3/10 – béna Egy béna filmben látunk egy béna fickót, aki vénségére találkozik a Facebookkal, ahol nyilvánosan le is égeti magát. A kollégái előtt azzal flexszel, hogy ismeri Elizabeth Bankst, amit mint koncepciót nem is értek. Mármint a híres barátokkal kérkedés elvét.
Ez a film nem csak béna, de hogy súlyosabb legyen a helyzet, a főszereplő minden online kommunikációját azzal zárja, hogy Eat Wheaties!, amit Egyél pelyhet!-nek fordítanak. Amikor pár percen belül ötödször nyomják az ember arcába a teljesen értelmetlen egyélpelyhezést, akkor azért nem könnyű nem kikapcsolni a lejátszást.
5/10 – tesómozi A film célközönsége a Los Angeles-alsó külvárosi színes lakosság. Csak szerintem nekik magas ez a bibliai téma, úgyhogy el van baltázva a koncepció.
Némi elkötelezettséggel európai fehérek számára is fogyasztható, különösen akkor, ha van némi bibliaismerete az embernek. Az olasz város, ahol a jeruzsálemi történéseket forgatták, nagyon rendben van, fel is tettem az úti céljaim listájára. A jó fapados elérésű Bari közelében található.
Omar Sy jó, mint mindig, James McAvoy és Cumberbatch Benő meg hoz némi fehér színfoltot a vége felé.
Ezzel a játékidővel feleslegesnek találom a megtekintését, ennél azért rengeteg jobb film létezik.
3/10 – Kínosan gagyi Ebbe belenyúltam. A Hallmark vígjátékokat már megismerem, de amikor drámát forgatnak hasonló kivitelben, azt még úgy látszik, nem tudom beazonosítani. Na de a jó pap is holtáig tanul, legközelebb óvatosabb leszek.
A szinopszis igen egyszerű. Van egy tökéletesen unalmas életű, de anyagilag igen kényelmes helyzetű floridai fogorvos, munka után golfozik, aztán iszik egy pohár viszkit az üres házában, ahol nincs egy kutya, vagy akár egy aranyhal se. A felesége elhagyta és meghalt, előtte lett egy lánya, aki nem tud apuról, de apu kinyomozza, és felkeresi. Idáig rém gagyi a színvonal, de innen fogva totálisan megjósolható és kínos kliséparádéval spékelt az egész. Bele se megyek a részletekbe, de ... több»
4/10 A cselekmény az 1950-es évek elején játszódik Rióban, egy igen elnyújtott és lassú, 1990-es évek filmjeire emlékeztetően hangyás, képzajos, de szép megvalósításban.
Az egyöntetűen lelkes kritikák alapján vágtam bele a megtekintésébe, de rám egész másképp hatott az egész, mint a nézők többségére. Azért látom, hogy voltak mások is, akik szintén nem tudtak kapcsolódni a bemutatott sorsokkal.
Tehát van Rio de Janeiróban két lánytestvér, már épp nagykorúak, de még a szüleikkel élnek. Eurídice a család lúzere, ő nem hülye, de nem tud kiállni magáért. Guida meg él bele a vakvilágba, felcsinálja egy random Jorgosz, miután megpattant vele Görögországba, aztán terhesen hazatér, ahol a gyökér apja kita... több»
6/10 – Remélem komoly, mert viccnek durva Azannya.
A film remekül indul, az egyik elterjedt kezdéssel, a pszichopata-túszul-ejt-egy-nőt típusúval. Azután jön a nem tudjuk, mi van valójában szakasz, az utolsó 15-20 percben meg a neb*ssz fejezet. Értékelését tekintve a játékidő első 80-85%-a 4-5 csillagos nagyságrendben mozog kis kilengésekkel, ezt a remek eredményt tornázza le percek alatt a Sharknadóhoz méltó befejezés 3 csillagra. Azért így is bőven nézhető marad, csak tessék felkészülni arra, hogy a vége – minek szépítsük – rendesen el van cseszve.
9/10 – mestermunka Tom Ford nagyon nagyot rendezett, és a színészeket is remekül vezette, mert szerintem kivétel nélkül fantasztikusan alakítottak, az élükön Colin Firth-szel. A látvány, a környezet csodás, az operatőri munka Eduard Grau jóvoltából igazi vizuális különlegességgé emeli a produkciót. Már az első öt percben nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem egy hétköznapi színvonalú film. A rendező divattervezői hátterének a megalkotott látványra vonatkozó hatása kétségbevonhatatlan és rendkívüli.
Mellesleg ugyanez az operatőr dolgozott a Beverly Hills-i zsaru: Axel Foley és az Élve eltemetve című filmeken, mindkettőnek igen jó volt a fényképezése, pedig ezt is beleszámolva a három film három egymástól teljesen kül... több»
9/10 – betekintés egy népes család fontos pillanatába Rodrigo García, az emlékezetes és kiváló Négy jó nap rendezője és egyik írója rendezte és írta A család című drámát is, és ezúttal is hihetetlenül jó munkát végzett.
A film Mexikóban játszódik, spanyol nyelven forgatták. A szereplői: egy hatvanas éveiben járó erős családfő figura, akinek egy vidéki olajfabirtoka és olívafeldolgozó üzeme van, az ő néhai felesége, a 6 éve elhunyt családanya, aki szellemében lengi csak körül a filmet, na meg a férfi felnőtt lányai, azok pár családtagja (már ahol vannak), meg a Down-kóros fia. Ja igen, meg apu új nője.
Egy családi drámát látunk, egyáltalán nem vígjáték, de vannak benne igencsak poénos beszólások, főleg a zűrös házasságban élő egyik nagylány reme... több»
7/10 – Netflix-produkció, és jó Ez a film, melynek eredeti címe sarlatánt jelent, egy 1937-es lengyel alkotásnak a második remake-je. Azért a második, mert 1981-ben már egyszer újraforgatták. És netflixes, de durván kiemelkedik az ott megszokott minőségi átlagból.
A kivitelezésen érződik, hogy beletettek apait-anyait, na meg egész nagy rakás zlotyt. Az 1930-as évekből származó forgatókönyv is nagyon erős. Szuper a kor megjelenítése, a fényképezés, a világosítás, a zene is jól működik, jelmezre is jó sokat költöttek.
Azért jó tudni, hogy ez egy ennyire ősöreg filmnek a felújítása, mert ez megmagyarázza a történetnek a meseszerű naiv hangulatát, ami végig átszövi. Meg hát igazából van valami barátokköztös vagy brazilsorozato... több»
6/10 – súlyos sztori Nagyszerűen kivitelezett film, Marion Cotillard csodálatos alakításával. Azt nem sikerült kisakkoznom, hogy a kő betegségéből hogyan lett a Hold földje (land, azaz a felszíne, nem a Föld nevű bolygója).
Egy dolgon vérzett el nálam a történet. A főszereplőnőnek van némi baj az elméjével, de ez nem nagyon zavarja meg az anyját abban, hogy elrendezzen neki egy szándék és szeretet/szerelem nélküli házasságot egy random kőművessel. Na de basszus, a kőműves motivációja teljesen érthetetlen, megmondta neki a csaj tisztán, hogy semmi jóra ne számítson, meg kerek perec, hogy nem lesz szex, azt felejtse is gyorsan el. Tehát van ez a kőműves ember, és elvesz egy zakkant nőt, akivel csak a baj lesz. Leh... több»
8/10 – Teszkó gazdaságos űrprogram Gratulálok a forgatókönyvírónak, mert nagyot álmodni, hát ilyen sztorit se nagyon pipáltunk még. A műfajmegjelölésben a vígjáték besorolást egy pillanatig se higgyétek el, nem az. Teljesen jó film, kissé nagyobb mértékben lassú-nyugis, mint ahogy az ideális lenne, de nem éreztem vontatottnak. Na most csak ennyi, nehogy lespoilerezzem.
8/10 – már értem Az első résznél kicsit értetlen voltam, de mivel van egy elalvós feleségem, az újranézés csodájában részesülök a legtöbb film esetében, és másodikra óriásinak találtam az előzményrészt, úgyhogy mentem is toronyiránt az ncore-ra, és szedtem is ezt a másodikat.
Nos, ez nem tudom, hogy rosszabb vagy jobb-e, de most már értettem a koncepciót, és nagyon jól szórakoztam. És ezúttal már alig vártam a cameo szereplőket, sikerült ismét nagyszerűeket röhögni.
A film készítésekor Richard Branson volt az akkori Elon Musk, úgyhogy az egyik szerepben őt parodizálják, ezt az újszülött nézőknek mesélem.
Szuper vicces volt, de készüljetek fárasztó humor befogadására.
10/10 – Lélekbalzsamozó történet Cáit egy szétcsesződött családban élő, érzelmileg elhanyagolt kislány, akit a nyári szünetre lepasszolnak vidéki rokonokhoz. Gyakorlatilag itt találkozik először egy normális és szerető közeggel, melyet nulláról kell megtanulnia. Szívfacsaró látni, hiszen nagyon sok gyerek élhet még hasonló, érzelmileg sivár környezetben, mint ahová vissza kellett térnie az iskolakezdésre.
A film nagyon kevés szót és annál több érzelmet tartalmaz, a képi világ csodás, Colm Bairéad nagyon jó érzékkel mondja el számunkra, amit el szeretne mondani nekünk. Mestermű.
Annyi mindent tudnék még mondani róla, de inkább nézzétek meg, ritka értékes alkotás.
6/10 – A közepét ki lehet hagyni A film cselekményét „megtörtént események ihlették”, ez a filmes zsargon szerint ez igen laza kapcsolatra utal a tényekkel, de utánaklikkeltem, és elvileg ez most elég hűen követi a valóságot. Hogy ne szaladjak túlságosan előre, de egy mondatban összefoglaljam, ez a megfilmesítés leginkább az újságírói felelősségről szólt.
Műfaját tekintve ez szerintem leginkább film noir, és technikailag igen jól kivitelezett, de a közepe táján én nagyon elvesztettem az érdeklődésemet. Ott meglehetősen elhalt a feszültség, leült a cselekmény is, és úgy éreztem, hogy nyugodtan elmehettem volna egyet futni közben, nem maradtam volna le sok lényegesről. Keira Knightley tök jó, meg illik is ebbe az atmoszférába... több»
Nem eredeti, és nem vicces Nem tudom, hová fog kifutni, negyven percnél szálltam ki, a feleségem végig fogja nézni, addig én itt ellaptopozgatok.
Szerintem ez a Love Actually rosszul sikerült másolata, amiben kevesebb a karácsony, és több a kétségbeesett házasságsóvárgó picsogás. Humornak eddig nem volt sok jele, az a kevés próbálkozás nem volt túl vicces. Annál többször volt kínos, és gagyi az egész. Mindenki is szerepel a filmben, de ez nem teszi jóvá. A számos ismert és kedvelt színész mellé ráadásul sikerült jó pár ellenszenveset is beválasztani. 15 éve Bradley Coopernek is még non-stop nyúlpiros volt a szeme.
Persze lehet, hogy csajos filmnek jó, ezt nem tudom megítélni.
10/10 – Érdemtelenül elhanyagolt alkotás Anthony Minghella remek forgatókönyvet hozott össze, amit utána nagyszerűen rendezett, kiváló színészekkel. Aztán 2 évvel később, 54 évesen kicsekkolt, ki tudja, még milyen remek filmekkel ajándékozhatott volna meg minket.
Ez egy emberi és érzelmi szempontból igen bonyolult helyzetet és történetet bemutató darab, számos nagyszerű alakítással. A nagyvonalú szereposztásba még az is belefér, hogy pl. Vera Farmiga, aki egy útszéli prostit alakít, a játékidő mindössze negyedében van jelen, aztán egy laza bugyivillantással kísérve hipp-hopp lelép a színről, azt se mondja, hogy helló, csak húsz perc múlva kezd az embernek derengeni, hogy neki akkor tényleg véget ért a szerepe.
A történet kissé szöv... több»
8/10 – A szokásos felállás kanadai köntösben Melankolikus hangulatú kanadai road movie a jól bejáratott kiderül-hogy-a-főhős-halálos-beteg-témakör alá szervezve. Rengeteg – főleg amerikai – road movie létezik, és világszerte rengeteg a halálos beteges film is, mindkettővel Dunát lehetne rekeszteni. Ennek itt mégis van hozzáadott értéke, mert egyrészt én kanadai road movie-t még soha nem láttam, másrészt ezúttal a meghalós műfaj is kilép a szokásos keretek közül a kanadai filmes látásmódnak köszönhetően.
Ben Tylernek az orvosa szerint annyi, meg egy Bambi. A film elején a dokis jelenet majdnem olyan, mint a rossz viccben, amikor a beteg kérdezi, hogy doktor úr, mennyi van hátra, a doki meg mondja, hogy tíz. A beteg kérdi, hogy tíz mi? A... több»
5/10 – zizegős tinivígjáték Életkori figyelmeztetés: a film célközönsége a tinédzser korosztály. Ezt benéztem, nem sikerült ezt előre beazonosítanom, de ha már így alakult, megnéztem. Azért egy célközönség korosztály megjelölés marhára hasznos lenne a filmes oldalakon...
A cselekmény londoni pakik körül játszódik, két lánytestvér meg egy kissé gyanús jómódú vőlegény, ezek családjai és az iskola környékén. A kivitelezés kissé túlpörgetett, nagy sárga fejezetfeliratokkal, lassított küzdősportjelenetekkel, egyszerű cselekménnyel. Sokszor vicces, még többször bugyuta az egész. Az egyik lányt a suliból Kovácsnak hívják, miközben afrikai fekete az illető, ez nagyon alternatív, ezen elrötyögtem egy darabig.
6/10 – Nick Winton nagyszerű ember volt Amit Winton tett, az nagyszerű, egyike volt azoknak a megmentőknek, akik közül talán Wallenberg meg persze Spielberg jóvoltából Oskar Schindler neve ugrik be a legtöbbeknek, netán pár név a budapesti rakpartokról. Nagy tisztelet jár érte, és nagyon megérdemli, hogy megismerjük a történetét.
Ennyit a történelmi háttérről és a cselekmény minőségéről, ez eddig mind nagyszerű. Ami magát a filmet és annak minőségét illeti, azt ettől feltétlenül különválasztva kezelném.
Anthony Hopkins 10/10-es színvonalon játszik, mint mindig, ezt majdnem felesleges is kiemelni. Hiteles a 30-as évek végének és a késői 80-as éveknek az ábrázolása is. Az operatőri munka is remek. És akkor a filmről is elmondtam min... több»
6/10 – minimum kétszer fogom teljesen elfelejteni Elkezdtem nézni, és 10 perc körül rájöttem, hogy már láttam, napra pontosan 19 hónappal ezelőtt. Méghozzá moziban, ahol kénytelen voltam figyelni, nem tudtam a laptopomat piszkálni közben (mint most). Az van, hogy jelenetekre emlékeztem meg homályosan az alapszituációra, de általában a cselekményre nem igazán. Most 10 perc van hátra, és elképzelésem sincs, hogy hogy fog befejeződni, de ami a durvább, az az, hogy az elmúlt másfél óra is erősen halványul az emlékeimben. Nagyon ügyelnem kell rá, hogy jövőre el ne indítsam harmadszor is a lejátszást. Ugyanis egészen biztos vagyok benne, hogy nagyon rövid idő alatt ismét el fogom felejteni az egészet. (Meg is próbálom memorizálni a címét, hogy ne... több»
58 Egyél müzlit! (2021)
Egy béna filmben látunk egy béna fickót, aki vénségére találkozik a Facebookkal, ahol nyilvánosan le is égeti magát. A kollégái előtt azzal flexszel, hogy ismeri Elizabeth Bankst, amit mint koncepciót nem is értek. Mármint a híres barátokkal kérkedés elvét. Ez a film nem csak béna, de hogy súlyosabb legyen a helyzet, a főszereplő minden online kommunikációját azzal zárja, hogy Eat Wheaties!, amit Egyél pelyhet!-nek fordítanak. Amikor pár percen belül ötödször nyomják az ember arcába a teljesen értelmetlen egyélpelyhezést, akkor azért nem könnyű nem kikapcsolni a lejátszást.