Tériszony

Milyen érzés lehet egy 1000 méter magas sziklafalon egyetlen deszkán kuporogni, kiszolgáltatva az elemeknek és a lezuhanás esélyének? Ebben a filmben ez átélhető élmény. Ráadásul meglepetéseket és fordulatokat is kapunk közben. Két fiatal nő a fejébe... Több veszi, hogy az előző részben lezuhant lány emlékére megvalósítják annak egyik tervét, és Thaiföldre utazva végigmennek a halál útján. Az említett út egy ezer méter magasan húzódó deszkaösvény egy hatalmas hegy oldalában. Sajnos azonban elég rossz időszakot választanak: épp a viharok, esőzések idején akarják megcsinálni. Viszont fogadnak vezetőt is, akivel azonban nagyon megjárják (de nem lövöm le a poént). A lényeg: bekövetkezik, amire számítani lehet: sziklák zuhannak a deszkaösvényre épp a lányok előtt és mögött, így a két nő egy olyan pallón reked ezer méteren, ami sem előre, sem hátra nem folytatódik. A vezetőjük eltűnik, de amikor felbukkan, abban nem lesz köszönet. Izgalmas az egész, bár nem annyira, mint az első rész, a 2022-es Zuhanás (Fall), amikor ugyancsak két nő egy többszáz méteres adótorony tetejére mászik fel.

Az első rész (Zuhanás), melyben két lány egy 610 méter magas kaliforniai adótoronyra mászik fel, majd ragad a magasban (és csak 3 nap után menekül meg egyikük), nekem nagyon tetszett annak idején. Ezért is vártam a folytatást annyira. A második rész ... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A Fall első része 2022-ben (Magyarországon Zuhanás címmel megjelenve) az emberek legbelső, zsigeri félelmére épített az elképesztő magasság megjelenítésével, amikor lábainkat megbizsergető módon egy 625 méter magas (208 emeletnek megfelelő) adótorony... Teljes kritika

Az első rész (Zuhanás) 2022-ben, Scott Mann rendezésében valahogy újdonságként hatott, és mindenki felcsigázott, mert újszerű volt, hogy ennyire extrém magasságban játszódjon egy történet, és ennyire őrült legyen egy sztori. Két fiatal nő brahiból fe... Többlmászik egy kaliforniai adótorony tetejére, majd fent rekednek kb. 600 méteren. Nagy sikert aratott, legalábbis az én baráti körömben nagyon sokaknak tetszett (és nekem is). Aztán jött a második rész idén, ezúttal a Spierig testvérek rendezésében és új helyszínen: egy thaiföldi sziklafalon. Ez a film azonban valahogy nem tudott lenyűgözni. Most is két fiatal nő a főszereplő, és ezúttal is őrültségre vállalkoznak: végig akarnak menni az esős évszakban egy deszkapallón, ami ezer méter magasban van egy hatalmas hegy oldalában. Persze szereznek maguknak vezetőt, de az idővel több gondot okoz, mint amennyit megold. Kevesebb az izgalom, kisebb a hihetőség, és sokkal kevésbé extrém a helyzet is, plusz a dolog újdonsága is oda már. Inkább közepesnek éreztem, így három csillagot gondolok reálisnak.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A zseniális első rész nyomába sem ér, a fordulatok kiszámíthatók, a feszültség nagyjából nulla, mert a legtöbb jelenet háttere a sziklafal, és az ember egyfolytában érzi, hogy egy stúdióban zajlanak az események. Apropó sziklafal: a magasságot ennélf... Többogva nem is igazán használja ki a rendező, talán egy vagy két látványosabb jelenet látható. Összességében jócskán alulteljesít az előző részhez képest, egyszernézős, felejthető kalandfilm, egyedül az első percekben felbukkanó Facebook-influencer, Adam Rose üdítően bamba képe miatt három csillag.

Egy fokkal jobb, mint az első rész, mert látszólag néhány hülyeséget átgondoltak és kijavítottak. De még így is nagyon fárasztóan ostoba film. A szereplők hülyeségeket csinálnak, minden létező baj NYILVÁN pont most történik, és a végén a csavart egy ... Többnagycsoportos írhatta zsírkrétával, annyira eredeti. Ebben a részben pedig még a CGI is a Counter Strike 1.6 szintjén van. Mindezektől függetlenül, valamilyen nagyon mélyről jövő, saját magamnak sem bevallható indíttatásból biztos meg fogom nézni a harmadik részt is. Remélem, már készül.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Ezúttal nem fokozták fel annyira az izgalmakat, mint az első résznél (az adótoronnyal); a két nő nem tölt három napot sok száz méter magasan, csak egyetlen éjszakát. Nincsenek keselyűk, hajmeresztő mászások, drónsegítség, de azért így is izgalmas. A ... Többhelyszín Thaiföld, egy deszkaösvény egy sziklafalon, mellesleg ezer méteres magasságban. A két nő között most is lett egy konfliktus, és bónuszban a legvégén két csattanó is képbe jön. Nekem összességében tetszett, tőlem négy csillagot kap. Azoknak ajánlom, akiknek bejött az első rész is.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Az első rész után folytatólagosan Shiloh tragédiáját követően kishúgát, Jexet ismerhetjük meg... ez az ő nagy kalandja. És bizony az is volt. Nővérét gyászolván, mégis nagy unszolásra, egy kamu Shiloh-rajongónak és Shiloh bakancslistás naplójának kös... Többzönhetően. Izgalmas, néhol gyanús viselkedések, leleplezések, halál, túlélés... szokásos klisék. És természetesen a nézőt felkészítendően a következő részre! A látványvilág itt is wow(!) tenyérizzasztó, körömrágós. Bár... bevallom, nekem az első rész sokkal izgalmasabb volt, több feszültséget adó képkockával bombázott, rakott idegbe! :D Itt a vágások eléggé összecsapottak, túlzók voltak, és néhol igencsak gagyi szagot árasztottak... olyan tévéfilmes jellege volt. Ennek ellenére egyszernézősre sikeredett... számomra, míg az első részt már többször is végigizgultam. Azt külön megjegyezném, örülök, hogy nem kerestek más színészeket, hogy az első részt, eme folytatást és a majdani következőt is velük láthatjuk.

A mostani mozikínálatban kevés film tudott úgy meglepni, mint a Tériszony. Őszintén szólva az elején még azt hittem, egy könnyed, kissé tinglitangli túlélőfilmre ültem be, ami majd hozza a kötelező feszültséget, aztán szépen elfelejtjük. Ehhez képest... Több nagyon hamar beszippantott, és onnantól kezdve szinte végig a székhez szegezett. A film egyik legnagyobb erőssége, hogy folyamatosan fenntartja a feszültséget. Amikor már azt hinnénk, nagyjából látjuk, merre tart a történet, jön egy újabb fordulat, ami teljesen átírja az addigi képet. A hangulata végig nyomasztó és izgalmas, a magasság pedig nem pusztán háttérként van jelen, szinte önálló szereplővé válik. Ami pedig különösen tetszett, hogy a film az izgalmak mögött gondolkodnivalót is hagy maga után. A félelemről, a veszteségről, a döntéseink következményeiről és arról, hogy meddig mennénk el a túlélésért. Ettől számomra sokkal több lett egyszerű akció-thrillernél. Nálam egyértelműen a mostani mozifilmek egyik kellemes meglepetése. Feszült, fordulatos, izgalmas és sokkal többet adott, mint amire az első percek alapján számítottam.

Nem láttam a film első részét, így nincs összehasonlítási alapom. Az viszont látszik, hogy alacsony költségvetésű filmről van szó, ami önmagában nem negatívum, viszont azt gondolom, hogy mégsem tudták kiaknázni a benne rejlő potenciált. Azt már elég ... Többszájbarágósan próbálják a nézők tudtára adni, hogy mi is történt az előző részben: meghalt a mostani főhősnőnk testvére egy veszélyes kaland során. Próbál megbirkózni a gyásszal, és ezt hogy lehetne a legjobban? Hogy ő is elmegy egy életveszélyes túrára, hogy kilépjen a komfortzónájából. Voltak jó pillanatai is a filmnek, amikor valóban extrém helyzetekbe kerültek a főhőseink, és próbáltunk szurkolni nekik, hogy túléljék, viszont olyan helyzetek is voltak, amelyek rendkívül elrugaszkodtak a realitástól. Egyszernézős kategória.

Ha a 2022-es Fall (Zuhanás) tiszta, hatásos ötletére emlékszünk, az azért működött, mert nem bonyolította túl: adott volt egy 600 méteres adótorony, a tiszta fizikai akrofóbia és a csontig hatoló magasságérzet. A Tériszony viszont tökéletes példája a... Többnnak, mi történik, amikor a filmipar meglát egy sikeres koncepciót, és addig hígítja, amíg csak ez a műanyag, íztelen másolat marad belőle. A recept tankönyvileg elcsépelt: végy egy kötelező jelleggel bedobott családi traumát (természetesen meghalt a testvér/közeli hozzátartozó), amit a főhősnek a szikla peremén, a halál torkában kell „feldolgoznia”. A forgatókönyv nem a karakterekből vagy a helyzetből épít feszültséget, hanem a legegyszerűbb hatásvadász trükkökből: pont akkor lazul ki a csavar, pont akkor szakad a korhadt deszka vagy a biztosítókötél, amikor a kamerának drámai szuperközelire van szüksége. A legdühítőbb mégis a teljes fizikai képtelenség. Átlagos, edzetlen szereplők mutatnak be olyan emberfeletti akrobatamutatványokat sokkos állapotban, élelem és víz nélkül, vérző kézzel, amiket még a profi sziklamászók is hónapokig terveznének. Ahelyett, hogy valódi pszichológiai drámát vagy szorongást kapnánk, végignézzük a kiszámítható klisék sorát. Nem feszült, nem eredeti, és egyetlen valódi gondolata sincs. A Fall-hoz képest ez pontosan olyan, mint a legolcsóbb margarin a vajhoz képest: felszínes, súlytalan ipari pótlék, amit a megtekintése után öt perccel már el is felejt az ember.

Szerintem a Tériszony egy közepes film volt. Voltak benne izgalmas részek, főleg a magasban játszódó jelenetek, de néhol kicsit unalmasnak éreztem. A történet sem volt annyira különleges, és néhány rész kiszámítható volt. Összességében egyszer meg lehet nézni, de nekem nem lett a kedvencem.

Az első részben még volt azért realitás, ez csak egy újabb bőr.

Az alapötlet jó, a látvány néhol kifejezetten meggyőző, de ennyi pozitívumot tudok elmondani. A történet kiszámítható, a szereplők döntései sokszor teljesen életszerűtlenek, a fordulatok pedig inkább erőltetettek, mint meglepőek. Egy ilyen túlélőthri... Többllernek végig feszültségben kellene tartania a nézőt, de ez csak időnként sikerül. Kár érte, mert ebből az alaphelyzetből sokkal többet is ki lehetett volna hozni.