Jack Black imádni való karakter, ebben a korai filmjében is hozza azt, amit tőle megszoktunk, ami miatt szeretjük. A film nem tud, de nem is akar több lenni egy átlagos romantikus komédiánál. A cselekmény ötletes és a megvalósítás is jó. A rendező ügyelt arra is, hogy ne laposodjon el a film, ami ebben a műfajban könnyen megesik.
Simán a legjobb újonc volt a komédiák között, nem tudom, volt-e igazán komoly konkurenciája. a Brooklyn 99-t nagyon kitalálták, remek az összhang a két főszereplő között, a poénok pedig gyomron ütnek. Elvetemült egy gárda az olyan, aki ezt összerakta, de én nagyon megkedveltem őket.
Ezek az önsegítő filmek egytől egyig determináltak - propaganda gondolatkísérletek. És ráadásul teljesen elbutítva, ez csak egy couch potato gig. Vígjátéknak lapos, a mondandója viszont nevetséges.
Szerintem ebben a filmben Paz Vega minden benne rejlő erotikusságát a felszínre hozza, s lényegében ezzel adták el a filmet. Mert mást nem is tudok kiemelni: a történet átlagos, semmi különlegesség és a többi színészről szinte megfeledkeztem, amikor Paz a színen volt. Ennyi; ez a film kizárólag róla szól.
Az addig rendben van, hogy az igazi rendezőóriások ismételhetik önmagukat. De amikor nemcsak, hogy ismétlődnek a karaktereik, a mondanivalójuk, a hangulat, de még fel is hígul és elvész az egész a mainstream sodrában, akkor hova adják a négy Oscar-jelölést? A tehetségtelen főszereplők és a rettentő felszínes képi világ tönkreteszi az élményt. Az év egyik legnagyobb csalódása volt ez a film.
Jó kis film, bár szerintem nem a legjobb a sorozatból. Nekem az első sokkal jobban tetszik, de általában véve sem a Csupasz pisztoly szerintem Leslie Nielsen legjobb projektje, az inkább talán az Airplane lenne, én azt szeretem a legjobban.
A film nem azért zseniális, mert Sacha Baron Cohen olyan eszméletlen jó poénokat talált ki, hanem amilyen helyzeteket teremt és abban a beavatatlan szereplők hogyan reagálnak. Az már csak hab a tortán, hogy Borat eközben a legnagyobb nyugalommal mondja ki szexista, rasszista és homofób gondolatait, és hogy az etikett legalapvetőbb szabályaival sincs tisztában.
Aranyos kis film, ami sajnos lassan kimegy a divatból, hiszen annyi, meg annyi boszorkányos és varázslós film készült összehasonlíthatatlanul jobb látványvilággal, nyilván sokkal több pénzből. Aki viszont szereti a kilencvenes évek vígjátékainak hangulatát vagy szeretik Danny DeVitot, azok mindenképp nézzék meg ezt a filmet.
Könnyed kis vígjáték a középiskolai pokolról, ahol végül szintén kiderül, hogy minden jó, ha a vége jó. Nagy megfejtéseket, hatalmas jellemfejlődéseket és az élet értelmére ne várjuk belőle a választ, és ha idegesítenek a fejlett világban élő kamaszok sirámai, akkor meg végképp ne kezdjünk bele, mert gyakorlatilag csak erről szól.
Aki szereti Adam Sandler bárgyú humorát, annak ez a film biztos tetszik, nekem ez a színész megmondom őszintén, soha nem jött át. Csak azért nem adok 1-et, mert Jack Nicholson úgy-ahogy elviszi a hátán a dolgot, ő legalább tud játszani. De az összes poén iszonyúan lapos és a film még egy ilyen délutáni vígjátéknak is fájdalmasan hatásvadász.
Az egész film egy home invasion színezetű horrorrá alakul át, miután lassacskán leesik, hogy az egyébként baromira ellenszenves arclemezzel rendelkező Sarah Bolger, mint babysitter, nem volt a legjobb választás a bulizni induló szülők részéről. Semmi gondom az arcával, de azért egy kicsit szexibb, "gonosz angyalkásabb" szereplővel teljesebb lett volna számomra az egész.
Én olvastam, Dicket nem sokaknak ajánlom, pláne nem a megfilmesített verziót. Van benne valami teljesen egyedi, de mint filmes munka...háát..kétségkívűl, amíg elismeri a b kategóriát, addig nem árt vele senkinek.
Adam Sandlernek ez a filmje egy kicsit más, mint amit egyébként megszokhattunk a színésztől. A humor jóval kifinomultabb, mint a későbbiekben. A film története eredeti, kedves és aranyosan romantikus. Kár, hogy nem ezen a vonalon ment tovább a színész. A későbbi komédiái sokkal olcsóbbak szerintem.
Az egyik kedvenc filmem az elmúlt pár évből, mert nagyon ügyesen kombinálja a jó zenét, a nagyon az én korosztályomnak szóló dolgokat (Nintendo) és az örök szerelmi dilemmákat, mint a kit kell elhagyni kiért, és hogyan küzd meg az ember párjának exeivel. A képregényszerű stílus pedig nyilván a képregény miatt volt indokolt, de nekem még ez is nagyon tetszett – teljesen feldobta a filmet, ahogy részenként megtörik a verekedős játékokként beállított jelenetek.
Nem sikerült rosszul ez a film, szidni semmiképp sem szabad. Biztos, hogy Woody Allentől láttunk már jobbat, sokkal jobbat és klasszisokkal jobbat is. Ez most inkább csak olyan közepes, de filmes átlagban még ez is jónak számít, egyszerűen csak hozzászoktunk a kolosszálishoz Woodytól. Ezzel együtt a film pihentet és szórakoztat, nevettet és elvarázsol, mindent tud, amit egy romantikus komédiának tudnia kell.
Kellemes és nagyon szórakoztató sorozat, egyszer már végignéztem, de most is ugyanúgy szórakoztam rajta. Szerintem egyáltalán nem gagyi, van ennél rosszabb is és oké, hogy olcsó poénok és néha felszínesen áttetsző a történet, de ezt leszámítva nekem nagyon bejött.
Hangulatos film, laza vasárnap délutánra szerintem pont ideális. Az elejéből és a végéből lecsippenthettek volna kicsit, de a többi része többé-kevésbé rendben volt.
55 Vagyok, aki vagyok (1984)