Nagyon szeretem ezt a könyvet is és a filmet is. Szerintem a film egy kicsit kiszélesíti az értelmezési lehetőségeket, amire a könyv nem ad annyi teret. Gondolok itt magára Pacsirta karakterére, hogy milyen szerepet is tölt ő be a család életében és sorsában.
Elképesztő atmoszférája van ennek a filmnek. Egy kissé noir beütésű. Azt meg kell hagyni, hogy az olaszok nagyon jók a krimikben, és ez ennél a filmnél sincs másképp. A feszültséget nem az akciójeleneteiben teremti meg igazán, hanem a nyomozás folyamatában.
Emlékszem annak idején nagyon kíváncsi voltam erre a filmre, és nem is volt azonnali csalódást, meg felelt az akkori mozis konvencióknak. Csak hát eléggé kikezdte az idő vasfoga. Nagy kár érte így.
A Toy Story értéke számomra csak abban keresendő, hogy előtte nem volt ilyen stílusú rajzfilm, ezért a közönség nem is nagyon tudhatta, hogy mire számítson. A történet, a párbeszédek és a két főszereplő figura is azonnal megszerethető, akár felnőtt, akár gyerek az ember - az meg egy teljesen más tészta, hogy azóta igen sokat változott az ilyen technikával készült filmek minősége. Rossz utánaszámolni, de egy lassan 20 éves filmről beszélünk...
Nem sikerült rosszul, de szerintem az első rész egy klasszissal jobb volt. Hozzászoktam már, hogy a folytatások nem sikerülnek annyira jól, mint egy eredeti sztorival előrukkoló első rész. A történet jónak mondható és a kivitelezés is megjárja. Bár a film hatásvadász, hajlandó vayok megbocsájtani neki.
A kukoricasziget egy ízig-vérig művészfilm, de a lehető legjobb értelemben. Rendkívül mély mondanivalójú alkotás, készüljetek fel, nem egy pörgős film, de aki tudja értékelni az ilyesmit, annak minden perce kincs lesz.
Nehéz mit mondani erről a filmről. Igazából semmi meglepő, Dolph Lundgren nem alakít se jobban se rosszabbul, mint a korábbi filmjeiben. Aki élvezi az agyatlan akciózást annak tuti bejön majd. Én ezzel így teljesen meg voltam elégedve.
Gondoltam a Sam Mendes és Tom Hanks párosból rossz nem sülhet ki, ezért bátran ugrottam neki a filmnek. Nem mondanám, hogy csalódtam, sőt! Vérbeli krimi, egy cseppnyi melankólikus drámával. Nagyon szerettem a film hangulatát.
Sajnos nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy a történet csak Tolkien átültetve a keresztény világba, ráadásul nagyon gyengén. Nem érthetőek a lények motivációi, a szimbólumok is erőltetettek, a beszélő lények idétlenek, a klisé csatajelenetek nevetségesek. A havas jelenetek és Tilda Swinton miatt 2-es.
Számomra igazán kellemes csalódás volt a film, nagyon izgalmas és fordulatos annak ellenére, hogy szemmel láthatóan, nagyon olcsó költségvetésből készült. Minden elismerésem az alkotóknak! Csakis ajánlani tudom!
A Táncoló talpak minőségi szórakozást nyújt az egész család számára. Talán nem a legbonyolultabb sztori valaha, de attól még izgalmas és mindenekelőtt szórakoztató, pihentető alkotás. A sok zenei betét még könnyedebbé teszi a produkciót. Látszik, hogy sokat dolgoztak a pingvinek és az egész világ megalkotásán.
szerintem ez egy kissé túlbonyolított feldolgozás lett, nekem jobban tetszett a rajzolt verzió, ami nagyon magas minőségű, ez a film viszont csak közepes
Nem annyira kedvelem ezeket a "Schwarzi családi vígjátékban" típusú filmeket. Nyilván az is egy humorforrás lenne, hogy a fickó egyáltalán nem illik ilyen szerepekbe, de szerintem nem is nagyon csinálja jól, nem annyira jó vígjátékszínész, mint amennyire kiváló akcióhős, szerintem érdemesebb lett volna megmaradni az utóbbinál.
Én nagyon csíptem az első részét, már készültem a folytatásra egy ideje, és nem is okozott csalódást. Eddig azt mondtam, hogy a németek nem tudnak jó vígjátékot készíteni, de kiderült, hogy tévedés volt.
Igazi alapmű, ami felnőttkén már ugyan nem annyira varázslatos, de gyerekként még sok mindenkit el tud bűvölni. A régi hollywoodi filmipar egyik örök érvényű alkotása, amelyet már csak azért is érdemes megnézni, mert megdöbbentő, hogy 1939-ben készült, mégis milyen profi módon kivitelezett munka. Annyira erős vizualitása van az Óznak, hogy nem véletlenül hivatkoznak rá ilyen-olyan módon a mai napig. A történet pedig a maga egyszerűségével és mély mondanivalójával együtt válik rettenetesen bájossá.
Gondoltam, keresek valami jó kis filmet a családnak, és erre esett a választásunk. Végigszenvedtük, szó szerint, Unalmas, semmitmondó, nincs benne egyetlen jó poén sem, mint egy rossz álom.
Én a ma napig nem értem, hogy mit szeretnek annyira ezen az emberek. Szerintem rettenetesen monoton. Igaz, hogy látványos meg minden, de mint film szerintem értékelhetetlen. Nem valami humoros és a története is szerintem egyszerűen gagyi.
79 Pacsirta (1965)