félrevezető, ez válási történet, vagy inkább ügyvédi történet.
A főszereplők (Scarlett Johansson, Adam Driver) válnak, nem is biztos, hogy annyira átgondolt indokok alapján, de nagyon hamar karvaly ügyvédek kezébe kerül az ügy. Ebben nincs semmi rendhagyó, csak az amerikai gépezet működik. Van az egészben valami dermesztő. A főszereplők tulajdonképpen háttérbe szorulnak, ahogy a jogi üzleti gépezet átveszi a kontrollt.
A rendező nyilvánvalóan nagy tisztelője Woody Allennek, a szereplőválasztás, a sorsok, a minden (New York-i rendező és színész, a nő elköltözik a fura Kaliforniába, ahol mindenki bolond, a szereplők egy jó része is tipikus Allen szereplő) világosan erről árulkodik.... több»
6/10 – Néha ilyet is látni kell Érdekesen indult, aztán a második felére kicsit leült, nehéz volt fenntartani az érdeklődésemet.
A film Marinette Pichon önéletrajzi írása alapján született, és bár nem sikerült kiemelkedően, de nagyon érdemes megnézni, mert utána a legtöbb néző hálát adhat az életének. Ez a csaj nagyon durva családból érkezett, elég zűrös is lett a gyerekkora. Az apja egy nettó állat volt, az anyja meg valamiért nem menekült el tőle.
A focikarrier bemutatását célzó részek teljesen érdektelenre sikerültek, nyilván nem azon volt a rendezőnő figyelme, hanem a sportolónő emberi történetén, de azért ott is volt csapongás rendesen.
Azért kemény élettörténet, ennél mindenki jobbat érdemel. Most a sportkarriert les... több»
3/10 Hát számomra ez elég tré volt.
54 percig nagy hősiesen kihúztam, pedig már húsz perc után látszott, hogy ez sehová se vezet. De. most, ennyi idő után már komolyan meg vagyok győződve, hogy a maradék bő félórában nem fog eljönni a megváltás. Filmesztétikai szempontból elért egy szintet, ezért valamennyi csillagot azért adok rá.
Különben arról szól, hogy van egy fiús hajviseletű agyrákos lány, meg egy szüleit elvesztett fiú, mindketten temetésekre járnak, ahol összeismerkednek, lesz köztük ilyen fura szerelem, és mérsékelten érdekes dolgokat csinálnak unalmas jelenetekben. Körberajzolják magukat krétával, meg iskolai gyerekmeccset néznek iszonyú tompa tónusú beállításokban, unalmas zenével alá... több»
3/10 – béna Egy béna filmben látunk egy béna fickót, aki vénségére találkozik a Facebookkal, ahol nyilvánosan le is égeti magát. A kollégái előtt azzal flexszel, hogy ismeri Elizabeth Bankst, amit mint koncepciót nem is értek. Mármint a híres barátokkal kérkedés elvét.
Ez a film nem csak béna, de hogy súlyosabb legyen a helyzet, a főszereplő minden online kommunikációját azzal zárja, hogy Eat Wheaties!, amit Egyél pelyhet!-nek fordítanak. Amikor pár percen belül ötödször nyomják az ember arcába a teljesen értelmetlen egyélpelyhezést, akkor azért nem könnyű nem kikapcsolni a lejátszást.
5/10 – tesómozi A film célközönsége a Los Angeles-alsó külvárosi színes lakosság. Csak szerintem nekik magas ez a bibliai téma, úgyhogy el van baltázva a koncepció.
Némi elkötelezettséggel európai fehérek számára is fogyasztható, különösen akkor, ha van némi bibliaismerete az embernek. Az olasz város, ahol a jeruzsálemi történéseket forgatták, nagyon rendben van, fel is tettem az úti céljaim listájára. A jó fapados elérésű Bari közelében található.
Omar Sy jó, mint mindig, James McAvoy és Cumberbatch Benő meg hoz némi fehér színfoltot a vége felé.
Ezzel a játékidővel feleslegesnek találom a megtekintését, ennél azért rengeteg jobb film létezik.
3/10 – Kínosan gagyi Ebbe belenyúltam. A Hallmark vígjátékokat már megismerem, de amikor drámát forgatnak hasonló kivitelben, azt még úgy látszik, nem tudom beazonosítani. Na de a jó pap is holtáig tanul, legközelebb óvatosabb leszek.
A szinopszis igen egyszerű. Van egy tökéletesen unalmas életű, de anyagilag igen kényelmes helyzetű floridai fogorvos, munka után golfozik, aztán iszik egy pohár viszkit az üres házában, ahol nincs egy kutya, vagy akár egy aranyhal se. A felesége elhagyta és meghalt, előtte lett egy lánya, aki nem tud apuról, de apu kinyomozza, és felkeresi. Idáig rém gagyi a színvonal, de innen fogva totálisan megjósolható és kínos kliséparádéval spékelt az egész. Bele se megyek a részletekbe, de ... több»
4/10 A cselekmény az 1950-es évek elején játszódik Rióban, egy igen elnyújtott és lassú, 1990-es évek filmjeire emlékeztetően hangyás, képzajos, de szép megvalósításban.
Az egyöntetűen lelkes kritikák alapján vágtam bele a megtekintésébe, de rám egész másképp hatott az egész, mint a nézők többségére. Azért látom, hogy voltak mások is, akik szintén nem tudtak kapcsolódni a bemutatott sorsokkal.
Tehát van Rio de Janeiróban két lánytestvér, már épp nagykorúak, de még a szüleikkel élnek. Eurídice a család lúzere, ő nem hülye, de nem tud kiállni magáért. Guida meg él bele a vakvilágba, felcsinálja egy random Jorgosz, miután megpattant vele Görögországba, aztán terhesen hazatér, ahol a gyökér apja kita... több»
6/10 – Remélem komoly, mert viccnek durva Azannya.
A film remekül indul, az egyik elterjedt kezdéssel, a pszichopata-túszul-ejt-egy-nőt típusúval. Azután jön a nem tudjuk, mi van valójában szakasz, az utolsó 15-20 percben meg a neb*ssz fejezet. Értékelését tekintve a játékidő első 80-85%-a 4-5 csillagos nagyságrendben mozog kis kilengésekkel, ezt a remek eredményt tornázza le percek alatt a Sharknadóhoz méltó befejezés 3 csillagra. Azért így is bőven nézhető marad, csak tessék felkészülni arra, hogy a vége – minek szépítsük – rendesen el van cseszve.
9/10 – mestermunka Tom Ford nagyon nagyot rendezett, és a színészeket is remekül vezette, mert szerintem kivétel nélkül fantasztikusan alakítottak, az élükön Colin Firth-szel. A látvány, a környezet csodás, az operatőri munka Eduard Grau jóvoltából igazi vizuális különlegességgé emeli a produkciót. Már az első öt percben nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem egy hétköznapi színvonalú film. A rendező divattervezői hátterének a megalkotott látványra vonatkozó hatása kétségbevonhatatlan és rendkívüli.
Mellesleg ugyanez az operatőr dolgozott a Beverly Hills-i zsaru: Axel Foley és az Élve eltemetve című filmeken, mindkettőnek igen jó volt a fényképezése, pedig ezt is beleszámolva a három film három egymástól teljesen kül... több»
9/10 – betekintés egy népes család fontos pillanatába Rodrigo García, az emlékezetes és kiváló Négy jó nap rendezője és egyik írója rendezte és írta A család című drámát is, és ezúttal is hihetetlenül jó munkát végzett.
A film Mexikóban játszódik, spanyol nyelven forgatták. A szereplői: egy hatvanas éveiben járó erős családfő figura, akinek egy vidéki olajfabirtoka és olívafeldolgozó üzeme van, az ő néhai felesége, a 6 éve elhunyt családanya, aki szellemében lengi csak körül a filmet, na meg a férfi felnőtt lányai, azok pár családtagja (már ahol vannak), meg a Down-kóros fia. Ja igen, meg apu új nője.
Egy családi drámát látunk, egyáltalán nem vígjáték, de vannak benne igencsak poénos beszólások, főleg a zűrös házasságban élő egyik nagylány reme... több»
7/10 – Netflix-produkció, és jó Ez a film, melynek eredeti címe sarlatánt jelent, egy 1937-es lengyel alkotásnak a második remake-je. Azért a második, mert 1981-ben már egyszer újraforgatták. És netflixes, de durván kiemelkedik az ott megszokott minőségi átlagból.
A kivitelezésen érződik, hogy beletettek apait-anyait, na meg egész nagy rakás zlotyt. Az 1930-as évekből származó forgatókönyv is nagyon erős. Szuper a kor megjelenítése, a fényképezés, a világosítás, a zene is jól működik, jelmezre is jó sokat költöttek.
Azért jó tudni, hogy ez egy ennyire ősöreg filmnek a felújítása, mert ez megmagyarázza a történetnek a meseszerű naiv hangulatát, ami végig átszövi. Meg hát igazából van valami barátokköztös vagy brazilsorozato... több»
53 Most vagy soha! (2024)
Épp nézem a filmet, 28 perc játékidőnél vált számomra teljesen világossá, hogy ez a magyar Sharknado. Azt hiszem, innen fogva már garantált lesz a szórakozásom, mert eddig eléggé nehezem viseltem, amit láttam. Jelenleg P. Sándor nyomatja a Nemzeti dalt a biliárdasztal tetején, miközben egy bicskás merénylő settenkedik. A koreográfia kellően röhejes, jól hozza a zsáner (Sharknado) hangulatát. Visszafelé a komolyabb pillanatok, amelyeket fel tudok idézni (hátramenetben innen a kezdetig): – Benn a kávéházban elhangzik két hangosabb mondat, meg összetörik egy csésze. Erre az utca népe fürtökben egymásra mászva néz be az ablakokon. – Korábbi este piálás és 12 pont írás közben Fornetti pogácsát do... több»