mártilány

Miután megnyerte a legjobb filmnek járó Oscart, akkor keltette fel az érdeklődésemet ez a film. Csodálkoztam, hogy egy olyan film kapta ezt a díjat, amit nálunk még csak nem is adtak a mozikban. Egyszerű alkotás, egyszerű történettel, mindennapi életekkel, amik mégis különlegesek a spciális szituációnak köszönhetően. Van a filmben egyfajta feszültség, ami gondolom az ott élők életében is jelen van. Kimész az utcára, és nem tudhatod, hogy ki az ellenséged, hogy ki ölhet meg a következő pillanatban. Ebben a feszültségben zajlik csendben a hatástalanítási munka.

Kimondottan szeretem Scorsese filmjeit, most először nem értem, hogy mire ez a nagy felhajtás. Azt elismerem, hogy megvan a maga hangulata és humora, és persze a szereplőgárdára sem lehet panasz (bár DiCapriot inkább negatív értelemben emelném ki, ettől sokkal jobb alakítást is láthattunk már tőle, három óráig szinte végig ugyanazt a karaktert hozza, igaz, azt jól), de az egész film elnagyolt, túlnyújtott, és a legérdekesebb résznél befejeződik. Személy szerint szívesebben néztem volna meg, hogy mi történik azután (SPOILER), miután börtönbe kerül. Fél óra felvezetés a hirtelen jött sikerről, és aztán a valóság. Ezt tudtam volna értékelni, mert így a film üzenete számomra nagyon egysíkú: ha t... több»

Okos és jó hangulatú film a Moneyball, ami egy olyan ember történetét mutatja be, aki nem adja fel még akkor sem, ha senki sem hisz neki. Brad Pittnek kifejezetten jól állt ez a szerep, és hálás volt a történet, jóllehet a baseball iránti amerikai rajongást kissé nehéz a tengerentúlról megérteni. De ehhez a filmhez sem kell akkora háttértudás, hogy mégis megértsük a történetet és lássuk, hogy volt értelme az élet által írt történetet megfilmesítésének.

Szép volt a látványvilága ennek a filmnek, meg jó volt a története is, és persze Jude Law-val engem mindig le lehet venni a lábamról, szóval én bátran ajánlom bárkinek, aki egy kis könnyed szórakozásra vágyik. Ez olyan kalandfilm szerű valami, amilyeneket talán a negyvenes években csináltak (volna, ha lett volna ilyen technikájuk).

Egy nagyszabású akciófilmben háromdimenziós karakterekre nincs nagy szükség, egy olyan szuperprodukció álarca mögé bújtatott kamarafilmben, mit amilyen a Prometheus, viszont igen, amit kapunk ehhez képest, az viszont mindenképp kevés.

Azzal szeretném kezdeni, hogy középkorú filmmániás révén már rengeteg film a hátam mögött van, jó és rossz egyaránt. De kevésről mondhatom el, hogy olyan magas fokon szórakoztatott volna, mint a Játsz/Ma. Ez a film biztosan az egyik legjobb, ami valaha is mozivászonra került. A cselekmény tele van váratlan fordulatokkal, ami a nézőt egy pszichológiai hullámvasútra invitálja a címtől a stáblistáig. Ez az örök kedvencem marad. Szállj be, és élvezd az utat!

Lehet, hogy velem van a baj, de én bírtam. Vicces, romantikus, hóesésben ideális. :)

Az egyetlen problémám ezzel a filmmel, hogy lovat ad(hat) a konteók hívei alá, mert anyuka először elfogadja a diagnózist, a kezelésre is rábólint, de végül mégis más utat választ, mert az orvosok mégse értenek annyira a gyógyításhoz, mint ő. Szóval na, elég meredek üzenetet is közvetít(het). Persze lehet, ez már csak az én paranoiám, mostanában túl gyakran botlok bele gyíkember hívőkbe. Ettől eltekintve ez egy remek dráma annak ellenére, hogy hozza a jól bevált beteg gyerek-szerető szülő klisét.

Ezt a filmet már gyerekkoromban is útáltam. Az, hogy folytatásokat csináltak neki, egáltalán nem segít az alaphozzáállásomon. Ki nem állhatom a ronda majmokat, meg ez az egész ötlet...egyszerűen undorító.

Nagyon átjött nekem ez a film. Szerintem baromi izgalmas volt, ahogy a történet ki volt találva, és ahogy beleszőtték a könyvet is minden részbe. Aztán meg persze Meryl Streep is lenyűgöző volt mint mindig. Komolyan mondom, még soha nem láttam olyan szerepben, amiben ne lett volna zseniális.

Ez egy megrázó alkotás, az egyszer biztos, a rendező és a forgatókönyvíró nem köntörfalazik, elénk tár egy olyan történetet, ami után nehéz lesz elaludni. A gyengébb idegzetűeknek nem is ajánlom ezt a filmet, de aki igazi drámára vágyik valódi üzenettel, az megtalálta.

Nem értem mi történt ezekkel a Strugacky-testvérekkel. Ez a film nem szól másról, mint a mocsokról. Tele van vérrel, kakival, pisivel, hányadékkal és belekkel. Rémes. Nekem sok volt, amellett, hogy alig bírtam végignézni a terjedelme miatt.

nagyon érdekes ahogy játszanak és trükköznek a fénnyel, a kiegészítőkkel. érdemes megnézni.

Megdöbbentően szép és nagyon kifejező erejű film. Mindenkinek ajánlom, mert maradandó élményt nyújt. A rendező igazán szép munkát végzett.

Teljesen jó film, igazi dráma. Azon túl, hogy meg vagyok elégedve mind a színészekkel mind pedig a rendezéssel egy kicsit bosszantott, hogy a filmben nem került bemutatásra Alan Turing élete a háború után. Egy kicsit több részlettel is elláthattak volna minket erről a küzdelmes korszakáról a hősnek.

A 12 év rabszolgaság egy nagyon megindító, fájdalmasan mély alkotás, mely sokszor (a szó legjobb értelmében véve) már-már a nézhetetlenség határát súrolja. Szomorú belegondolni, hogy ilyen dolgok alig 150 éve megtörténhettek, és ez sokat elárul az emberi természetről. Lehet, hogy civilizáltabbak lettünk, de vajon mennyire vagyunk még most is legmélyen ugyanazok az állatok, akik efféléket követtek el?

Nagyon érzékenyen megalkotott film arról, hogyan lehet beletörődni Az Alzheimerbe. Lassú tempójú, ami a nézőtől is megköveteli, hogy lenyugodjon. Ezáltal észlelhető, hogy a rendezőnő tartózkodott mindenféle fölösleges pátosztól, nem arra megy, hogy minél több könnycsepp kicsorduljon. Az egész film súlypontját a három színész adja, akiknek nagyon illik a filmben uralkodó melankólikus hangulat és a havas kanadai táj.

Azért szeretem nagyon ezt az Alice feldolgozást, mert bár Disney, egyáltalán nem akarta lehúzni a nyálas tündérmesék szintjére, nem csempészett bele semmiféle unalmas "tanulságot", hanem meghagyta Lewis Carroll eredeti ötleteit és abszurd hangulatát. Szerintem nagyon tetszett volna az írónak is, ha láthatta volna.

Lapos, unalmas és kicsit eltúlzott film, amiben mindenki nagyon fél, közben meg azt sem tudja, mitől. Valahol kiestem a film hangulatából, és semennyire sem találtam vissza a történetbe. Értettem ugyan a rendezői törekvéseket, de nem tudtam azonosulni senkivel és semmivel ebben a nagyon nyomasztó hangulatisággal próbálkozó alkotásban, csak azt vártam, hogy legyen már vége.

Egy középpont nélküli történet, dráma, dráma hátán a drámáért. Tényleg elég gáz...Egy életre megjegyeztem a rendező nevét, hogy tudjam, kit kell elkerülni.