lexlutor

a nagymamámnak való romatikus dráma, ami az ő lekét még lehet, hogy fel tudja bolygatni, de engem egészen hidegen hagyott

A történelem szerelmeseinek biztosan fantasztikusan bejön, jól megcsinált, kitűnő dramaturgiával...

Kedves kis matinésorozat volt a Smalville, amit ha a mai trendeknek megfelelően készítenének el, még nagyobb sikerekre tehetne szert. A legnagyobb baj az volt vele, hogy beleragadt a sablonokba, és nem nagyon tudott kitörni onnan. Érdekes volt, de egyszerre kiszámítható is, így pedig azért hosszú távon engem nem tudott lekötni.

Egy-két rést láttam csak, de az meggyőzött arról, hogy ez egy feledhető produkció. Amatőrnek mondanám a rendezést és a színészi játék sem hiteles.

Abszolút érezhető a Hetedik hatása a filmen, szinte már lenyúlták a teljes koncepciót. Nem mondanám nagyon eredeti alkotásnak, épp ezért különösebben megnézni sem javaslom. Teljesen gáz az egész film úgy, ahogy van.

hihetetlenül bizarr, minden tekintetben. az effektek sokkal rosszabbak mint az eddigi részekben. kár rá minden szó, a filmezés elrettentő példája

Fincsi kis horror-vígjáték, nekem nagyon szaftos, nagyon véres és nagyon szórakoztató volt!

Hát, nem éppen a "legkifinomultabb" sztori, amit valaha láttam, de egyszer meg lehet nézni. Jópofa családi film. :)

Jobb is lehetett volna ez a film, hiszen minden adott volt hozzá, de mégis: a színészek mintha nem is tudnák hol vannak és mi volna a dolguk az adott jelenetben, a zene sem az igazi és a sztori is olyan elcsépelt. Egyedül a főszereplő színésznő dekoratívságára emlékszem.

És én még azt hittem, hogy a Gonosz háza a legdurvább lengyel film. Alapjaiban változott meg ez a véleményem.

Mindent tud ez a jó kis mozi, amit elvárhatunk egy jó filmtől. Kimondottan vicces, de nem erről szól minden. Igazi terrort, igazi szívhez szóló történeteket láthatunk, és nem amerikai csillámhabbal, hanem valami egészen más, sokkal inkább föld színű és víz szagú tónusban. Egyszerűen le a kalappal a rendezés és a színészek előtt.

A dél-koreai filmek sajátossága, hogy valahogy mindig szíven találnak. Nem tudom, hogyan csinálják....de mindig sikerül nekik.

A film ereje szerintem első sorban abban rejlik, hogy nem az Államokban forgatták. Teljesen máshogy nézne ki, abszolút ki akarná szolgálni minden igényünket és ez korántsem jelentené azt, hogy sikerülne is neki. A háború virága egy vérbeli társadalomkritika a mondandója legmélyén, amelyhez a pörgős akció és az izgalmas történet már tényleg csak hab a tortán. Nem véletlenül, hogy egy nagy kedvencem emiatt, hiszen annyira komplex, szórakoztató és elgondolkodtató is egyben.

Főszerepben a balett volt, amihez én nem igazán értek, nem is vagyok nagy kedvelője a műfajnak, de szerintem ez nagyon szép volt. Kicsit azt hittem, hogy olyan lesz, mint a Black Swan, de nem annyira dráma. Én jól szórakoztam, még ha valójában is egy kicsit középszerű is a film.

Peter O'Toole igazán szuggesztíven tud nézni a közel-keleti fejfedő alól, abban igazán semmi hiba sincs, sőt, az biztos, hogy élvezettel bújt Lawrence bőrébe. Ahogy az is igaz, hogy az európai népnek van valami romantikus vonzalma a sivatagi hangulathoz, és úgy képzeli el, ahogy az a filmben megjelenik - más kérdés, hogy ez mennyire fedi a valóságot. Ezt leszámítva egy kellemes és érdekes film az Arábiai Lawrence, amit érdemes megnézni.

Teljesen nézhető Fantasy, a története egész élvezetes, a látványeffektek is teljesen a helyükön vannak, szóval le tudja kötni az embert, és bele is lehet merülni. Mondjuk én annyira nem kedvelem Keanu Reevest, de őt is ki lehet bírni tulajdonképpen, sokat nem von le a film élvezeti értékéből.

Joanna Garcia kap egy pontot. A többi szóra sem érdemes.

Végre a komédia a tengerentúlról, aminek értéklehető humora van, és emellett még történetet is tudtak neki írni. Hát nem sok ilyen van, az biztos, de én a magam részéről csak ajánlani tudom. Utálni tényleg nehéz lesz, maximum nem jön be, de ha elkap a dolog, akkor hosszú időre garantált a szórakozás.

Érdekes egy alkotás a Ghandi, mert az tagadhatatlan tény, hogy ugyan elég sok mindent megtudtam Ghandiról, csak fogalmam sincs, hogy vajon én most akkor ismerem-e ezt az embert, vagy sem. Nagyon nagy felelősséggel jár, ha az ember egy olyan életúthoz nyúl hozzá, amit nem biztos, hogy ért, és nekem ez volt az érzésem ezzel a filmmel kapcsolatban is: nem tudom eldönteni, hogy mit akartak nekem mondani erről az emberről. És ráadásul ezt jó hosszan tették.

Meglepően kellemes Disney film a hetvenes évekből, izgalmas és fordulatos...sőt, talán tipikusan egy varázslatos Disney film, amitől valahogy akkoriban nem nagyon tudtak elszakadni.