3/10 – Teszkós Mátrix fogyatékosoknak Mivel az újév hajnalán sikerült lelépnünk a világ másik felébe, másfél hete nem láttam filmet, hacsak azt nem számolom, hogy a repülőn újranéztem egy klasszikust, kár, hogy nem emlékszem, mi volt az. Már nagyon nem voltam válogatós, amikor az életem párja elindította ezt a filmet, és csatlakoztam hozzá, hogy megszerezzem az év első filmélményét.
A jó hír az, hogy ennél már valószínűleg csak jobb filmeket fogok látni az idén. A rossz hír pedig az, hogy ez elég béna lett. Illetve talán nem rossz, csak kell egy új inverz korhatár kategória: megtekintését 18 éven felülieknek nem ajánljuk.
A felállás az, hogy a jövőben van egy szép társadalom, melybe 16 évesen kerülnek be alapos plasztikai sebész... több»
6/10 – Minden rossz, ha a vége rossz Fullosnak ígérkező Luc Besson-mozit kaptunk 2014-ben, és az a durva, hogy én ezt már láttam valamikor, de csak a film felénél jöttem erre rá. Nem is értettem, hogy ez hogy lehet, de aztán az utolsó húsz percben megkaptam a választ. Az agyam nem akart emlékezni, és erről az idióta befejezés tehet.
Az első fele annyira rendben van, és olyan nagyon Luc Besson-osan pörgős, akciódúc és látványos. Utána néhány kellemetlen és méltatlannak nevezhető pillanattól eltekintve még mindig elég klassz, de már néha szükséges, hogy az ember nagyvonalú legyen. Az a bizonyos utolsó húsz perc viszont annyira óriási kreténség, amilyennel ember ritkán találkozik.
7/10 – felkerekítve Tulajdonképpen ez egy 5-6/10 körüli film, de figyelembe vettem, hogy egy emberöltővel ezelőtt készült, amikor ez még elég volt, meg talán akkor még nem volt annyira egy kaptafára készült film. Mára már nagyon kiszámítható az egész, de ez még mindig nem bántó, csak kicsit gyengíti az élményt.
Szélhámosok hámozzák a szelet, aztán kapcsolatra lelnek, ezek a kapcsolatok bekomolyodnak, a szélhámosok lebuknak, a szélhámozás közben megtalált szerelmeik kiábrándulnak, de aztán a boldog fináléban hál' istennek! beábrándulnak, és létrejön a boldog végkifejlet (ez egyszerűsítés, a kis vörös valójában akkor ábrándul vissza, amikor a szerelme lebukik, hiszen ő egy lázadó, ugye, (összekacsintás)). Ez a fo... több»
2/10 – klónnádó Ez a film annak a tipikus példája, amikor a hülye okoskodik. A két csillagot kiosztom gyorsan így háromnegyed órával a vége előtt, mert szerintem lesz ebből még egy csillag, vagy nulla (ami nem adható SAJNOS).
XXXXX UPDATE: közben továbbment a film, le kellett vennem 1 csillagra – UPDATE VÉGE XXXXX
Az elején 7-8/10 környékéről indulunk, és ebben bizonyára benne van Demi Moore régen nem látott szerepeltetése és az igényes (bár nem mindig eredeti, és nem feltétlenül innovatív) fényképezés is. A képi beállítások poszterszerűek, vagy még inkább modern óriásfestmény-jellegűek, a színek és a képek mind azt mondják, hogy itt profik dolgoznak. A sokatmondó filmzene és a makrók és ráközelítések, brum... több»
8/10 – ifjúságinak tűnhet, de összgenerációs Nagyon mókás darab, a „Régen vicces voltam” főszereplőjének (Rachel Sennott) főszereplésével.
Ifjúsági környezetben játszódik, de felnőtt nézőknek is eszelősen szórakoztató tud lenni, mert nagyon laza és vagány humorral rakták össze, és szerintem egész eredeti módon, nem pedig a mainstream vígjátékok receptjei szerint.
Jó kis intelligens vígjátékot láthatunk tehát, de nem kell megijedni, nem jár szellemi megerőltetéssel: nincs benne semmi atomfizika, meg nincsenek extra mélységek, összetett jelentések, azonban elég jó a karakterábrázolások kritikai éle. A végén ugyan már kicsit fullba tolják a kretént, de az meg azért vicces.
10/10 – Clint Eastwood a király Kicsit beugratott a cím elsőre, mert a láttán kapásból csekkoltam, hogy van-e Juror vagy Juror 1 című film :DDD
Na de a tárgyra. Szóval a film ismét bomba jó, ahogy azt Clint Eastwoodtól már megszoktuk. A szokásos letisztultság jellemzi, amit a felületes nézők vontatottnak szoktak esetleg érezni. Pedig ebben a fajta filmkészítésben nincs egy felesleges filmkocka vagy céltalan mondat, nincs egyetlen elhagyható jelenet se, csak a színtiszta lényeg.
A kiváló rendezéshez nem kevésbé nagyszerű forgatókönyvet is kaptunk Jonathan A. Abramstól, akinek pedig enyhén szólva rövidke a referencialistája, alig alkotott még bármit is, de ezt most igazán odarakta, mestermű. Olyan dilemmát rajzol fel, olyan ... több»
5/10 – Pitch, nem peach Bakker, a filmben végig píííííícsről beszéltek, amikor pitch-ről kellett volna. OK, mit akarok az íííívent hóól, Motorola tollkabát és egyéb antianglikalizmusok országában, örüljek, hogy ennél nagyobb baj nem történt.
Amit a filmről mondhatok: annyira érdekesnek találtam, hogy vissza fogom nézni, ugyanis a karácsony nem tett jót az objektív kritikai képességeimnek, de be fogom pótolni a véleményezést.
Alapvetően különös és érdekes svéd film, mely egy multivállalati közeg néhány tipikus nyomorát oly tökéletesen idézi meg. Szerencsére (vagy mert vagyok elég vén), már tizenvalahány éve nem kell hogy nagy céges környezetben flexeljek mások előtt. De amikor ezt néztem, visszajött minden, hogy mié... több»
6/10 – ezt már sokszor láttuk Nem is tudom, az olyan történetekből talán kétszázötvenet láttam, ahol a tehetség kiharcolja az érvényesülését a betokosodott nómenklatúra ellenében, szembeszélben küzdve. De lehet, hogy túloztam, és csak kétszázhúsz ilyen van a listámon. Ebben a tekintetben nem kaptunk eredeti produkciót ezzel a megtörtént eseményeken alapuló filmmel.
Mégse volt rossz egyáltalán, és nem tudom eldönteni, hogy ennek az érdekes lengyel nézőpont okozta, vagy a rég nem látott Diane Kruger jó alakítása, de mindegy, meggyőzött és magával vitt a sztori.
Pedig néha nem volt egyszerű bevonódni, ugyanis az összes pocsék hatásvadászatot bevetették: volt vérző lábujj, sírás, sporttársi vagy szakmai féltékenység stb. bős... több»
3/10 – nem a legalja, de nincs messze onnan Britt Robertsont utoljára egy hasonlóan nem mély filmben láttam, most se okozott meglepetést.
A behavazott Kaliforniában forgatott filmben meg fogtok találni minden klisét, ami kell egy felhőtlen (és agyatlan) karácsonyi kikapcsolódáshoz. A megjósolható történet garantált, a hallmarkos settingek hozzák a hangulatot, a főszereplő haján végig kísérletezik a fodrász, mi kell még a tartalmas kikapcsolódáshoz? Ja igen, szájerpozitív chippendale srácok, akiknek a mellizma sötét zsírkrétával van kikontúrozva.
Én megnéztem, hogy nektek ne kelljen, de ha valaki ezek után mégis rányúl, az ne reklamáljon, én szóltam.
8/10 – derűs másfél óra Ez a film nagyon pozitív és laza szórakozást nyújt, miközben van neki mélyebb rétege, aztán mindenki eldöntheti, hogy meddig hatol le. Valójában egy derűs családi dráma ez, nem „vígjáték”. A szereplők nagyon szerethetőek, még azok is, akik korábban más filmekben felejthető vagy ellenszenves alakítást nyújtottak. A rendező jól kijött a színészekkel, illetve a színészek egymással. Műfaját tekintve atípusos New York-i vígjáték, némi mucsai mellékszállal. Paul Rudd kimagasló színvonalon adja az agyhiányos tesót.
Remek időtöltésnek találtam!
6/10 – rémisztően indul Pörgős akciókrimi, néhány klasszikusabb arccal, a 21. század elejéről. Vannak ZS kategóriás pillanatok és sok klisé meg sablon, de sokszor szórakoztató is.
Azt írtam, hogy rémisztően indul, ez alatt azt értem, hogy Hallmark kategóriás produkciónak ígérkezik. Néhány arcpirítóan gagyi jelenet után azonban lassacskán rátalál egy jobb szintre.
Elég mélyről indítunk tehát az elején, ahonnan már nagyon nehéz lenne elnyerni a tökéletes filmeknek járó értékelést: Kim Basinger makulátlan fekete kiskosztüm-neccharisnya satöbbi szerkóban indítja suliba a kisfiát az iskolabusszal, teljesen életszerűtlen a pillanat. Ezután elrabolják, és egy szétvert vonalas telefon kábeleinek érintgetésével (impulzus tá... több»
9/10 – A pályatévesztő Valójában egy beteg embert látunk, akinek a betegsége a társadalom számára nem káros módon is kihasználható lenne, csak nem szabadna újságírás közelébe engedni. Attól még sikeres cikkszerző lehetne a Hírcsárdánál, nagyszerű regény- vagy mesekönyvíró válhatna belőle, vagy szerkeszthetné a magyar köztévé hírműsorait. Csak az újságírás közelébe ne engedjék.
A magyar szinkronban folyamat azt mondják, hogy „nyú republik”, ami legalább annyira fülsértő, mint a szintén nonszensz, de elterjedt „vál sztrít zsurnál”.
Hayden Christensen jobban teljesít ebben a szerepében, mint ifjú Anakinként. Peter Sarsgaard szokásosan szürke személyisége pedig remekül passzolt a filmbeli szerepéhez. A rendezés mai s... több»
6/10 – A remény 19. századi rabjai (első rész alapján) 6/10-et adok, de leginkább Pierre Niney miatt, aki jó.
Dumás Sanyi korának jó kalandregényírója volt, de az ő történetmesélése ennyi idő elteltével kicsit megkopott. Ezeknek a régi íróknak jót tesz, ha egy bátor rendező veszi kézbe a szövegüket, és friss keretek közé emeli, mint amikor majdnem három évtizede Baz Luhrmann iszonyú ütős feldolgozást csinált Bill Sexpir szerelmi drámájából. Na, ezt is így kellett volna szerintem.
Igazából ez egy középszerű produkció, még ha szuperprodukció is a klasszikus értelemben. Egy rakás pénzből készült, klasszikus irodalmi alapokon, magas színvonalú kivitelezéssel.
Ami jó lett volna, ha van, az az innováció. Amiből pedig túl sok volt, az a filmzene. A nag... több»
10/10 – fantasztikus utazás Ez egy lenyűgöző pszichedelikus utazás az 1960-as évek Londonjába, látványos, óriási zenei választékkal és remek rendezéssel és színészi teljesítményekkel.
Thomasin McKenzie kezd megérkezni, akkorát játszott, hogy öröm volt nézni. Sokat fogjuk még látni ezt a lányt, fiatalka kora ellenére már most átüt minden jelenetben, hogy baromi tehetséges. A filmbéli ikerszemélyiségét Anya Taylor-Joy, a gyönyörű imádkozósáska alakítja, ő is remek volt, bár ő már szerintem elérte a korlátait.
A retró élmény hibátlan, London egyik fénykorába (van Londonnak nem fénykora egyáltalán?), az 1960-as évekbe visz vissza, részletesen felépített látvánnyal és hangulattal. A zenei összeállítás amolyan best of 1960's... több»
4/10 – Vígjáték, ha béna A Futni mentem megtekintését követően iszonyú kíváncsi lettem az eredeti alkotásra. A filmmel kapcsolatos meglátásaimat is csak a remake fényében tudom megfogalmazni, azzal összehasonlítva. Ha egy szóval kell összefoglalnom: tanulságos.
Herendi Gábor magyar változata jobb, ez nagyon bárgyú. A magyar verzióban sokkal jobban felépítettek a jelenetek és a poénok. Nem jelenetről jelenetre lett lemásolva, hanem sok mindenben teljesen újraírták. Ami jó, mert erre a cseh verzióra alaposan ráfért a fejlesztés.
A női karakterek a magyar remake-ben is kicsit aranyhaljellegűek, de itt kifejezetten irritálóan saját akarat nélküli, önfeladó papucsállatkák, akik akkor is mosolyognak, amikor éppen a düh és... több»
6/10 – Füstlit mentem enni Dorkóban Vártam már nagyon, hogy lássam ezt a vígjátékot, mert az elragadtatott fogadtatás ellentmondott a filmelőzetes alapján alkotott feltételezéseimmel. Így utólag, hogy megnéztem, úgy gondolom, hogy a várakozásaim reálisak voltak. Ez egy, a magyar vígjátéki átlaghoz mérten egyáltalán nem rossz, de nem is kiemelkedő alkotás.
A jelenetek és a színészi teljesítmények színvonala igen változatos skálán mozgott. Ezeket 1-1 bekezdésben bővebben kifejtem:
Ami a vicceket illeti... Gyakran nagyon mókás és poénos jelenetek követték egymást, máskor érződött, hogy a cseh eredetiből nem sikerült a magyar környezetbe átültetni azt a humort, amitől lehet, hogy Prágában vagy Brnóban a térdüket csapkodták a mozin... több»
3/10 – gagyi Ma az Apple TV-m nem volt hajlandó látni a letöltött filmek mappáját az otthoni hálózaton, mindenféle újraindítgatásokhoz meg nem volt humorom, így megkértem az asszonyt, hogy válasszon valamit a csodás Netflixen. Baromira felelőtlen lépés volt, sikerült ismét alászaladni egy rettenetes Lindsay Lohan-filmnek. Én nem értem, ő hogy lett színésznő? És miért nem tanulta meg legalább egy kicsit a szakmáját az évek alatt?
Maga a film egy Hallmark osztályú romantikus mesefilm, elég katasztrofális, ha valaki nem fogékony a műfajra.
2/10 – úristen Nem értem magam, miért adok egyáltalán pontot a filmre, talán Schwarz Manó unokájára tekintettel, de valójában nem értem az egészet, hogy hogyan lehetett ez valaha sikeres?
A rendkívül elcsépelt testcserés vígjátékok közül ez talán a legalja, amit láttam. Lohan rejtély, hogy miért lett népszerű, ez valami amerikai titok, ebben a filmben mint serdületlen *csa egészen agyrepesztően zavaró a jelenléte. Jamie Lee Curtis ki tudja, mit érezhetett, miért kényszerült erre a munkára, nem is akarom tudni.
Elképesztő, brutális hulladék.
9/10 – Nem keverendő a Pókemberrel Ez egy nagyon nem mainstream film, a nézők 75%-ának valószínűleg szenvedést okoz. A maradék 25%-nak az a része, amelyik fogékony a pszichológiára, oda lesz érte. Kb. ugyanannyira fog jól szórakozni, mint amelyik nem fogékony, csak értékelni fogja az utolsó 5 percben felsejlő megfejtést is.
Leszögezem, a thriller és misztikus műfajmegjelölés hülyeség. Ez egy nagyon okosan felépített pszichodráma, pazar kivitelezésben. A képi világa komor és szuggesztív, a cselekmény lassú, de hipnotikusan húz maga felé, muszáj követni. A képi beállítások és kameramozgások lenyűgözőek. Ralph Fiennes alakítása elsőosztályú. Az egész filmélmény nagyon koherens.
A cselekmény nem túl összetett, ahogy a filmes szim... több»
6/10 – francia vígjátékocska Nem volt rossz, és ha sikerült volna a legvégét (egyetemi előadói jelenet) kevésbé kínosra csinálni, az én értékelésem is magasabb lett volna. De az a pár perc annyira ócska volt, hogy majdnem lerombolta az egész előtte lévő másfél óra eredményét.
A felállás a romantikus limonádék egyik tipikus sablonjára épül: a legszebb férfikor felé közeledő, de még meglehetősen jó nő, ám kissé merev főszereplőnő felismeri, hogy a divatmagazin kiadónál, ahol dolgozik, karrier szempontjából hasznos neki, ha hagyja, hogy a környezete elhiggye, hogy egy feleannyi idős fiúval kavar. Akit véletlenül ismert meg nemrég, és aki nem sejti, hogy kihasználják.
Gondolom, már ti is a körmötöket rágjátok az izgalomtól,... több»
47 Csúfok (2024)
Mivel az újév hajnalán sikerült lelépnünk a világ másik felébe, másfél hete nem láttam filmet, hacsak azt nem számolom, hogy a repülőn újranéztem egy klasszikust, kár, hogy nem emlékszem, mi volt az. Már nagyon nem voltam válogatós, amikor az életem párja elindította ezt a filmet, és csatlakoztam hozzá, hogy megszerezzem az év első filmélményét. A jó hír az, hogy ennél már valószínűleg csak jobb filmeket fogok látni az idén. A rossz hír pedig az, hogy ez elég béna lett. Illetve talán nem rossz, csak kell egy új inverz korhatár kategória: megtekintését 18 éven felülieknek nem ajánljuk. A felállás az, hogy a jövőben van egy szép társadalom, melybe 16 évesen kerülnek be alapos plasztikai sebész... több»