A számolás joga

Kimondottan jó film. A szereplő válogatás remekül sikerült. Csodálatos.

Katherine Johnson nevével először a Timeless című időutazós sorozatban találkoztam. Akkor egy kicsit utánanéztem, ki is volt ő, így a film megnézésekor már nem teljesen ismeretlenül ültem le elé. Bár drámáról van szó, az egész filmet végigkíséri egyfajta üdítő hangulat. Ebben nagy szerepe van a három főszereplő közti jókedvű dinamikának és a kiváló filmzenéknek. A történet nem szájbarágós, ami szerintem előnyére válik. A szakmai részét laikusként nem mindig tudtam követni, de nem is ez volt számomra a lényeg. Az viszont egyértelmű, hogy a női egyenjogúság és a rasszizmus témái erőteljesen és érzékenyen jelennek meg. Taraji P. Henson elképesztően hiteles, szinte érezni lehet, milyen súlyt cipel egy olyan nő, aki egyszerre néz szembe a nemi, faji és szakmai előítéletekkel. Kevin Costnerrel közös jeleneteik különösen emlékezetesek, gyakorlatilag elsöpörnek mindenki mást a vászonról. Jim Parsons viszont nekem kicsit kilógott, nehéz volt elvonatkoztatni Sheldon karakterétől. Ez a film egy olyan nőről szól, akiről méltatlanul kevés szó esett korábban, pedig meghatározó szerepe volt az amerikai űrkutatás történetében. Örülök, hogy elkészült ez az alkotás – még ha néha túl cukormázas is, akkor is érdekes és fontos darab. Jó látni az utat, ami a ’69-es Holdra szálláshoz vezetett, és közben megismerni azokat, akik valóban eljuttatták odáig az emberiséget – számokkal, tudással és kitartással.

Nehéz bármit is írni a filmről mert nagyon jónak tartom, de nehéz ezt szavakba önteni. A története tényleg elképesztő és örülök, hogy minőségi lett a kivitelezése.

Mit mondhat egy magyarnak a 60-as évek amerikai szegregációja? Amennyiben érdekesen tálalják, akkor sokat! Hasonló témát jár körül a „A segítség” c. film, ráadásul ugyanúgy a hatvanas évek Amerikájában játszódik, mint a Számolás joga. Ez utóbbi azonb... Többan sokkal-sokkal hangulatosabb, érdekesebb, humorosabb, érzelmesebb! Azokban az időkben, az éppen a teljében levő űrprogram köré épített sztori klasszisokkal érdekesebb, hangulatosabb! Mondjuk az egyik kedvenc filmem, az Apollo 13, szóval előnnyel indul nálam a film, de ezt az előnyét szerencsére meg is tudja tartani: a szereplők jók, a sztori rendben van, a dráma erőteljes, de nem túltolt, a humor finom… a szórakozás adott!

Brutál unalmas filmnek lehettem nézője. Bár ez a vélemény persze csak az enyém, de nekem nem okozott maradandó élményeket. A karakterek annyira üresek voltak, hogy én nem is értettem az egészet.

Remek film, ami feltölt egy kicsit. A története magával ragadó, jól átjön a 60-as évek hangulata.

Emlékszem nagyon vártam ezt a filmet. És nagyon imádtam. Mindig döbbenet számomra, ahogyan az emberek képesek embertársukkal bánni, csak azért, mert más a bőrszíne, vagy mert nő egy nem túl nőies szakmában. Igaz történet három olyan csodálatos nőről,... Több akik mertek önmegvalósítani egy olyan világban, ahol emberszámba sem vették őket. Csak mert nők, csak mert színes bőrűek. Kitűntek kiemelkedő teljesítményükkel, kitartottak álmaik az mellet, lepergett róluk minden, amivel az emberi tudatlanság miatt szembe kellett nézniük. Rendkívül motiváló film, ajánlom megnézésre. 5/5

mindhárom afroamerikai színészt nagyon szeretem és nincs ez másként ebben a filmben sem. szuperül alakítják a maguk kis szerepét és maga a történet ugyan szívbe markoló de mágis kihozzák belőle a legjobbat. mind sztoriban mind játékban

Nagyon jó film.

Félve ültem le kicsit megnézni, mert már eléggé telítődve érzem magam a feminista és fekete filmekkel (de, hát most ez "megy"). Szerencsére ebben nem lett "túltolva" ez az egész szemlélet és az igaz történet volta is dob rajta. Kellemes film.

Három afro-amerikai hölgy küzdelme egy olyan világban, ahol a maguk fajtája igencsak hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve: wc, busz, étterem, könyvtár stb.; a hatvanas évek Amerikájában. A filmben szereplő nők a matematikai tudásukkal kivívták... Több maguknak a megbecsülést. Arra tanít a film, hogy álljunk ki önmagunkért, ahogy azt Mary Jackson, a mérnöknek tanuló hölgy tette. Jók voltak összeválogatva a szereplők. Kevin Costner [Mr. Harrison, Katalin főnöke] szájából elhangzott egy ütős mondat – „Itt, a NASA-nál mindenki egyforma színűt pisál.” –, miután leverte a faji megkülönböztető táblát. Ezzel belátta, hogy akadályoztatva voltak a normális munkavégzésben a színesbőrű emberek, pl. ha könnyíteni akarnak magukon, egy kilométerrel arrébb kell menniük, a nekik kijelölt helyre. Mindenkinek ajánlom megnézésre a filmet.

Jó történet, mint oly sok más film, ami megtörtént eseményeket dolgoz fel, ez is zseniálisan sikerült szerintem. Olyan pluszt tud adni a történeteknek ez az infó, hogy elképesztő. Mindenkinek ajánlom, attól függetlenül, hogy néhol kissé lassú talán a film.

Ez az egyik alkalom, amikor a cél szentesíti az eszközt! Az egész film tetszik, minden mozzanata! Én is szeretem a matematikát, bár ennyire értenék is hozzá, mint a filmbeli asszonyok! Mekkora élmény lehetett számolni, számításokat végezni abban az időben! Minden kézzelfogható volt akkor még!

Octavia Spencer korunk legkarizmatikusabb színes bőrű színésznője, aki kihagyhatatlan volt a filmből. A története magávalragadó és egyben hihetetlen.