Kiváló életrajzi dráma, nem sokat tudtam korábban erről a festőről, ismertem persze a festményeit, de mostantól más szemmel fogom őket nézni. Sok izgalmas dolgot megtudtam.
Az érdekes sztori elvitte a hátán a filmet, de ettől azért egy kicsivel több is kellett volna nekem. De alapvetően egy érdekes filmről van szó, szóval tudom ajánlani.
Nagyon rossz kezdése egy franchise-nak, valami hasonló szerencsétlenséget kell elképzelni, mint a Transformers esetében, csak ebből nem is lesz siker. Ámen. Talán majd legközelebb.
Szerintem a film elég unalmas volt, legfeljebb egyszer nézhető, és kezd eléggé elegem lenni abból is, hogy minden filmben a gáz pasinak jár a jó csaj, de olyan sehol nincs, hogy a csúnyácska, de kedves és szeretnivaló lányok jönnek össze valami csúcs pasival. Ugyanez volt a Knocked up-ban is, hogy van ez a teljesen gáz pasi, aki persze hogy összejön egy atombombázó csajjal, de hol látod ennek az ellenkezőjét?
Nem rossz film, amolyan aranyos tinidráma szerű valami. Vannak benne egész komoly szereplők meg szituációk, de persze a története kicsit egyszerű, ahogy az ilyen típusú filmeknek szokott. Az még tetszett a filmben, hogy jól bemutatja, milyenek is ma ezek a sok kultúrájú társadalmak azoknak a szemszögéből, akiknek a mindennapjait ez komolyan meghatározza.
Nina Ross az egyik kedvenc színésznőm, így ezt a filmjét sem hagyhattam ki. Viszont ennek ellenére eléggé meglepődtem, a Phoenix bár úgy zseniális ahogy van. A hihetetlen atmoszférája azonnal beszippant, engem teljesen levett a lábamról.
20 évvel ezelőtt még odavoltam ezért a drámáért, most újranézve már kevésbé vagyok elragadtatva, de még mindig egy nézhető, érdekes filmnek tartom. Bár abban kételkedem, hogy két nő közt létezhet egész életen át tartó barátság.
Annyira jó volt ez a sorozat, hogy sajnálom, hogy láttam. Olyan jó lenne újból átélni az egész sztorit, a hihetetlen csavarokat és rácsodálkozni az alakításokra. Az összes évad iszonyú erős színvonalat hozott, nem is tudnék kiemelni egyet sem. És a lezárás, tökéletes. Nem ehhez vagyunk hozzászokva, lásd Dexter (bár ott már az volt a legkisebb probléma).
A Dr. Strangelove egy igazi mestermű, a filmtörténet egyik legjobb alkotása, és egyértelműen Kubrick legjobb mozija. Nincs még egy hozzá fogható politikai szatíra, egyszerűen zseniális.
Nagyon kedves film, ami éppen azzal a különleges intim atmoszférával fogott meg, ami a francia filmek sajátja. A szalonban dolgozó lányok, a barátaik és a vendégek különböző tulajdonságokat jelenítenek meg, bár olykor bizarr kis hóbortjaik vannak. Nathalie Baye jól kezeli a neurotikus Angélet, Audrey Tautou hozza szokásos édes arcát, de nem vonja el a figyelmet a többiektől sem, Samuel Le Bihan pedig egyszerűen ellenállhatatlan. A könnyed erotikus jelenetek is nagyon rafináltak és lélegzetelállítóak. Olyan kellemes kikapcsolódást és ellazulást nyújt, mintha mi is egy szépségszalonban ülnénk.
Ez tipikusan az a film, aminek soha nem szabadott volna elkészülnie. Fantázia még csak-csak volt benne, de nagyon kevés volt a muníció. Valami olyasmi, mint a Magányos lovas, látványos szuperszemét, néhány kellemesnek mondható pillanattal.
Fincher egy igazi művész attitűdjével közelített a thriller műfajához, és olyasmit talált, amire még a zsáner edzett rajongói is felkapják majd a fejüket. A pánikszoba nem lesz mérföldkő vagy klasszikus (illetve hát nem lett, ez most már nyilvánvaló) de mindenképp egy kiemelkedő alkotást.
Ez kivételes film. Nem romantikus dráma, bár van benne szerelmi szál, sokkal inkább az élet nehézségeiről és az élettapasztalatokról szól. A forgatókönyv nagyon jól van megírva. Matt Damon és Robin Williams pedig kiváló teljesítményt nyújt, mind komikus, mind pedig drámai szempontból. Robin Williams egyik legjobb alakítása a Holt költők társasága mellett.
Klasszikus film elképesztő, hogy már több, mint negyven éves, és még mindig ugyanolyan lebilincselő. Paul Newman egyik legjobbja szerintem, teljesen magával ragadó a játéka, aki nem szeret bele a film végére, azzal valami baj van :) amúgy az egész hangulata is nagyon átütő, és arról nem is beszélve, hogy a film időközben kultikussá vált és egészen beivódott a popkultúrába, szóval minden szempontból fontos.
Jó kis sötét dráma a múlttal való küzdelemről és arról, hogy az ember hogyan próbálhat meg túllépni önmagán és a környezetén. De Palma és Al Pacino nagyon érzik egymást, és ezt nagy örömmel veheti észre a néző is, mert minden mondat, jelenet, kép és szöveg teljesen a helyén van. Igazi klasszikus a bevándorlók uralta alvilágról.
Az Egy elválás története egy nagyon komoly és nagyon jó film abból a fajtából, amely nehéz dolgokról beszél, és nem a legkönnyebben emészthető darab, de megnézni mindenképpen érdekes, mert feszült és izgalmas. A rendező nagyon szépen építette fel a filmet és a dramaturgiát, én kifejezetten szeretem azt, ha csak később értek meg dolgokat egy történettel kapcsolatban. Itt is, mintha már az elején tudnánk, hogy mi van, aztán kiderül, hogy mégsem.
Egyáltalán nem értem, hogyan lehet ezt a filmet szeretni, amikor nincsen benne semmi tartalom, csak egy rakás gonosz, kegyetlen, beteg és véres dolog, és hiába van bármilyen mondanivalója is a dolognak, ennyi mocsokkal elfedni csak azt eredményezheti, hogy épp a lényeg nem jön át. Felesleges és zavaros film, ami szerintem semmilyen jó érzésű embernek nem tetszik, vagy ha igen, akkor ott igen nagy a baj.
Őrület, mennyi kreativitás fért bele ebbe a mesébe. Csupa humor, csupa ötlet, de a Pixarra jellemező tartalom is ott van a mesében, így bármelyik korosztálynak bátran merem ajánlani.
77 Pollock (2000)