Avatar: A víz útja

Megnéztem, nekem nem igazán tetszett.

2009-ben James Cameron megalkotta az Avatar című filmet, amely egy rendkívül fontos lépcső volt a mozitörténelemben. Történetét tekintve alapvetően nem mutatott újat, viszont a filmes látványt új szintre emelte. Csodálatos színvilág, remekül kidolgoz... Teljes kritika

Azért nem könnyű értékelni, mert látványban és élményben nyilván 10/10, csak a kackiás bajszú, sznob műértelmiségiek állítanak mást. Viszont minden egyebet tekintve egy közepes látványfilm, 10/6.5, mondjuk. A sztori pozitív csalódás volt, fele ilyen ... Teljes kritika

Tulajdonképpen egy baromi jól megalkotott, kedves animációs film lett az Avatar 2, némi természetfilmes beütéssel. Talán ez is az egyik legnagyobb hibája a filmnek, hogy nem igazán tudta eldönteni, hogy mi akar lenni: felnőtt mesefilm, animációs film... Több, természetfilm, akciófilm, merthogy mindegyikből kapunk egy keveset, ami akár jó is lehetne, mint a drámában a humor, de itt olyan óriási a keveredés, hogy nem működnek a stílusjegyek ilyen bábeli zűrzavarban. Ettől még nem nevezném rossz filmnek, de egy 200+ milliós filmtől azért többet várnék. Ja, és ami szintén fontos: ha van egy 237 milliós költségvetés, akkor csak azért nem kell feltétlenül 193 perces filmet csinálni, hogy elköltsük az utolsó centet is. Szóval, ez egy kicsit hosszú volt a mondanivalóhoz képest. 6/10

Frankó film! Moziban ajánlom; aki nem szédülős, annak 3D-ben pláne.Nincs miért izgulni a hosszúranyúlt játékidő miatt. Bőven van benne adrenalin, cselekmény és látvány is. A rendező szerelemgyereke hemzseg a csodálatos képektől. Lehet, hogy az előzményfilm és az azóta elkészült hasonló minőségű mozik miatt most már nem marad „tátva a szemünk” (LOL) a látványtól. Azért a navik arcán lecsorduló víz, az életteli háttér és szuperebbnél szuperebb gépek rendesen bevisznek bennünket a bokorba. Megindultam volna a hibernáló kamra felé, csak vigyenek el erre a helyre. A történet olykor kicsit klisés, és persze nyakatekert menete miatt megbicsaklik az ember agya. Szerintem nem csak folytatásként kell bámulni a vásznat, hanem egy kövi trilógia első felvonásaként. Nyilván a főhős még teszetosza, a dinamikák nem értek végig, és marad egy kis hiányérzet az emberben, de azért mondhatjuk, hogy megint sikerült maradandót alkotni. Lesz ez még rosszabb. Vagy jobb?

Mindig értékeltem a fantáziadús és nagyon látványos filmeket, mondhatni gyengéim az ilyen típusú mozik. Az Avatar első fejezete is bejött annak idején, és nagyon vártam már ezt az új óceános témát a tengeri na'vikkal. És nem csalódtam. Kicsit sem. Tetszik, hogy tudtak új dolgokat belevinni az egészbe. Először azt gondoltam, túlzás a 192 perces játékidő, és hogy az utolsó 1 órát alig bírom majd egy helyben végigülni. De az utolsó 45-50 perce annyira izgalmas, hogy az ember teljesen elfelejtkezik mindenről. Jó film, többször nézős. Nálam 85%-os.

Annak idején 2009-ben az első film, amit 3D-ben láttam, James Cameron látvány-szuperprodukciója volt, az Avatar. Akkoriban többszörös újdonságként hatott: mert a 3D akkoriban jött be, aztán mert a filmben alkalmazott technológia (a számítógépes karakterekkel) szintén újdonságnak számított, és végül mert egészen odáig nem készült ekkora költségvetésű látvány-sci-fi-akció. Cameron közel 240 millió dollárt tapsolt el a filmre. Aztán jött az Avatar (A víz útja), ami már a csillagászati 400 millió dollárt is elérte. Mondjuk ennek fejében kapunk is látványt bőven. Ami szerintem zseniális a második részben, az az, hogy képesek voltak újdonságot kitalálni: ezúttal a középpontban lévő navik tengerben élnek, és kicsit más a külsejük is. Most nem az élet fája alatti ásvány a cél, hanem a tengeri navik által védett óriásbálnákban lévő anyag (ha jól értettem). Izgalmas, lenyűgöző, és még némi színészetet is kapunk Sam Worthington révén. A navi maszkok közül amúgy szerintem Zoe Saldana a leginkább felismerhető. Ő még navi külsővel is csinos. Értékelésem: 4 csillag természetesen.

James Cameron hihetetlen fantáziavilágot varázsol elénk Avatar-filmjeivel, melyeket látvány tekintetében nem nagyon lehet túlszárnyalni. Az első epizód az erdei na'vikat, a második rész pedig a tengeri na'vi törzset mutatja be nekünk. Mindkét esetben szemkápráztatóan ingergazdag a különös lények élettere. Ehhez a színes világhoz társul aztán az izgalmas, pörgős cselekmény, melyben Jake Sully (Sam Worthington) a központi kulcskarakter, aki mindig jó oldalon áll. Kapunk közben fordulatokat és meglepetéseket is, és igazából soha nem tudjuk, mit hoz a következő jelenet. Cameron másodjára is nagyot dobott, pedig én őszintén szólva nem hittem abban, hogy képes lesz újra arra a bravúrra, amit az első részben megcsinált. De sikerült, A víz útja több tekintetben még jobb is, mint az első epizód. Nálam mindkettő bőven 80% felett van, az első 85%, a másik 90%-os, elsősorban a hihetetlen látványvilág miatt. Ajánlom mindenkinek, akibe szorult fantázia, és szereti a különleges világokat. Aki még nem látta, pótolja, amint tudja.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Hogy mi hiányzott ebből a filmből úgy igazán?Semmi, mégis minden: az eredeti emberi szereplők, a mimikájuk, a valóságuk. A történet számomra olyan semmilyen, szegényes hollywoodi puncs sztori lett. Valahogy elvesztett mindent, amit az 1. rész adott. Szegényes cselekménnyel hozzák vissza a főgonoszt. Elintézik 1 percben az egészet. Tök természetes, hogy visszahozzuk a főgonoszt valahogy. Ahelyett, hogy agyaltak és gondolkodtak volna egy új gonoszon, egy karizmatikus új figurán. Voltak ugyan új megoldások, rengeteg látványelem, mégis üres maradt. Nem tudtam sírni egyik főhősünk halálán, mert nem tudták elérni, hogy legyen jellemrajza, amit megsiratok. Sőt, ezt a részt holnapra el is felejtem, újra nem akarom megnézni olyan nagyon. Sajnos elpazarolt dollármilliók.

A film már nem tudott akkorát ütni, mint az első rész, de a látványra rátettek még egy lapáttal. Ez segített át a három órán, merthogy a története nem indokolja ezt a hosszúságot.

Nem nagyon lehet semmi jót elmondani róla. Tipikus, sima emberekről szóló valami. Semmi egyedi nincsen bennük. A vallásuk keresztény, persze, wakandai törzses koppintás, teljesen földi életet élő valamik. Meg a tipikus fiú dolgok. Igen, uram, igen, butaságok. A nagyobbik lányt full hülyére csinálták. Egyszerűen semmit nem érő a történet – legalább a története lenne jó, de nem. Egy hét alatt tudtuk megnézni, mert egyszerűen nem vette be a gyomrunk, mindig csak 20 perceket tudtunk belőle nézni. De látom, az embereknek nem kell semmi egyedi, mert jót adtak rá, itt tart a társadalom, sajnos, hogy bármilyen rossz legyen a film, az nekik jó, nem kell, hogy egyedi legyen, mert a tévé elvette az eszüket. Ha már majdnem meztelenek, lehetett volna jobb történetet alkotni. A látványt a kitalált helyet is alig látni, mert mindig csak ezeket húzott lényeket mutatják. Az első rész valamivel jobb volt.

Kezdem a lényeggel: ez egy átlagos film, csupán a látványvilága teszi valamivel jobbá (mássá), igaz, az első részhez képest abban sem látunk lényegi változást. Miközben az első rész a gyengécske történet – a Farkasokkal táncoló kitalált bolygóra tett, animált változata – ellenére nagyot durrant, pont a vizuális megoldások miatt, ott és akkor le kellett volna zárni az egész projektet. Persze mindenki tudta, hogy nem ez fog történni, a sok pénznél jobb a több, mégis: nem győzöm leírni, hogy az emberiség kulturális örökségének rendkívül jót tenne, ha bármilyen önmérséklet működne a filmiparban. A műalkotást nézve két film járt a fejemben: az egyik a Star Wars „sorozat”, amelyben az alkotók képtelenek voltak el- és leszakadni az eredeti sztoriról, a Halálcsillag elpusztításáról. A másik a Szerelem a Fehér Házban című limonádé, amelyben az elnököt alakító Michael Douglas addig-addig hátrál a konfliktus elől, míg a végén kénytelen lesz „megütközni” az ellenfelével. Egyik sem friss alkotás, egyik sem üde ötlet, márpedig az Avatar 2. ezekkel próbál operálni. A felvezető cselekmény – ismerkedés a vízi világgal–- nemcsak hosszú, de vontatott, így unalmas is. A társadalmi üzenetek még Avatar-szinten is elcsépeltek. A konfliktusok, a főhősök veszteségei abszolút kiszámíthatók. De az igazi tragédiát a záró kép hordozza magában: szóval ebből az izéből még lesz egy-két rész. Borzalom.

Az alapsztori 99%-ban kiszámítható volt, bár az különösen meglepett, hogy milyen formában történik a revans (bocs, nem akarok spoilerezni). Látványban nem überelte az első részt, sőt... ennek a filmnek ártott a túl sok CGI. A gyorsan mozgó karakterek pl. laggoltak vagy túl gyorsak voltak, pedig moziban néztem. Na meg a gyanúsan árulkodó befejezés, jó, mondjuk itt mind tudtuk 10 évvel ezelőtt is, hogy lesz 3. meg 4. rész. Sok idő eltelt itt a Földön, amikor vártuk ezt a filmet, ezért kicsit többet vártam. Na jó, sokkal többet.

Kétféle megítélése lehetséges ennek a filmnek. A látvány és a történet. A vizuális munka a kornak megfelelő színvonalú, de valahogy nem ütött akkorát, mint az Avatar 1-nél. Ott brutális mélységeket mertek belerajzolni, itt néha győzködnöm kellett mag... Többam, hogy de igen, 3D filmet nézek, nem kétdimenziósat. A karakterek eddig is lehetetlenül vékony alakja talán még karcsúbb lett, szétfrusztrálva a molettebb nézők seregét a székekben. A világ szép színes, a vízalatti jelenetek kiemelkedően szépek, gondolom, ez cél is volt. A sztoriba nehéz belekötni. Kellett dobni valami új felállást, ezt a családregényt ötölték ki a szerzők – a latin-amerikai bevándorlók nagy-nagy megelégedésére –, határeset, de még el lehetett viselni. A cselekmény faék komplexitású, becsukott szemmel vagy bedugott füllel pont ugyanúgy megérted, szóval az átlagnéző is megélheti a maga kis katarzisát a végén.