Amióta az eszem tudom ez az egyik kedvenc filmem. Motiváló, a sztori pedig mély nyomot hagy az emberben. Rég láttam utoljára, de mégis olyan érzésem van, mintha tegnap lett volna. Egy alapklasszikus, amit mindenkinek látni kéne.
Soha nem érintett meg még ennyire egy film. Úgy érzem, hogy bár ezt a filmet volt a legnehezebb végigülnöm, ez volt a legjobb, amit valaha láttam. Egyszerű ignorálni az emberi jogok sárba tiprását, ha az nem az orrunk előtt zajlik, vagy nem a családunkkal történik. De attól még ugyanúgy megtörténik.
A színészek hihetetlenül jók ebben a filmben, különösen Julianne Moore-t emelném ki, aki baromi hiteles, az embernek kedve lenne megmondani a véleményét neki, ahogy nézi, hogyan teszi tönkre a gyerek életét. De ha már itt tartunk, a kislány is nagyon jól játszik, ami gyerekszínészeknél ritka, szóval már csak ezért is érdemes megnézni.
A címe alapján azt hittem, valami bűbájos családi film lesz, aztán gyorsan kiderült, hogy egy beteg kislány kőkemény drámája, ráadásul elég depresszív hangulatú film. Viszont nagyon jól megcsinálták, engem legalábbis elgondolkodtatott, hogy meddig "normális" egy gyerek viselkedése, és mikor kell rendellenességet keresni mögötte. Aztán ott van, hogy mit él át a család, hogyan lehet segíteni a gyereken, hogyan éli meg ő maga a helyzetét stb. Nem tudom, szándékában állt-e a készítőknek ezeknek a kérdéseknek a kiprovokálása, mindenesetre mélyreható, értékes filmet sikerült összehozniuk.
Igazi ínyenceknek való falat ez a film, remek kidolgozás, Preminger nagyon precíz alkotó, minden részletre figyel, ehhez Leavitt eszméletlen kameraképei, Sinatra meggyőző színészi játéka és Bernstein zenéje.
A film maga nem igazán jött be, de Natalie Portman előtt le a kalappal, nagy kár, hogy egy Oscar-díjas színésznőnek ennyire középszerű filmben kell játszania...
Hiába ajánlották sokan, valahogy nem jött be a film, az egészet céltalannak és bugyutának éreztem, és az alakítások sem győztek meg, jó, leszámítva Dustin Hoffmant. Nem tudom, mire föl volt ez a nagy felhajtás körülötte, de személy szerint nagyon untam. A sztori egyébként tetszett, a könyvet is beszereztem, hátha a film csúszott el valamin, és igen. Inkább a regényt válasszátok.
egész eddigi életében csak az első szerelmére gondolt, sosem nősült meg, még amikor más nőkkel feküdt le, akkor is csak őt képzelte el. a vézna szegény fiúból, aki a szegénységet erénynek érezte, sikeres vállalkozó lett, aki kötelékek nélkül járja a világot, hogy közelebb kerüljön egyetlen igaz szerelméhez, és hogy végre megszerezze őt. szereti őt, de fél az elutasítástól. Élete nőjének azonban már van férje, fia, munkája, és nem a múlt szenvedélyeiből építi a jelenét. nagyon érdekesen kidolgozott érzelmes dráma, ami a marokkói Tangerben játszódik, és a két színész mesteri játékára van fölépítve, akik meg is mutatják erős oldalaikat és nagyságukat. remek film, ami viszont egy picit zavart, h... több»
Nagyon szép film, mindennapi és egyszerű történet, de valahogy mégis sokkal természetesebb, mint más hasonló filmek. Mindkét színész zseniális, nagyszerűen át tudják adni, miről is szól egy ilyen kapcsolat, hogyan éli meg ezt az ember. Rendkívül hiteles és tanulságos.
Nagyon nagy hatást gyakorol az emberre ez a film. Nem is elgondolkodtató, hanem az ember inkább tényleg a zsigereiben érzi, testileg reagál a filmre. Szerintem ilyesmit csak a legkiválóbb alkotások tudnak elérni, hogy ennyire húsbavágóan megérintsék, megmozgassák az embert. Ez egyébként nyilván a lebilincselő színészi játéknak a következménye, Eva és Kevin is olyan hihetetlen energiával és hozzáértéssel lett megkonstruálva, hogy tátva maradt a szám.
A Másnaposok 2 minden idők egyik legpocsékabb folytatása. Tükröződik rajta az a hollywoodi ignorancia, mely szerint felesleges új forgatókönyvet írni, és agyalni a dolgokon, amikor kétszer (és mit kiderült, háromszor) is el lehet adni ugyanazt a szemetet. Az első rész még némi újszerűségével tudott mutatni valamit, de ez egy kész katasztrófa. Nem is tudom értékelni.
A Zöld Lámpás egy nagyon fantáziátlan adaptáció, mely nagyon mélyen az átlag alatt maradt, még a közepes képregényfilmekhez képest is. Nem tudom megmondani pontosan hol, de azt látom, hogy ez a projekt csúnyán elhasalt.
Az ember azt gondolná, a filmet Johnny Depp és Kate Winslet viszik el a hátukon, pedig nem, a gyerekek is nagyszerűen játszanak, sőt a rendezés is kiváló, egészen egyedien adja vissza, hogy milyen is elmerülni az embernek a képzeletében. Ezek miatt ez egy igazán jó film lett, aki szereti a szép, de szomorkás történeteket, annak mindenképpen tetszeni fog.
Nem ez lett a kedvenc Woody Allen filmem, de mivel eleve nagy rajongója vagyok a rendezőnek, nem tudom magam függetleníteni a dolgoktól. Tény, hogy a Cruz, Bardem és Johansson remek munkát végeztek, és az egésznek van egy nagyon is jellemző atmoszférája, de mégis van benne valami, ami kicsit zavar, talán az, hogy nem ér fel a rendező legnagyobb filmjeihez, nem tudom.
Kiválóan megrendezett alkotás. Igazi művészi munka, nagyon lekötött minden perce. Persze ahhoz, hogy az ember az ilyen filmeket élvezni tudja, rá kell hangolódni, nem elég ha az ember csak lehuppan a fotelbe, ahogy az átlagos látványos, lövölödözős Hollywoodi fimek előtt.
Ha valaki nem látta A keresztapát, nem látott egy maffiafilmet sem, mert az azóta született zsánerfilmek megközelíteni sem tudták ezt a klasszikus. Ebben a családtörténetben minden ott van, aminek egy ilyen filmben ott kell lennie: szenvedély, kemény üzlet, családi összetartás és széthúzás. Francis Ford Coppola átgondoltan rendezett olyan színészeket, akik külön-külön is kiváló szakemberek, együtt viszont valóban brillíroztak a filmvásznon, legyen szó akár az idős Brandóról, a fiatal Al Pacinóról, vagy Diane Keatonról.
Drámának nekem ez egy kicsit túl európai, vagy túl mediterrán. Valahogy szerintem az északi országok nagyobb drámát tudnak vászonra vinni, mint a teátrális olaszok. A film hihetetlenül sok néha. Szinte látom a rendezőt, ahogy elégedetten ül a kis székében és nyugtázza, hogy "ezen mindenki sírni fog." Szerintem ez most nem jött össze.
Hát őszintén szólva számomra csalódás volt a film. Már az előző részek sem működtek, itt meg hiába a nagy sztárparádé, valahogy senki nem tudott elvenni a lábamról. Ami a Mad Maxnek sikerült a franchise feltámasztásával, az itt elbukott, pedig elvileg minden adott volt.
Öt Oscar-díj jelölés, Jason Reitman és George Clooney, ezt talán mindent elmond. Az egek ura egy speciális road-movie, mely intelligenciájával és korunka maróan reflektáló forgatókönyvével 2009 egyik legjobb és legelegánsabb hollywoodi filmje volt.
89 Rocky (1976)