Kincs, ami nincs

Bud Spencer és Terence Hill attól voltak jók, hogy nem vették túl komolyan magukat. Nem akartak hősök lenni, világot megváltani, csak szórakoztatni a talpraesett (és Terence Hill személyében pimasz) kisemberként. A Kincs, ami nincs is hozza ezt: egzo... Többtikus környezettel és persze Anuluval feldobva. Kívülről fújom a film szövegét. Na de melyik filmjükét nem?

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Ugyebár a cím már leleplezte a film egész cselekményét, és sokszor a fülünkön jön ki, amikor meglátjuk a televízióban, de ez is a páros egyik legjobb filmje. Terence Hill és Bud Spencer újabb remek vígjátéka, melyben persze megint csak nem cimborák, inkább bajtársak. Ennél a filmnél a bevezető zenét tudnám kiemelni, valamint Sal Borgese játékát "Anulu" szerepében, ami minden emberben máig megragadt. De az én kedvencem mégis csak az elejéhez köthető, amikor is a Puffin nevezetű hajón találkoznak először, és egészen szórakoztató jelenetek zajlanak le egymás után. Nem mennék el a "kalózok" mellett sem, hiszen egészen találó jelmezt kaptak magukra, és egészen vicces képsorok voltak a szigeten. Összességében jó kis vígjáték, szép, változatos környezet volt végre, nem egy város, vagy éppen a jó öreg western stílus.

Holtversenyben a Nincs kettő, négy nélkül valószínűleg ezt a filmet láttam a párostól legtöbbször. Megunhatatlan, örök klasszikus, ami tele van idézhető beszólással és momentummal. Nem tudom lesz-e olyan idő, amikor nem ragadok le a filmnél, ha épp belefutok valamelyik csatornán?! Remélem nem...

Zseniális zene, kiváló hangeffektek a pofonokhoz, nem beszélve a rekeszizmokat megdolgozó poénokról, és Anulu.