Kissé túltolt az egész, bár az alaphelyzet valós probléma Kissé túltolták a dolgot az Athéné készítői, akik a párizsi muszlim-arab közösség lázadását vették fókusz alá. A középpontban három testvér áll, akik a francia főváros Athéné kerületében élnek, amikor kirobban egy zavargás a rendőri túlkapások ellen. A harc utcai lázadásként kerül bemutatásra, melyben egyik oldalon a francia zsaruk állnak, a másikon pedig a párizsi arabok. A küzdelem eleinte a muszlimok esélyeit mutatja, akik sikeresen barikádokat emelnek, és alaposan felkészülnek. Később azonban egy ponton megfordul a helyzet. Túltolt az egész kissé. Közepes.
Több egy filmnél: egy elmélet a Kennedy-merényletről John F. Kennedy amerikai elnököt 1963. november 22-én lőtték le Dallasban. A helyszínen elfogott gyanúsított a 24 éves Lee Harvey Oswald volt, akit alig 82 perccel a merénylet után tartóztattak le (egy moziban). Bár rendőr kézre került, kihallgatása elhúzódott, és érthetetlen módon még 48 órával később sem indult meg. Ezek voltak az ügy első furcsaságai: Oswald példátlanul és gyanúsan gyors elfogása és kihallgatásának mellőzése. Később újabb és újabb gyanús dolgok történtek: eltűnt például az elnök boncolási jegyzőkönyve, és tucatnyi hibára derült fény a biztonsági szolgálatok aznapi munkájával kapcsolatban is. Mindezeken túl kihagytak a jegyzőkönyvekből minden olyan tanúvallomást, mely nem ... több»
Már évtizedek óta a legjobb filmek között A Peter Weir–Robin Williams páros 1989-ben az egyik legjobb történetet és legjobb filmet tette le elénk, melyet azóta már sokan elemeztek és értékeltek. A központi karakter, John Keating (Robin Williams) egy tehetséges gimnáziumi angoltanár, aki 1959 őszén egy nagyon szigorú és konzervatív intézmény, a Welton Akadémia oktatója lesz. A bentlakásos iskola a szabálykövetést és a kreatív gondolatok elfojtását sulykolja tanulóiba. Ezzel szemben Keating a kritikai gondolkodás, a szabad akarat, a kreativitás és a szárnyaló fantázia híve. Meg is ismerteti diákjaival mindezeket az irodalmon keresztül, és annak a a szokásnak az említésével, amit diákként maga is gyakorolt: egy csendes titkos helyen ol... több»
A 60 közeli nő és a 40-es macsó erdei kalandja Szinte mindenhol 60% körüli értékelést kapott a jobb napokat látott Sandra Bullock 2022-es filmje, Az elveszett város. Valójában nem ér annyit, de a művésznő munkássága iránti elismerés miatt a filmes portálok felfelé kerekítenek. A lila flitteres ruhában dzsungelben rohangáló 58 éves Bullock, és a közel 20 évvel fiatalabb Channing Tatum évődése keveseknél váltott ki extázist. Aki miatt kicsit az ember odafigyel pár jelenetnél, az Brad Pitt. De ő meg alig kap pár percet az egész filmben. A 160 centis Daniel Radcliffe érdekes főgonoszként, viszont néhány akciójelenet látványosra sikeredett.
Az egyik legjobb disztópikus film A legjobb disztópikus filmek egyike az Éli könyve. A Hughes testvérek által készített filmben egy olyan jövőt látunk, melyben minden a pusztulás jeleit mutatja. Az emberiség megmaradt tagjai sivatagos pusztaságokban élnek, és a mindennapi túlélésért küzdenek. Az egyikük, Éli (Denzel Washington) egy rejtélyes könyvet rejtegetve vándorol a nyugati part felé heteken, hónapokon keresztül. Közben egy banda szegődik a nyomába, mert vezetőjük Carnegie (Gary Oldman) kideríti, hogy azzal a bizonyos könyvvel vallást lehet alapítani és embereket, tömegeket uralni. Ezen a ponton derül ki a néző számára, hogy a könyv alighanem az utolsó megmaradt Biblia lehet, melyet Éli a vándorlása során megtanul kívül... több»
Mosolytalan rémüldözés másodszor is A főszereplő színésznő, az indiai-afrikai származású (és nagyon csinos) Naomi Scott mindent belead, és valóban különleges az alakítása. Voltaképp ő a legerősebb érv amellett, hogy miért is nézze meg valaki a Mosolyogj kettőt. Alaptörténete az első részből megismert helyzetre épül: adott egy áldozatról áldozatra terjedő betegség, mely akkor jelenik meg, ha az új játékos látja az előzőt meghalni (mégpedig öngyilkossággal). Ekkor megkapja a dolgot, majd néhány napig hallucinálni kezd, legvégül pedig mosolyogva kinyírja önmagát (többnyire elég brutális módon). Ezt persze mindig látja valaki, akivel minden ugyanígy megtörténik, és így tovább, és tovább. Az egész mögött egy idegen entitás áll, ő m... több»
Az Alien-franchise legjobbjai után következik, de a leszakadozó részeket megelőzi Mindig szerettem az Alien-filmeket, az összes eddig elkészített fejezetet (mind a nyolcat) többször is megnéztem (még a két kevésbé jól sikerült versus-részt is). A kedvenceim a két klasszikus epizód: az 1979-es A nyolcadik utas: a Halál és az 1986-os A bolygó neve: Halál, illetve a Prometheus (2012-ből). Utóbbi azért, mert egy érdekes eredettörténettel áll elő. Ezek mellett a David Fincher rendezte Alien 3 tartozik a kedvenceim közé, főleg sajátos képi világáért (a börtönbolygóval). Amelyek kevésbé tetszettek, azok az Alien 4., a Covenant és persze a versus-részek. A most megjelent legújabb epizód, a Romulus megelőzi nálam a sereghajtókat, és a Prometheus mögé sorolódik be. Tetszik benne a ... több»
Óriás szörnykutyák egy nagyon gagyi sztoriban Nem sikerült túl hihetőre A holnap háborúja című akció-sci-fi Chris Pratt főszereplésével és az óriás szörnykutyákkal. Már maga a sztori is több sebből vérzik: zajlik 2050 körül egy háború az idegenekkel (ők az említett szörnykutyák, akiket tüskéknek hívnak a filmben). A harcban elfogynak a jövő katonái, így visszamennek a múltba, 2021-be embereket hívni. A jelentkezőket (akik mind civilek, és véletlenül sem hivatásos katonák) átviszik 2050-be, és ott kézifegyverekkel (különösebb kiképzés nélkül) küzdeniük kell a lények ellen. Ez a kerettörténet, ami valljuk meg, elég gagyi. Főhősünk, Chris Pratt is 2050-be utazik, és a szétrombolt Miami központjában harcol. Közben megtudja, hogy saját lánya... több»
Egy óriási klasszikus Nagyon régóta szerepel a TOP 10-es filmlistámon Kertész Mihály 1942-es klasszikusa, a Casablanca. A gyönyörű marokkói város a második világháború idején a nácikkal rokonszenvező dél-francia Vichy-kormányzathoz tartozott, vagyis valójában a németek uralták. Casablanca különleges jelentőségre tett szert 1940-től (amikor a szabad Franciaország Hitler kezére került), ugyanis innen lehetett Amerikába menekülni. Európa minden szegletéből érkeztek ide menekültek. A film cselekményének középpontjában egy bizonyos Rick Blaine áll (Humphrey Bogart), aki amerikaiként él ekkoriban a városban, és ő működteti Casablanca legjobb mulatóját, a Café Americaint. Ide vetődik be egy nap régi szerelme, Ilsa Lund ... több»
Stanley Kubrick legjobbja Stanley Kubrick nagy név a filmszakmában, amit ezzel az 1987-es háborús pszicho-drámával is bizonyítani tudott. Az amerikai újoncokat kiképző szadista őrmester addig kínozza embereit, míg sokan össze nem roppannak. Kérdés persze számomra, hogy van-e a dolognak értelme. Mármint a célba lövés plusz erőnléti edzés oké, de a lelki megtörés az én szememben totál kontraproduktív dolog. Itt persze eladják ezt úgy a nézőknek, hogy nagyon is szükséges, mert csak így bírják ki a vietnami háború poklát. Az nagyon jó a forgatókönyvben, hogy a film legutolsó szakaszában láthatjuk a kiképzésen átesettek éles bevetéseit is Vietnamban. Kubrick végkövetkeztetése az, hogy az erős és nagy jellemek bírják csak ... több»
Nem túl jól kitalált sztori Kevés szomorúbb hangvételű filmet láttam. Sokaknak tetszik, és kétségtelenül egy népszerű darab, nálam mégis inkább csak közepes. Az alapsztori nekem logikátlan: másik lakható bolygót keres veszettül a főszereplők csapata, miközben évtizedeket herdálnak el az életükből. Közben meg kiderül, nélkülük is megoldották a dolgot az otthoniak, találtak átmeneti megoldást (egy űrbázist) és másik égitestet is. A fő karakter feleslegesen rontotta el az egész életét és kapcsolatát lányával. Kicsit értelmetlen így az áldozata. Aztán bekavarják az idegeneket is, akik egy másik dimenziót mutatnak meg, teljes katyvaszként tálalva a dolgokat. Nem nagyon értem azokat, akik az egekbe magasztalják az Interstell... több»
Határtalanul jó Ez az a film, amit többször meg lehet nézni, ugyanolyan szórakoztató marad. Kicsit furcsa módon az utolsó harmada nekem kevésbé tetszik, onnantól, hogy elindulnak az idegenek legfőbb bázisához a végső harcra. De az első kétharmad nagyon jó. Doug Liman rendezése kiemelkedően jó, végig képes fenntartani az érdeklődést, és jól adagolja az izgalmakat. De ami miatt nekem a legjobban tetszett az egész, az Tom Cruise játéka. Karaktere, Bill Cage őrnagy és afféle megúszós katonatiszt, aki elszámítja magát kissé az egyik megbízatásakor. A jövőben játszódó háborúban idegenek támadnak a Földre, és a korábban csak tv-szerepléseket vállaló őrnagyot ezúttal harcba küldik a legelső vonalba. Ő azonban ekkor... több»
Ridley Scott sem a régi Ridley Scott rengeteg jó filmet készített, olyat is, ami kedvencem lett, mint a Mennyei királyság. Az első Gladiátor-film is jól sikerült annak idején, mert nem gondolta túl és, mert Russell Crowe ideálisnak bizonyult a főszerepre. Ám a folytatás erőltetett, és Paul Mescal sem tudott kiemelkedőt nyújtani. Ami jó a filmből, az helyenként a látvány. Viszont ezen a téren is van hiányérzetem: több párharc jobb lett volna. Nincsenek magával ragadó jelenetek, valódi izgalmak, hiteles konfliktusok. Valahogyan mindvégig érzi az ember, hogy hamis és mesterkélt az egész. Mescal mellett ezúttal Denzel Washington is nagyon gyenge, egyedül Pedro Pascal tud felmutatni valami értékelhetőt, neki viszont ali... több»
Magával ragadó, látványos sztori Évek óta a kedvenc filmem a 2012-es Total Recall Len Wiseman rendezésében és Colin Farrell főszereplésével. Egy elképzelt disztópikus jövőt mutat meg nekünk, melyben az emberiség részben az angliai központban él, részben pedig a még lakható gyarmaton, Ausztráliában. A kettő között a Trans adja az összeköttetést a Föld magján keresztül közlekedve. A berendezkedés egy diktatúra Cohaagen vezetésével, őt szolgálja Hauser is (Colin Farrell), aki profi fegyveres. Ám egy nap ráébred arra, hogy rossz oldalon áll. Válaszul törlik emlékeit, és már mint Douglas Quaid ébred fel a hétköznapi emberek életét élve. Ám egyszer egy memória beültető központban, mégis felrémlik előtte, hogy talán volt egy koráb... több»
51 Athéné (2022)
Kissé túltolták a dolgot az Athéné készítői, akik a párizsi muszlim-arab közösség lázadását vették fókusz alá. A középpontban három testvér áll, akik a francia főváros Athéné kerületében élnek, amikor kirobban egy zavargás a rendőri túlkapások ellen. A harc utcai lázadásként kerül bemutatásra, melyben egyik oldalon a francia zsaruk állnak, a másikon pedig a párizsi arabok. A küzdelem eleinte a muszlimok esélyeit mutatja, akik sikeresen barikádokat emelnek, és alaposan felkészülnek. Később azonban egy ponton megfordul a helyzet. Túltolt az egész kissé. Közepes.