Senkit ne tévesszen meg a cím, ez a film elképesztően ütős és fajsúlyos. Igaz, hogy az eredeti is az, de úgy érzem, hogy az esszenciáját manapság egyre ritkábban próbálkják meg adaptálni. Ladjy Lynek ez sikerült, mindezek mellett pedig nagyon eredeti művet tett le az asztalra.
Éppenséggel egy sokkal szívhez szólóbb történetet vártam volna. A téma nagyon is fajsúlyos tud lenni, de az egész cselekmény egyszerűen csak el van kenve a hatásvadász elemekkel. A karakterek remekül ki vannak találva ugyan, de sajnos nem tartják meg a hátukon a produkciót. Kicsit bosszús vagyok, mert úgy érzem, hogy egy picivel több energiával sokkal többet is ki lehetett volna hozni ebből a koncepcióból. :/
Alapvetően bírom én a blumhouse horrorjait, de ez most eléggé a színvonal alá ütött. Gyakorlatilag minden hiányzik belőle, ami egy jó horror ismérve. Sehol a feszültség, izgalom, meglepetés, ez így csak egy C-kategória, amit egyáltalán nem tudok ajánlani.
Azért az látszik, hogy Ryan Reynold erre a szerepre teremtetett, mintha egész életében erre készült volna. A gegek egymás után adják magukat szünet nélkül, látszik, hogy van benne munka, ugyanakkor nem érezni azt sem, hogy erőltetett lenne mindez. Remekül megvan írva, lehet, hogy néhány év múlva nem fogunk erre a filmre emlékezni, de kínos sem lesz, ha újra elő kerülne. Ez a film mindent kifiguráz, ami a szuperhősök világa, és nagyon helyesen teszi. Kell valamilyen reflexió. Nálam jár az öt pont!
Még ha nem is vagy egy nagy horrorrajongó, vagy ódzkodsz a műfajtól, ezt akkor is érdemes megnézned. Nem kaszabolós, nem szellemes, ijesztegetős féle horror ez, hanem egy olyan, ami beleszegez a székbe, és olyan erővel tart ott, hogy nehezen állsz fel a végén. Most is kiráz tőle a hideg. Moziba be!
Szerintem ezt a témát igazán jól feldolgozni egészen nagy kihívás. Oliver Sotnennak ez sikerült. Nagyon hiteles és kegyetlen film. Számomra történelmileg nagyon hitelesnek tűnt, azt hiszem, még most is a hatása alatt vagyok.
Nagyon érdekes alkotás, bár az ilyesmit én mindig fenntartásokkal fogadom, mivel nincsenek nagyon bizonyítékok a szemtanúkon kívül, az pedig néha eléggé zavaros vagy épp megbízhatatlan lehet. Erre alapozni egy filmet, szerintem elég rizikós.
Érdekes elgondolás, de szerintem ez a történet színpadon sokkal jobban működött volna. Filmként én túlságosan unalmasnak találtam, a templomi prédikációk és elmélkedések monoton hangulatát éreztem, miközben néztem.
Nem tudom hova tenni a filmet, nem is esett jól megnézni, de azért csak szép lassan, minden komolyabb hatáskeltés nélkül lecsordogált a játékidő. Alapjában véve nem rossz a hangulata, csak szörnyen összecsapott a koncepció. Azért van ott néhány jelenet, amit érdemes lett volna újraforgatni.
Engem nem igazán fogott meg, nem is csodálkozom tehát, hogy mostanáig elkerülte a figyelmemet ez a film. Inkább mondanám egy korrekt történelmi filmnek, de nem túl izgalmas tálalásban.
Nagyon jól és realisztikusan megmutatja a film, hogy hogyan is zajlik az élet egy katonai táborban, és a természetfeletti erőket leszámítva is nehéz megtartani a akatonáknak az ép eszüket. Jérémie Renier pedig nagyot alakított.
Annyira nem szeretem az ilyen stílusú filmeket: teljesen kiszámítható poénokkal és helyzetkomikumokkal vannak megtűzdelve. Nem hagynak meglepődni és gondolkodni.
Életszerű, jól adaptált film, mintha a könyvet olvasnád. Kifejezetten tetszett, hogy belement a részletekbe is, hogy részletes képet kapunk a tengerészek életéről, hogy mi az, ami izgalmas, mi az, ami veszélyes benne. A naturalisztikus irány is jót tesz a filmnek, amikor a doki magát varrja, ott kicsit rosszul lettem, de hát ez ilyen kor volt.
Bár bennem maradt néhány megválaszolatlan kérdés, mégis úgy érzem, hogy ez a film eléggé nagy hatással volt rám. Nem is hangulata miatt, hanem inkább maga a téma az, ami teljesen megfogott. Nem mindennapi, csak ezt tudom mondani!
Benigni sikerét két dologban látom. A filmcím egy paradoxonra épít: bármilyen szenvedéseket vet is elénk az élet, akkor is megéri élni, küzdeni az életért és hálásnak lenni minden szépért és jóért, ami adatott. Ez olyan alapvető igazság, hogy ezzel mellélőni nagyon nem lehet. A másik jó húzása pedig az volt, hogy összefonta a saját életét a filmbéli karakter életével, például hogy a vásznon látható házaspár az életben is egy pár. Ha ilyen szinten beleengeded a fiktív drámát az életedbe, maximálisan át tudod élni azt, így a szerep kicsit olyan, mintha nem is szerep lenne többé.
91 Nyomorultak (2019)