Igaza volt Távolról sem mondanám magam musicalrajongónak... és mégis le vagyok nyűgözve. Minden elemében hihetetlenül professzionális mozi, zseniális dalok, koreográfia, hangulat, színészi alakítások, rendezés, fényképezés, történetvezetés, kapitalizmuskritika, dráma és showtime, minden a helyén. Itt mindenki tehetséges, és mindezt összeadva született egy klasszikus. Anyám mondta gyerekkoromban, hogy igazán jó musicalt csak az amerikaiak tudnak csinálni. Igaza volt.
Egy nemzeti kincs Mit lehet elmondani a Vukról? Generációk nőttek fel rajta, és fognak is. Talán nincs olyan magyar anyanyelvű gyerek, akibe ne vésődött volna genetikai szinten ez a csodálatos alkotás. Ennél többet egy alkotó sem kívánhat. Köszönjük, Dargay Attila.
Egy visszafordíthatatlan blöff Aljas. Aljas, mert ez nem film, hanem egy szándékos provokáció, aminek a célja az volt, hogy Noé barátunkat behozza a filmes köztudatba, és térképre helyezze. Ebből a szempontból a küldetés sikeres volt. Minden más tekintetben viszont egy nagy hulladékról beszélünk, tele más alkotóktól lopott megoldásokkal (visszafelé megy a cselekmény, Istenem...) és hitvány polgárpukkasztással. Szóra sem érdemes.
A tehetséges Mr. ezredforduló Azt hiszem, ki lehet jelenteni, hogy nem készült rossz film 1999-ben, számtalan esztéta próbálta kideríteni, hogy vajon mi került az ivóvízbe akkoriban, hogy ennyi klasszikust adott a filmművészetnek az az év, de megnyugtató válasz nem született. Én több évtizedes késéssel láttam ezt a filmet, és rögtön mellbe vágott az érzés, hogy manapság már talán nem is születnek ilyen kaliberű alkotások – vagy én nem találom őket. Úgy gondolom, hogy ez egy rendkívül magas minőségű mozi, olyan, ami tényleg megérdemli, hogy pénzt adjanak érte, és jegyet váltsanak rá. Fantasztikus színészek, érdekfeszítő, fajsúlyos történet, gyönyörű fényképezés, profi rendezés. Nem egy habkönnyű popcornfilm, engem végig f... több»
Ne ezzel a filmmel csajozz Zseniális, és kész. Minden kockájából üvölt, hogy ihletett őstehetség készítette. Gond nélkül söpri le a mai filmeket is, ha kreativitásról és ötletcunamiról van szó – sőt, ma már nem készülnek ennyire eredeti, újszerű filmek. Emlékszem, semmit sem tudtam erről a filmről, amikor beültem az akkori barátnőmmel a moziba, a rettenetes magyar cím alapján meg biztos voltan benne, hogy sz@r lesz – nem baj, akkor inkább foglalkozom a barátnőmmel, gondoltam. Erre szó szerint átgázolt rajtam a film az újszerűségével és a briliáns kreatív megoldásaival, csak néztem, mint a moziban(...) hogy ez mi volt?? Honnan ennyi fenomenális ötlet? Hogyhogy nem fogyott ki belőle az egész film alatt? A véleményem azó... több»
A lélek mély kútjába ugorva Emlékszem, annak idején úgy írtak erről a filmről, hogy az év legérzékenyebb filmje. És valóban, ez az alkotás mind a mai napig mélyre hatol, és nyomot tud hagyni. Nagyon emberi, de egyáltalán nem finomkodó, egy-két jelenet sok lehet egyeseknek, de semmi öncélúság, itt minden okkal történik. Nagyszerű alakítások, mély és pazar forgatókönyv, és egy nagyon tehetséges rendező klasszikusa ez a film. Csak ínyenceknek.
Pókháló-finomságú léleksimogatás Gyönyörű alkotás. Szép, finom, törékeny, mélyen emberi. Olyan, mint egy meditáció a szeretetről egy gyermek történetén keresztül elmesélve. Mint egy megelevenedett festmény. Elkerüli szokásos filmes kliséket, nem mutat verbális és fizikai erőszakot, nem akar ostobán sokkolni, és direkt nincs csattanó sem a végén. Bepillantás sorsokba, lelkekbe. De jó, hogy rátaláltam. Nem popcornmozi, és emiatt nagy szükség van az ilyen alkotásokra manapság.
Három képmutatás az Oscar határában Elképesztően hitvány, alibi film. Ennyire könnyen még akkor sem lenne szabad megúszni a forgatókönyv megírását, ha az összes célunk mindössze annyi, hogy felböfögjük minden liberális toposzt, amitől felizgul egy progresszív amerikai egyetemista valamelyik campuszon. Az alaphelyzet – egy brutális gyilkosság lenne – azért nincs kibontva, mert teljesen elhanyagolható, kamu alibi, sokkal őszintébb lett volna, ha a színészeket leültetik egy székre, és felolvastatják velük a sztorinak hazudott propagandaízű dialógusokat. Egy igazi best of film haladó módra, drámának álcázva: minden fehér bunkó és rasszista, minden rendőr kedvenc sportja a dolgos feketék verése, egyáltalán minden fehér férfi bunkó... több»
73 Chicago (2002)
Távolról sem mondanám magam musicalrajongónak... és mégis le vagyok nyűgözve. Minden elemében hihetetlenül professzionális mozi, zseniális dalok, koreográfia, hangulat, színészi alakítások, rendezés, fényképezés, történetvezetés, kapitalizmuskritika, dráma és showtime, minden a helyén. Itt mindenki tehetséges, és mindezt összeadva született egy klasszikus. Anyám mondta gyerekkoromban, hogy igazán jó musicalt csak az amerikaiak tudnak csinálni. Igaza volt.