Az ördög Pradát visel 2.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A "The Devil Wears Prada 2." összességében kellemes folytatás lett, nem váltja meg a világot, de meglepően szívmelengetőre sikerült. Különösen azokban a jelenetekben működik igazán, ahol Stanley Tucci karaktere kerül előtérbe. Látszik rajta, mennyir... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Este belevágtam itthon és megnéztem egymás után kétszer, mert nagyon tetszett. Szerintem kellett ez a folytatás, hogy (nagyjából) minden végére pont kerüljön. Mondom ezt azért, mert kissé hiányosnak éreztem Andy magánéletét a múltra visszanyúlva: mié... Teljes kritika

Meglepően jól sikerült folytatás. Imádtam a New York-i helyszíneket, a visszatérő karaktereket, a ruhákat, és nem egyszer hatódtam meg egy-egy páros viszonyának alakulásán. Szerintem hiteles volt mind a karakterek fejlődését, mind a mai médiaviszonyokat illetően, szívesen megnézném újra.

Lehet, hogy engem ért rosszkor ez a folytatás, de én inkább felhúztam rajta a szemöldököm. Azt vártam a filmtől, hogy egy jó kis nevetős, két órás csajos kikapcsolódás lesz. Ehhez képest én egy picsogásnak éreztem. Andyt kirúgják, mert megszűnik a la... Többp, aminek dolgozik. A nyomtatott sajtó már nem létezik, mert nem veszik az újságokat, minden neten jelenik meg, idézem: pisilés közben nézegetik a képeinket. Az új píszí világ miatt a főnök már nem tiporhatja a földbe az alkalmazottakat, mert különben ő is repül. Miranda megöregedett, erőtlen lett, mindent megtesz, hogy a lap életben maradjon, ha kell, kuncsorog. Az egész film egy menetelés, ide telefonálnak meg oda, hogy megoldódjon minden, de nincs semmi katartikus pillanat. Közben jön egy teljesen hétköznapi, unalmas “szerelem”. Azért idézőjelben, mert egy romantikus pillanatuk sincs. Ennél én többre vágytam volna azért. És akkor Emilyt nem is említve. Miért veszíti el az állását a Diornál? Miért van folyton mindenhol ott? Ő a nagy gonosz ellenség, mégis pozitív karakter, akire csak legyintenek, hogy “ördögi tervet szőtt”. Aztán majd valamikor újranézve lehet, hogy jobbnak fogom találni. Szerintem elkéstek azzal az üzenettel, amit közvetíteni akartak.

Őszintén szólva már a felhajtás alapján sejthető volt, hogy ez a folytatás inkább a nosztalgiára épít, mint valódi friss ötletekre és számomra ez teljesen be is igazolódott. Az egész film olyan érzést keltett, mintha csak újrahasznosítaná a régi elemeket, de közben nem tud igazán újat mondani. A karakterek ugyan visszatérnek, de mintha elvesztették volna azt a dinamizmust, ami az első részt igazán emlékezetessé tette. A történet vontatott, sokszor kiszámítható, és hiába próbál aktuális témákat behozni, ezek inkább felszínesen jelennek meg. Egyedül Miranda az, akit még valamennyire lehet értékelni, még mindig van jelenléte, és néha felvillan az a karizma, ami miatt régen működött a karakter. De még ő sem az igazi. Kevésbé éles, kevésbé félelmetes, inkább csak egy halványabb emléke önmagának. Mintha a film nem merte volna igazán kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. Számomra kifejezetten unalmas volt, mert nem tudott bevonni érzelmileg, és nem éreztem valódi tétet a cselekményben. A nagy visszatérés helyett inkább egy biztonsági játék lett belőle, ami nem mer kockáztatni. Az a fajta túlértékelt film, amit a körülötte lévő hype sokkal izgalmasabbnak állít be, mint amilyen valójában. Nem rossz, de teljesen felejthető élmény, ami után az ember inkább az első részt nézné meg újra.

Sosem voltam hatalmas rajongója az első résznek, úgyhogy nem vártam olyan nagy elvárásokkal a második részt. Azt gondoltam, hogy nagyobb, látványosabb lesz, mint ahogy a folytatásoknál szokott lenni. Az meg még rátett egy lapáttal, hogy eltelt 20 év ... Többaz első rész óta: rengeteg minden változott ebben a húsz évben, amire a film is reflektál. Okostelefonok, influenszerek, a nyomtatott sajtó háttérbe szorulása, megszorítások a nagy cégeknél. Összességében kellemesen csalódtam, jól szórakoztam a filmen.

Megmondom őszintén, engem az első rész nem hatott meg, inkább giccsesnek találtam. Ezért ezt a másodikat meg sem akartam nézni. Ámde arra gondoltam, mégis adok neki egy esélyt, és KELLEMESEN CSALÓDTAM! Ebben a részben sokkal több a mondanivaló, benne van a mostani társadalom közérzete, és az, hogyan megy tönkre a világunk - nem csak a divatvilág! A forgatókönyvben bőven benne van, hogy csak a pénz és a hatalom számít, az érték és az ember harmadlagos vagy egyáltalán nem számít. Vannak a filmnek hibái is (túl negatív és túl pozitív szereplők), de ez elnézhető annak fényében, hogy a film arra figyelmeztet, hogy a szép és az értékek iránti törekvésnek nem lenne szabad véget érnie. A kulturális válság nagyon is tetten érhető, kérdés, hogyan tovább...Értékelés: 7/10

Az ördög Pradát visel 2. iránti várakozás számomra nem pusztán nosztalgia, hanem egy nagyon ismerős érzés újraaktiválása. Miranda Priestly figurája azért hat ennyire elementárisan, mert ő a teljes önkontroll esztétikája: jéghideg, tökéletesen komponált jelenlét, amelyben a test nem ösztönös vagy spontán dolog, hanem fegyelmezett forma. A film világa zseniálisan ragadja meg a luxusipar logikáját: a ruha nem önkifejezés, hanem páncél, tartás, fizikai szerkezet. Engem a hétköznapokban gyakran teljesen elidegenít a saját testem, mintha csak sodródnék vagy lebegnék a térben. Talán ezért vonz ennyire ez az univerzum, ahol minden anyagnak súlya van: a merev szabású kabátoknak, a nehéz szöveteknek, a szoros öveknek, a precízen felépített megjelenésnek. Ezek a tárgyak nem egyszerűen szépek, hanem brutálisan fizikaiak. A luxus itt nem a kényelemről szól, hanem arról, hogy a testet újra a valósághoz rögzítse. A film számomra ezért több mint divatfantázia. Inkább egy olyan világ, ahol a külső forma átveszi az irányítást a belső üresség fölött. Amikor az ember belül szétesik vagy eltűnik önmaga számára, a hibátlan smink, a strukturált ruhák és a szinte szoborszerű elegancia furcsa módon kapaszkodót adnak: egy kényszerített bizonyosságot arról, hogy „itt vagyok”, hogy a testemnek van kontúrja, súlya és helye az életbe.

Az Ördög Pradát visel 2 nekem sajnos csalódás volt. Az első résznek megvolt az a különleges hangulata, amitől emlékezetes lett: jó karakterek, humor, érdekes történet és erős jelenetek. A második rész viszont szerintem már nem tudta ugyanazt az érzés... Többt visszahozni. Olyan volt, mintha csak azért készült volna el, mert az első film sikeres lett. A legnagyobb problémám az volt, hogy a történet sokszor lassú és kiszámítható lett. Nem igazán éreztem benne azt az izgalmat vagy feszültséget, ami az első részben működött. A karakterek sem voltak annyira érdekesek most, pedig Miranda Priestly még mindig erős figura, de már nem volt akkora hatása, mint régen. Több jelenet is olyan érzést adott, mintha ugyanazokat a dolgokat próbálnák újra eladni egy modernebb környezetben. A látvány és a ruhák persze most is nagyon szépek voltak, ezen látszik a sok munka, de önmagában ez nekem kevés volt. Egy idő után azt éreztem, hogy inkább a divatbemutató részeire figyeltek, mint a történetre vagy az érzelmekre. Emiatt nehéz volt igazán beleélni magam a filmbe. Nem mondom, hogy teljesen rossz film, mert vannak benne jó pillanatok és pár vicces jelenet is, de összességében nekem sokkal gyengébb lett, mint az első rész. Egyszer meg lehet nézni, de nem hiszem, hogy olyan emlékezetes marad hosszú távon.

Az ördög Pradát visel 2. egy lendületes, könnyed folytatás, amely ugyan nem éri el az első rész ikonikus erejét, mégis szórakoztató módon viszi tovább a divatvilág intrikáit. A film erőssége, hogy friss helyzetekbe dobja a szereplőket, miközben megőrzi az eredeti történet csillogását és fanyar humorát. A cselekmény tempós, a látványvilág továbbra is pazar, és a karakterek fejlődése is kap néhány izgalmas fordulatot. Bár kevésbé mély, mint az elődje, könnyen fogyasztható, stílusos élmény marad azoknak, akik szeretik a divatvilág csillogását és a karakterdrámákat.

Minden cent pocsékba ment, amit ráköltöttek. (igyekeztem finoman fogalmazni)

Őszintén, ez a folytatás full nosztalgia-trip, de közben meglepően aktuális is. A divat + média világának változását tök jól hozza, Miranda még mindig ikon. Néha kicsit kiszámítható, de a vibe és a humor simán elviszi.

Nekem picit olyan volt, mintha újramelegítették volna az első részt, csak modernebb köntösben. A karakterek jók, de nincs akkora fejlődés, mint vártam, és néha túl safe-re megy a sztori. Viszont a ruhák és a hangulat még mindig top.

Valahogy tartottam tőle, hogy nem fog tetszeni - akkora kedvencem az 1. rész, hogy féltem a csalódástól. És ez az előérzetem bevált: a karakterek kifakultak, régi önmaguk gyenge utánzatának érződtek. Nyoma sem maradt annak a sziporkának, ami az 1. részt jellemezte; ebből a filmből nem maradnak meg ikonikus mondatok, gesztusok. Érdemes belehallgatni ebbe a beszélgetésbe, sok érdekes kritikai megjegyzésük és megfigyelésük volt: https://telex.hu/after/2026/05/06/az-ordog-pradat-visel-2-kritika-kibeszelo.