Szerintem ezt a filmet mindenki azért nézte meg, mert Gregor Bernadett bedobta magát. Mellesleg, jól állt neki a szerep és nem is haladta meg a képességeit.
Nem lett ez annyira rossz, bőven felfér a B kategóriás vígjátékok hosszú listájára. A történet közepesen érdekes, a poénok fele jó, a másik fele inkább gyenge. A karakterek nem igazán élet szerűek, inkább gúnyosak. A film ezzel együtt élvezhető és viccesnek mondható. Leginkább talán a tini lányok lehetnek a célközönség.
Gyermekkorom nagy kedvence volt ez a film. Emlékszem, hogy édesapám felkeltett minket az ágyból, és megengedte, hogy megnézzük a filmet. Lehettem vagy hat éves, amikor először láttam, de nem utoljára. A kedvenc karakterem Larvell, a gumiarcú hangutánzó, aki egyébként adottságával nagy karriert futott be.
A felálló, pucér farkak központi szerepet játszanak ebben az alkotásban. Már rág nem ltta iyen kíméletlen komédiát, ezért nagyon megnyert magának. A brutális csattanokat néha átmeneti unalom követte, de ez jót tett a film ritmusának. Azért tele volt jelenetekkel, amiket soha nem felejtek el. Az tuti.
A rendező erőteljes próbálkozást tesz, hogy meghaladja a középszerű komédiák színvonalát, de sajnos ez nem sikerül neki. De legalább megpróbálta, a történet és a tálalás nem hétköznapi, legalább nem egy tucatfilm, még akkor is, ha egyébiránt a tucatfilmek színvonalát nem képes átugrani. Amit mondani próbálok, hogy a film egyes alaptulajdonságaival kitűnik valamivel a többi közül, de kiemelkedni már nem képes.
Eredeti ötlet alapján készült eredeti film. Manapság vagy rebootok, vagy folytatások készülnek, de én még nem láttam olyan vígjátékot, amiben csalódott fiúk egyetemet alapítanak. A film azon túl, hogy eredeti tele van lendülettel és poénokkal. Nem ez a legjobb komédia valaha, de abszolút vállalható és nézhető.
Nem tudom...nem lenne rossz, de van enéhány dolog, ami teljesen elveszi az élét. PL leginkább az volt bosszntó, hogy az alakok és a dialógusok baromi hiteltelennek tűntek. Semmit nem hittem el nekik. Egyébként az alapötlet egész eredeti.
Ez a film egy ígéretesen induló vígjáték lehetett volna, amely ugyan egy nagyon sablonos történetet dolgoz fel, mégis kihozhattak volna belőle valami Juno-féle sztorit, ám inkább elmentek a kissé beteg irányba, ami egyébként nem tett jót sem a történetnek, sem magának a filmnek. Jon Heder pedig egy egészen hangyányit ripacs egy komikus, csak sajnos nem olyan ügyesen, mint mondjuk Will Ferrell.
Glenn Ficarra és John Requa rendezőpáros igazán kitett magáért. A film pörgős, eredeti és mindenek előtt vicces. Nem is kicsit, a legjobb poénokon hangosan nevettem. Willie figurája emberszerű, szánalomra méltó, de hallatlanul komikus. A film kegyetlensége, durvasága és trágársága nem tiszteli a Karácsony szellemét, ebből is fakad a zsenialitása.
Végül is ez egy szórakoztató és vicces film, egészen addig, amíg az ember nem próbálja meg értelmezni, vagy nem kezd el nagyon agyalni rajta, hogy vajon mit jelenthet. Nyugodtan dőljünk hátra a kanapén, helyezkedjünk bele a filmbe, higgyük el, hogy bele tudunk mászni John Malkovich agyába, és élvezzük a mozgóképet. A film egyébként teljesen rendben van képileg, jók a vizuális megoldásai, jók a színészek és érdekes a sztori – de ne vetítsünk bele semmit.
Egy tipikus hollywoodi matinémozi olyan gyerekeknek, akik már rongyosra nézték a Verdákat. Van némi sovány próbálkozás benne a humorra, de ez tényleg megreked a próba szintjén. Viszont kellemes a hangulata, szépen lepörög az egész, anélkül, hogy különösebb szenvedést okozna, és nálam ez a közepes filmek ismérve.
Nem lett rossz film a Dogma, néhol kifejezetten szórakoztató, de legalább fél órát a vágóasztalon lehetett volna hagyni. Ez a 130 perc iszonyat sok egy ilyen témához, és Kevin Smith sem ért még fel ekkoriban karrierje csúcsára. Ez olyan közepeske, de az újító szándék és a téma arcátlan megközelítse miatt megkapja a 4 pontot. Fél szemmel...
Ez egy B kategóriás, de ettől még fergeteges komédiának sikerült. A történetet egy percig sem tudjuk komolyan venni, ami valljuk be, csak az előnyére válik. A karakterek önmagukban véve is viccesek, a színészek pedig jól érzik, hogy egyáltalán nem komoly, amit csinálnak. Egy szokatlan, de nevettető és szórakoztató vígjáték ez, nem több, nem kevesebb.
Egy egészen érdekes fekete komédia, aminek az eredetét, vagy az alapötletét nehéz lenne honnan származtatni, mindenesetre kb. a felénél erőteljesen sejteni lehet a továbbiakat. Ezt követően néhány csavar a történetben azért még hátravan a végkifejletig.
Miután annyi helyen olvastam, hogy a nézők rossznak találják ezt a filmet, mérges lettem, és úgy éreztem, hogy meg kell írnom ezt a kommentet. Szerintem ha egy kicsit is jobban odafigyeltek volna, akkor észrevették volna, hogy mennyire briliáns ennek a filmnek a cselekménye. Elhiszem, hogy az első húsz perc teljesen összezavarja az embert, és egyetértek azzal is, hogy káosz az egész, hisz nagyon gyorsan halad a cselekmény. Viszont a film végére már az összes karakterrel szimpatizálni fogsz. Annyit tudok mondani, hogy menj, és nézd meg ezt a filmet úgy, hogy minden figyelmedet annak szenteled. Más esetben visszatérsz erre az oldalra, és olyan kommenteket fogsz írni, hogy „ennek a filmnek semm... több»
Szerintem ez a film nagyon creepy, persze közel sem annyira, mint az új Michael Jacksonos, köhömm, akarom mondani Johnny Deppes, de akkor is, teljesen szürreális, pszichedelikusz az egész, nem is értem, hogy vetíthették ezt akkoriban gyerekeknek. Minden esetre én élveztem :)
Nem rossz film, átlagos komédia, amin Zach Galifianakis és Hugh Grant alakítása sokat dob. A szövegkönyv telis-tele van komikus helyzetekkel és jó poénokkal, valamint kevésbé jó poénokkal, amik viszont csak azért tudnak ennyire jól elsülni, mert ekkora színész óriások szájába lettek adva. A film a hibáival együtt is élvezhető és vicces.
Háát, valahogy nem az igazi. Vannak jó és tényleg vicces jelenetek, de a film sokszor erőltetett, izzadtságszagú és nem igazán vicces. Az alapötlet nem rossz, de a dramaturgia kicsit lassú, a rendezés hagyja leesni a labdát. Időről időre azért újra felemelkedik a hangulat. Valahol a gyenge és a közepes közé tehető ez a komédia.
Határozottan cuki kis film A szerelem hálójában, ami tökéletesen illeszkedik Tom Hanks és Meg Ryan munkásságába is, már amennyiben a romantikus filmjeiket nézzük. Már az első perctől kezdve pontosan tudhatjuk, mi és hogyan fog történni, de nem ez a lényeg: hanem az, hogy ez egy kedves és romantikus film, amit jó nézni. Nem akar világot váltani, csak és kizárólag kellemes és pozitív érzéseket kelteni. És ez megy is neki.
74 Tibor vagyok, de hódítani akarok (2006)