Neeson és Brosnan alakításán kívül én más sajnos nem igazán tudok kiemelni a filmből. Nem rossz alkotás, de nálam ezt a kategóriát nem lépte át. Egy unalmas délutánon meg lehet nézni.
A kétezres évek elején az egyik kedvenc sitcomom volt, nagyon jó ötlet volt a készítők részéről, Jerry Stillert is leszerződtették, mert az én szemeben igen sokat tett hozzá az összképhez. Nem mondom, hogy egy klasszikus, amiről bűn lenne lemaradni, de ha eddig nem találkoztál vele, talán fölösleges már elkezdeni. Hasonlóan jó sorozatokból van mostanában elég, akkoriban azonban a mezőny egyik legjobbja volt.
Nagyon jól szórakoztam. Szeretem a paródiákat, az iróniát, ami nem mindig megy, mert van, hogy átcsúszik gagyiba, de ez a film szerintem működik. Jutott bele bőven mindenből, ami élvezhetővé és szerethetővé tesz egy ilyen filmet - és jó volt látni, hogy működött a főszereplő páros is.
Ennek a filmnek olyan szomorú az eleje és olyan kedves a története, hogy a legmarconább felnőtt szívét is meglágyítja, és külön ügyel arra, hogy ne csak a gyerek, hanem a szülő is élvezze. A Fel!-t pedig lehet, mert végig szemet gyönyörködtető, közben pedig folyamatosan hat az érzelmeinkre egy mogorva idős ember és egy magára hagyott, szerencsétlen kisfiú barátságának történetével. A megható sztori viszont épp hibahatáron belül marad.
Nagyon nagy csalódás volt a Lego-film - de pozitív értelemben. Azt hittem, hogy egy nagyon bugyuta, nagyon unalmas dolgot fogok megnézni, amiben az lesz az egyetlen izgalmas dolog, hogy Lego-figurák szerepeknek benne, ehhez képest nagyon odatették magukat a kreatívok, hogy egy ilyen történetet és egy ilyen kedves-aranyos dolgot hoztak ki belőle, ami persze, főleg gyerekeknek szólt, de nem csak ők szórakozhattak rajta jót. Hajrá Batman!
Nagyon jó film volt, főleg mert volt egy eléggé érezhető, sötétebb tónusa is. Ahhoz képest, hogy egyszerű vígjátéknak néz ki, elég őszintén tud szólni mind az öregek, mind a fiatalok kihívásairól, és arról, hogy mikkel kell ténylegesen szembenéznünk a világban manapság. Nekem főleg ezért tetszett, még akkor is, ha a poénok nem voltak éppen a legjobbak, és a cselekmény is viszonylag kiszámítható volt.
Bár a film főleg a fiatalabb korosztályhoz szó, legalábbis erre engednek következtetni a bugyuta párbeszédek, az elnagyolt karakterek és a kissé sablonos történet, azért az idősebb korosztály is el tud rajta szórakozni. Mondjuk elfilozofálgathatunk azon, hogy Michelle Pfeiffer hogy tud még ennyire jó nő lenni. Vagy azon, hogy Claire Danesnek miért nem rajzoltak szemöldököt. Robert de Niro kapitánya pedig igen zabálnivalóra sikeredett.
Daniel Schechter kimondottan humoros történetet írt, mely köré remekül építette fel a filmjét. Azt nem mondom, hogy a Született bűnözők a legjobb a maga műfajában, de nem is akar az lenni. Ettől még érdemes megnézni, mert tényleg kikapcsol, és megnevettet.
Nos, hát nem volt ez annyira borzalmas, mint amilyennek hittem, egy egészen kellemes film kerekedett ki belőle a maga nyomozati szálával. Izgalmas volt, ugyanakkor eléggé felejthető. Egy kis csavarral nagyon sokat segítettek lendíthettek volna a cselekményen.
Bár nem annyira vagyok oda az ilyen sorozatokért, szerintem egészen tűrhető. Az alakításokat néhol túlgondoltnak éreztem, nem volt annyira hiteles, de kérdés is, hogy mennyire kéne annak lennie. Alapjában véve elképesztően izgalmas és szórakoztató.
Ez egy remek film! Minden megvan benne, amit csak kívánhatunk. A bevezető rész remekül pozicionálja a történetet, ami aztán több váratlan fordulaton keresztül egy figyelemre érdemes életutat mutat be. Bár a film néhol egy kicsit lassú, ezt hajlamos vagyok megbocsájtani, mert pont ez kell ahhoz, hogy a régi mozik hangulatát vissza tudja adni.
Sam Mendes, Kevin Spacey, álmos kertvárosi élet... az Amerikai szépség kifejezetten unalmas filmre sikeredett, amiben egy kapuzásári pánikkal küzdő öreg fickó rájön, hogy totál elszúrta az életét, és már nem nagyon lát rá lehetőséget, hogy a csorbát kikalapálja. Hát köszönöm szépen, de ilyen történetből Dunát lehet rekeszteni a való életben, és nem értem, hogy miért akkora teljesítmény, hogy valaki lerántja a leplet az amerikai átlagélet sanyarúságiról.
Aranyos sztori, mind a két színészt nagyon bírom, és szerintem itt mindketten a legjobb formájukat hozzák. Plusz jó a zene is. Talán a történet egy kicsit uncsi, meg nem annyira eredeti, de hát ilyenek ezek a romantikus vígjátékok.
Az alapötlet még csak-csak rendben van, de a kivitelezés elég gyenge lett. Aki egy jó horrorra vágyik, keressen magának inkább más filmet az estére. Nem túl meggyőző alkotás ez, abban sem vagyok biztos, hogy a középmezőnybe belefér-e.
Elment ez a film, a végén elég jó volt a csavar, és végső soron tetszett az egész üzenete, meg hangulata. Szerintem jól át tudta adni, milyen bonyolult is tud lenni az élet. Mondjuk abba fektethettek volna egy kicsit több energiát, hogy rendesen öregítsék a karaktereket, mert a nő húsz év alatt kábé harmincöt évet öregszik, a srácnak meg konkrétan csak a haja lesz világosabb, és a végére úgy néz ki, mintha csak ráadtak volna egy béna parókát.
Én szeretem az ilyen könnyed vígjátékokat, amiken nem kell sokat gondolkodni. A film igyekszik vicces lenni, számos sztori kerül elő, és sokat játszik a helyzetkomikumokkal. Nem is sikerült annyira rosszul, de azért fergetegesen jó sem lett.
A Princess Bride egy nagyon aranyos és nagyon izgalmas mese olyan sztárokkal, mint Peter falk, Billy Crystal vagy André the Giant, amit még annak is érdemes megnézni, aki annyira nincs oda a valóság teljes kizárásával készült történeteknek. A filmben egyébként minden rendben van, bár nem Rob Reiner legjobb rendezése, mégis érződik rajta, hogy szívesen ment bele egy ilyen jellegű filmbe. A színészeknek pedig mindig örömjáték egy ilyen.
84 Egy szerelem három éjszakája (1967)