BoBamburg

Ez a Tomie széria nem az igazi. Van benne némi potenciál, de nem ennyi, hogy ilyen sok részt kihozzanak belőle. Az összes rész kb. ugyanaz, itt-ott valami kreatív jelenet, de amúgy semmi különös újítás.

Nagyon szeretem a horrorokat, de valamiért az olasz giallo filmek, meg úgy általában Dario Argento munkája (eltekintve egy-kettőtől) sosem fogott meg. Ahogy az Álmatlanul sem. Középszerű, unalmas, erőtlen.

Nem gondoltam volna, de ez a film nem hogy nem tetszett, de kimondottan idegesített. Pedig a félelem és reszketés Las Vegasban nálam nagy kedvenc, de Bill Murray ebben a filmben fullba nyomja a kretént.

A könyvet nem olvastam, a film pedig nem nagyon kötött le. Mármint nem rossz, meg látszik, nem ilyen tucat hollywoodi kalandfilm, de igazából semmi extrát nem nyújt. Sőt, pár hónap távlatából nem is sok dereng már belőle.

Az újrázott szörnyfilmek közül nekem ez jött be eddig a legjobban. Oké, a párbeszédek nem túl erősek, de a színészek jók, a történet kalandos, és a látvány is nagyon ott van, így végig le tud kötni a film.

Ez borzalmas. Voltak a szériának erősebb és gyengébb darabjai, de tagadhatatlanul ez a legrosszabb mind közül. Béna, és minden kreativitást mellőz, mert egy az egyben ugyanaz, mint az előző (szintén nem túl erős) Ördögűző: A kezdet.

Lehet, sokat dob a megítélésemen, hogy kiskoromban is jó párszor láttam, és kedves emlékek kötnek hozzá, de mai, felnőtt fejjel is tökre élveztem így újra elővéve. Nem úgy, mint a remake-et, amit nem meglepő módon sikerült lebutítani és elrontani.

Bírom az ilyen jellegű filmeket, amikor egy-egy ragadozó miatt csapdába esik egy csapat (47 méter mélyen, open water filmek stb), de ez nagyon gyenge, szinte minden szempontból. Viszont könnyen felejthető.

Igazi kilencvenes, B-kategóriás horror. Humoros, szórakoztató és véres. Minden megvan benne, amitől igazán szerethető, plusz nem veszi önmagát se komolyan, ami mindenképp előny egy ilyen jellegű filmnél.

Az a baj, hogy annak idején sokat szemeztem a filmmel, hogy meg kéne nézni, és emlékszem, annyira nem volt nagy durranás, de most, pár hónappal később nem is emlékszem szinte semmire belőle. Úgyhogy sokat nem tudok róla mondani, azonkívül, hogy felejthető.

Olyan, mint az álom.net; egyszer mindenképp meg kell nézni, mert ennyire nevetségesen rossz filmmel tényleg ritkán találkozik az ember. Pedig magyar nagyközönségnek szánt filmekkel kapcsolatban nincsenek erős elvárásaim, ez tényleg minden szintet alulmúlt.

Szeretem az ázsiai filmeket, a téma is jól hangzott, így talán számomra volt a legmeglepőbb, hogy nem tetszett. Számomra túl vontatott és unalmas volt, pedig szeretem a lassú tempójú filmeket. Aztán lehet, csak rossz passzban néztem meg.

Na ez nagyon kellemes meglepetés volt. Szeretem a minőségi horrort és az antológia filmeket is, ez pedig szépen ötvözi a kettőt. Remekül összerakott történetek, szép látványvilág és borzongató hangulat.

Másodjára nem ütött már akkorát, mint első alkalommal (emlékszem, akkor eléggé betalált nálam). Illetve még azóta elolvastam a film eredetijéül szolgáló könyvet is, ami valamivel mélyebb és részletesebb, mint a film. Viszont az elvont filmek kedvelőinek mindenképp ajánlott.

Akárcsak a Verne Gyula könyve (ami amúgy egy remek könyv), sajnos a Némó kapitány film sem tud akkorát ütni mai szemmel. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem jó, sőt, egy igen kedves és kalandos film, valószínűleg, ha a megjelenésekor látom, az egyik kedvencem lett volna.

Természetesen a nyomába se ér az eredeti ördögűző filmnek, de hát mivel nagy cím, muszáj volt még egy réteg bőrt lehúzni róla. Mindezt pedig tették egy előzményfilm képében. Nem rossz, kalandos meg minden, de összességében semmi extra.

Kár a klasszikus Disney meséhez viszonyítani, mert az az egyik legjobb a kor animációs filmjei közül. Tök jó dalok, tök jó karakterek, jó dumák stb. A 2020-as remake pedig úgy borzalmas, ahogy van. Legalább annyira felesleges a léte, mint az Oroszlánkirály újrázása.

Vannak azok a trash filmek, amik nem veszik komolyan magukat, ezáltal iszonyat szórakoztatók tudnak lenni. Na meg vannak azok a gagyi, low-budget horrorok, amit a készítők valamiért tényleg komolyra gondoltak. Na ilyen a Goblin is. És pont ezért rossz.

Életrajzi filmekkel azért nehéz mellényúlni, mégis tartottam a Trumbotól, hiszen számomra egy ismeretlen forgatókönyvíró ismeretlen története. És talán pont ezért nagyon kellemeset csalódtam benne. Nagyszerű film, nagyszerű történet, remek hangulat és remek színészi gárda.

Furcsa ezt mondani, de nekem ez tetszett a legjobban a 2000-es évek utáni szériából. Nem veszi magát komolyan (még annyira se, mint az előző részek), iszonyat őrült és szórakoztató. Egészen méltó folytatása a '75-ös eredetinek.