A diktátor

Világ diktátorai, figyeljetek, vigyázó szemetek Sacha Baron Cohenre vessétek, mert ez a film rólatok szól! Háromféle diktátor létezik: a totalitárius (Mao, Sztálin, Kim Dzsongun stb.), a katonai (mint Kadhafi, Pinochet) és az álcát viselő (Putyin, Orbán, Erdogan). Larry Charles 2012-es filmje Sacha Baron Cohen főszereplésével mindhárom típust bemutatja, de legfőbb alapját persze Kadhafi líbiai diktátor alkotja, aki 1969-től egészen 2011-ig uralta az afrikai országot. Cohen végig ökörködi a filmet. A zsidó származású, 191 centis angol színész mindig is egyensúlyozott a debil, alpári, közönséges gagyi és a jópofa humor között. Ebben a filmben mindkét említett végletből kapunk bőven (bár többnyire az alpárit kapjuk). Ambivalens így a végeredmény, mégis élvezetes, mert a XX. század diktatúráinak kigúnyolása érdekes, főleg nekünk, magyaroknak, akik mindig előszeretettel helyezünk diktátorokat országunk élére (ahogy jelenleg is). A film zárása a szabad líbiai választásokról nagyon szemléletes szerintem. Értékelésem erős négy csillag, vagyis 80%.

Sacha Baron Cohen neve mindenki számára ismerősen cseng. Filmjei stílusa finom szólva is polgárpukkasztóak, van aki imádja és van aki utálja őket. Bevallom őszintén én nem tartozom egyik csoportba sem. Az Ali G Indahouse óta ez a harmadik egész estés... Teljes kritika

Egy újabb elmebeteg Sacha Baron Cohen film. Mint tőle megszokhattuk abszurd,bugyuta a történet és tele van hol botrányos, hol visszataszító poénokkal, amiken valamiért mégis mindig nevetünk.Ez a film megmaradt átlagos szinten, minden momentumát láttuk már az eddigi Sacha Baron Cohen filmekben,nem hozott semmi újat.

Hát,megint egy nulla film,ami kiverte nálam a biztosítékot.Alpári szövegek,semmitmondó színészek,és ötlettelen,lapos sztori.Elpukkant egy pár silány poénbomba,és nagyjából ennyi.

Totális elmebetegség ez a film de persze jó értelemben. Sacha tuti nem százas ember de ez pont kellett ide. Nem érzem, hogy laposodna a történet. Isteniek a párbeszédek és szerintem bármikor letudnék ülni elé hogy végig nézzem.

Az első olyan film, amelyben Sacha Baron Cohen a főszereplő. Nem voltam tőle elragadtatva, bár volt benne pár poén, például az olimpián elért 14 aranyérem, de több volt a gusztustalan agyszülemény.

Elég vékony jégen táncol a film. Még most sem vagyok teljesen biztos hogy valóban jó volt vagy, hogy helyes volt e hogy viccesnek találtam. Volt benne kicsinyes és undorító poén és értékelhető társadalomkritika is . A színészek is komolyan vették ezt... Több a nagy hülyeséget ami a szerepük volt és elég jól előadták magukat. A szöveg pedig kreatív volt a maga módján. Szóval szerintem jó volt de ez egy olyan film ami vagy tetszik vagy nem mert elég megosztó a tartalma.

Nem a legjobb Cohen film, mert az a Borat, de vannak benne erős jelenetek, főleg az elején, mikor a diktátorok ostobaságainak parodizálását láthatjuk. Utána viszont egy hullámvasút hol jobb, hol unalmasabb dolgokkal. De az üzenete mindenképpen elgondolkoztató.

Az igényesebb szatírák közé tartozik, Sasha Baron szépen összerakott megint egy gusztustalanul őszinte és vicces filmet, ami bár nem éri el a Borat eredetiségét, de akár többszöri újranézést követően is megnevetteti az embert. A körülötte lévő "hype"... Több-ot mondjuk azért annyira nem értem, mert nem egy nagy klasszikus vígjáték, mint a Borat vagy akár a Macskajaj.

Jobb lett, mint a Borat, hiszen ezt képes voltam végignézni. Vannak idézhető pillanatai, de az egészet Sacha Baron Cohen viszi el. Nincs olyan mellékszereplő, akire bárki emlékezne, ez a film nagy hiányossága.

Valamiért túlhájpolt film volt ez még tíz évvel korábban, eddig tudtam ellenállni. Nem volna rossz a politikai görbetükör része, ha csökkentenék a morbid humort, de ez egy tipikus Sacha Baron Cohen-film. Majdnem hasonló szinten van a Ne szórakozz Zoh... Többannal c. "remekművel". Néha hajlik a 4 csillag irányába, de legtöbbször visszazuhan a nívó, és ez a zárójelenetben tetőpontot ér el. Nincs másfél óra a játékidő, de ennyit még nem nagyon unatkoztam vígjátékon, és nem vesztettem volna vele sokat, ha kimarad az életemből.

Hatalmas nulla, ez is csak egy propagandafilm, de ez nem mindenkinek jön be már. Borzalmasan igénytelen, olyan film, amiben a röhögőgépet hárompercenként nyomkodja valaki.

Szenzációs a film! A hozzászólásoknál észrevettem, hogy sokan átsiklottak Aladeen végső nagy beszédén, ami az aláíráskor történt. Szépen vázolja, hogy mi is a nagy hasonlóság a diktatúra és a demokrácia között. Mind a kettő ugyanaz, csak az egyiknél ... Többazt hiszik, hogy a szabad akarat hozza létre. Szóval maradjunk annyiban, hogy a film jó! Nagyon jó!

Cohen ebben is hozza a szokásos formát, beteg poénokkal, ahogy szokta. Ha valakinek tetszenek a filmjei, akkor ez is fog, aki nem szereti, ezután se fogja.