10/10 kekszhiány Hihetetlenül okos pszichológiai filmnek tartom ezt az alkotást, melyet általában erotikus thrillerként sorolnak be, ami teljesen félrevezető és téves elgondolás.
A rossz értékelések miatt félve ültem be a moziba, de amikor megláttam az A24 logót, eléggé megkönnyebbültem, és felkészültem arra, hogy érdemes lesz esetleg jobban figyelni majd, hogy mit látok és mi mit jelent. És ez a feltevésem parádésan beigazolódott aztán, maximálisan érdemes volt.
Romy (Nicole Kidman) egy manapság viharosan fejlődő területen (raktár-automatizáció meg ilyesmi) működő New York-i cég vezetője, látszólag minden klappol az életében. A nyitójelenetben úgy látjuk, hogy orgazmust él át épp a férjével, Jacobbal (Anton... több»
6/10 tömegpusztító hatásvadász fegyver Egy megható családi drámát láthatunk a Netflix jóvoltából, melyben a sérülten született kisfiút Indiában kúrálják, miután felcsillant a remény, amit hosszas üldözés után sikerült megragadni.
Igaz, hogy ebben a mexikói alkotásban India Mexikóban van leforgatva, de legyünk elnézők, az alkotók nem végeztek teljesen rossz munkát, csak nem néztek utána, hogy abban az országban az útnak melyik oldalán mennek az autók. Így láttunk egy filmet, melyben a kocsik az állítólagos Indiában jobbra tartanak. Lebuktak, mint a viccbéli Szása nevű, amerikai kém Szibériában, akinél mindenre gondoltak, csak arra nem, hogy ne legyen fekete.
Az alkotók mindent bevetettek a nézők érzelmeinek felfokozására, így bizo... több»
5/10 egyenesen a futószalagról Ez a vígjáték egy eléggé tipikus hollywoodi tömegtermék, futószalagon jött, mint sok szakasztott társa. Bugyuta, meg kicsit primitív szinten operál, de ezek többnyire ilyenek. Nicholas Stollernek nem ez volt az első ebben a kategóriában, ami a kezéhez tapad, követett el már néhány ilyesmit, kisujjában van a szakma.
Reese Witherspoon és Will Ferrell hozza a formáját, miattuk könnyen nézhető. Witherspoon csatlakozott az amerikai trendhez, és minden második színésznőhöz hasonlóan ő is átszabatta az arcát. Bár az első két percben fel se ismertem, meglepően hamar megszoktam az új kinézetét. A plasztikai sebész kezd olyan lenni arrafelé, mint a fodrász, nem az a kérdés, jár-e hozzá a színésznő, ha... több»
10/10 izgalmas nosztalgiamenet Nem vagyok az animációs filmek nagy híve, de ez magával ragadott. A történet önmagában is izgalmas, de a remek tempójú kivitelezés és feszes elbeszélés mellett az teszi fel az egészre a koronát, hogy tobzódik a nosztalgikus emlékekben. Mintha egy retrómúzeumba szabadult volna be a néző, minden snittben van valami a rendszerváltás környékéről. Csáki László és csapata tökéletes munkát végzett.
1/10 sok szék között a földre Ez egy műfaji zsákutca. Vígjátéki elemekkel indul, de aztán úgy fest, hogy komoly akar lenni. De ahhoz kicsit többet kellett volna gyakorolni, nem jött össze. Próbáltam úgy nézni, mint egy tinihorrort (ha van egyáltalán ilyen műfaj), na, mondom, hát bő háromszor vagyok idősebb, mint a tizenöt év körüli célközönség, na de akkor nézzük így. Ez se működött. Aztán jött a béna, mitologikus erőknek engedelmeskedő áldozati vonal, hát pff, az kínossá tette, és erősen bezúzta a film addigi kevés erényét nálam. Ha sikerült volna eldönteni az irányt, akkor lehetett volna ez is olyan vicces, zsé kategóriás valami, mint a Sharknado vagy a Lavinacápa. Elszalasztott lehetőség. Voltak egész használható dial... több»
3/10 biztos nem én voltam a célközönség Elhiszem, hogy ez egy remek film, de számomra olyan érzés volt túlesni rajta, mintha másfél órán át cicás tiktokvideókat pörgettem volna. Illetve mégsem, ebben nem voltak macskák, és annyira nem is ragadott meg. Meg annyira nem is volt hasznosan eltöltött idő.
6/10 Ellentmondásos A nácik végső megoldással kapcsolatos undorító konferenciáját már ezernyi mozifilmben, tévéjátékban és történelmi dokumentumfilmben és sorozatban feldolgozták. A történelem egyik legsötétebb pillanatáról van szó, így ezekből az alkotásokból sosem lehet túl sok, mert a generációk cserélődnek, és a felejtés megengedhetetlen hiba volna. Azonban nem egészséges, ha ezt szájbarágó módon teszik. Márpedig itt több volt ebből a kelleténél. Ettől függetlenül sikerült bemutatni, hogy a konferencia vegyes indíttatású résztvevőinek a torkán hogy nyomták le ezt a gusztustalan borzalmat.
7/10 nehéz volt nézni Nem vidám film ez, a szentségit. Meg igazából jónak se mondanám, de kénytelen az ember elrettenve megnézni, különösen, ha valamilyen szinten maga is érintett ebben a népbetegségben. Márpedig közvetlenül vagy közvetve a lakosság nagyobb része érintett. Thuróczy Szabolcs kifogástalanul hozza a rettenetes karaktert. A film technikai szempontból gyenge, a cselekménye teszi fontossá.
4/10 Sono andato a correre Ez az olasz Futni mentem, csak nem futás, hanem gyerekvállalás köré szervezve. Egy csipetnyi varázslattal fűszerezve. Mivel nem a mi nemzetünk produkciója, nem áll módomban felülpontozni, kénytelen vagyok a számomra reális értékelést adni.
21 perce néztem, és ott akartam leállítani. Ez nem sikerült rajtam kívülálló okokból, úgyhogy tovább ment a lejátszás, de arra már csak félig figyelek. Az ebből adódó pontatlanságok előfordulhatnak az elemzésemben, bocs. Amit eddig láttam, az alapján egy arcpirítóan béna vígjáték, de nem fájdalmas.
Az olaszok elragadóan egyszerű életfelfogásában született produkció ez, nem lehet nagyon utálni a sok-sok hebehurgyasága ellenére se. Mégis, mivel úgy éreztem, ... több»
3/10 – ezt jól benéztem A személyes kategóriabesorolásom szerint ez elvileg egy republikánus vígjáték kellene hogy legyen, de ezt nem tudom rá alkalmazni, annak okán, hogy a republikánus white trash-t alázza sok helyütt. Úgyhogy csak simán egy hallmarkos vígjáték. Itt most annyi az eltérés, hogy ez nem lávcsiszercsi romi sztori, hanem egy kiderült-hogy-van-testvérem jellegű változat. A film többnyire rettenetes, de ingadozó minőségű – néhány röpke pillanatra egészen a jó tartományba is felszúr. Hiába, ha egy sajátos filmes Pareto-elvnek engedelmeskedve a jófilmség 80 százaléka mindössze a 20 százalékát éri el (azaz rém rossz). Amikor letöltöttem, elég jó volt az értékelése, azóta ütemesen csökken. Ti talán ennek kö... több»
9/10 – Hatalmas kérdést feszeget John Andreas Andersen rendező nagyon komoly teljesítményt ért el ezzel a filmjével, mert egyszerre mesélte el lebilincselően Gunnar Sønsteby norvég ellenállási vezető nem mindennapos történetét, és helyezett el egy olyan erkölcsi alapkérdést, melyre nagyon nehéz a történelem távlatából válaszolni.
Egy biztos, Sønsteby és a többiek nem lacafacáztak, se a háború évei alatt, se akkor, amikor a nácikat a szövetségesek körbefogták és Berlinig űzték vissza. Ekkor következett be az a megtorlás a kollaboránsok ellen, amivel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy milyen eszközöket enged meg a szabadságért folytatott küzdelem.
A film hangulata egészen különleges, és ezt az egyediséget a képi világ és a ... több»
8/10 – Sanyi megszívta Nagyon nehéz volt nézni a filmet, de úgy érzem, hogy szükséges volt. Sanyi egy utcán nevelkedő hülyegyerek, aki a végére nagyon megjárja.
A társadalom s*gglyukába látogatunk el kissé idegesítő amatőr videókon keresztül, olyan életkörülmények közé Budapest belvárosában, amelyek talán 80-100 éve lehettek osztályrészei a leglecsúszottabbaknak. Sanyi anyja egy takarítónő, dolgozik, főz, csinálja azt a nem sokat, amit tud. Sanyi apja egy sz*rházi semmittevő.
Ez a gyerek iszonyat neveletlen, és rengeteg baromságot csinál, de kitől is kapott volna nevelést. Meg milyen mintát követhetett volna – esélye se volt a normális életre. A gyámügy valahogy mindig a beavatkozás határáig jut, a „család” érinte... több»
2/10 – Eléggé vészterhes A klasszikus Netflix-minőség szerelmeseinek készült filmalkotás, mely – ameddig képes voltam figyelemmel kísérni – rettenetesen gyenge és kínos jelenetekkel, kellemetlen és ízléstelen, többnyire egyáltalán nem vicces „poénokkal” volt tele.
Lainy (Amy Schumer) és gyerekkori barátnője tervei nem egyformán jól alakulnak, ami a házasságot és gyerekvállalást illeti. Lainy a véletlen fordulatok hatására beleragad a szerepbe, melyben elhiteti a környezetével, hogy terhes. Az ilyen típusú kamuzással kapcsolatos összes helyzetkomikumot, lebukásveszélyt és egyéb klisékártyát kijátssza a rendező, all-in alapon. A forgatókönyvet nem más, mint maga Amy Schumer és egy társszerzőnője írta, Tyler Spindel re... több»
1/10 – elsősorban a világnézeti hiányosságaim okán nyitva maradt kérdéseim miatt Húúú, bakker. Félrevitt a nemzetközi filmadatbázison látható jó értékelés meg, hogy láttam az utóbbi években legalább két jó Nicolas Cage-filmet. Osgood Perkins rendező és író tehet egy jó nagy szívességet.
Dióhéjban: az ördög által intézett sorozatgyilkosságokról van szó, ahol az áldozatok átlagos családok, bennük gyerekekkel. És akkor van az FBI-nyomozónő, aki amolyan okkult látnok, és nyomoz ezekkel kapcsolatban. Na, ez így még nem spoiler, ennyi legyen elég.
Hát, hallod, basszus, végig vártam, hogy megkapjam a választ, hogy miért történtek ezek az esetek. Szerinted megkaptam? Nézd meg a filmet, és járj utána! De nem, ennyire nem lehetek rosszindulatú, inkább elárulom: nem, dehogy kaptam ... több»
9/10 – Egy elszalasztott kapcsolat veszteségének feldolgozása Olaf Olafsson, a multinacionális üzletemberből lett izlandi író alighanem remek könyvet írt 2020-ban, amiből aztán Baltasar Kormákur pár évre rá patent filmet készített. A könyvet magát nem olvastam, de kedvet kaptam hozzá. A film stílusa számomra kicsit a könyvolvasás hangulatát idézte, és ezt jó értelemben jegyzem meg: olyan részleteken időzik el a kamera, és azzal a tempóval, ami ezt az érzetet okozza.
A történet lassan bontakozik ki, némi melankolikus visszatekintés közben. Kristófer San, a jó nevű londoni gazdasági suliból 1969-ben kiugrott diák impulzus döntés alapján egy random japán étterembe áll be bármilyen kisegítő munkát vállalva, ezzel egyidőben hátrahagyja az addigi életét, diá... több»
8/10 – Nagyon erős hangulata van Stanley Kubrick elég jót alkotott, és nem is értem, hogy hogyan maradhatott ki eddig nekem ez a film, de bepótoltam. A rendezőnek nem minden filmje fogyasztható számomra, de ez nagyon is.
Menet közben megannyiszor éreztem úgy, hogy próbára van téve a tűrőképességem, de a végére szépen összeállt az egész. A látomásos hangulatú titkos álarcos orgia (amely afféle szürreális csúcspontja a filmnek) egyfelől váratlanul, bár nem előkészítetlenül vágja ketté a főszereplő házaspár sztoriját, hogy utána visszataláljunk a hétköznapjaikba, némi tanulság levonása mellett.
A filmben előforduló cselekményeket érdemes a rendező művészi eszközeiként kezelni. Nem az a fontos, hogy megtörténtek-e: ha kell, Kub... több»
5/10 – haha Gerard Butler szimpatikus fazon, így simán meg tudtam nézni a filmet, de aki ezt a forgatókönyvet írta, az nem végzett hibátlan munkát, és akkor kíméletes voltam. Nem szabad túl szigorúan hozzáállni, az a titok nyitja. És akkor lehet élvezni felhőtlenül, ahogy Butler aprítja a miszliket.
4/10 – Annyira mégse bízz Clark Gregg írt és rendezett magának egy filmet. Egy piti színészmenedzsert alakít, akit a film elején kirúg az általa menedzselt színészgyerek anyja, aztán összehozza a sors egy másik színészpalánta képviseletével. Érdekesen indul a történet, bár a Gregg által megformált szereplővel egy másodpercig sem lehet azonosulni. Az élmény hamarosan megreked, aztán az ember úgy találja magát, mint én, aki a film 55. perce környékén írom épp ezeket a sorokat. És ezen nem segít sem Sam Rockwell, sem Bill Macy szerepeltetése. Nem tudom, mi volt a terv, de nem működött.
10/10 – Ez a társadalmunk, nincs benne aktuálpolitika Ilyen az, amikor öt fillérből forgatnak egy nagyon ütős és erős mondanivalóval rendelkező filmet, amely még napokig munkálkodik az emberben.
A Fekete Pont kivitelezésében az amatőr és professzionális filmkészítés érzetét elegyíti. A statikus képi beállítások értő szemről tanúskodnak, a díszlet, casting, az előadásmód pedig amatőr, de szerintem ez szándékosan fel van erősítve.
A kezdő jelenet gyorsan elhelyez minket a magyar rögvalóságban: egy repülő ferihegyi leszállásakor halljuk a légiutas-kísérő szokásos szövegét, üdvözli az utasokat Magyarországon, tartsák bekapcsolva a biztonsági öveket a teljes megállásig stb. A gép megállásakor szokás szerint feleslegesen korán felpattan mindenki és á... több»
8/10 – Szórakoztató, kissé sci-fis thrillerszerűség Szórakoztató, kissé sci-fis thrillerszerűségnek sorolom be ezt a filmet, mert valahogy a műfajok keveredése ilyen hangsúlyokkal jelenik meg. Elsősorban szórakoztató, némi android robotos tudományos fantasztikummal, a thrillerszál pedig nem túlpörgetett, nem fogjuk izgalmunkban feltépni a moziszék karfáját, de kicsit lehet azért izgulni. Drew Hancock jó érzékkel mérte ki az arányokat, amikor megírta, és ügyesen forgatott belőle egy üresjárat és erőltetettség nélküli, remekül fogyasztható alkotást.
Josh és Iris egy elszigetelt helyen lévő házba érkezik Szergejhez (Rupert Friend) és barátnőjéhez, és velük van még egy másik baráti pár is. Josh-t Jack Quaid alakítja, aki vonásaival le se tudná ta... több»
54 Jókislány (2024)
Hihetetlenül okos pszichológiai filmnek tartom ezt az alkotást, melyet általában erotikus thrillerként sorolnak be, ami teljesen félrevezető és téves elgondolás. A rossz értékelések miatt félve ültem be a moziba, de amikor megláttam az A24 logót, eléggé megkönnyebbültem, és felkészültem arra, hogy érdemes lesz esetleg jobban figyelni majd, hogy mit látok és mi mit jelent. És ez a feltevésem parádésan beigazolódott aztán, maximálisan érdemes volt. Romy (Nicole Kidman) egy manapság viharosan fejlődő területen (raktár-automatizáció meg ilyesmi) működő New York-i cég vezetője, látszólag minden klappol az életében. A nyitójelenetben úgy látjuk, hogy orgazmust él át épp a férjével, Jacobbal (Anton... több»