Bugonia
Vélemények (8)
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Lanthimos az a figura, akit lehet nagyon szeretni, vagy nagyon utálni. Mindkettőt megértem. Én valahol a kettő között helyezkedem el, volt filmje, amelyik nagyon adta és volt, ami kevésbé. Ez inkább az utóbbi kategória. Megint elérte, hogy baromi rossz kedvem legyen egy film után, ami tulajdonképpen nem is rendelkezik mondanivalóval - számomra biztosan nem - csak egy hosszúra nyújtott poén. Az odáig tartó úton viszont jó sok nyomorral, szerencsétlen sorssal találkozunk, amit mostanában egyre nehezebben viselek. Mint film, minőségileg van összerakva. A színészek is kiválók. Lanthimos hülye humorával és művészetével viszont nem biztos, hogy gyakran szeretnék találkozni ezentúl. Elengedem, hátha más nem lesz mindig rosszkedvű a filmjei után.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Elképesztő tempót diktál mostanában Lanthimos: az Oscar-jelölt Szegény párák után azonnal hozzákezdett egy közel háromórás monstrumhoz (A kegyelem fajtái), mely, bár megosztóra sikerült, azért sokan szerették, a görög rendezőzseni pedig hű maradt önm... Teljes kritika
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Ahogy az előzetesből is kiderül, egy rendkívül befolyásos nőt elrabol két férfi, akik meg vannak győződve arról, hogy ő nem ember, hanem ufó. Bár elég esetlennek és amatőrnek tűnnek, akciójuk valóban sikerrel jár, és már az első alkalommal sikerül a tervük. Majd a film előrehaladtával jobban megláthatjuk Teddy cselekedetei mögötti okokat. A bezárt Emma Stone és a közte (másik elrablónk inkább csak elszenvedője Teddy cselekedeteinek - ő Don, az unokatestvér, aki könnyen befolyásolható) lezajló párbeszédek egyre komolyabbak mindkét fél részéről, hiszen próbálják egymást meggyőzni az igazukról. A film folyamatosan építkezik, és elkerülhetetlen az a végkifejlet, melyben az egyik fél a rövidebbet húzza. Emma Stone és Jesse Plemons közötti párbeszédek zseniálisak, nagyon jó a dinamika a karaktereik között. Stone játéka a film felétől kezdve folyamatosan abba az irányba vitte el a gondolkodásomat, hogy mi van akkor, ha mégis ufó a nő? Vérbeli Lanthimos-film, amelyet ajánlok mindenkinek, aki szerette a rendező korábbi munkáit, valamint azoknak, akik szeretik a gondolkodásra késztető és nem egyszerű filmeket.
A Bugonia egy nagyon furcsa és különleges film, ami már az elején érezteti, hogy nem egy szokásos történetet fogunk látni. A hangulata végig nyugtalanító, sokszor elgondolkodtató, és néha kifejezetten bizarr. Emma Stone és Jesse Plemons nagyon jól játszanak, teljesen átadják a karakterek feszültségét és zavartságát. Sokszor úgy éreztem, hogy nézőként én is ott vagyok velük ebben a furcsa helyzetben, és fogalmam sincs, mi fog történni. A film tele van olyan részekkel, ahol gondolkodni kell azon, mit is akar üzenni a rendező. A történet nem mindig egyértelmű, vannak lassabb részek is, amikor nehéz követni, hová tart a cselekmény. De még így is lekötött, mert mindig volt benne valami meglepő vagy furcsa, ami miatt kiváncsi maradtam. Nem egy könnyen fogyasztható film, inkább olyan, amit utána még sokáig emészt az ember. Szerintem azoknak fog igazán tetszeni, akik szeretik a különleges, művészi stílusú filmeket. Nekem összességében tetszett, még ha közben néha kicsit elveszve is éreztem magam. Ez a film biztosan maradandó élményt ad, és nem felejtem el egyhamar.
Imádom az olyan filmeket, amik nem a megszokott séma mentén haladnak, képesek meglepni, ergo nem "tucatfilmek". Nos, a rendező, Yorgos Lanthimos, pontosan ilyeneket csinál. Gyakorlatilag egyik projektjénél sem tudom, mire számíthatok; jó példa erre a Kutyafog vagy éppen a Szegény párák. Szépen beleillik ebbe a sorba az új filmje is, kiválóan szórakoztunk rajta. Egyik meghökkentő esemény követi a másikat, elképesztően játszanak a színészek, a történet is kellőképpen abszurd. :) A fényképezés gyönyörű, a zenei aláfestés talán egy ilyen kaliberű filmhez képest "grandiózus"; az összképet nézve azonban érthető, hogy ilyet komponáltak mellé. A vége talán megosztó lesz, bár nekünk éppenséggel nagyon tetszett; lehet, másoknak nehezebben veszi be a gyomra. Nálam egyértelműen az év egyik legjobb filmje, várom a rendező következő projektjét!
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Hű, meg há. Nagyon nehéz spoilerek nélkül beszélni a fimről, ezért ez a csapongó megfogalmazás, mindenkitől elnézést. A koreai eredetiről nem tudtam semmit, továbbá úgy ültem be a filmre, hogy semmit nem tudtam róla, és ez az előnyére vált. A filmet 3 napja láttam, és még mindig kavarognak bennem a gondolatok vele kapcsolatban. Az biztos, hogy nem egy popcornmozi másfél óra agyzsibbasztással, amire már másnap reggel sem emlékszik az ember. A vetítés utáni reakciók alapján sejtem, hogy a "gyenge" értékelésemmel is azok táborát erősítem, akik pozitívabban tekintenek a filmre az átlagnál. Bármi is ennek a besorolhatatlan kavalkádnak a hivatalos stílusa, én pszichotrillerként tekintek rá. Kevés helyszínen, kevés szereplővel magvalósított grandiózus film, kiemelkedő színészi játékkal (Dant külön is méltatnám). A történet végén a szálak elvarrása kiszámítható az elejétől, de a stílusa zseniális. Őrült, a szó legjobb értelmében, olyan díszlettel és karakterekkel, hogy csak na!
