Avatar: A víz útja

Ez a film kalandfilmnek mondja magát, de valójában egy fikciós természetfilm. David Attenborough stílusában elmesélt történet a Pandora vízi világáról, kiemelve egy-két rokonszenves helyi lakost, vegyesen embert és állatot, ahol bónuszként végigkövet... Teljes kritika

Nagyon szép és látványos volt a film, a bolygó egy új oldalát mutatták be a készítők. A látványban nem csalódtam. Viszont a történet számomra ismétlődő, helyenként hézagos is volt. Jó volt látni, hogy mindenki fejlődik, család meg minden is bejött a képbe, de mégis valahogy nem tudtam pár dolgot megemészteni.

Azért nem könnyű értékelni, mert látványban és élményben nyilván 10/10, csak a kackiás bajszú, sznob műértelmiségiek állítanak mást. Viszont minden egyebet tekintve egy közepes látványfilm, 10/6.5, mondjuk. A sztori pozitív csalódás volt, fele ilyen ... Teljes kritika

Az alapsztori 99%-ban kiszámítható volt, bár az különösen meglepett, hogy milyen formában történik a revans (bocs, nem akarok spoilerezni). Látványban nem überelte az első részt, sőt... ennek a filmnek ártott a túl sok CGI. A gyorsan mozgó karakterek pl. laggoltak vagy túl gyorsak voltak, pedig moziban néztem. Na meg a gyanúsan árulkodó befejezés, jó, mondjuk itt mind tudtuk 10 évvel ezelőtt is, hogy lesz 3. meg 4. rész. Sok idő eltelt itt a Földön, amikor vártuk ezt a filmet, ezért kicsit többet vártam. Na jó, sokkal többet.

2009-ben James Cameron megalkotta az Avatar című filmet, amely egy rendkívül fontos lépcső volt a mozitörténelemben. Történetét tekintve alapvetően nem mutatott újat, viszont a filmes látványt új szintre emelte. Csodálatos színvilág, remekül kidolgoz... Teljes kritika

A film már nem tudott akkorát ütni, mint az első rész, de a látványra rátettek még egy lapáttal. Ez segített át a három órán, merthogy a története nem indokolja ezt a hosszúságot.

Kezdem a lényeggel: ez egy átlagos film, csupán a látványvilága teszi valamivel jobbá (mássá), igaz, az első részhez képest abban sem látunk lényegi változást. Miközben az első rész a gyengécske történet – a Farkasokkal táncoló kitalált bolygóra tett, animált változata – ellenére nagyot durrant, pont a vizuális megoldások miatt, ott és akkor le kellett volna zárni az egész projektet. Persze mindenki tudta, hogy nem ez fog történni, a sok pénznél jobb a több, mégis: nem győzöm leírni, hogy az emberiség kulturális örökségének rendkívül jót tenne, ha bármilyen önmérséklet működne a filmiparban. A műalkotást nézve két film járt a fejemben: az egyik a Star Wars „sorozat”, amelyben az alkotók képtelenek voltak el- és leszakadni az eredeti sztoriról, a Halálcsillag elpusztításáról. A másik a Szerelem a Fehér Házban című limonádé, amelyben az elnököt alakító Michael Douglas addig-addig hátrál a konfliktus elől, míg a végén kénytelen lesz „megütközni” az ellenfelével. Egyik sem friss alkotás, egyik sem üde ötlet, márpedig az Avatar 2. ezekkel próbál operálni. A felvezető cselekmény – ismerkedés a vízi világgal–- nemcsak hosszú, de vontatott, így unalmas is. A társadalmi üzenetek még Avatar-szinten is elcsépeltek. A konfliktusok, a főhősök veszteségei abszolút kiszámíthatók. De az igazi tragédiát a záró kép hordozza magában: szóval ebből az izéből még lesz egy-két rész. Borzalom.

James Cameron hihetetlen fantáziavilágot varázsol elénk Avatar-filmjeivel, melyeket látvány tekintetében nem nagyon lehet túlszárnyalni. Az első epizód az erdei na'vikat, a második rész pedig a tengeri na'vi törzset mutatja be nekünk. Mindkét esetben szemkápráztatóan ingergazdag a különös lények élettere. Ehhez a színes világhoz társul aztán az izgalmas, pörgős cselekmény, melyben Jake Sully (Sam Worthington) a központi kulcskarakter, aki mindig jó oldalon áll. Kapunk közben fordulatokat és meglepetéseket is, és igazából soha nem tudjuk, mit hoz a következő jelenet. Cameron másodjára is nagyot dobott, pedig én őszintén szólva nem hittem abban, hogy képes lesz újra arra a bravúrra, amit az első részben megcsinált. De sikerült, A víz útja több tekintetben még jobb is, mint az első epizód. Nálam mindkettő bőven 80% felett van, az első 85%, a másik 90%-os, elsősorban a hihetetlen látványvilág miatt. Ajánlom mindenkinek, akibe szorult fantázia, és szereti a különleges világokat. Aki még nem látta, pótolja, amint tudja.

Annak idején 2009-ben az első film, amit 3D-ben láttam, James Cameron látvány-szuperprodukciója volt, az Avatar. Akkoriban többszörös újdonságként hatott: mert a 3D akkoriban jött be, aztán mert a filmben alkalmazott technológia (a számítógépes karakterekkel) szintén újdonságnak számított, és végül mert egészen odáig nem készült ekkora költségvetésű látvány-sci-fi-akció. Cameron közel 240 millió dollárt tapsolt el a filmre. Aztán jött az Avatar (A víz útja), ami már a csillagászati 400 millió dollárt is elérte. Mondjuk ennek fejében kapunk is látványt bőven. Ami szerintem zseniális a második részben, az az, hogy képesek voltak újdonságot kitalálni: ezúttal a középpontban lévő navik tengerben élnek, és kicsit más a külsejük is. Most nem az élet fája alatti ásvány a cél, hanem a tengeri navik által védett óriásbálnákban lévő anyag (ha jól értettem). Izgalmas, lenyűgöző, és még némi színészetet is kapunk Sam Worthington révén. A navi maszkok közül amúgy szerintem Zoe Saldana a leginkább felismerhető. Ő még navi külsővel is csinos. Értékelésem: 4 csillag természetesen.

Tulajdonképpen egy baromi jól megalkotott, kedves animációs film lett az Avatar 2, némi természetfilmes beütéssel. Talán ez is az egyik legnagyobb hibája a filmnek, hogy nem igazán tudta eldönteni, hogy mi akar lenni: felnőtt mesefilm, animációs film... Több, természetfilm, akciófilm, merthogy mindegyikből kapunk egy keveset, ami akár jó is lehetne, mint a drámában a humor, de itt olyan óriási a keveredés, hogy nem működnek a stílusjegyek ilyen bábeli zűrzavarban. Ettől még nem nevezném rossz filmnek, de egy 200+ milliós filmtől azért többet várnék. Ja, és ami szintén fontos: ha van egy 237 milliós költségvetés, akkor csak azért nem kell feltétlenül 193 perces filmet csinálni, hogy elköltsük az utolsó centet is. Szóval, ez egy kicsit hosszú volt a mondanivalóhoz képest. 6/10

Mindig értékeltem a fantáziadús és nagyon látványos filmeket, mondhatni gyengéim az ilyen típusú mozik. Az Avatar első fejezete is bejött annak idején, és nagyon vártam már ezt az új óceános témát a tengeri na'vikkal. És nem csalódtam. Kicsit sem. Tetszik, hogy tudtak új dolgokat belevinni az egészbe. Először azt gondoltam, túlzás a 192 perces játékidő, és hogy az utolsó 1 órát alig bírom majd egy helyben végigülni. De az utolsó 45-50 perce annyira izgalmas, hogy az ember teljesen elfelejtkezik mindenről. Jó film, többször nézős. Nálam 85%-os.

Bizonyára milliók izgulták végig a filmet. Engem viszont idegesített. A gyerekek végig bosszantóak voltak. Ahányszor csak kihúzták őket a bajból, fogságból, minduntalan visszamentek, hogy újból bajt keverjenek. Végül is ez volt a film vezérfonala. Er... Többre épült a film. A képi világa valóban remek volt, de ezt egy természet filmben is megkaphatom. Azt sem értettem, hogy kerültek vissza az emberek, mikor annak előtte kitoloncolták őket.

Frankó film! Moziban ajánlom; aki nem szédülős, annak 3D-ben pláne.Nincs miért izgulni a hosszúranyúlt játékidő miatt. Bőven van benne adrenalin, cselekmény és látvány is. A rendező szerelemgyereke hemzseg a csodálatos képektől. Lehet, hogy az előzményfilm és az azóta elkészült hasonló minőségű mozik miatt most már nem marad „tátva a szemünk” (LOL) a látványtól. Azért a navik arcán lecsorduló víz, az életteli háttér és szuperebbnél szuperebb gépek rendesen bevisznek bennünket a bokorba. Megindultam volna a hibernáló kamra felé, csak vigyenek el erre a helyre. A történet olykor kicsit klisés, és persze nyakatekert menete miatt megbicsaklik az ember agya. Szerintem nem csak folytatásként kell bámulni a vásznat, hanem egy kövi trilógia első felvonásaként. Nyilván a főhős még teszetosza, a dinamikák nem értek végig, és marad egy kis hiányérzet az emberben, de azért mondhatjuk, hogy megint sikerült maradandót alkotni. Lesz ez még rosszabb. Vagy jobb?

Kétféle megítélése lehetséges ennek a filmnek. A látvány és a történet. A vizuális munka a kornak megfelelő színvonalú, de valahogy nem ütött akkorát, mint az Avatar 1-nél. Ott brutális mélységeket mertek belerajzolni, itt néha győzködnöm kellett mag... Többam, hogy de igen, 3D filmet nézek, nem kétdimenziósat. A karakterek eddig is lehetetlenül vékony alakja talán még karcsúbb lett, szétfrusztrálva a molettebb nézők seregét a székekben. A világ szép színes, a vízalatti jelenetek kiemelkedően szépek, gondolom, ez cél is volt. A sztoriba nehéz belekötni. Kellett dobni valami új felállást, ezt a családregényt ötölték ki a szerzők – a latin-amerikai bevándorlók nagy-nagy megelégedésére –, határeset, de még el lehetett viselni. A cselekmény faék komplexitású, becsukott szemmel vagy bedugott füllel pont ugyanúgy megérted, szóval az átlagnéző is megélheti a maga kis katarzisát a végén.