Ez a sorozat remekül indult. Az első évad nagyszerű forgatókönyvekkel, jó karakterekkel, lebilincselő cselekményekkel és gyönyörű operatőri munkával rendelkezik. A többi felejthető.
Az első 3 epizódot néztem meg, és szerintem Amanda Seyfried egy hiteles Elizabeth Holmes, többnyire, kivéve, hogy túlságosan csinos. Egyébként a színészi játéka ebben a szerepben számomra működik és nagyrészt tartja a sorozatot.
A fő probléma, amit eddig látok, az, hogy a főszereplő, hogy egyszerűen fogalmazzak, a tipikus tévés sztori idióta. Amikor azt mondják neki, hogy ne tegyen, ne nyúljon, vagy ne avatkozzon bele valamibe - nos, akkor már tudod, hogy pontosan ezt fogja tenni. Nem számít, hogy elmagyarázták neki, miért nem szabadna ezeket a dolgokat megtennie, és még ha egyszer világossá válik számára, hogy az eredmény rossz lehet, akkor is nyafog, mint egy kisgyerek.
Aranyos film, vicces is, bár lehet, hogy nem nevezném vígjátéknak. Lehet, hogy viccesebb, ha az ember francia. A karaktereket gyorsan megszerettem, tudom ajánlani a filmet.
Remek gyerekfilm egy teljesen szürreális világban, de hát a gyerekek ilyeneken nem akadnak fent. Olyan jó, hogy belefut az ember ilyen gyerektartalmakba is, minden anyukána nagyon ajánlom.
Moliére vígjátékának legjobb magyar feldolgozása, nagy kár, hogy ma már nem készülnek ilyen remek tévéfilmek. Érteni kell hozzá a nagy drámaíró pikáns humorát, de aki erre vevő, garantáltan jól szórakozik rajta.
A Disney klasszikus adaptációiban valahogy nincs meg a rendszer. Vannak egészen remekül sikerült feldolgozások, aztán ott van a Dumbo, vagy épp a Mulan. Az akciójelenetekért tényleg jár a pacsi, brutálisan kitettek magukért, de ez önmagában még kevés egy emlékezetes feldolgozáshoz, amit évek múlva is szívesen idéznénk fel, vagy néznénk meg újra. Erre most egy közepesnél nem tudok jobbat adni.
Ha a gyermekeddel szeretnél megnézni valami üdítő animációs filmet, és az is szempont, hogy te is jól szórakozz, a Mesék a dzsungelből a tökéletes választás. Ezzel azt hiszem mindent el is mondtam.
A film hangulata nagyon ott van, de a karakterek nekem egyszerűen anyira idegesítőek voltak, hogy nem egyszer megfordult a fejemben, hogy egyszerűen félbehagyom az egészet.
Korrekt olasz dráma, ami könnyen lecsúszik, de igazából komolyabb nyomot sem hagy. Egyszer nézhető, de leginkább tényleg azoknak ajánlott, akik olvasták az eredetit.
Se nem szórakoztató, se nem vicces igazából. A vizuális ötleteket értékelem, de maga a film nagyon üres és kihagyható. Michel Hazanaviciustól ennél sokkal többre számítottam, és szerintem nem vagyok egyedül ezzel.
Hát, nekem ehhez a filmhez jócskán kellett türelem. Valahogy annyira lassú volt a történetvezetés, hogy néha el is vesztetem a szálat, ami nem gáz, mivel nincs túlbonyolítva a sztori. Ettől függetlenül nálam ez nem igazán lépte át az egyszer nézős kategóriát.
Annyira nagyon vártam ezt a filme, hogy az valami hihetetlen, de sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy az egész nem több, amit ténylegesen az előzetesekben láttam. Ennyi és nem több. Azt hiszem, egyszer meg lehet nézni, de szerintem nagyon hamar a múlt homályába fog veszni.
Hát, nem ez volt életem legnagyobb filmes élménye, de egynek elment. Szerintem egy kissé idejétmúlt az egész, bármit is mondanak, nagyon sokszor láttunk már ilyen történetet, és bármennyiszer is dolgozzák még fel majd, az emberek szerintem sokkal jobban ki vannak éhezve valami eredetire.
A poénokat inkább éreztem erőltetettnek, mint polgárpukkasztónak. Érezhetően ki akartak mozdítani a komfortzónámból, de az igazat megvallva, ez egyszerűen nem jött össze. Nagyon gyenge és fantáziátlan film...
60 No limit (2012)