hackerjulcsi

Nagyon szenvedve néztem végig, mivel kötelező film volt. Nagyon tetszett a szomszéd öregasszonyok kísértetiesen megalázó röhögése. Figyelemreméltó, hogy már abban az időben is mennyire státuszalapú volt a tisztelet.

Magamat láttam buli után. :D Chaplin humora épp annyira örökzöld, mint maga Fenyő Miklós. Sokkal jobbat nevettem rajta, mint a kortárs vígjátékok zömén.

Ez igen! Nagyon drámai volt a gyermek halála, de sejtettem, hogy be fog következni. Kicsit más világ, kicsit más filmnyelv - de ettől szép az élet, hogy mindenki és minden más és más.

Istenem, hogy ez mennyire tetszett! Jó volt ez a sok geometrikus díszlet. Tetszett, hogy még a mai napig sem tudom, hogy ki az isten az a Dr. Caligari pontosan :D

A történet kis puzzle darabjai olyanok, mint a film: a befogadónak kell megtalálnia a képkockák közt felsejlő jelentést. Indokolatlan volt, akárcsak az élet.

Jó volt, jó volt. Sok dolgot nem értettem, mert azért Lengyelország korszakbeli politikájában nem vagyok ekkora penge, de mindenesetre nagyon feszült és kidogozott film. Lengyel nyelven sokkal szebb :)

Micsoda film! Még mindig nem értem viszont, hogy miért pont az ereszaljba kellett bedugni a pénzt, ANGLIÁBAN, ahol mindig esik. :DD A végén vártam, hogy kifut a fenébe a világból.

Megmutatta a korszak gusztustalan oldalát. Nem szeretem a kosztümös filmeket, de ez nagyon tetszett, mert valahogy megbotránkoztatott és árnyalta a véleményemet az ilyen típusú filmekről.

Ehhez a filmhez még fel kell nőnöm, mert sok kérdőjel maradt bennem. Az elején nagyon féltem - lehet nem egy sötét lakásban, egyedül kellett volna elkezdenem megnézni. Érdekes, hogy olykor a hallgatás a legjobb beszéd.

Teljesen értem, hogy miért lett ilyen nagy híre ennek a filmnek! Alig akartam elhinni, hogy a díszletek egy jó része festett. A film végére végül megtudtam, hogy mi az a rózsabimbó, ez volt az a pont, ahol rendesen megindultam. Milyen érdekes, hogy minden ami szép az a gyermekkorban van elásva... hiába a gazdagság.

Ehhez a filmhez nem volt elég türelmem - úgy érzem. Elhiszem, hogy korszakalkotó és filmtörténeti jelentősége vitathatatlan, de még nem vagyok elég türelmes a Türelmetlenséghez.

Ennek a Patricianak annyi értelme van, mint egy marék száraz lepkének. :D Egyébként érdekes film volt, a végére már jómagam is rendesen dezorientálttá váltam.

Amennyire dicsérik, annyira kevésnek éreztem. Végtelenül unalmas volt a számomra és indokolatlan... Lehet az élet is ilyen valójában? Ezt nem tudom, de az biztos, hogy többször nem szeretném megnézni.

Sajnos nagyon nem tetszett ez a film. Háromszor álltam neki megnézni mire sikerült - valahogy mindig bealudtam rajta. Hosszú és vontatott, ráadásul a színház világa mint téma sem érintett meg a filmben.

Érvágós film. A közös felelősségvállalás, az ember mint biológiai termék kérdése nagyon elgondolkoztató volt. Gyönyörű képek, érdekes beállítások. Különösen az tetszett, amikor még nem tudták, hogy eltűnt Gabi, de a kép mégis ferde volt.

Valahol ez a film is a Nyugat "romlasztó" hatását akarta bemutatni a fiatalokra vonatkoztatva. Juli alakja folyamatosan bontakozott ki, vele ellentétben meg a mindent tudó és pontosan akaró férfi, Marci. A lezárása kicsit banális volt.

Borzasztóan bájos egy film. A magyar film ez a film. Törőcsik Mari elragadó és naiv, újra szerelmes lettem, amikor megnéztem ezt a filmet. A táncos jelenet és a körhinta extázisa összemosva pedig nagyon szemléletes és látványos ötlet volt a rendezőtől.

Sokat hallottam erről a filmről, de többet vártam tőle. Mindenesetre ez megint egy olyan film, ami megmutatja az emberi tényezőt a háborúk után/ alatt.

Nekem túl teátrális volt - persze, ez a korszak sajátja volt, de ennek ellenére nekem nem jött be. A film főcímdala pedig nem véletlenül lett örök klasszikus.