6/10 – Kreatív A forgatókönyv kreatív, a történet tetszik, a kivitelezés egészen fapados és amatőr, de a sztori miatt ki lehet bírni. Ja, a filmzene is okés.
7/10 – mennyire ártatlan világ Szeretnivalóan rosszcsont olasz emberek közötti ellentétet mutat be ez a film, temperamentumosan gesztikulálnak a bíróságon, miután leöldösték egymást. Mennyire romlatlanabb világ, mint a mi magyarisztánunk! Nézem, és elfog az irigység. Ezek legalább visszaosztottak a népnek.
A valódi Buscettának (akit állandóan bruszkettának láttam) a Google képkeresés szerint iszonyúan Adam Driver-es frizurája volt, de ezen nem akadunk fenn. Csodálatos szemüvegkereteket és egyéb kordokumentumokat láthattunk ebben a remek televíziós filmdarabban.
4/10, tinédzser lamúr A tenisz világába kapunk betekintést, kár, hogy sose érdekelt. Három, számomra egyáltalán nem szerethető szereplő közötti fura románcot láthatunk kifejlődni addig (a film fele), ameddig kitartóan néztem. A szexualitás körüli témákból nem öregedtem ki, valószínűleg soha nem is lehet, de ez annyira pubertáskori sztori volt, hogy nem tudtam rákapcsolódni. Két központi mondanivalót azonosítottam az alibiszerű teniszvilágba keretezve, az egyik a Parti Nagy Lajos zseniális nyelvújításának köszönhető szavunkkal körülírható ún. baszdüh, a másik hogy Zendaya kisasszony remek formába tornázta magát, és ezt kár lett volna nem dokumentálni, mielőtt túlér a fizikai pályájának csúcsán. A film első felét v... több»
3/10 – Angol kisasszonyok a fonóban Ritkán látok ennyire lehangoló történetet. Van egy halom katonáné foglalkozású angol nő, az életük a laktanya és a férjeik köré szerveződik. Amikor a férfiak elmennek a háborúba (Afganisztán, azt hiszem), ott maradnak katonánéék. És akkor kezdeniük kell magukkal valamit, hiszen mik ők az uraik nélkül, semmik ugye. Úgyhogy pánikszerűen igyekeznek lefoglalni magukat, megpróbálkoznak a kötéssel, meg még 1-2 további hülye ötlettel is előállnak, de végül nyer az, hogy csináljanak kórust. És akkor csinálnak. És akkor van értelme az életüknek addig is, amíg visszajönnek az uraik, amikor majd már tényleg megint lesz értelme az életüknek. Az utolsó 40 perc környékén vannak valamiféle jellemfejlődéses... több»
10/10 – Rettenetes. A téma, nem a film. A film annyira valóságszerű és viszolyogtató, hogy muszáj volt utánagugliznom, hogy mennyi a valóságalapja. Arra jutottam, hogy a rendező hosszasan tanulmányozta a francia gyámügyi rendszert, de nem volt konkrét ügy, ami a forgatókönyvet ihlette volna.
Azt nézhetjük végig kevesebb mint másfél óra alatt, hogy egy pedofil apa által félrevezetett, a külvilágtól elzárva tartott és abuzált 12 éves kislány (mennyi lehetett, amikor az apja elkezdte molesztálni?) fokozatosan megküzd a helyzetével való saját szembesülésének terhével. Riasztóan nehéz téma, de mindenkinek látnia kell.
A társadalmi éberség a pedofíliával kapcsolatban ma már egyre előrébb tart, de ez egy olyan folyamat, ami fontos is, ho... több»
7/10 – Hol szeret a cápa A filmre elfogultságból (történelem iránti érdeklődésem okán) négy csillagot adok, de azért nagyon billegett a 3 és 4 csillag között. Sok elcsépelt megoldás volt benne, az agyam ott dobta le majdnem az ékszíjat, amikor az egyik tutaj utas beleesett a tengerbe, nem mértem, de legalább 2 percen keresztül szedték ki (kb. azonnal ki lehetett volna az elején), közben nyilván egy halom cápa keringett körülötte, és a valószínűtlenül hosszú kimentés végén még olyan lassan húzták fel a tutajra, olyan sokáig lógott be a lába, hogy attól már egy ZS kategóriás filmnek is szekunder szégyene keletkezett volna.
Thor Heyerdahl kísérleti tutajútját kísérhetjük figyelemmel. Ő egy 20. századi kutató volt, aki ... több»
3/10 Én igyekeztem A filmnek határozottan egyedi a stílusa, ez jó benne. Más kérdés, hogy nekem nem nagyon jön be. Van neki egy erőteljes egyetemi/főiskolai vizsgafilm jellege, amatőr színjátszással, felolvasásszerű beszéddel meg olyan motyogással, nem feliratozott idegen nyelvű dialógusokkal, hogy a zavarosan ide-oda vágott képekkel együtt ember legyen a talpán, aki befogadja, de úgy, hogy közben se nem cseszi fel magát, se nem fogy el a kitartása. Bogdán Árpád nyilván nem tehetségtelen, meg értem én, hogy nem közönségízlést kívánt kielégíteni, de érdemes volna megfontolnia, hogy vagy öt-tíz emberhez szól, vagy nem tolja ennyire túl ezt az avantgárd-szürrealista biciklit, és akkor talán több nézőnek is megmut... több»
5/10 – Legfőbb erénye a lokáció A filmben játszik pár jól bejáratott színész, és nemcsak vígjáték kategóriások, hanem Jean Reno, Vince Vaughn is. Az alapötletben (néhány ismerős pár a csoportos kedvezmény kedvéért együtt megy egy polinéz turistaparadicsomba nyaralni, ahol úgy tudják, hogy csak a kezdeményező párnak kell részt vennie terápiás foglalkozásokon, ők meg nyaralgatnak) is van potenciál, a kivitelezés viszont nem lett különösebben meggyőző.
Szóval az alapötletben vázolt helyzethez képest a párok mindegyikének kötelező részt vennie a terápián, ami változóan, többnyire közepesen vicces helyzeteket hoz létre. Szerintem az emberileg igen szimpatikus Vince Vaughn, a forgatókönyv ötletgazdája némi párkapcsolati mondaniv... több»
8/10 – A témára tekintettel A film nem megy a dolgok mélyére, és nem tudom, miért nem. Azt kizárom, hogy a rendező és forgatókönyvíró érzelmi kapacitásbeli hiányosságai miatt, mert megnéztem a munkásságukat, az ezt cáfolja. Felmerült, hogy talán a család beleszólt a forgatókönyvbe, és megszépítettek ezt-azt, de nem, a források szerint a közelében se jártak.
Amy Winehouse olyan gyorsan lobbant el, mint a hasonlóan óriási tehetségű Kurt Cobain, kitölthetetlen űrt hagyva maga után. A jó értékelésem főleg annak szól, hogy segített visszahozni az emlékeket, amikor még aktív volt, és újdonságként hallgattuk.
Technikai megjegyzés:
A film adatlapján Miley Cyrus a második helyen felsorolt szereplő – miféle b*romság ez? A vége e... több»
6/10 – Azt hiszem, jobb, mint amit én kinyertem belőle. Sokrétegű, sokszereplős történet, aminek a nézése közben igen könnyen elveszti a fonalat az, aki felületes. Én így jártam, mert közben kávét főztem, a konyhából meg képtelen voltam erősen oldalról elolvasni azt a három háttér-információs feliratot, amik folyton jönnek a film közben, az asszonnyal meg nem tekertettem vissza. Ezt bebuktam, de már késő bánat. Újra kellene néznem, de olyat a legritkább esetben és igazán, igazán kiváló filmekkel csinálok magamtól, ez meg azért hiába jó, annyira nem remekmű. Van benne valami szappanoperás számomra. Nem vagyok szappanopera fogyasztó.
Az én tapasztalatomból okulva az a tanácsom, hogy készüljetek fel a megnézésére alaposan. Előtte tessék mosdóba menn... több»
7/10 – érdekes remake A filmen érződnek a skandináv gyökerek (egy közelmúltbeli dán film remake-je), és a maga műfajában jól össze volt rakva, bár én magam nem vagyok ennek a vonalnak a nagy szerelmese. Ez ugyanis egy, az északi népeknél oly népszerű pszichopatás film, ahol a negatív főszereplő becserkészi, az elszigetelt környezetben lévő baljós házába hurcolja vagy csalogatja, majd lehenteli (legalábbis megpróbálja) a gyanútlan, lassan eszmélő és a valóságra döbbenő áldozatait.
James McAvoy masszív alakítása teszi a filmet igazán ütőssé, az összhangot rontja viszont a sok elkoptatott klisé. A családnak azelőtt, hogy beütött a krach, többször fel kellett volna állnia, és el kellett volna húznia, bár akkor nem le... több»
6/10 – tisztességesen megcsinált tévéfilm Nem tudom, láttam-e már ausztrál tévéfilmet, de megvan a maga bája és hangulata. Még egy ilyen kissé Horst Tappert-es klasszikus krimiben is átüt az ország lelazultsága. Cserébe magát a filmet és a sztorit annyira találtam izgalmasnak, mint egy Derrick epizódot. Lehet, hogy ez annak is köszönhető, hogy 1-2-szer sikerült elvesztenem a fonalat, ami talán az én hibám, mert menet közben pl. volt, hogy csináltam magamnak egy krémsajtos-sonkás-szárított paradicsomos wrapet, és az elvonta az elkalandozó figyelmemet. Viszont a főszereplő oldtimer kocsija menő.
A párját (Fekete hullám vagy Black tide) is leszedtem, hát most akkor már azt is megnézem a közeljövőben, majd beszámolok.
7/10 – kb. mint a Nyad Vannak párhuzamok a Nyad-filmmel, és ez is szuper, de az még jobb volt. Mindkettőben van 1-1 nő, aki rohadt sokat úszik a tengerben, és ezt nagyon sokáig nézhetjük. Mindketten ellenállnak a társadalmi konvencióknak való megfelelésnek. Nekifutnak, kudarcot vallanak, ki ezért, ki azért, aztán nem adják fel, és végül tűzijáték, fanfár, pezsgő, sikerül nekik.
Jelen filmben a La Manche csatornát ússza át a csaj, úgy 100 évvel ezelőtt. Akkoriban még feminista szempontból eléggé sötét kőkorszaki állapotok uralkodtak, így Trudynak minden nehézséggel meg kellett küzdenie, hogy egyáltalán úszhasson, aztán pláne, hogy átússza a csatornát. Sok szempontból tanulságos és felemelő sztori. De azért mindent ... több»
3/10 – Kiábrándító A film erősen túlértékelt a legtöbb mozis portálon, legalábbis szerintem.
A sztori, ahogy én láttam:
Tahó Tomi Berlinben él, és már nem is emlékszem, miért (vagy nem figyeltem, vagy jelentéktelen momentum volt) jön egy üzenet, ami miatt elmegy megkeresni a dán nagyapját. Tahó Tomi magával viszi Balek Balázst, aztán a film további részében többnyire tahó. Valamiért minden nő azonnal benedvesedik tőle, és tüzelő nősténnyé válik, én a hagyományos orientációm kapcsán nem értek a férfiakhoz, de talán annyira nem egy Adonisz, mindegy. A mi 28 éves Tahó Tomi hősünk végül mégis egy átlagoska, 14 (!) éves lány mellett köt ki. Azt végig nem sikerült kiderítenem, hogy ezt a lányt mi motiválta a történe... több»
10/10 – Frenetikus Hát ez zseniális volt, nem is tudom, hogy maradtam le róla. Egy négyszereplős kamaradarabot látunk filmre átültetve. Az író, Yasmina Reza nagyon jó alapot adott Roman Polanski alá, aki gyors, rövid és velős, mindössze 80 perces vígjátékot forgatott belőle.
Vígjáték, de nagyon mély és tanulságos, közben rendkívül szórakoztató görbe tükröt tart a modern civilizációnkban magunkra erőltetett szociális mázat és annak látványos lepergését ábrázolva. A varázsát a szenzációs szereplőfelhozatalon túl nyilván az adja, hogy az elszabaduló cselekmény olyan viselkedést hoz ki az ábrázolt karakterekből, amire titkon mindenki vágyik, de csak nagyon kevesen elég tökösek hozzá, hogy bevállalják. Vagyis hogy ... több»
6/10, mint a falra ragasztott banán, csak filmben Volt pár éve egy olasz képzőművész, Maurizio Cattelan, aki fogott 30-40 cm ezüst színű ragasztószalagot (saját szóhasználatomban túszejtő szalagot) meg egy szép sárga banánt, egyik kezével odanyomta a banánt a falnak, a másikkal meg átlósan felragasztotta a túszejtő szalaggal. Mi is történt ezután? Hát képzeljétek, valaki megvette 120 000 dollárért a művét. Ez minimum fura. Még ha kétségtelenül viccesen is nézett ki a végeredmény addig a pár napig, amíg el nem rohadt.
Valahogy így vagyok most én is ezzel a filmmel: tulajdonképpen szórakoztató, még eredeti is a forgatókönyv ötlete, csak a végén ez se több, mint egy falra ragasztott banán, bárki bármit is mond. Márpedig sokan sokfélét mondanak... több»
3/10 – Nem tudom, az eredeti rész jó volt-e Nem vagyok a műfaj híve, a lelkes hozzászólások miatt ugrottam bele, de a saját belső hangomra lett volna helyes hallgatni.
Nyitott hozzáállással kezdtem nézni, főleg mert az Ahol a folyami rákok énekelnek elég jó volt, és Daisy Edgar-Jones abban is főszereplő volt, na meg Glen Powell se rossz, mi bajom is lehetne. Aztán 18 perc körül jön ez a rosszarcú Javi gyerek, és előadja, hogy innovált egy ilyen hiper-szuper tornádónézegető bigyót, és szüksége van Kate-re (Daisy Edgar-Jones), mert be kell mennie egy tornádóba vele, és állítása szerint csak Kate tudja elég közel vinni őt hozzá.
Nos már nem azért, de:
1. Bárki elég közel tud menni egy tornádóhoz, akinek kellően nehéz a kocsija, és aki el... több»
7/10 – japán ifjúsági szomorú limonádé Nyaralásból jövök, és ilyenkor nagyon elnéző vagyok, úgyhogy adok rá szűk négy csillagot. De nem az én filmem, évtizedek óta kiöregedtem a célközönségből, ami nagyjából a 15–25 év közötti korosztály lehetett. Olyan világjáró emberként, aki egyelőre nem jutott el Japánba, azért kicsit érdekesnek találtam belesasolni egy ottani ifjúsági tévéfilmbe.
A történet a meghalós filmek kategóriájába tartozik, az abban lévő számtalan alkotást (lásd Csillagainkban a hiba) gyarapítja, de van benne egy kisebb zsivány japán csavar, itt ketten haldokolnak, szóval némileg eredetinek mondható.
8/10 – romkom nem csak konteókedvelőknek A film egy nagyon érdekes fúziós munka, melynek fő vonala egy romantikus vígjáték réteg, de ezúttal nem egy tengerparti turistaparadicsomban, hanem az észak-amerikai űrügynökség floridai Apollo-projekt előkészítési telephelyén játszódik. A másik vonulat egy régi és sokaknak oly kedves konteó megjelenítése. Természetesen a Holdra szállás földi megfilmesítéséről van szó. Ez a párhuzamos réteg csak a játékidő második felében kel életre, addig a NASA környezet csupán hátteret szolgáltat a nagyon esztétikusan korosodó Scarlett Johansson és Channing Tatum közti biztonságos és erotikamentes módon ábrázolt, nagyon nehézkesen kibontakozó entyempentyemhez.
A kivitelezés pazar, a fényképezés csoda szép... több»
3/10 – Egyszerű emberek motoroznak Nem én vagyok a film célközönsége, az már biztos.
Egy csapat fiatal és kevésbé fiatal felnőtt, akiknek nem ismerjük a családi és munkahelyi hátterét, azzal töltik az idejüket, hogy ők egy motoros klub, és motorozgatnak. Az átlag IQ-juk 70 körül lehet, konditermi gyúrósarc-szintű beszélgetéseket folytatnak (motorozunk, vazze?), néhanapján meg konfliktusba bonyolódnak másokkal. Van velük annyi nő, akiket egy kezemen meg tudok számolni, de ők sose szólalnak meg (legalábbis az első 80 percben, amikor ezt írom, mert már annyira unom a filmet, hogy valamivel elütöm az időt, és előrehoztam a véleményem összefoglalását). Szóval nem szólalnak meg, egymással se kapcsolódnak, csak ott vannak, ahová épp... több»
83 Csuklónyiszálók (2006)
A forgatókönyv kreatív, a történet tetszik, a kivitelezés egészen fapados és amatőr, de a sztori miatt ki lehet bírni. Ja, a filmzene is okés.