Filmzabáló

Észrevettétek, hogy mekkora divat manapság a régi mesehősöket újra eladni a mozivásznon és beadni a gyerekeknek ezeket az ultramodern animációs filmeket? Nos, ezúttal a felnőttekre is gondolt Tommy Wirkola és Dante Harper (legalább is merem remélni, hogy ezt a korosztályt célozták meg). Az alapsztorit ismeritek: Jancsit és Juliskát szüleik az erdőben hagyják, rátalálnak egy mézeskalácsházra, stb. Ha valaki égett a vágytól, hogy megtudja mi lett a kis lurkókból miután felnőttek – tádámm, csodák csodája a kis Jancsi szívtipró-bőrszerkós Jánossá, Juliska pedig dögös-bögyös Júliává cseperedett. Megedződve az első banyaégetésük után ők lettek a híres-neves boszorkányvadászok, akik ebből keresik ö... több»

Amikor azt hallom, hogy kultuszfilm, kötelező darab, félelmek és előítéletek vesznek elő, ám ez esetben telitalálatról beszélünk. Guy Ritchie örök klasszikusa végig maximum fordulatszámon pörgő genszter-burleszk film. A nagyszerű képi világ, a visszaadhatatlan szleng (szerencsére nagyon jó a magyar szinkron), az érdekes arcú képregény-figurák (Jason Flemyng, Dennis Farina, Benicio Del Toro, Rade Sherbedgia) és nagy sztárok (Brad Pitt, Jason Statham, Vinnie Jones) odabilincselnek a képernyőhöz. A felröhögéseket indukáló humorbombák pedig csak hab a tortán.

Nem ehhez vagyunk szokva, amikor a film elején feltűnik a Marvel-logó. Kaptunk egy rendkívül szellemes, alapvetően kreatív és látványos akció-vígjátékot! Viszont minden mást már több alkalommal is láthattunk: sablonos karakterek és motiváció, gyenge főgonosz, átlagosnak is csak jófejségből mondható női szereplő, megszokott történetvezetés. Ha az alapból innovatívnak számító stúdió kilépne a kényelmes medréből és elárasztott volna minket újdonságokkal, akkor egy kivételes filmet kaphattunk volna. Egy újító alapötlet és némi humorbomba, na meg a szokásos látványelemek nem oldanak meg mindent. Szórakoztató kikapcsolódásnak tökéletesen megfelelő, de aki már ennél többre vágyik, az nem lesz telje... több»

Zseniális és egyben merész alapötlet, tökéletesen kerek forgatókönyv, melankolikus hangulat, jó színész és ellazító zenék. Kell ennél több? Talán még egy pici valami, de ennek ellenére a maximális pontszám teljes mértékben megérdemelt. Spike Jonze mesterműve csodálatosan elgondolkodtató és mély, ennek ellenére nem hinném, hogy taszítja a popcorn nézőket. A történet szerint Theodore a válása után súlyos depresszióba zuhan. A közeljövőben járunk, a cyber-világ tombol. A magányos férfi az egyik este úgy dönt, hogy letölt egy intelligens operációs rendszert és az élete egy csapásra felpezsdül. Kérdés: működik-e ez a virtuális szerelem dolog? Válasz: Igen!!! (Egy darabig…) Avagy megtudhatod, ha t... több»

A háborús sci-fi mindig érdekes, főleg ha ily pörgős, üde és látványos. Jó kikapcsolódást nyújt és többször nézhető. A történet nincs teljes mértékben átgondolva, többek között ezért sem lesz klasszikus, de garantálom, hogy egy percig nem fogod unni, maximálisan leköt. Tom Cruise és Emily Blunt pedig nyerő páros együtt, de mégis jó, hogy nem bonyolították túl az érzelmi szálat. 2014 akciófilmje és meglepetése.

Annak ellenére, hogy a Szerelemre hangolva csupán másfél órás, a tartózkodás erotikájának művészi filmje rendkívül vontatott. A film nagy hibája, hogy úgy az első háromnegyedóra után megáll a cselekmény. Addig is lassan csordogál, de az úgy rendben volt. Aki viszont megbékél ezzel, annak tetszeni fog a mondanivaló és a szépséges rendezői beállítások. Kar Wai Wong melankolikus műve egy férfiről és egy nőről szól, akik egy napon rájönnek, házastársaik éppen egymás szeretői, ez pedig egy különös, bensőséges kapcsot hoz létre köztük. A zenei aláfestés nagyszerű alapot teremt az elfojtott érzelmeknek és fantazmagóriáknak, a film dallama napokig a fejedben ragad.

A filmipar manapság nehezen termel ki olyan, az átlagosnál viccesebb és frissebb vígjátékokat, mint a Fák jú Tanár úr! A séma sajnos hasonlít a bevett vígjátékok szerkezetéhez: az esetlen nő beleszeret a vagány férfiba; a csaló, beépült csávó beleszeret az álmunkájába; a hazugságok nem derülnek ki, csak a film végén, de aztán happy end; a reménytelen diákok összekapják magukat és megcsillogtatják az értelmüket; stb. Mindezek ellenére a film üdítő humorbombái – a néhány kínos és túlzó ripacskodást leszámítva – általánosságban eldurrannak, amikor kell, ezért könnyebben békélünk meg a sablonossággal. A két órás német vígjáték üzenete pedig örök aktualitással bír, főleg a korosabb pedagógusok sz... több»

Ryan Reynolds kapott végre egy olyan szerepet, melyben valóban kamatoztathatta színészi tehetségét és meg is tette. Nem az a vígjáték, amin röhögsz, és nem az a dráma, ami csontig hatol, de mégis egy jó kis vígdráma, némi izgalommal. Bár A hangok lehetne jobb is, egyedi pszichopatája miatt biztosan emlékezetes marad számunkra. Szóval, ha egy igazán beteg, morbid és szürreális filmre vágysz, akkor ez a te partid.

Elismerem a Birdman művészi értékét, a zsenialitását, miképpen a pszichés utazás, a látványos szórakoztatás és a társadalomkritika több válfaja triumvirátusként tölti ki a filmet, de nem kárpótol annyira, hogy az első 45 perces unalmát, ebből adódóan a film indokolatlan hosszúságát és a szükségtelenül gyerekes végső lezárást el tudjam nézni. Mindezek miatt nem remekmű számomra, viszont minden filmszakosnak és színészpalántának “kötelező irodalom", az biztos. Kitűnő operatőri és vágói munka is jellemzi, és nem utolsó sorban a szereplők is nagyszerűek.

Adrenalintől fűtött, mély, jazz-es filmremek a zsenivé válásról, amelynél egy néző sem kívánhat jobbat. Kitűnő színészi játékok, főleg J. K. Simmons tudott 100%-ig egyesülni a karakterével. A Whiplash muzikalitása még reálisabbá teszi a zenés dráma pillanatait. Kiemelkedő operatőri munka és vágás is jellemzi.