Nürnberg

A nürnbergi per a világtörténelem egyik legnagyobb és legérdekesebb büntetőpere volt, mely először szólt háborús bűnösökről. Most, amikor Oroszország több száz háborús bűnnél tart Ukrajnában, ahol sorra végeznek ki polgári lakosokat, igencsak informatív, hogy miként zajlott a világ legelső ilyen jogi eljárása háborús bűnösök ellen. Sajnos azonban James Vanderbilt egész filmjét Göringnek szenteli, holott ő csak egy volt a 22 vádlottból. A film címe így hiteltelen, mert magáról a perről alig szól valójában. Inkább azt a címet adhatták volna neki, hogy Göring. Az alakítások is megtévesztőek: például sokkal nagyobb hatása volt a rabokra a pszichiáter helyett (Rami Malek) Andrus ezredesnek, a börtönőrök parancsnokának, aki mellesleg könyvet is írt róluk a per végén. És ez a könyv sikert is aratott világszerte, nem úgy, mint a pszichiáter, Douglas Kelley könyve. Andrus könyvének pontos adatai: Burton C. Andrus: A nürnbergi 22. Kossuth Kiadó, Budapest, 1995. (De először 1981-ben adták ki Magyarországon, habár én az 1995-ös kiadást olvastam, és az is megvan nekem.) Göringet ráadásul erősen eufemizálja a film, mely nehezen nézhető el. Értékelésem a felsoroltak miatt 3 csillag.

James Vanderbilt pszichológiai thriller–háborús drámája, a nürnbergi perek időszakára fókuszál, középpontba állítva Hermann Göring ( Russell Crowe) és a pszichiáter, Douglas Kelley (Rami Malek ) közötti „macska–egér” játékot. A filmben Russell Crowe ... Teljes kritika

Nagy érdeklődéssel vártam a Nürnberg című filmet, melyet sajnos elmulasztottam január elején a mozikban megtekinteni. Történelemtanárként arra voltam a legkíváncsibb, hogy mennyire lesz valósághű a háborús bűnösök pere és az egyes szereplők karakter... Teljes kritika

Amikor mozifilmet kellett választanom, többször átgörgettem a lehetőségeket, és a Nürnberg is felbukkant a listán. Őszintén szólva eleinte nem tűnt a stílusomnak; a történelmi dráma és a pszichológiai feszült jelenetek nem igazán az én műfajom. Mégis megálltam, mert észrevettem, hogy Rami Malek játszik benne, aki az egyik kedvenc színészem, és ez azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Ekkor már nem volt kérdés, hogy megnézem a filmet, függetlenül attól, miről szól. Amint elkezdődött a film, hamar rájöttem, hogy nem csupán a főszereplők miatt kiemelkedő élmény. A történet maga magával ragadott; a nürnbergi perek előtti pszichológiai játszmák és az emberi lélek sötét oldalának bemutatása rendkívül izgalmas volt. A dialógusok feszesek, a feszültség végig kézzel fogható, és minden jelenet érzékletesen építi a történet súlyát. Rami Malek és Russell Crowe alakítása egyszerre erőteljes és hiteles, de a film sikere nem csak rajtuk múlik. A rendezés, a fényképezés és a hangulat mind tökéletesen összhangban vannak, így az egész film lebilincselővé válik. Összességében a Nürnberg minden várakozásomat felülmúlta. Nemcsak a színészi játék miatt volt emlékezetes, hanem a történet mélysége, a feszültség és az egész filmes élmény miatt. Bár eleinte kételkedtem, végül teljesen magával ragadott, és biztos vagyok benne, hogy újranézném.

A 2000-es Nürnberg alkotás valamelyest kissé jobban tetszett, mert a két rész alatt több részlet, szereplő lett kicsomagolva, míg ebben a 2025-ös új változatban, hiába a majd 2,5 óra játékidő, leginkább csak két kulcsfigura a főszempont. Kicsit túl "... Többhálivúdira" sikeredett, persze pont ezért is lesz nagy a nézettsége. Értem ezt Rami Malek és Russell Crowe-ra. Egy "dilidoki" sokszor képzeli magát mindenek felett, és pont ezért hiszi azt, hogy mindenki eszén túljárhat, de bizony az a fagyi olykor csúnyán visszanyalhat, ahogyan tette ezt Göring is... Ettől függetlenül ez az a téma, mely örökké fennmarad, míg világ a világ, és mindig is beszéd tárgya lesz, mert felfoghatatlan a mai napig is, hogy történhetett ez meg??(!!) A szereplőgárda nagyon jól lett összeverbuválva, szuper színészi játékok, a látvány, atmoszféra hozta a kellő intenzitást, hogy a néző abban a korban érezhesse magát, mintha jelen lenne ama bizonyos helyen.

A második világháború végén a vesztes Németország vezetői – tábornokok, SS-vezetők, nácik, miniszterek, diplomaták és katonák – menekülőre fogták. Volt, aki a felelősségre vonás és szégyen elől az öngyilkosságba menekült, és volt, aki külföldre próbá... Teljes kritika

Teljesen jó film. Nagyon hiteles és a színészek is jók. Nem fogok itt elemezni, mint ahogyan soha nem is teszem, mivel itt véleményt "kell" írni. Akit érdekel ez a téma, annak mindenképpen ajánlom ezt a filmet!

A Nürnberg nem pusztán történelmi tükörkép, hanem sűrű lélektani dráma. Megrázó, mégis emberközeli, ami az egyéni sorsokkal ragad meg. A film fokozatosan építi a feszültséget, miközben súlyos morális kérdéseket vet fel bűnről, felelősségről és igazságról. A karakterek jól árnyaltak, belső vívódásaik hitelesek a vásznon, így a néző érzelmileg végig bevonódik. A színészi játék kiemelkedő: visszafogott gesztusokkal és pontos hangsúlyokkal teremtenek valódi drámát. Russel Crowe szerintem Oscar-esélyes.

Ez egy nagyon jó és egy nagyon fontos film, egy olyan üzenettel, amit igenis muszáj időről időre újra és újra elmesélni. Hangulatában, kiállásában kicsit a Kémek hídjára emlékeztet, azaz vannak benne könnyedebb részek, de mikor komolynak kell lenni, ... Többazt is nagyon hitelesen teszi. A film elején igen jól van elmagyarázva, hogy mi történik, mi ez a tárgyalás, miért kell ez, miért fontos/jelentős. Aki olvasta Robert Merle: Mesterségem a halál című könyvét, annak ismerősek lehetnek a felvetett témák és a film üzenete. Mégpedig az, hogy az ilyen emberek rosszak, gonoszak, igen. De nem különlegesek. Ilyen emberek bárkik lehetnének, bárhol, bármikor. Ezt a tényt kell elfogadnunk, és akkor talán időben észrevesszük, mi is történik körülöttünk. A szereplőgárda remek, nagyon jó színészek vannak a filmben, akik hozzák a szintjüket. Crowe egyébként egész félelmetes, remekül bemutaja a kétarcúságát Göringnek: egyrészről szívélyes, karizmatikus, de van egy fordulópont, mikor megmutatkozik, mennyire félemetes is ez az ember, milyen számító és hidegvérű. Russel Crowe nagyon jól hozza ezt a komplexitást. Malek is jól asszisztál hozzá, jó párost alkotnak együtt. Kelley kezdetben nagyon ambíciózus, talán túlzottan is magabiztos, csakhogy aztán arcul csapja a valóság, és rájön, hogy nem ő irányít mindent, és hogy Göring is csak annyit mond/mutat neki, amennyit ő akar. Micheal Shannon-t is mindig öröm nagyvásznon látni. Egyik színészre sem lehet panasz, bár volt 1-2 kihagyható karakter.

Szerintem lassú, de erős film lett. Nem egy könnyű darab, inkább olyan, amin sokat kell gondolkodni. Nekem az tetszett benne, hogy komoly témákat mutat meg egyszerű módon. Nem akar túl sokat magyarázni, inkább rám bízza, mit érzek és mit gondolok. A ... Többhangulata végig elég sötét, de szerintem ez illik a történethez. A színészek játéka hiteles, nem túlzás, inkább visszafogott, ami miatt hihetőbb az egész. Voltak részek, amik lassúnak tűntek, de közben ezek adtak időt arra, hogy átgondoljam, mi történik. A film sok kérdést feltesz bűnről, felelősségről és igazságról, de nem ad könnyű válaszokat. Nekem ez pozitív volt, mert nem kezel bután nézőként. Nem egy szórakoztató, popcorn mozi, inkább egy komoly film, amit nem felejt el az ember másnapra. Összességében nekem tetszett, mert őszintének éreztem, és hatott rám érzelmileg is.

Már kaptunk néhány holokauszt-történetet, jónéhány szemszögből, de mondhatni csak ez a film az, amelyik teljesen emberinek mutatja be azokat, akik ezt az egész emberiség ellen elkövetett bűncselekményt végigasszisztálták. Ami azért fontos, mert megmutatja, hogy egy adott helyzetben szinte bárkiből, aki hajlamos rá, lehet gonosz. Kiemelném külön, hogy az a kb. 3 perces videó, rövidsége ellenére is, erős üzenetet hordoz: nem engedhetjük, hogy ez még egyszer megtörténhessen.

A történelem ezen időszaka kifejezetten érdekel. Kivitelezésben nem volt tökéletes, de a színészek minden téren helytállóak voltak. Egyszer érdemes megtekinteni.

Rég láttam úgy egy mozifilmet, hogy amikor bementem a terembe, azt láttam, hogy teltházas. Ez arra enged következtetni, hogy nem az Öt éjjel Freddy pizzázójában-jellegű filmekre van igény, hanem ehhez hasonlókra. Maga a film egyébként attól eltekintve, hogy nagyon egy karakterre összpontosít, és néhol történelmileg nem hiteles, egy olyan alkotás, ami hozza az elvárt szintet. Nagy meglepetésemre nem végig az elvakult amerikai film érzetét keltette, sőt! Pont ellenkezőleg, néhol el sem hittem, hogy ezt Amerikában engedélyezték, főleg a végét. A szereplők jól játszanak a filmben, kicsit lehetett volna tartalmasabb a tárgyalótermes rész, viszont ettől függetlenül nagyon jó film. A korhatár-besorolásnál pedig akik dolgoznak, azok továbbra sem értenek a szakmájukhoz.

A Nürnberg számomra igazán kiemelkedő élmény volt. Már az elején érezni lehetett, hogy egy komoly, átgondolt történettel van dolgunk, de a film minden várakozásomat felülmúlta. A történet egyszerűen lebilincselő. A második világháború utáni nürnbergi... Több per eseményei mellett a pszichológiai játékok és a karakterek közötti feszültség rendkívül érdekessé teszik a cselekményt. Nem szükséges bonyolult történet ahhoz, hogy a nézőt teljesen magával ragadja, és itt pontosan ez történt velem is. A színészi játék egyszerűen lenyűgöző volt. Russell Crowe karaktere erős, határozott és hiteles, de számomra Rami Malek alakítása volt a csúcspont. Minden gesztusa, minden pillantása annyira aprólékos és kifejező volt, hogy szinte végig a karakterével együtt éltem a jeleneteket. A köztük lévő kémia és a dialógusok ereje folyamatosan fenntartotta a feszültséget, még akkor is, amikor a film lassabb, beszélgetős részei következtek. A film hangulata tökéletesen illik a témához. Nem túl harsány, de a történet súlya mindig érezhető. A rendezés is  nagyon igényes, minden jelenet szépen van komponálva, a történelem súlyát pedig sikerült úgy ábrázolni, hogy az ne legyen unalmas. Ez a film egy rendkívül élvezetes és erőteljes filmélmény volt számomra. A történet, a hangulat és a színészek játéka együtt egy olyan kombinációt ad, ami hosszú ideig emlékezetes marad.