5/10 érdekes téma vacak kivitelezésben A téma jó lehetne, az utolsó heteiben járó öreg Freud elemezget egy író vendégével. A rendező jó érzékkel teszi tönkre ezt a lehetőséget. A dialógusok kontextus nélküliek, üres akadémiai okoskodás jellegét öltik. A cselekmény ide-oda ugrál az időben, ami éppenséggel még csak-csak követhető lenne, csak hát így minek. Anthony Hopkins nem volt körültekintő, amikor bizalmat szavazott Matt Brownnak, nem fényesíti a portfólióját ez a szerep. Pedig ő maga jó volt. A film csekély erényeihez képest elnéző értékelést a kiváló színészre és az eltékozolt alapötletre adom.
0/10 Elképesztő spanyol tinipornó-sharknado Teljesen felültem a véleményeknek, és ráklikkeltem a letöltésre, gyanútlanul. Még sose láttam spanyol gyártású produkciót, mely a Hallmark és Asylum filmek legzavarosabb elemeiből kevert sunyi koktél, republikánus vígjáték* (lejjebb kifejtem), a filmművészet Hubertusa vagy matrózfröccse, melynek túlfogyasztása után ott ül az ember kiszáradt, cserepes szájjal és lüktető, sajgó halántékkal, nem emlékezve, hogy hogyan került annyira nyomorult állapotba. *Van egy ilyen saját fejlesztésű genre a szótáramban, hiánypótlónak találom: republikánus vígjáték. Tudom, nem hangzik túl logikusan, de onnan ered, hogy az első ilyen jellegű, szupergagyi filmek, amiket láttam, a Hallmarhoz hasonló tévécsator... több»
7/10 Kicsit hiányérzetem maradt a végére Nagyon akartam szeretni, és már rettentően vártam, hogy megnézhessem, moziban lemaradtam róla. Nem tudom, milyen volt a könyv, de a filmnek erősen lányregényhangulata van, aminek nem vagyok célközönsége, de ha olyan a téma, akkor el tudom viselni akár a szipcsiszupcsi rimiromi édibédi dolgokat is a befogadás érdekében. Itt nem volt különösebben gáz a helyzet, csak közepes mértékben éreztem azt, hogy igazából végig női nézőkre optimalizálták a kivitelezést. Emiatt azért kicsit nehezteltem, mert amit a könyv írója és a filmfeldolgozás üzen, az férfiaknak is szól(na). A téma kb. az, hogy a családi erőszakkal mit kezdhet annak áldozata. Mivel ez sokakat a gyakorlatban is érint, a film fontos. De... több»
3/10 – Szórakoztató üres filmmozaik-gyűjtemény Jó tempóval, ígéretesen induló, látványos leszámolós fantasymenet, mely ezer korábbi alkotásból inspirálódik. Még a Gyalog galopp hidat őrző katonája is benne van (tudjátok, aki olyanokat mondott, hogy „gyere vissza, leharapom tőből mind a két lábadat!” meg „egyezzünk ki egy döntetlenben”). Van benne kezdésnek Az éhezők viadala, itt-ott egy kis Sin City, némi Conan, a barbár (cseperedik a kis bosszúálló), Kill Bill, a közepe meg már a Running Mant idézi, ezúttal is az immár kissé felülreprezentált Schwarzeneggerrel. És ez így folytatódik a film második felében is, folyamatosan különféle filmekből ihletődik a rendező. Szóval jóindulatú narratívával élve: az ifjú első nagyfilmes Moritz Mohr sz... több»
10/10 – adnék rá többet is Nehéz megszólalni a film után, annyira erőteljes volt belegondolni az alapjául szolgáló helyzetbe.
A cselekmény nagyrészt Buenos Airesben játszódik, egy származását kutató örökbefogadott fiatalember és mostohatestvére főszereplésével. Eszméletlen jók a színészek (különösen a testvérpárt alakító Cristina Banegas és Raphael Grosz-Harvey), a szuper látványos videóklipes fényképezési és világosítási megoldások a töménytelen mennyiségű és igen látványos argentin tangóval megspékelve nagyon sűrű és hipnotikus vizuális környezetbe helyezik a nem mindennapi politikai-történelmi és családi történetet. Maga a téma is nagyon-nagyon fontos, súlyos és valóságon alapuló.
Sokan nem tudják, de amikor nálunk... több»
10/10 – Nagyszerű elsőfilmes rendezés A vegyes fogadtatást tekintve kicsit óvatosan ültem le megnézni, de hatalmas pozitív csalódás volt a számomra. Hozzáteszem, hogy engem nem frusztrál a női egyenjogúság és önrendelkezés gondolata, ez nyilván segített.
Zoe Kravitz egy rendkívül érdekes és szórakoztató filmet rendezett. És aputól sikerült zenei ízlést is örökölni, jól volt összeválogatva a tracklist. Vagány lány, így kell ezt csinálni.
Olvastam valakitől, hogy őt A menü című filmre emlékeztette, szerintem ez kimerül abban, hogy a cselekmény egy szigeten játszódik, és sokan meghalnak a végére. Nekem inkább Tarantino technikáját idézi fel az, amit láttam. Van egy felhőtlen és hosszadalmas előkészítő szakasz, némi karakterépítgeté... több»
4/10 – Anyacsavar Alaposan lépre mentem, megtévesztett a két kiváló főszereplő színésznő a szereposztásban. Azért őket annyira nem értem, Chastain és Hathaway manapság elég jó filmekben szokott szerepelni, erre semmi szükségük nem volt.
Ez egy 2018-as francia–belga film (Duelles) remake-je, az eredetit hozzánk nem hozták be, meg az IMDb alapján az se volt különösebben emlékezetes. Nem tudom, az milyen volt, de a mostani verzió nekem iszonyat avíttasnak tűnt, az olyan őspszichotrilleteket juttatta az eszembe, amiket az 1940-es években csináltak, például a Hitchcock-filmek vagy a pszichológiában újabban annyira felkapott Gázláng. Azok jók is voltak a maguk idejében, csak azóta eltelt úgy 80 év, és már többet vá... több»
6/10 – ígéretesen indul, aztán... A film az általam önkényesen generált New York-i műfajbesorolásba tartozik, abból is az egyszobás kamaradarabok közé.
Jól kivitelezett dráma, jól vannak a karakterek összerakva, minden jól alakul, aztán a végén annyira életszerűtlen módon változik a lányok kapcsolata, ami egész egyszerűen így nem lehetséges. Pár év alatt, esetleg. Ez a képtelen fejlemény tönkreteszi az egészet nálam. Kár érte.
Az apának a filmvégi jelenete kreatív megoldás volt, az a rész nagyot ment.
5/10 – B kategória A filmről egy halom véleményt olvastam, hogy az első egy óra sz*r, de utána megindul, meg nagyon sok hasonlót, így türelmesen álltam hozzá. Az első órában elfogyasztottam egy egész emberes adag olaszos tésztaételt, amit én ütöttem össze, elrágtam egy kisebb tál török bolti, enyhén sózott nagy szemű szotyit, aztán csak eljött az a varázsos második óra, és az is sz*r maradt. Eskü, figyeltem pedig.
Még az is lehet, hogy tényleg nézhetővé vált, csak én adtam fel agyban, holnap adok neki még egy esélyt.
7/10 – Pszichológia szakosoknak kötelező Ez a film egy rohadt jó pszichológiai oktatóanyag, benne van egy csomó alapvető dolog, amit lehet mutogatni az orvosi egyetemen a hallgatóknak, tényleg, mint a búcsúban, a bántalmazó anya annyira szabályosan van megrajzolva, hogy az már tankönyvi, a megfélemlített húg, az érvénytelenített bántalmazott, a szelektív emlékezetproblémás fazon, húszórányi kibeszélnivalót rejt; melyik tanár vágyhat ennél többre? Én viszont filmet ültem le nézni, így most csak 4 csillagot adok, mert filmként viszont kicsit parttalan alkotás. Ja, Chastain és Sarsgaard profin játszik, Chastainnek ez már ujjgyakorlat, Sarsgaard meg komolyan megvillant.
8/10 – Identitásról és bátorságról Először is a filmcím magyar fordítása kritikán aluli. Csetepaté, komolyan? Uproar, az zavargás, felkelés, lázadás, minden, de nem „csetepaté”. A csetepaté ezeknek az érvénytelenítő, lekicsinylő elferdítése.
Maga a cselekmény elsősorban az új-zélandiak (főleg a történelmi sérelmet hordozó és kisemmizett maori őslakosok) számára nagy jelentőségű, de az általa körüljárt alapértékek univerzálisak. Ezek közül az identitás felismerése és amelletti kiállás és a bátorság azok, amiket a film a középpontba helyez.
Az 1980-as évek Wellingtonjában járunk, ahol az örökösen szunnyadó őslakos-betelepülő feszültség felszínre jut, még ha eléggé lokálisan is, egy iskola és lakókörzet által behatárolt közösség... több»
6/10 – Indiai tündérmese Az elmúlt években örömmel fedeztem fel, hogy az interkontinentális repülőjáratokon (főleg Ázsia felé) a választható filmek között már van bollywoodi kategória, így extrém szórakozásképpen csodás eredeti indiai alkotásokkal szoktam magamat veretni, többnyire hindi nyelven, angol felirattal. Bármikor rávehető vagyok egy jó kis bollywoodi trash nézésére, mint ahogy a Sharknado jellegű filmekkel is el-elszórakozok néha.
Jelen film is hozza a futószalagon készülő indiai filmek egyszerű mesevilágát, szimplább az egész, mint egy Barátok közt-epizód. Ez a film azoknál a tömegprodukcióknál egy fokkal jobban kivitelezett, de kábé azokkal kompatibilis továbbra is.
A recept a szokásos, ami minden ötödik... több»
10/10 – Nagy érzelmi dráma Fú, nagyon sűrű film, tele elfojtott és feldolgozatlan érzelmekkel. Írország nyugati, csipkézett oldalán az egyik szigeten vették fel, a tájkép a maga zord időjárásával és a végtelen óceán közelségével fokozza a helyzet drámai súlyát.
Van egy öreg csóka, aki mellé a lánya házvezetőnőt fogad, akit az öreg először elüldöz, aztán nagy románcba bonyolódnak, már persze amennyire az öregeknél ez polkorrekt egy film keretei között.
Az öreg lánya ellenségesen viszonyul ehhez a kapcsolathoz, mert az apjával sose volt feldolgozott a kapcsolata, nehéz terheket cipelnek mindketten, és az apa új barátnőjében egyfajta riválist lát. Az öreg se siet a lányának megkönnyíteni a helyzetét, eléggé rosszul bánik... több»
6/10 – Különleges hangulata van A film egy pár mondatban összefoglalható egyszerű, de súlyos érzelmi helyzetet ábrázol. A hangulata nagyon sajátos, és valahogy annak ellenére, hogy rettenetesen elhúzták az egészet, arra kényszerített, hogy végignézzem, odaszegezett a képernyő elé.
Van egy lány, akiről a koreai szülei lemondtak valamikor a koreai háborút követő időszakban, amikor nagyon sok hasonló eset történt, és sok koreai gyerek került külföldi örökbefogadó szülőkhöz. Ez volt Frédérique-kel is, és úgy tűnik, hogy igazán jó családhoz került, mindent megadtak neki az új szülei.
Frédérique értesítés nélkül Szöulba utazik, mert találkozni szeretne a származási szüleivel. Végig zűrös a viselkedése, láthatóan nincsenek megdol... több»
7/10 – Bepillantás egy fura világba Érdekes, modern és pörgős vágású, mindamellett kicsit olcsón kivitelezett hatású film, amelyben egy csapat szélsőbalos klímaterrorista mikrouniverzumába kapunk bepillantást, akik egy texasi olajvezeték felrobbantásában látják a meggyőződésük érvényre juttatásának eszközét.
A csoport fiatalkori idealizmus hevében lángoló tagjainak menet közben megismerjük a motivációját, de fel kell készülni rá, hogy némelyik röhejesen valószínűtlen, a filmesek kicsit keveset dolgoztak ezen a részen. Például van, aki elmeséli, hogy amikor gyerekkorukban kimentek játszani, és esett az eső, utána mindig rettentően égett a bőrük a környékbeli vegyi üzem miatt. Ez nyilvánvalóan nonszensz, oké, hogy van ipari szen... több»
6/10 – Kreatív A forgatókönyv kreatív, a történet tetszik, a kivitelezés egészen fapados és amatőr, de a sztori miatt ki lehet bírni. Ja, a filmzene is okés.
7/10 – mennyire ártatlan világ Szeretnivalóan rosszcsont olasz emberek közötti ellentétet mutat be ez a film, temperamentumosan gesztikulálnak a bíróságon, miután leöldösték egymást. Mennyire romlatlanabb világ, mint a mi magyarisztánunk! Nézem, és elfog az irigység. Ezek legalább visszaosztottak a népnek.
A valódi Buscettának (akit állandóan bruszkettának láttam) a Google képkeresés szerint iszonyúan Adam Driver-es frizurája volt, de ezen nem akadunk fenn. Csodálatos szemüvegkereteket és egyéb kordokumentumokat láthattunk ebben a remek televíziós filmdarabban.
4/10, tinédzser lamúr A tenisz világába kapunk betekintést, kár, hogy sose érdekelt. Három, számomra egyáltalán nem szerethető szereplő közötti fura románcot láthatunk kifejlődni addig (a film fele), ameddig kitartóan néztem. A szexualitás körüli témákból nem öregedtem ki, valószínűleg soha nem is lehet, de ez annyira pubertáskori sztori volt, hogy nem tudtam rákapcsolódni. Két központi mondanivalót azonosítottam az alibiszerű teniszvilágba keretezve, az egyik a Parti Nagy Lajos zseniális nyelvújításának köszönhető szavunkkal körülírható ún. baszdüh, a másik hogy Zendaya kisasszony remek formába tornázta magát, és ezt kár lett volna nem dokumentálni, mielőtt túlér a fizikai pályájának csúcsán. A film első felét v... több»
3/10 – Angol kisasszonyok a fonóban Ritkán látok ennyire lehangoló történetet. Van egy halom katonáné foglalkozású angol nő, az életük a laktanya és a férjeik köré szerveződik. Amikor a férfiak elmennek a háborúba (Afganisztán, azt hiszem), ott maradnak katonánéék. És akkor kezdeniük kell magukkal valamit, hiszen mik ők az uraik nélkül, semmik ugye. Úgyhogy pánikszerűen igyekeznek lefoglalni magukat, megpróbálkoznak a kötéssel, meg még 1-2 további hülye ötlettel is előállnak, de végül nyer az, hogy csináljanak kórust. És akkor csinálnak. És akkor van értelme az életüknek addig is, amíg visszajönnek az uraik, amikor majd már tényleg megint lesz értelme az életüknek. Az utolsó 40 perc környékén vannak valamiféle jellemfejlődéses... több»
10/10 – Rettenetes. A téma, nem a film. A film annyira valóságszerű és viszolyogtató, hogy muszáj volt utánagugliznom, hogy mennyi a valóságalapja. Arra jutottam, hogy a rendező hosszasan tanulmányozta a francia gyámügyi rendszert, de nem volt konkrét ügy, ami a forgatókönyvet ihlette volna.
Azt nézhetjük végig kevesebb mint másfél óra alatt, hogy egy pedofil apa által félrevezetett, a külvilágtól elzárva tartott és abuzált 12 éves kislány (mennyi lehetett, amikor az apja elkezdte molesztálni?) fokozatosan megküzd a helyzetével való saját szembesülésének terhével. Riasztóan nehéz téma, de mindenkinek látnia kell.
A társadalmi éberség a pedofíliával kapcsolatban ma már egyre előrébb tart, de ez egy olyan folyamat, ami fontos is, ho... több»
63 Freud: Az utolsó pszichoanalízis (2023)
A téma jó lehetne, az utolsó heteiben járó öreg Freud elemezget egy író vendégével. A rendező jó érzékkel teszi tönkre ezt a lehetőséget. A dialógusok kontextus nélküliek, üres akadémiai okoskodás jellegét öltik. A cselekmény ide-oda ugrál az időben, ami éppenséggel még csak-csak követhető lenne, csak hát így minek. Anthony Hopkins nem volt körültekintő, amikor bizalmat szavazott Matt Brownnak, nem fényesíti a portfólióját ez a szerep. Pedig ő maga jó volt. A film csekély erényeihez képest elnéző értékelést a kiváló színészre és az eltékozolt alapötletre adom.