Általában elég nagy fenntartásokkal fogadom az olyan filmet a kilencvenes évekből, amelyekről korábban még csak nem is hallottam, de azt kell, hogy mondjam az Ártatlan áldozatok kellemes meglepetés volt. Jó volt nézni, izgalmas és igazán drámai.
Kellemes meglepetést okozott a film, szinte nosztalgikus hangulatba hozott, úgy éreztem, szeretnék újra gyerek lenni, és átélni a két gyerek kalandjait. Melankolikus, filozofikus hangulatú film, olyan komoly témákkal foglalkozik, mint az apa nélküli gyerekkor, a magány, első szerelem. És mindezt egy kamaszkora elején levő fiú és lány szemén keresztül látjuk és érezzük. Igazi lelki felüdülés, kellemes érzéssel tölti el a nézőt.
Szép, érdekes, sok hasznos információt tartalmaz. A gyerekek szájtátva nézték, én néhány jelenetnél úgy éreztem, túlságosan próbál hatni az emberre és már-már a szánkba rágja, hogy nézd, milyen gyönyörű az érintetlen természet... ami való igaz, de erre mindenféle lelki ráhatás nélkül is rájönne a néző. De meg kell hagyni, remek munkát végeztek a filmkészítők, a látványra, zenére és magára az ötletre nem lehet egy rossz szavam sem.
A színek és árnyalatok gyönyörűek, már önmagában ezzel levett a lábamról az animáció. A története kicsit bölcselkedő, mégis letisztult, pont ezt várom egy gyerekeknek (is) készülő (mese)filmtől.
Mostanáig a csapból is a Jégvarázs folyt, örülök, hogy végre van valami, amit fiúkkal is meg lehet nézni. Az előző rész is nagy kedvenc volt, nekünk ez is bejött a maga egyszerű kis történetével. Óvodásoknak, kisiskolásoknak biztosan tetszeni fog.
Az unokaöcsém imádta, én is jókat derültem rajta. Nem egy világmegváltó film, tényleg inkább gyerekeknek való poénok vannak benne, amik a szülőknek már-már kínosan kínosan egyszerűnek tűnnek. De cserébe nincs meztelenkedés, káromkodás, agresszió, szóval valóban egy családi mozi.
Nem nagy eresztés, de az előző résszel ellentétben itt legalább valamennyire konzekvensek voltak a történettel. Ha egy ilyet láttál már, láttad az összeset. Közepes élmény...
Mindig is amondó voltam, hogy nem kell, hogy a Pixarnál készüljön egy animációs film ahhoz, hogy jó legyen. Ebben hiszek, de sajnos a Sarkvidéki akció nem ez a mese. Sajnos minden csak "majmolás" a nagysikerű animációknál, és ettől nem is lesz jobb a középszerűnél.
A történetben nem találtam semmi értelmet és rettenetesen unalmas. A két főszereplő színész teljesítménye is minősíthetetlen. Megértem, ha van valaki, aki imádja ezt a filmet és tele van a hócipője azzal, hogy lemondják, de tényleg nem egy jó mozi. Legközelebb hallgatok a kritikusokra.
Ez a film egy pillanatig sem tudta komolyan venni magát, így nekünk sem kell, és ez borzasztóan felszabadító. Semmi, de semmi komolyság nincs benne - és igen, valamikor ez kell.
Nagyon emlékeztet a Rudolf, a rénszarvasra, mindkét történet főszereplője szeretne a Mikulás szánhúzója lenni. De míg a Rudolfban kedves arcú, szerethető figurák vannak, akik igazi karácsonyi hangulatot tudnak teremteni, a Pamacs állatkái nem igazán győztek meg, nem is beszélve a bizarr, csöppet sem kedves ábrázatú Mikulásról. Nem hiszem, hogy karácsonyi toplistás lesz ez a mese.
Fuh, gyerekek ez aztán nagyon szép kis filmecske volt, az biztos, hogy még meg fogom nézni, engem legalábbis totál lebilincselt. Ha szeretnétek valami kevésbé szokványosat látni ebben a műfajban, akkor mindenképp nézzétek meg. Csakis ajánlani tudom! ;)
Csodálatos alkotás az emberi nagyságról, a hitről, az Isten által az emberben lakozó mérhetetlen erőről, melyről II. János is tanúbizonyságot adott. Mindenkinek csak ajánlani tudom a filmet, felemelő, megható és meginditó. Csillagos ötös!
Hát meg kell mondanom, nagyon élveztem a filmet, szerintem visszataláltunk a magyar animáció készítés legjobb hagyományaihoz. Okos, jól megírt és kivitelezett film lett a Ruben Brandt, amiről talán még azt is meg merném kockáztatni, hogy húsz-harminc év múlva ugyanúgy fogunk beszélni, mint ma a Macskafogóról.
61 Apák (2019)