Országúti diszkó

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A Rowdy Herrington rendezte Országúti diszkó (Road House) nem csupán egy a nyolcvanas évek akciófilmjei közül, hanem egy ízig-vérig kultuszfilm, amely a tesztoszterontól fűtött korszak minden báját magán viseli. A történet középpontjában Dalton áll, ... Többa filozófus alkatú, ám kőkemény kidobóember, akit Patrick Swayze alakít felejthetetlenül. Dalton nem egy hétköznapi izomkolosszus; a harcművészetek ismerőjeként és a belső béke hirdetőjeként érkezik meg a Missouri állambeli kisváros hírhedt, füstös szórakozóhelyére, a Double Deuce-ba. A cselekmény a klasszikus jó és rossz elleni küzdelemre épül: a magányos hős, mint egyfajta modern lovag vagy egyfős hadsereg, száll szembe a várost rettegésben tartó helyi kényúrral. A film atmoszféráját Michael Kamen lüktető zenéje és a neonfényben úszó sztriptízbár világa alapozza meg, ahol a sztriptíztáncos látványa mellett mindennapos vendég a kíméletlen bárverekedés. Dalton azonban nem csak egy kemény fickó; ő a rend őre egy olyan helyen, ahol a törvényt addig csak a pofonok ereje mérte. Sam Elliott mentorfigurája és a meggyötört kocsmáros karakterei mélységet adnak az egyébként akciódús narratívának. Bár az IMDb 6,7-es értékelése korrekt szakmai ítélet, a nézők szívében az Országúti diszkó örök darab marad, hiszen a férfias helytállás és a bajtársiasság olyan elemi erejű mozgóképes emlékműve, amely felett nem jár el az idő. Nálam 5/5 csillag.

A 2024-es remake megnézését követően kerültem abba a fellelkesült hangulatba, hogy kíváncsi lettem erre a filmre, és meg akartam nézni összehasonlításképpen. Annak idején kimaradt, pedig láttam egyet s mást az 1980-as évek végén. Megértem, ha valaki ... Teljes kritika

Filmklasszikus ma már és sok bírálat tárgya, de akkoriban rengetegen szerettük az Országúti diszkót. Patrick Swayze igazi sztárnak számított a 80-as években. A film bunyói pedig nagyon jók, és bár a ruhák, hajviseletek mai szemmel picit viccesnek hat... Többnak, 35 évvel ezelőtt annak a kornak bizony szerves részei voltak. Az alapsztori jól kitalált: a jó és a rossz klasszikus küzdelme egy kisvárosban, ahol a helyi diszkó új kidobóembere szembeszáll a város mindenható nagy urával. Első alkalommal is tetszett, és azóta is kedvencem. Nálam 4 csillagot ért 1989-ben is, és most is.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Ha a producer Joel Silver. Ha a filmben játszik Patrick Swayze, Sam Elliot, és Ben Gazzara. Ha a szőke bombázónak, Julie Michaelsnek ekkora keblei vannak. Ha ilyen jó zenéket játszanak. Akkor nem értem, hogy miért jelölték a filmet Arany Málna díjra,... Teljes kritika

Ha már annyian elővették ezt a filmet, én is lepötyögnék pár gondolatot róla most, hogy megcsinálták az új változatot is (azokkal a híres bunyós jelenetekkel). Az eredeti sztori egy 1989-es darab, és tény, hogy kultuszfilm lett belőle (bármennyire is... Több azt olvasom mostanában itt-ott, hogy nem volt népszerű), valójában mindenki szerette akkoriban. Én középiskolásként természetesen szintén ráindultam (a haverokkal megnézve), mert Patrick Swayze szálkás kigyúrtságával valóban megtestesítette a szikár bunyós alakját. (Én azokban az években váltottam a taekwondoról a bokszra, de még az első nagy KO-m előtt voltam, tele naivitással arról, hogy milyen egy valódi csupaszöklű harc az életben.) Emlékszem, kielemeztük a rúgásokat, ütéseket, és nagy viták folytak arról, hogy mi a hatékonyabb küzdősport egy diszkó közegben. Persze ma már jobb bunyókat csinálnak a filmekben (le a kalappal a Gyllenhaal–McGregor párharc előtt az új feldolgozásban), de azért a 89-es harc sem rossz. Én ezt a filmet ma is imádom, és szerintem még ma is nagy a rajongótábora idehaza. Nem véletlenül: valahogy elindított akkoriban egy generációt a küzdősportok felé. Ma minden fiatal a telóját nyomkodja, mi meg diszkókba jártunk és edzőtermekbe. Valahogy azt mondanám: ÉRTETTÜK ezt a filmet.

Kissé elavult ha mai szemmel nézzük hiszen azóta sok minden változott, de ha mindezt elhanyagoljuk akkor még lehet élvezni ha a bunyót és a romantikát kedveljük.

Hogyan lehetséges, hogy egy film egyszerre tipikus, és mégis egyedi? Úgy, hogy a rendezése, történetvezetése, karakterisztikája egy adott korszak tipizált lenyomata, miközben egyedi témát boncolgat sajátos megoldásokkal. Az Országúti diszkó ilyen fil... Többm. A témakibontás akkoriban (a 80-as évek végén) igenis egyedinek számított, hiszen a kidobóemberek és placcmesterek világába kalauzolt el bennünket, melyről valójában az átlagember csak keveset tudott. Ráadásul Patrick Swayze csavart is egyet a dolgon: az általa megjelenített James Dalton egy higgadt profi, akit valamiféle meditatív, ázsiai misztikus harcművészaura vesz körül, szakítva a kőagyú, ostoba kidobóember kliséjével. Dalton filozófiát tanult, és életbölcsességeket mond, az intelligens harcos archetípusát megjelenítve. Melynek létezése is antagonisztikus volt addig. Nagyon jók a mellékszereplők is, és rengeteg izgalmas bunyót láthatunk, amikor a kisvárosi diszkóban munkát vállaló Dalton leszámol a környéken kiskirályként uralkodó Brad Wesley (Ben Gazzara) magánhadseregével. A Filmométer 80%-ra értékeli a Rowdy Herringron rendezte ikonikus filmet.

A film bemutatója idején éppen a cucialista hazánkat védtem bőszen, szóval kimaradt ez a ma klasszikusnak nevezett, ám a titulust meg nem érdemlő ZS kategóriás mozi. Egy Bud Spencer-Terence Hill westernre hajazó „mentsük meg a várost az aljastól és 6... Több emberétől” történet. Csakhogy, míg előbbi filmekben van színészi játék, addig ebben még Patrick Swayze sem jeleskedik. Megnéztem, mert érdekel a '24-es változat. Remélem, azt nem unom majd ennyire...

Nagy divat manapság lehúzni ezt a filmet, pedig annak idején 89-90 ben sokan szerettük. Ma már persze kicsit közhelyes, hatásvadász bugyutaságnak tűnik, de hát istenem az egész 80-as évek filmvilága is az volt akkoriban. Kelly Lync viszont őrült szex... Többi benne és Swayze is legjobb formáját hozta. Jók a verekedések és nagyon jó nézni, ahogyan Dalton leosztja a vidéki bunkókat. Értékelésem: 7,5 / 10 csakazértis.

Gyerekkori nagy kedvencem az 1989-es, eredeti Országúti diszkó, az azóta elhunyt Patrick Swayze és a gyönyörű Kelly Lynch főszereplésével, Rowdy Herrington remek rendezésében. Blogomon biztosan írni fogok a filmről, így itt csak annyit emelnék ki, ho... Többgy egy generáció és korszak rétegfilmje volt annak idején, és főleg azok voltak oda érte, akik ismerték és gyakorolták a film életstílusát: a 80-as évek végének diszkóvilágát. Persze akkor még a vasfüggöny létezett (1990-ig), így a nyugati dolgok nehezen jöttek át. Mi mégis tettük az agyunkat: minden péntek és szombat este felvettük a csajozós ruhát, és mentünk a diszkókba. Balhé pedig gyakran akadt. Ha nagy volt a diszkó, akkor sok kidobóval lehetett találkozni, és bizony akadt munkájuk bőven. Én sem úsztam meg egy-két pofont 15-16 évesen. A filmbeli James Dalton (Patrick Swayze) profi módon intézi el a rendbontókat, kint a diszkó előtt. Persze neki is feladja a leckét a helyi hatalmaskodó, Brad Wesley (Ben Gazzara), aki terrorizálja a települést és a diszkót is. A filmben sok a bunyó, melyek persze ma már nem tűnnek színvonalasaknak. Az új Road House mindenképp jobb ebben. Az én értékelésem a 89-es Országúti diszkóra 4 csillag, és ennyit kap tőlem a 2024-es változat is épp a verekedések miatt.

Immáron már klasszikusnak nevezhető alkotás. Nagyon jó szereposztás. Patrick Swayze egyik legjobb szerepe. És ahogy mondani szokták, a klasszikus mindent visz.

Erősen érződik a 80-as évek macho hangulata az összképen, a korszak akciófilmjeinek sablonjaiból válogatva. Részemről közhelyes és sekélyes film, minden szereplőjével egyetemben.

Hatalmas nagy klasszikus, a jofiu es a rosszfiuk csataja, most epp egy poros kis amerikai putriban es egy diszkoban. A latvany jo, a zenek jok, Kelly Lynch fenykoraban gyonyoru es bajos, vannak jo bunyok, vegig porog a film, nemnagyon van uresjarat. Aztan persze happyend, mint mindig. Eros kozepes.

Patrik Swayze mindig maradandót alkot a szerepeiben, ebben is. Kár, hogy nem láthatjuk már.