Nagyszerű film. A képi világa és a kamerabeállítások zseniálisak. A megvilágítás, a hang, a zene és a sok apró kis részlet egy nagyszerű egésszé áll össze. Uma Thurman tökéletes választás, Darryl Hannah pedig még soha nem játszott ennyire jól, de David Carradine is remek teljesítményt nyújt Bill szerepében. A film nagyon ízlésesen rugaszkodik el a realizmustól, és remek arányban érvényesül benne Tarantino fekete humora.
Mondanám, hogy nagyon eredeti ez a kézikamerás megoldás, de nem az. Igaz, ilyen Kaiju témájú filmre nem igazán volt még alkalmazva, úgy tudom, de a koncepció maga nem túl izgalmas, amellett hamar kifúj. Az ilyen típusú filmekben pont azt szeretjük látni, ahogy az emberiség megküzd ezzel a roppant szörnnyel, nem ahogy szaladgálunk előle, ezzel az erővel egy sima katasztrófa-film is lehetett volna, és annak talán még több meg tartalmasabb mondanivalója is lenne, mint így egy ismeretlen szörnnyel, akiről nem derül ki semmi, mert csak futunk előle.
Chileből kicsit más felhozatalhoz vagyok szokva, s ez most kellemesen meglepett. Azt nem mondom, hogy frászt lehet tőle kapni, de pár napig még egész biztos rezonálni fog az agyunkban.
A játék rajongóinak biztosan nagy élmény, mert most sokkal inkább rámentek, hogy behozzanak szereplőket meg cselekményszálakat a játékokból, de talán túl sok ilyen easter egg is van, és a nagyobb közönség nem biztos, hogy mindet tudja értékelni. Nekem azért tetszett.
Készülj fel, hogy még jobb lesz, mint az előző Bourne-film! Az új rendező nagyon más atmoszférát teremtett. Matt Damon kimondottan jól hozza ezt a karaktert, és szerintem a film sikere nagy részben neki köszönhető. A mellékszereplőket is csak dicsérni tudom. Az akció nagyon intenzív, jól kidolgozott, a történet érdekfeszítő és meglepő.
A Testvérbosszút kifejezetten kultfilmként kell megnézni, vagyis úgy, hogy na, ebben a filmben van valami, amit nagyon sokat nagyon kajálnak, és én mindenképpen rá szeretnék jönni, hogy mi az. Úgy talán jár vele egy kis szórakozás, mert egyébként egy egyszerű, vígjáték-elemekkel tarkított, lövöldözős-káromkodós krimi, gyenge Tarantino-utánérzéssel, aki nagyjából ugyanezt hozta volna ki egy ír testvérpárból. Csak gondolom Tarantino tesz magasan Bostonra és az önérzetes írekre. Milyen jól teszi.
Sablonos sztori, s hiába a remek szereplőgárda, a film nem igazán üti meg az akciófilmes magas mércét. Stellan Skarsgård vitte a prímet és játéka mentette meg az egyébként lapos és unalmas produkciót. Örültem, hogy végre ismét vásznon látom Ewan McGregort, mégha egy efféle piff-puff-jajj szerepben is, de az öröm ürömmel lett vegyítve: mint a mindenséget megmentő hős, nem igazán hozott lázba.
Pörgős kis film, viszont a sztorija viszonylag sablonos, de nem annyira borzasztó végülis, vannak benne jó kis látványeffektek és viszonylag izgalmas akciójelenetek. Összességében nézhető, még ha nem is okoz maradandó élményt.
Személy szerint vegyes érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Alapvetően tetszett, de azért az első rész még mindig magasan veri a többit, és míg a másodikban jó volt, hogy igyekeztek rájátszani a játékokra, itt már kicsit idegesítő volt, hogy az egészet úgy építették fel, mint egy számítógépes játékot különböző "pályákkal" és a végén egy főgonosszal.
A film nincsen rosszul elkészítve, megcsinálva, eljátszva. Egyszerűen csak nincs benne semmi különleges. Olyan szürke, az eredetiség minden jele nélkül.
Nagy hatalommal nagy felelősség jár. Ezek az utolsó szavai Peter Parker bácsikájának, amik később Pókember mottójává váltak, és ez lehetne magának a filmnek a mottója is. De a rendező, Sam Raimi komolyan vette a munkát. Az eredeti Stan Lee/John Romita Sr. alkotópáros munkáján alapuló eredettörténetet vegyítette a látványos akciójelenetekkel és drámával. Ha veszünk egy kezdő szuperképességekkel rendelkező fiút, aki meg akarja bosszulni nagybátyja halálát, közben szerelmes Mary Jane Watsonba, próbál a barátja maradni Harry Osbornnak, akinek az apja, Norman Osborn a főellensége, akkor egy elég összetett szituációt kapunk. A film gond nélkül megbirkózik ezzel. A legjobb szívvel tudom ajánlani.
Nagyon jó, tartalmas film, hihetetlen alakításokkal. Még sem Cuba Gooding, sem Ice Cube nem adta el magát az olcsó, már-már varieté szintű vígjátékoknak, és igazi színészi teljesítményt mutatnak egy nagyon mély drámai történetben, ami rendesen meg van rendezve, nagyon jól átadja a hangulatot, és baromi jól eltalált zenéje is van. Igazi klasszikus mára már ez a film.
Hollywood tett egy próbát arra, hogy jó akciófilmet kanyarítson egy örök klasszikusból. Ez részben sikerült is nekik, csak éppen nem jól. Két órát kell végigülni, hogy végre egy kis Godzilla akciót láthasson az ember. Hasonlóan csalódott vagyok, mint az új Supermannel kapcsolatban. Nem kellett volna sokat várni, hiszen az utóbbi két hollywoodi Godzilla adaptáció is pocsék volt.
A legtökösebb jelenleg is futó széria. Iszonyatosan feszes, akciódús, humoros, látványos, a két főszereplő közötti összhang pedig olyan, amilyet én még egy korábbi akciófilmben sem láttam. Erről a párosról még sokat fognak beszélni, az biztos, ahogy az is, hogy a maga nemében pártalan széria a Válaszcsapás. Ezt így kell csinálni, nálam 5/5, csont nélkül.
Annyi baj van ezzel a filmmel. Hol is kezdjem? A karakterek egysíkúak, egyik sem mutat komolyabb fejlődést a film során. Tom Hardyt nem lehet érteni a maszk miatt, Batman a legtöbb jelentben pedig panaszkodik, ordít vagy éppen összevereti magát Bane-nel. De miután kimászik egy kútból, kitűnő harcossá válik. A modern fegyverek korában pedig miért puszta kézzel kell megküzdeni egymással? Az előző két Batman filmmel ellentétben ez nem győzött meg.
Ütős film, van benne minden, ami szem-száj ingere. Ugyan a film egy kicsit klisés és hatásvadász, de ne feledjük, hogy ez csak egy B kategóriás film. A nézők pont azt kapják, amit elvárhatnak a műfajtól, eszméletlen mennyiségű akciót, átveréseket sok rosszfiúval és egy véget nem érő üldözést.
87 Kill Bill (2003)