Hát..... Lehet, velem van a baj, de ez a film valami irgalmatlan módon nem tetszett. Tehát, ez mi volt? Mit akart üzenni ezzel a rendező? Én szeretem azokat a filmeket, amiken agyalni kell, hogy megértése az ember, de ezen nem fogok, mert egyszerűen nem tudom felfogni, mit láttam. De ritka egy beteg film, a végén már már undorító, nem tudom, mit szedtek az alkotók, de nagyon beteg. És számomra ez a film már túl művészi, nem is tetszett, nem is értettem, nem is fogok gondolkodni rajta, már bánom, hogy megnéztem. Persze a sok negatív dolog ellenére vannak benne pozitívumok, például a táj és a hosszú snittek, meg helyenként látványos, de ez még mindig nem von le semmit abból, hogy ez a film nekem nem tetszett, nagyon nem. Az meg, hogy mi a mondanivaló, amit át akar adni, hát, igazán még azt sem lehet megmondani.
Alex Garland olyan filmek forgatókönyvének a megírásával tette le a névjegyét kezdetben, mint A part, a 28 nappal később vagy a Napfény. Majd kis idő múlva kipróbálta magát, mint rendező, olyan filmek elkészítésénél, mint az Ex Machina, vagy az Exped... Teljes kritika
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Alex Garland az Ex Machinaval már feszegette a női-férfi viszony dinamikáját, harmadik rendezésének pedig egyik fő témája a toxikus párkapcsolati minta. A gyászfeldolgozást, a múltbéli traumák kísértését, az alá-fölérendeltség pszichológiáját egy nyo... Teljes kritika
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Biztos rengeteg embert sokkol (majd) ez a film, de aki nem hagyja figyelmen kívül, hogy egy A24-produkcióról van szó, és a rendező Alex Garland, az legalább beköti a biztonsági övet, mielőtt megnézi. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy a film utol... Teljes kritika
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Nem egy habkönnyű sztori, az már biztos. Hangulat kell hozzá, és persze érteni kell, sőt ráérezni az „ízére”. Alex Garland egy olyan alkotó, akinek a munkáira szinte mindig megéri várni. Elsősorban íróként ismert, a 28 nappal később, a Ne engedj el... Teljes kritika
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Spoiler! Precízen elkészített film, erős atmoszférában adja vissza a traumatizált nő benyomásait a férfiakkal szemben: félelmet, megalázottságot, kiszolgáltatottságot, elbizonytalanodást, viszolygást, értetlenséget, dühöt. A „férfi” egy jelenség a filmben, nem konkrét személy, hanem mitikus lény, akivel szembe kell néznünk, nekünk, nőknek. Hogyan is viszonyuljunk ehhez a logikátlan, ijesztő, agresszív, de ősi lényhez? A hősnő baltát ragad a teljesen kaotikus csúcsponton, de hogy használja-e, nem derül ki. Mikor felteszi a nagy kérdést: „Mit akarsz tőlem?”, a férfi már csak egyszerű, szelíd, hétköznapi halandó ismét, a válasza: „Szeress engem.” Bízzunk benne, hogy a nő ezen a ponton a megértés útjára lép, ami az elfogadáshoz vezeti, és az utolsó jelenet megbékélt mosolya már ennek tudható be, nem a baltának. Jó rendezés, csodás ír és angol színészek, mesteri operatőr munka, maradandó élmény, csak nekem a témaválasztás, a mondanivaló kicsit egyszerű, így nem szól nagyon-nagyot, de nem is kell. Akit érint, azt megtalálja. Míg a rendező előző filmjein (Expedíció, Ex machina) egyértelműen éreztem a zavaró hollywoodi befolyást, itt élvezhettem a letisztult angol filmművészetet. Négy és fél csillagot adnék, ha lehetne.
Az átlagtól nagyon eltérő, bizarr darab volt, a rendező korábbi műveihez képest is. Mi az ami tetszett: – Nagyon szép, festményszerű felvételek. – Életszerű reakciók a főszereplőtől. – Váratlan gore/testhorror. – Nagyon erős zene és hangok. – Nagyon erős atmoszféra. – Nyomasztó, érdekfeszítő kezdés. – Váratlan jelenetek. – Olyan egyedi izgalom, amit kevés film tud már kiváltani nálam. +1: Külön öröm, hogy azon a vidéken forgott, ahol Én is éltem 2016-ban Angliában. Hiányzik a Cotswolds térség. Mi az ami nem tetszett: – A film elejéhez és végéhez képest mintha két külön filmet néztem volna. Nagyon jó kezdés után közömbös befejezés. – Alex Garlandhoz híven semmi nem egyértelmű, nincsen magyarázat. Azonban itt zavart a metaforisztikusság, míg a korábbiaknál helyén való volt. – Indokolatlanul bizarr. – A kezdeti sejtelmességet és nyomasztó hangulatot megöli a túl sok nyíltan mutogatás. – Indokolatlan, megmagyarázhatatlan jelenetek, az alapsztori megmagyarázhatatlanságán túl. Összességében 7/10, mert maga a film nagyon jól össze van hajtva, viszont a forgatókönyvtől többet vártam.
Az első két harmada nálam nagyon jól működött, aztán a végére átcsapott valamiféle művészi horrorba, na én ezt nem nagyon tudtam értékelni. Minden más jól működött, színészi játék, képi világ, feszültség stb. Sajnálom, én nem ilyen befejezésre számítottam.
Nagyon komoly filmes élmény. Bitang erős hangulattal. Akinek ez a film tetszett, annak tudom ajánlani a rendezőtől az Expedíció című filmet. Az is hasonlóan erős alkotás.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
[Lesz benne SPOILER, vigyázz!] Már többször próbáltam nekiállni, hogy valamit írjak róla, mert megérdemli; ha már én nem érdemeltem meg, hogy egy rendes filmet nézhessek 100 percen keresztül. Szóval, ha horrorfilmre vágysz, az ijedtség legalább halvány lehetőségével, akkor ezt nagyon gyorsan verd ki a fejedből. Viszont, ha szereted a katyvaszt, az olyan filmeket, „amit nem lehet egyből megérteni” (manapság szokás a bűn rossz, drámázós filmekre ezt mondani, mert a készítőknek derogál, hogy beismerjék, hogy ezt a filmet még a The Asylum sem vállalná fel), akkor ezt neked találták ki. Egyszerűsítve, ha például bejött az Anyám! (nem az enyém, hanem a film – bár az legalább őszinte volt, mert a címe mindjárt utalt a minőségre is: „Mi az Anyám!-nak kellett nekem ezt megnéznem?”), akkor ez is tetszeni fog. Na, jó. Azért jár a filmnek a pacsi, mert nem állította be alapvetően rossznak a férfiakat, míg a nőket csak áldozatnak. Bár, ha nekem lenne ilyen a párom, mint az ő férje volt („ha szakítasz, öngyilkos leszek”), akkor már nyitnám is neki az ablakot. Mondjuk, ha ilyen lenne, az valószínűleg már rég kiderült volna (jaj, de jó, hogy nem ilyen). Mennyire kell, hülyének lenned, vagy erőltetettnek lennie a forgatókönyvnek, hogy összeházasodj/on a főszereplő egy ilyen emberrel? Nagyon! Szóval, ha szereted, hogy fáj, de nem olyan jó értelemben, mint egy 80-as évekbeli, közepesen rossz horror, hanem úgy, mint például a Vivarium, akkor csak hajrá! De én előre szóltam.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
