Az a baj az ilyen novellákból készült filmekkel, hogy a játékidő miatt hozzá kell írni pár történetszálat, amik a sztori rovására mennek. Mármint King azonos című novelláját bírtam, de megvolt az a szépsége, hogy rövid és velős.
David Bowie? Imádom. '70-es évekbeli, lassú tempót diktáló sci-fi? Imádom. Pont ezek miatt azt hittem, ez lesz az én filmem, de nagyot tévedtem. Bármennyire is akartam szeretni, sajnos nagyon nem tudott magával ragadni.
Úgy istenigazán nem mutat semmi újat, sőt, a már megszokott, mondhatni kommersz ijesztgetéseket hasznosítja újra, de azt egész jól. Épp ezért nem egy felejthetetlen darab, de mindenképp kellemes időtöltés a horror kedvelőinek.
Nem mindig értettem, hogy épp mit is látok, vagy hogy mi is történik a képernyőn, de nem is baj, egyszerűen el kell merülni a film hangulatába, sodródni a sokszor random eseményekkel, és élvezni az elénk táruló szürreális világot.
Nem nagyon néztem utána, miféle film ez, csak belekezdtem a Netflixen. Aztán magával ragadott teljesen. Erős történetek, jó színészek, kemény, szorongató atmoszféra. Azóta könyvben is beszereztem, hogy teljes legyen az élmény.
Számomra kissé csalódás volt, valami sokkal erősebb, grandiózusabb filmre számítottam. Persze erős mondanivalója van, de valahogy nem tudta úgy átadni, hogy ne érezzem azt a felétől, hogy kezd unalmas lenni.
Közel sem tökéletes film, de van egyfajta bája, amin érződik, hogy szívvel-lélekkel készült. És ez az, amitől egy kevésbé nagy volumenű, '80as évekbeli horror is elnyeri a műfaj kedvelőinek tetszését.
Meglepően okés horror. Mármint adott egy milliószor látott found footage alapfelállás: fiatalok, akik mindenhová cipelik a kézi kamerát, még a legnonszenszebb helyekre is, de a végén van egy elég jó 20 perces pokoljárás, ami kicsit gagyi, de mégis van egyfajta szépsége.
Pár hónapja láttam, de megmondom őszintén, nem nagyon emlékszem magára a filmre. Mondjuk nem is baj, mert az a pár emlékfoszlány, ami megmaradt belőle, sem a legszebb emlékeim. Tipikus olcsó, zs-kategóriás home made sci-fi.
Ahhoz képest, mennyire no name film (legalábbis én nem láttam, hogy túlságosan be lett volna reklámozva anno), meglepően kellemesen csalódtam benne. Főleg, hogy mostanában elég ritkán kerülnek ki korrekt hollywoodi produkciók a thriller műfajon belül is.
Leginkább úgy tudnám összefoglalni, hogy jópofa. Mármint nem egy időtálló klasszikus, de tagadhatatlan, hogy humoros, ötletes, és a hangulata is teljesen jó, így tök szuper egy laza esti kikapcsolódásnak.
King azonos című novellája sem egy nagy eresztés, de kellemesen bizarr és eszement iromány. És rövid, ami jól áll neki. A filmet viszont túlhúzták, miközben a történetben nem volt több, mint egy kisfilm.
Azért jó ez a film, mert van egy állandó, tök jó hangulata, remekül működik mint dráma, és legalább annyira jó vígjátéknak is. Én legalábbis jókat mosolyogtam a poénokon, ami ritka a mai tucat vígjátékok esetében.
Bírom Nicholas Cage-t, bírom a lassú, elvont filmeket is, ennek ellenére ezt a filmet egyenesen utálom. Nem tudom, miért, lehet, rosszkor néztem, és bennem van a hiba, de kb. 20 perc után állandóan azt néztem, mikor lesz már vége. Aztán inkább kikapcsoltam.
A sok apró hibája mellett van egy tényleg hatalmas gond a filmmel. Az, hogy felesleges. Mármint adott a '90-es eredeti verzió, ami tök jó, és van ez a gagyi és erőltetett remake. Miért akarná bárki is ezt nézni, ha nézheti a király, régi verziót is?
Oké, nem én vagyok a célközönsége valószínűleg, mert rekord idő alatt kapcsoltam ki. Viszont úgy vagyok vele, egy animációs film, ha a kicsiknek is szól, kell, hogy az érettebb közönséget is le tudja kötni. Na ez nem tudja.
Ez pont az a film, amit bárhol, bármikor szívesen újranézek. Nem egy világmegváltó alkotás, de van benne valami megfoghatatlan szépség, amivel engem teljesen magával tud ragadni. Laza, szerethető, és árad belőle a '80-as évek trash horror feelingje.
Tipikus kis költségvetésű, gagyi thriller, ami próbálja másolni a home invasion műfaj nagyjait, de inkább kevesebb, mint több sikerrel. Engem legalábbis nem tudott lekötni, milliószor jobb alkotások vannak a műfajban.
Nem rossz tinidráma, de nem az a többször nézős darab. Vannak benne itt-ott jobb részek, de az összhatás nem túl erős. Rupert Grint miatt néztem meg főként, jól hozza a szerepét, de lehetett volna sokkal merészebb film is.
Nem rossz film, de a maga nemében nem is egy kiemelkedő vagy maradandó darab. Inkább az alapötlet, ami jó, a kivitelezés elmegy, de néha túl logikátlan a sztori. Mindenesetre unalmas hétköznap estéken megállja a helyét.
54 Néha visszatérnek (1991)