8/10 – megy ez Lehet, hogy el van átkozva a magyar filmipar, de vannak üdítő kivételek, és ez is közéjük tartozik. Nem rendelkezik a hazai filmalkotások legtöbb bénaságával, cserébe valódi humort tartalmaz.
Az én ízlésemnek túl édibédi habos-babos cukormázas volt, de nem tudom, erről mennyire Gárdonyi Géza tehet, és mennyire Goda Krisztina. A könyvet nem olvastam, a korábbi két filmes feldolgozást se láttam, így nem tudom megítélni.
Maga a történet hihetetlenül egyszerű és átlátható, annyira, hogy szerintem egy átlagos hétéves is könnyedén felfogja az egészet. De ez az egyszerűség nem válik a mű hátrányára, ebből is látszik, hogy nem kell mindent túlbonyolítani, kiválóan működik ez a szimpla kis sztori.
A ... több»
6/10 – Szórakoztató idényfilm Jópofa menet volt, bár fél órával tovább tartott, mint ami jólesett volna, a végén már nagyon túltolták a kretént. Dwayne Johnson jól hozza a szokásos jámbor hegyomlás karakterét, az alábbihoz hasonló párbeszédekkel:
– Akkor most ötig fogok számolni.
– És utána mi lesz?
– Meg fogsz sérülni.
Karácsonyi mese kategóriájú alkotásról van szó különben. A már említett Dwayne Johnsonon kívül van még benne pár klassz színész, vicces is meg látványos is, nyugodtan nézzétek. Intellektuális rétege nincs, azt ne keressétek, ez egy laza karácsonyi film.
7/10 – remek A film egy kis csajról szól, akinek amolyan Stephen Hawking széke van, és megtudjuk, hogy ő is egy olyan ember, mint mi, csak korlátokkal. Ez se nem túl eredeti gondolat, se nem túl gondolatébresztő, ezt azért 8 általános felett többnyire mind vágjuk. És mégis szívmelengető és szép a maga kicsit limonádé módján, érdemes megnézni.
6/10 meg minden Remekül indul, az első részben átvonuló Mark Rylance is csúcs, mint mindig. Aztán OK, végül zavaros és kissé felesleges. Még szerencse, hogy Rylance végül visszatér.
Ebben az univerzumban, amit a film ábrázol, és amely az Egyesült Államok észak-keleti részét fedi le, vannak az Evők és Nemevők. Főhőseink Evők. A Nemevőket eszik.
Érdekes és jól induló cselekmény jellemzi, szerencsére a szétharapott Nemevők és a véres állú Evők furcsamód nem gusztustalanok, könnyű nézni a véres jeleneteket is.
Mégis azt érzem, hogy kihagyhattam volna a lejátszási listámból.
6/10 – többet vártam A szereplők önmagukban azt vetítették előre, hogy szuper lesz a film. A fényképezés igényes, a színek beállítása a késői 1960-as és az 1970-es éveket idézi, ahogy a remekül összeválogatott jelmezek és díszletek is. Eddig minden szép és jó, mi kellhet még?
Hát például a mélység. A bajok ott kezdődnek számomra, hogy ezt a filmet is utolérte az a korszellem, mely szerint a néző hülye, és nem képes néhány másodpercnél tovább koncentrálni vagy komplex gondolatokat feldolgozni. A párbeszédek, viták, konfliktusok kidolgozatlanok, logikai bakugrásokkal halad a néha videóklipesítettnek tűnő jelenetsor.
Néha a hangsúlyokkal is gond van, lényegtelen momentumokon túl sokáig időzik a rendező, a drámai ku... több»
5/10 fél X Hát ezt is alaposan megrágta az idő vasfoga. Vagy elrepült felette, nem is tudom. Ki hitte volna, hogy Juliette Binoche és Jean Reno egy ennyire érdektelen filmben tud szerepelni?
Ha műfajt kellene meghatároznom, ez egy úgynevezett reptéri vígjáték lenne. De abban Tom Hanks már elvitte a pálmát, amikor nem tudott továbbmenni, mint az éppen megszűnt Krakozhia állampolgára.
Szóval van egy film, ahol Jean Renónak haja van, a telefonok kicsik és buták, Juliette Binoche is jó formában adja a „fém fatálat”, bár nem kívánunk rá. A zenét állítólag Eric Serra szállította, de ő azért ennél eredetibb és különlegesebb, gyanúm szerint csak a nevét adta.
Számtalan pozitív kapaszkodó, ami alapján szeretni ... több»
7/10 – nagyon korhű, nagyon angol A második vh-ban vagyunk, ahol az angolok próbálják az új audiovizuális szórakoztató eszközt, a filmet bevetni a lakosság befolyásolása (propaganda) érdekében. A hadügyminisztérium gyámsága alatt összeáll egy stáb, amelyik leforgat egy „megtörtént események alapján” készült lélekemelő és hazafias filmet, hősies cselekedetekkel.
Ennek a munkának az égisze alatt nézhetjük meg, ahogy egy forgatókönyvíró csaj karriert csinál, és közben az akkor még középkorias egyenjogúsági viszonyokhoz képest is jobb helyzetbe kerül. Utóbbi miatt számítottam némi férfijajgatásra a kommentek között, örömmel látom, hogy egyelőre nincsenek ilyenek.
Ez egy átlagos romantikus-háborús mű, semmi extra nincs benne, a c... több»
6/10 – langyos lábvíz Hajléktalan labdarúgó-világbajnokság: ez olyan fura dolog, mint a testépítő-horgászvébé. Ha lenne olyan. És ezt kapjátok ki, van homeless foci-vb, kigugliztam.
A film tehát egy hajléktalan focibajnokságon játszódik Rómában. Bill Nighy alakítja a szövetségi kapitányt (Mal), és parkban lévő mini ketrecfoci pályán játsszák a meccseket. Mal egy maroknyi valódi hajléktalanból és egy nem hajléktalanból verbuvált csapattal érkezik Angliából. A kivitelezés módfelett hallmarkos, saját műfaji besorolásom szerint ez egy ún. republikánus vígjáték. Csak itt nem Mississippi-környéki keresztény fehérek randevúznak kockás ingben és pick-uppal a karácsonyfaárusnál, de nagyjából ugyanaz a kaptafa, focira ülte... több»
8/10 – Tipikus francia vígjáték, jó értelemben A franciák valahogy érzik ezt a műfajt. Keverni a vicceset a komollyal.
Van egy fiatal csaj, aki mindenféle szempontból szerencsétlen, és amikor Párizsba költözik, egy elég elbaltázott háziúrral hozza össze a sors. A háziúrnak van egy másképpen, de szintén kicsit elbaltázott fia, akinek a feleségét ez a háziúr kicsit se kedveli. Szeretne közéjük éket verni, és ennek érdekében attól se riad vissza, hogy kihasználja az albérlőjének kiszolgáltatottságát.
Közben a csaj is cipeli a maga keresztjét, az ő apja is más irányba tolja, mint amerre az útja vezetne.
A filmben valódi poénok és vicces dolgok vannak, és közben olyan fajsúlyos témát feszeget, hogy a szülőknek hogyan érdemes a gyerekeik álmai... több»
7/10 – tanuló szélhámosoknak kötelező Közel negyed évszázad után még mindig egész szórakoztató film, bár annyira nem élvezem azt nézni, amikor nonstop átcseszik a jóhiszemű embereket.
7/10 – de simán lehetne több A film a legjobb skandináv hagyományokon indul, hogy utána kicsit szétessen.
Van egy nyílt tárgyalássorozat, ahol egy 3-as gyilkos csákó ügyeit elemzik, és jön egy nem magától értetődő szépségű modell csaj, aki remekül forgatja az online pókerkártyákat és a bitcoint, és elkezd érdeklődni a per iránt. Nagyon ért a nethez és a darkwebhez. Hozzá sodródik egy elhamarkodott véleményűnek tűnő, kis túlpörgött lányka, és együtt követik a pert. Aztán akárhogy is tetszett az eleje, kissé bezuhan a színvonal. De még így is remek.
7/10 – szimplán vígjáték Ez egy vígjáték, mélyebb dimenziót nem kell benne keresni. Egyszer nézős, agyalástól mentes popcornmozi, intellektuális elvárásoktól mentesen javaslom megnézni. Viszont műfajában szórakoztató, és a vígjátékokra termett Awkwafina, na meg Will Ferrell, és kicsit Sandra Oh, valamint Jason Schwartzman. A két főszereplő nővér gyerekkori verzióit játszó színészeket nagyon ügyesen castingolták, igazán hasonlítanak.
5/10 – Nehezen néztem Előrebocsátom, hogy a filmnek több az értéke, jobb annál, mint amennyire értékeltem. Nem sokkal, de úgy 7/10 környékéig felmehetne. Tulajdonképpen egy nettó pszichológiai esettanulmány, csak én végig agylobot kaptam tőle, engem széttriggerelt az, ahogy az erőszakosabbik főszereplő nonstop irritáló fejhangon ontotta magából a b*romságot, és erőszakolta a környezetét.
A felállás az, hogy van egy kábé kétezer fős lakosságú okcitán városka, és ott nézhetjük másfél órán keresztül a helyi ifjúság (egy maroknyian lehetnek) két tagjának lelki elakadásait. A városka különben szép fekvésű, történelmi hangulatú, de totál kihalt. A filmben összesen néhányszor halad el benne autó, a fiatalok az utcán cse... több»
5/10 – Boldog élet már csak Kálmán-napon vár A magyar film hosszú ideje el van átkozva, és ez az állapot továbbra is tart, és sejtésem szerint még egy ideig el is fog tartani. A színészi játék a rákfenéje az egésznek.
Odáig már eljutottunk, hogy tudunk világosítani, már a hangosítás is megy néha, az operatőrök is egyre jobban értik, hogy mire van szükség. De a színészek iszonyúan természetellenes játéka még mindig kiakasztó. Már nem színházi hangos beszélés és túlgesztikulálás megy, hanem most sikerült átesni a ló közömbös oldalára. Amikor a színész kifejezéstelen arccal és olvasópróba-szerűen (vagy mint egy telesales-ügynök) ledarálja a mondatait. Ezt a játékstílust már egyszer rengeteg éven át kimaxolta az ország kedvenc teleregény, ... több»
10/10 – Súlya van Finnország nem a legfényesebb csillag a filmművészet egén, de Aleksi Salmenperä és Reeta Ruotsalainen ezúttal egy masszív családi drámát rakott le elénk, amely felteszi az országot a filmes térképre.
A helyszín valahol a Permafroszt közelében, Finnországban van, kabátban ülnek a fiatalok a befagyott ablakú autóban, és otthonról elcsórt alkoholos italokat fogyasztanak, úgy néz ki, hogy az a helyi módja a bulizásnak. Ott ül köztük a 16 éves Eveliina is, aki még nem is sejti, hogy hamarosan a szülei házasságának egyben tartásáért fog küzdeni. Övé az egyes számú buborék.
Eveliina valami kihalt, vélhetően északibb fekvésű vidék egy kisvárosában lakik Finnországon belül (így sejtem), mindenki kb.... több»
7/10 – tulajdonképpen szórakoztató Ez egy érdekes film, mert szerintem elég jól van leforgatva, a sztoriban is van fantázia és potenciál, de valahogy nem megy semerre, és mégis magával ragadja a nézőt. Van neki egy remek melankolikus humora, ami valahol az utolsó fél órában jön ki igazán.
Maga a történet egy amerikai fogorvos körül forog, aki épp elvált, a fia menyasszonya épp lelépett, a vénséges apja is épp válni akar, hogy új életet kezdjen, na innen jön a cím. A film első fele a Yucatán-félszigeten, Tulumban játszódik a fiú legénybúcsúján, ami így már egy nem legénybúcsú. Történgetnek dolgok a fiúval, annak az épp coming outolt öccsével, random ismeretlen ifjú párral, apuval. De csak olyan általánosan és megragadható rend... több»
5/10 – ehh Nagyon érdekes film, abból a szempontból, hogy dokumentarista vagy amatőr felvételes hangulatban enged bepillantani egy olyan csóró brazil környék életébe, ahová helyi idegenvezető nélkül nem jutnánk be. Cserébe érzetre kb. mintha én vettem volna fel a telefonommal, és apám vágta volna. Nem tudom, hogy forgatókönyv volt-e, úgy tűnt, hogy a megvakulásos fő szálat felskiccelték egy flipchart középre, majd köré rajzoltak csonka családot, csajozási próbálkozásokat, grundfocit, utcabulit meg sok ilyesmit, aztán előkapták a telefon kamera appot, aztán hajrá, adjunk neki. És máris érdekes volt nézni, turista szemmel.
6/10 – Vannak jó pillanatai Ez egy alapvetően vicces film, fekete humorra épül. Egy csomó lottónyertes kis történeteinek gyűjteményéből áll össze. Amolyan lottónyerteses francia válasz a Négy szoba című filmre, csak itt nem több rendező volt.
Volt viszont pár dolog, ami mélyen színvonal alatti volt, azért nem nem tudtam különösebben jóra értékelni. Ha kicsit jobban kidolgozták volna a gyengébb részeket, akkor olyan 8/10 is lehetne. Pl. valahol 1 óránál a temetési fogadáson vagy min meghalt figura holttestének eltüntetése körüli cselekménysor egész elképesztően gagyi, és logikátlanságok tárháza. 1. El se kellett volna tüntetni. 2. Egy szakadék felé guruló autóban nem sikoltozni kell, hanem behúzni a kéziféket. 3. A jele... több»
6/10 – OK A skandináv filmhagyományokat teljes mértékben mellőző svéd családterápiás film, mely meglepő módon inkább egy magyar produkcióra, egyenesen tévéfilmre emlékeztet. Ennek ellenére élvezhető, csak el kell engednünk a magas elvárásainkat. Meg akarni kell. Maga az ötlet, hogy van egy apa, aki korábban nem volt jelen, egy lázadó korú gyerek meg egy mellékes helyzetű kisebb gyerek, plusz nem utolsósorban a sz*rviharban pillázó feleség, aztán meglátjuk, hogy ebből lesz-e újrateremtés, nos, ez nem új. A film mégis valahogy a maga eszközeivel üdítően ábrázolja ezt a klisés történetet. Viszont a végére kissé elcsépelt nyálparádé jelleget ölt, bár a befejezés amolyan szép mentésnek tekinthető, anélkül ... több»
86 Ida regénye (2022)
Lehet, hogy el van átkozva a magyar filmipar, de vannak üdítő kivételek, és ez is közéjük tartozik. Nem rendelkezik a hazai filmalkotások legtöbb bénaságával, cserébe valódi humort tartalmaz. Az én ízlésemnek túl édibédi habos-babos cukormázas volt, de nem tudom, erről mennyire Gárdonyi Géza tehet, és mennyire Goda Krisztina. A könyvet nem olvastam, a korábbi két filmes feldolgozást se láttam, így nem tudom megítélni. Maga a történet hihetetlenül egyszerű és átlátható, annyira, hogy szerintem egy átlagos hétéves is könnyedén felfogja az egészet. De ez az egyszerűség nem válik a mű hátrányára, ebből is látszik, hogy nem kell mindent túlbonyolítani, kiválóan működik ez a szimpla kis sztori. A ... több»