Nem tudom, hogy ez mennyire szándékos, de az első évad végére Piper már kezdett az idegeimre menni, pedig jól alakít, csak maga a karakter válik egyre tenyérbemászóbbá. A második évadra volt egy kis változás, viszont az egész sokkal durvább és keményebb lett, nem az erőszak, hanem a fojtogató hangulat, a bezártság atmoszférájának erősítésével. Jól dolgozik a Netfilx, még sok ilyet, ha kérhetem.
Szerintem Tiffany története, talán papíron olvasva érdekesnek tűnhet, de így megfilmesíteni szerintem nem volt érdemes. Egy tv film marad, helyenként szinte komikus dialógusokkal.
Kamaszok szép lassan felnőnek egy nyár során egy uszodában, ahol nem csupán kortársaikkal kerülnek ilyen-olyan kapcsolatba. Szép, olykor ugyan lehangoló dráma a felnőtté válásról. Igazi európai ízű film!
A némafilmes egy zseniális, katartikus alkotás, mely valóban több egyszerű tisztelgéstől a letűnt korokkal szemben. Gyönyörű történet, kiváló alakítások és rendezés, nehéz mindent összeszedni. Ilyen egy újkori klasszikus, mindenkinek csak ajánlani tudom, ne ijesszen el az, hogy fekete-fehér, sem azon, hogy nincs hang. Én beleszerettem!
Nagyon egyedi, nagyon különleges történet, hirtelen még csak hasonlót sem tudom mondani. Engem azonnal elvarázsolt, és közbe-közbe meg is nevettetett. Tegyetek vele egy próbát, nem fogjátok megbánni.
Kínszenvedés volt végignézni ezt a filmet, de nem azért mert rossz, hanem mert annyira erősen érint meg, hogy az már fájdalmas. Ha filmként nézem, teljesen rendben van, bár azt éreztem, hogy helyenként átfolyik a giccsbe a pátosz, de hát nehéz egy ilyen történetről visszafogottan mesélni. Egy négyest megér, de jó szívvel mégsem tudnám ajánlani.
Bennem volt az érzés, hogy a Mortdecai talán nem pont olyan lesz, mint amilyennek szeretném, és a megérzésem beigazolódott. Aki humorra vágyik, jobb ha másfele keresgél, mert ebben nem fog találni. Hogy lehet egy ilyen szereplőgárdával ilyen hitvány filmet csinálni? (a kérdés költői)
Nyilván semmi köze a kettőnek egymáshoz, de A szabadság útja kicsit olyan, mintha Jack és Rose túlélték volna a hajótörést, és a boldogító igen kimondása után meg kéne próbálkozniuk a való élettel és a szürke hétköznapokkal. Egyébként nem igazán értettem a film alap felvetését, ezért nagyjából magát a filmet sem, és ezek a történetek mindig csak arra emlékeztetnek, hogy egyeseknek mennyire sok idejük van arra, hogy rosszul érezzék magukat.
A Drown nagyon érdekes film, tele ausztrál szépfiúval, akik mind megszenvedik a magukét, és mindegyik másképp. Nagy taps Matt Levettnek az alakításáért, tökéletesen átérezte Lenny bonyolult karakterét, nem tudtam róla levenni a szemem.
Bár Leonardo DiCaprio nem a kedvencem, ezt a szerepet mintha neki találták volna ki, nagyszerű választás volt. Hiteles volt, engem meggyőzött. Viszont Tobey Maguire nagyon szürke volt. Sem a színész, sem a karakter nem adott hozzá semmit a filmhez. Aki pedig egy teljes csőd volt, az a Daisy-t játszó nő. Szerintem sokkal tehetségesebb és szebb színésznőt is találhattak volna helyette.
Megmondom őszintén, én az Így jártam anyátokkal miatt néztem meg a filmet, ott emlegetik, hogy mekkora jó meg klasszikus film, és így, hogy én is megnéztem, egyet is értek vele. Nagyon szép, már-már sírós film, abszolút kedvenc lett nálam.
Nagy elvárásaim voltak a filmmel kapcsolatban. Nem csak Eastwoodot tartom zseniális és utolérhetetlen rendezőnek, de az utóbbi időben DiCaprio is egészen kimagasló színésszé érett, ráadásul a sztori történelmi szempontból is hihetetlenül fontos és érdekes. Végül viszont úgy éreztem, nem igazán tudták megragadni a figura lényegét, vagy nem sikerült nagyon izgalmasan bemutatni a történetet, mert az ember felemás érzésekkel áll fel a filmtől, és nem igazán sikerül semmi nagyon tartalmasat kiszednie belőle. Nekem legalábbis ez volt a benyomásom.
Ez a remekbe szabott film nagyszerűen ábrázolja korunk szociális problémáit, és azt a közeget, amiben a gyűlölet elhatalmasodik az emberen, ami végül meggondolatlan és minősíthetetlen tettekre kényszeríti. Valójában senki sem születik gonosznak, de a világ gonoszat csinál az emberből, szerintem ez lenne a film valódi üzenete.
Röviden: a férfiak hülyék, ha pedig nem azok, akkor úgy viselkednek mintha azok lennének. ez a film segít feladni az illúziókat. De elég száraz véget ért...
Nem teljesen értem, hogy mire föl ez a nagy felhajtás, nekem például csalódás volt a film, és közelébe sem ér az olyan képregény adaptációkhoz, mint a Sin City, vagy az X-Men 2. Persze humoros, és Robert Downey Jr. is remekel benne, de engem kimondottan zavart egy karakteres főgonosz hiánya, és a történetvezetés sem kötött le igazán, ráadásul teljesen érthetetlen számomra, hogy Gwyneth Paltrow karakterét miért hagyták annyira parlagon, amikor sokkal több lehetőség is lett volna benne. A Vasember számomra a Macskanő és Sin City között van félúton: közepes.
60 Gigi (1958)