paval

Izgalmas, hogy míg a legtöbb ilyen jellegű film a társadalom és az egyén viszonyán keresztül dolgozza fel a témát, ezúttal a főhős konfliktusa önmagából, a tükörben látott képéből fakad. Óriási alakítás, ízlésesen tálalt film, nagyszerű munka.

Ez egy szerelmesfilm, mégha meglehetősen szokatlan is, éslátszólag sokkal több dolog kap benne nagyobb hagsúlyt, mégis az egészet a szerelem tartja egybe.

Nem akarok szemétkedni, de ez a film tényleg bűnrossz lett. Hiába költöttek rá állítólag sokat, nem igazán látszik rajta, a sztori történelmileg nagyon pontotlan, amivel nem lenne baj, ha ezt kompenzálná látvánnyal, vagy csak látnám, hogy mi miért történik, de ebből semmi nincs meg ebben a filmben. Szerintem jobban jársz, ha távol tartod magad tőle. Kár.

Nem tartom egy kimondottan jó filmnek, de ettől még nem mondom rá, hogy ne lehetne élvezni a két főszereplő játékát. Az a baj, hogy egyszer simán nézhető, de olyan könnyen fog a múltba veszni, ahogy jött, és általában nem ez egy igazán jó film ismérve. Mindemellett senkit nem tudok eltanácsolni a nézésétől, mert azt fogja adni, amit vársz tőle.

Nem igazán csípem ezt a fajta humort, de Kunis miatt adtam neki egy esélyt. Az egy kissé látszik, hogy nem igazán tudott mit kezdeni a szerepével, néha mintha ki is esne belőle. Egyébként jó hangulatú az egész sztori, csak épp a poénok gyengék.

Kevés a párbeszéd olyan helyzetekben is, amikor kellene. Ha meg beszélnek az előadásmód természetellenesnek tűnik. Nem is a színészek hibája, szerintem a forgatókönyv ilyen. Nem lett volna rossz, de sokminden zavart benne.

Hát, én egyszer megnéztem, és elég is volt. Nem akarok ezzel senkit sem megbántani, de nálam ezek a filmek valahogy mindig üresjáratok voltak. Persze általánosítani se szeretnék, de ezek a romantikus filmek vajmi keveset mutatnak meg az emberi kapcsolatok valódiságából.

Felfogni sem tudom, hogy pattan ki valakinek a fejéből egy ilyen sztori. Albert Dupontel igen ambiciózus filmmel rukkolt elő, amit a francia filmek rajongóinak feltétel nélkül tudok ajánlani, a többieket azonban óvatosságra inteném. Nem hézköznapi élményben lesz részük.

Biztos szándékos volt, de számomra már zavaró volt a film eseménytelensége. De ha már ez a koncepció, akkor talán nagyobb hangsúlyt kéne fektetni a főszereplő karakterére. Nem volt elnagyolt, de eggyel mélyebbre is mehetett volna, hogy ellensúlyozza a sztori lassúságát. Mindenesetre nem volt rossz, csak láttam benne egy igazán erős film lehetőségét, ami szerintem végül kihasználatlan maradt.

Hát, nem tudom, mit mondhatnék. Valószínűleg az én elvárásaim voltak túlságosan magasak. Margot Robbie és Domhall Gleeson nálam nagy kedvencek, így a filmtől is rengeteget vártam, de a végeredmény azért hagy némi kivetnivalót maga után. Most van a történet nem elég érdekes egy filmhez, vagy a forgatókönyv suta, vagy én képzeltem valami teljesen mást, de ez most tőlem egy közepes.

Az biztos, hogy a hangulata és a képi világa elképesztően szuperre sikeredett, szerintem igazából ezért érdemes megnézni a filmet, ha másért nem is. Máskülönben az alakítások pedig valahogy nem sikerültek valami jóra. Nekem több ponton is elegem volt a karakterekből. Ezt nem tudom eldönteni, hogy jó-e vagy sem. Mindenesetre szerintem idegesítő.

Az eleje egészen meggyőző volt, ahogy egy orwelli világot próbált meg felrajzolni a film, viszont a későbbiekben ez egy teljesen egysíkú és szimpla történetnek maradt. Nem igazán tudott lekötni, nem egy érdekes sztori. Minden esetre egyszer meg lehet nézni.

Nekem Gregory Peck kiemelkedő alakítása az, ami abszolút megmaradt ebből a filmből. Az ő játéka valahogy háttérbe is szorította a többieket, szerintem, ami persze nem túl szerencsés, mivel nem egy karakterdrámáról van szó. Ettől függetlenül szerintem nagyon is érdemes megnézni!

Szerintem egyszerűen egész pocsékul indult a film, hiába pazar a színészgárda, Kristen Stewart alakítása is egészen remek, a kiszámítható cselekmény nagyon nem tudott lekötni. És aztán a film utolsó negyedében nagyon beindult, ami egyrészt kár, de a lezárás nagyon jól alakult végül.

Engem egészen kikapcsolt ez a film és megdöbbentett, hogy csak itt nálunk ennyire színes és különböző tud lenni ez az ünnep. Örültem, hogy nem maradtam le róla.

Olivier Assayas egy nagy mágus! :) Ha nem tudod, miről szól a film, baromira meg fogsz lepődni, de csalódnod minden bizonnyal nem kell majd. Stewart gyönyörűen viszi a hátán a mozit, a sztori pedig pont ott és annyit üt, hogy ne unatkozz. Jóféle!

Eléggé tele van üresjáratokkal, nem is tudom hányszor láttam már filmben ezt a koncepciót, a kilencvenes évek elején-közepén eléggé felkapott téma volt az ifjúság az amerikai filmekben. Nem a legjobb darab ezek közül a Veszélyes kölykök, de szerintem egyszer simán meg lehet nézni még így is.

Amellett, hogy szörnyen klisés és kiszámítható a sztori, szerintem az alakítások se sikeredtek valami megnyerőre és izgalmasra. Nekem nagyon lapos volt az egész, de nem szeretnék ezzel senkit sem megbántani, egyszerűen csak nem tud tartalmas szórakozást nyújtani a film.

Nem várt meglepiben volt részem, egészen szórakoztató volt, és a humora is bejött, egyetlen gyengéje talán az, hogy az ember azért néha várna valami cselekményt is...de az valahogy sosem érekzik meg...mindemellett sztem klassz!