Miután 2020-ban a legjobb színészi alakítás díját nyerte el a Todd PhillipsJoker című filmjében alakításáért, az Oscar-díjas színész egy fiatal unokaöccsére vigyázó újságíró szerepében tűnt fel Mike MillsC'mon C'mon - Az élet megy tovább című A24-es családi drámájában.
Most Phoenix egy újabb projekttel tér vissza az indie stúdióhoz: Ari Aster harmadik filmjében, az Amitől félünkben. A szürreális horrorkomédia egy 2011-es Aster rövidfilm alapján készült, és Phoenix alakítja Beau-t - "egy paranoiás férfit, aki egy epikus odüsszeiát jár, hogy hazajusson az anyjához" - Nathan Lane, Stephen McKinley Henderson, Patti LuPone és Parker Posey oldalán.
"Aster őrületes harmadik filmje tisztázza művészi megszállottságát, miközben szürreális új formákba terjeszti ki azt" - írja az IndieWire David Ehrlich kritikájában a filmről, amely április 21-én kerül a mozikba - "Az Amitől félünk ismét egy újabb betegesen vidám - és hevesen szkeptikus - pillantást vet a szerelem és a kötelesség, a származás és a csapdába esés instabil kapcsolatára. Ismét tele van minden olyan kísértetjárta padlással, fej nélküli holttesttel és baljós háromszögházzal, amelyek már a fiatal szerző jellegzetes díszleteivé váltak."
Phoenix idén egy másik címszereplőt is magára ölthet Ridley ScottNapóleon című filmjében, amelyben a hírhedt francia uralkodót, Napóleon Bonapartét alakítja majd. Vanessa Kirby pedig, mint szerelme, Joséphine jelenik meg a vásznon. A sötét film a kegyetlen császár és királynője szenvedélyére összpontosít, és a páros ambiciózus felemelkedését és kataklizmikus bukását mutatja be a francia forradalom közepette. Nem összetévesztendő Steven Spielberg hétrészes sorozatával, ami az HBO számára készült - jelenleg szintén Napóleon címmel -; Scott epikus filmje idén ősszel várható.
A történelmi életrajzi film egyfajta visszatérés Phoenix számára, aki első Oscar-jelölését érdemelte ki a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában Scott 2000-ben a legjobb film díját elnyerő Gladiátor című eposzával. Ebben Phoenix Commodust, Marcus Aurelius aljas fiát alakította.
A szerep kritikus fordulópontot jelentett Phoenix számára, aki gyermek- és tinédzserkorában végig szerepelt filmekben és a tévében, de komolyabb elismerést a nyolcvanas és a 2010-es években szerzett. Phoenix 2006-ban kapta meg első elismerését, mint legjobb színész a James Mangold A nyughatatlan című filmjében Johnny Cashként nyújtott alakításáért.
A szakma iránt elhivatott Phoenix a hírhedt I'm Still Here című meta-mockumentary-vel kettévágta karrierjét, és a pszichológiai katasztrófa szélén álló önmagát ábrázolta a képernyőn és az interjúkban egyaránt. Ezt a felejthetetlen zűrzavart egy második legjobb színészi jelölés követte 2012-ben, amikor Paul Thomas AndersonThe Master című filmjében egy második világháborús veteránt alakított, akit egy szekta sodort magával.
Joaquin Phoenix filmes karrierjét a sötétség felé tartó, fajsúlyos alakításokra építette. Íme egy válogatás a legjobb filmjeiből.
Theodore-t nagyon megviselte a válása, melyet követően teljesen magába zárkózott. Napközben mások nevében fogalmaz leveleket, estéi pedig magányosan telnek. Amikor azonban... több»
A Her/A nő 2013-as megjelenésekor egy erőltetett sci-fi történetként volt beharangozva, de most úgy tűnik, hogy az előzményei valóra válnak. Spike Jonze filmje egy magányos férfi történetét meséli el, aki romantikus kapcsolatot alakít ki egy mesteri mesterséges intelligenciával rendelkező szoftverrel, és mesterien jósolta meg, hogy a technológia milyen közel kerül majd a valódi emberi kapcsolatok szimulálásához - és hogy ezek a digitális kapcsolatok végül mennyire mulandóak. Phoenix szívszorítóan alakítja Theodore-t: egy hivatásos szerelmeslevél-írót, aki az őszinteség árucikké tételéből él. Az, ahogyan végignézzük, ahogyan megpróbál betűemberként létezni egy olyan világban, ahol az emberi kifejezés teljesen leértékelődött, csak még érthetőbbé teszi a számítógépbe való beleszeretésének folyamatát. Az eredeti diskurzus nagy része Scarlett Johansson kiváló hangi teljesítményére összpontosított Phoenix digitális szeretőjeként, de nehéz elképzelni, hogy bárki más ennyi emberséggel játszotta volna Theodore-t. A karakter nem dühös vagy antiszociális. Ő csak egy érzékeny lélek, aki átesett egy olyan társadalom résein, amely egyre nehezebbé teszi az emberi kapcsolatok kialakítását. Az alakítás Phoenix legmelengetőbb munkája, amit a magányosok és csavargók alakításával töltött karrierje során nyújtott, és a film hátborzongatóan éleslátó diagnózisa társadalmi bajainkról napról napra élesebbé válik.
Johnny Cash életrajzi filmjében végigkísérhetjük, miként vált a vézna gitárosból a 20. század meghatározó zenei ikonja. A történet 1955-ben kezdődik, amikor egy fiatal... több»
Emlékszel, amikor a zenei életrajzi filmek még... jók voltak? Az olyan szemérmetlen zenegép-musicalek, mint a Bohemian Rhapsody és a Rocketman az elmúlt években megérdemelten rossz hírét keltették a műfajnak, de A nyughatatalan emlékeztet arra, hogy ennek nem kellett volna így lennie. James Mangold mesterien alakítja a történetet, ami sosem válik reklámfilmmé, és úgy ad textúrát Cash keményfiú személyiségének, hogy közben még mindig talál időt a slágerek eljátszására. (Joggal mondhatjuk, hogy a film sok olyan gusztustalan trópust teremtett, amelyek ezeket a későbbi, kevésbé jó filmeket táplálták, de amikor Mangold csinálta, akkor biztosan nem voltak olyan szörnyűek!) Tekintettel arra, hogy Reese Witherspoon-nal osztozik a vásznon - aki Oscar-díjat nyert a June Carter szerepében nyújtott karrierje legjobb alakításáért - Phoenix mindig is arra volt ítélve, hogy A nyughatatlan második legjobb színésze legyen. De Phoenix képessége, hogy vegyítse a vagányságot és a sebezhetőséget, tökéletes választássá tette őt egy ilyen ellenállhatatlan roncs eljátszására. Végignézni, ahogy Cash az irányíthatatlanná váló spirállal eltaszítja magától Cartert - majd minden második jelenetben visszahúzza magához -, intim portrét fest egy végtelenül mérgező kapcsolatról, amely megalapozta a valaha rögzített legnagyobb zenék némelyikét. A nyughatatlan azért nagyszerű, mert Mangold úgy tűnik, felismerte, hogy ez a kapcsolat végtelenül érdekesebb, mintha csak azt néznénk, ahogy Cash felveszi az összes slágerét. Ez nem Johnny Cash története, ez egy Johnny Cash-történet - és pontosan ezért működik.
Egy amerikai kisváros melletti elszigetelt farmon különös események történnek. A farm birtokosa (Mel Gibson), aki hajdan lelkipásztorként ténykedett, nem szeretne törődni a... több»
Phoenix alakításait gyakran a felgyülemlett szorongás vagy az elfojtott szorongás táplálja. E kettő kombinálásával, mint a kisöccs/ nagybácsi/kisebbik bajnokságban kiégett Merrill Hess M. Night Shyamalan alulértékelt gyöngyszemében Phoenix az érzelmi spektrum minden szegmensében játszhat. Ő a film legemlékezetesebb jeleneteinek szíve, akár a szemcsés brazil videofelvételekre reagál, akár Mel Gibson karrierjének legjobb monológját hallgatja, akár Michael Showaltert szidja a hadsereg toborzóirodájában, akár a csúcspontot jelentő leszámolásban tűnik fel. Az elkövetkező években sem lesz idegen tőle a képernyőn való elkötelezettség, de ez a Gladiátor utáni közvetlen időzónában van, ahol az alakítás energiája olyan nyerseséggel bír, amely tökéletesen illeszkedik az általa játszott karakterhez. Egy kis komolyság, egy kis bolondozás és egy folyamatos adag szívfájdalom mind-mind elég jól jelzik, hogy merre tartott legközelebb.
Maximus (Russell Crowe) közkedvelt és jónevű római katona, aki az idős uralkodó, Marcus Aurelius bizalmát is élvezi. Ám ezt Marcus Aurelius féltékeny és őrült fia, Commodus... több»
Trükkös egyensúlyjal kell játszani valakit, akiben egy gyerek kicsinyessége mellett elég tekintély van ahhoz, hogy egy birodalmat irányítson. Phoenix mégis ezt teszi Commodusszal: egy olyan szerep, amely egyformán megköveteli a káoszt és az irányítást. A korai jelenet, amikor Commodus megöli Marcus Aureliust, védjegyszerű pillanata Phoenix képességének, ahogyan a düh és a szomorúság közötti vékony határvonalon mozog. Amikor sok színész puszta szívtelenséggel közelítene valakihez, aki képes lenne megölni a saját apját és lemészárolni riválisa családját, Commodusban egy sokkal ellentmondásosabb ember különös pátosza van. A császárság ragyogásában sütkérezve, és az a kis bosszantó megoldatlan dolog, ami a nagy tervét emészti, egy újabb példa arra, hogy egy egyszerű felállás mindkét oldalát eljátssza. Még akkor is, amikor a film az utolsó felvonásban néhány vad operai kilengést tesz, Phoenix hitelesen eladja a saját figurájának lépéseit az út mentén, egészen a karakter utolsó gurgulázó lélegzetvételéig.
Suzanne mindent megkaparint magának, amit csak akar. Egyetlen vágya van, tévésztár akar lenni, de a helyi "macsó", Larry Maretto azt akarja, hogy kedvese csak anya és nagyszerű... több»
Négy évvel az Otthonom,Idaho sikere után Gus Van Sant a másik Phoenix testvért is beválogatta ebbe a sötét komikus szatírába, amely arról szól, hogy az emberek meddig mennek el a hírnévért. Nicole Kidman egy feltörekvő híradós műsorvezetőt alakít: azt a fajta hiper-ambiciózus embert, akit még Machiavelli is arra biztatna, hogy alakítsa ki a munka és a magánélet egyensúlyát. Amikor egy középiskolás diákok életéről szóló dokumentumfilmen kezd el dolgozni, alanyai - köztük a Phoenix által alakított Jimmy Emmet - akaratlanul is bábukká válnak a hírnév és a szerencse felé vezető útja során. A filmet 1995-ös megjelenésekor éleselméjű kommentárnak tekintették Amerika hírnév és híresség iránti megszállottságáról, így el lehet képzelni, hogy a közösségi média korában milyen keményen üt.
A Patrick DeWitt westernregényéből készült filmb a Sisters fivérek életéről szól.1851-ben járunk, amikor nem könnyű emberségesnek lenni. Eli és Charlie testvérek és... több»
Az ebben az évszázadban megjelent egyik legkülönlegesebb western, a "The Sisters Brothers" minden fordulatnál felforgatja a műfaji trópusokat, hogy egy szelíd történetet meséljen el két bérgyilkosról, akik nem igazán alkalmasak a munkájukra. Phoenix és John C. Reilly játsszák a címszereplő testvéreket, akiknek egy célpont felkutatására tett kísérleteiket kisiklatják a grizzly medvék, a balszerencse és saját emberi tisztességük. "Hozd vissza élve vagy holtan" - ez a westernhősöknek szóló standard utasítás, de a Nővér testvérek bebizonyítja, hogy mindig van egy harmadik lehetőség: találkozz a fickóval, akit meg kellene ölnöd, és csak lógj vele egy darabig, és végül minden jóra fordul. A film azért sikeres, mert Phoenix és Reilly egyaránt fenségesen érzékeny alakítást nyújt, amely távol tartja magát a cowboy-filmekben oly gyakran előforduló giccses macsóságtól. Az eredmény egy megható, kanyargós, emberi történetmesélés, amely történetesen az amerikai nyugaton játszódik.
Egy vállalkozó epikus élettörténetét ismerhetjük meg, akinek karrierje évtizedeken keresztül ívelt felfelé. Most azonban mintha minden megváltozott volna, a mindennapok pedig... több»
"Holnap meglátogatom az anyámat." Tompa rémület van Phoenix előadásában ebben a hétköznapi felvezetésben, amely Ari Aster fantasztikus harmadik horrorfilmjét nyitja. Ez egy epikus háromórás utazás, amely egy férfi saját neurózisaiba való komolykodó leereszkedését követi egy olyan világon keresztül, amely egyszerre tűnik kifürkészhetetlennek és túlságosan is valóságosnak: egy mérges pókokkal teletűzdelt, tüskés labirintus, amelyet éppúgy kísért a lappangó megbánások és a korai gyermekkor traumája. A címszereplő szerepében Phoenix ismét szitaként szolgál a rendező számára, hogy átválogassa egzisztenciális szorongásait. De Aster szóépítésének kaleidoszkópszerű, szürrealista jellege - Phoenix hátborzongató képességével párosulva, hogy a legtöbbnél csak egy kicsit több borotvaéles harapást adjon a képernyőn megjelenő szenvedéséhez - az, ami egy nyugtalanító, önfeledt művet a nézők számára kínzó, elgondolkodtató tevékenységgé teszi. Persze, Phoenix az, aki a film nagy részét szürke selyembe öltözve tölti, de ha ezt egy moziban látod, úgy fogod érezni magad, mint akit pizsamában kaptak el a moziban
Sikertelen öngyilkossági kísérletet követett el a szerelmi csalódását követően Leonard. Jobb híján visszatér a szülői házba, hogy megpróbálja összeszedni magát, rendezni... több»
Egy ideig úgy tűnt, hogy ez a filmvilág egyik legfurcsább hattyúdala. A karrierje második felvonása előtt Phoenix egy James Gray-drámában tűnt fel, amely zaklatott románcokról szólt. Különleges alakítás kell ahhoz, hogy egy filmet visszahúzzon az öngyilkossági kísérlet nyitányának széléről, de Phoenix magáévá teszi Leonard tüskésségét, és többé teszi őt, mint egy szomorkás, szerencsétlen szerelmes szomorú arcot. A sárm és a magabiztosság felvillanásai (a freestyle! a klubtánc!), de mindez a frusztráció rétegei alá szorul. Mindez egy újabb Phoenix-karaktert jelent a hosszú sorban, akit az az egy dolog hajt, amit nem kaphat meg. Mégis, amikor a filmnek szüksége van arra, hogy elhiggyük, Leonard képes meggyőzni valakit, hogy osztozzon a boldogságról alkotott saját, szokatlan elképzelésében, akkor a mögötte álló emberből annyi sugárzik, hogy szinte még ezt is el lehet hinni.
Lancaster Doddot (Philip Seymour Hoffman) alaposan megváltoztatta a második világháború. A sok átélt borzalom hatására úgy dönt, hogy megalapítja saját vallását. Karizmatikus... több»
Phoenixnél jobban senki sem játszik magányos farkast. Az ebből adódó tipizálás lehetővé tette a színész számára, hogy feltárja, hogyan bánt a társadalom a magányos férfiakkal a történelem során. Ahogyan a Her egy olyan jövő felé tekintett, ahol a technokratáknak soha nem volt okuk elhagyni a házat, a The Master egy olyan korszakra tekintett vissza, ahol a céltalan férfiakat lényegében hagyták, hogy bolyongva töltsék az életüket. A bemutató előtt a filmet sokan úgy hirdették, hogy "Paul Thomas Anderson a szcientológiáról készít filmet": ez a leírás teljesen felesleges, annak ellenére, hogy nyilvánvaló párhuzamot vonnak L. Ron Hubbard és a Phillip Seymour Hoffman által alakított Lancaster Dodd között. A filmet végső soron kevésbé érdeklik a szekták, mint inkább az, hogy milyen emberek vonzódnak hozzájuk, és Phoenix Freddie Quellje pontosan az a fajta csavargó, akit egy ilyen szervezet kihasználna. Phoenix olyan édes ürességgel testesíti meg a karaktert, amely lehetővé teszi, hogy a film nyugodt tempóban folyjon, és soha ne adjon olyan végletes válaszokat, amelyekre a nézők vágynak. A kétértelmű befejezés (és ha őszinték akarunk lenni, a kétértelmű kezdet és középső rész) mindenkit arra kényszerít, hogy kialakítsa a saját értelmezését. Akárcsak Freddie élete, a film maga sincs pontosan meghatározva, de minden egyes alkalommal rétegzettebb lesz, amikor újra megnézzük.
1920-ban járunk. Az újrakezdés reményében és az Amerikai álmot kergetve Ewa Cybulski és testvére, Magda New Yorkba hajóznak Lengyelországból. Ellis Island-et elérve azonban a... több»
Phoenix és James Gray rendező közös munkáiban ismerős hullámzások vannak: különösen az, hogy a színész eleinte minden egyes új környezetből kilóg kicsit. Az 1920-as évek eleji New York végül is érdekesen illeszkedik Phoenixhez ebben az Amerikába újonnan érkezőkről szóló történetben. Bruno kétségbeesése katasztrofális következményekkel jár, de a kitartás is jól illik a karakterhez, aki megpróbál valamit kezdeni magával egy barátságtalan területen. Phoenix a Választások színésze, ami könnyen kilóghat egy olyan szeretetteljesen stilizált korabeli darabból, mint ez. De ahogy a történet a végkifejlet felé halad, amely a film hírnevének nagy részévé vált, ez a kétségbeesés olyan felfokozott érzelmekké alakul át, amelyek miatt az alkotás egyszerre magát modernnek és a korhű.
A sci-fi tipikusan az a műfaj, ahol ugyanolyan könnyű korszakalkotót teremteni mint karriereket derékba törő bukásokat. A sci-fiben az a jó, hogy teljesen szabad...
2023 egyedülálló év volt a horrorrajongók számára!
A mikroköltségvetésűtől a hollywoodi folytatásokig terjedő filmek kerültek a címlapokra. Mi lenne jobb...
Lássuk, a filmek első három helyezettjét! A legnépszerűbb ma még a Papírvékony falak, a második helyre szorult vissza így a Semmelweis és a harmadik a legújabb...
A hét indulásakor még épp ezek a sorozatok vezetik a legnézettebbek listáját, de ez napról-napra változhat! Az első jelenleg az Antracit a sorban, a dobogó...
A Fallout premierje április 10-én volt a Prime Videón, a kritikusok pedig igen elismerően nyilatkoztak róla, különösen kiemelve a színészi alakításokat...
