Filmzabáló

Kiszámíthatatlan, finom és érdekes történetvezetés. Remek dialógusok és monológok. Utálatos és imádni való, illetve egyedülálló karakterek. Realisztikus, pőre és barbár ábrázolásmód. Kiemelkedő intro zene. Kultsorozat!

Egy véres mese egy olasz eredetű, amerikai családról, akik Franciaországba kényszerülnek. Ebből vajon mi sül ki? A lényeg, hogy ne ragaszkodj vérmesen a sikermozihoz, mert akkor csalódni fogsz.

2014 nyarának legjobban várt filmje egyben a tavalyi nyár legszórakoztatóbb filmje is volt. A galaxis őrzői 422 millió dolláros eddigi bevétele nem a véletlen műve. Ez a szellemes, fütyörészős sci-fi azt mondta magában: elég a szokásosból, csináljunk valami újdonságot, ami szuperlaza! Sikerült!

A Csúnya, gonosz bácsik egy kiszámíthatatlan film, ami ugyan tartogat pár meglepetést és csavart számunkra, viszont korántsem olyan tökéletes, mint azt Tarantino bácsi mondta. Nem foglakoztak eleget a részletekkel és az összefüggésekkel, így nem lett kerek a sztori.

A szereplői és a sminkjei által az Oscaron csillogó, részben valós eseményeken alapuló átverős, de valójában műfaj nélküli film mögött egy sótlanabb történet lapul, mint gondolnád. Ezért az Amerikai botrány kezelhető éppenséggel csalódásként is, de a pályájuk csúcsán stagnáló és brillírozó színészek miatt mindenképpen érdemes látni.

Ideje lenne leállni az esküvő témával mélységesen tisztelt Hollywood! A nagy nap és a nézők rövid frigyét csalódott magány fogja kísérni. Erőltetett, pajzán sztárkavalkád.

Fogjunk két öregedő színészzsenit, dobjuk be őket a fiatalok izzó világába, aztán fűszerezzük meg egy kis marketinggel és kész is egy jól működő, ízléses vígjáték.

A Napos oldal mindig emlékezetes marad számomra, mégpedig azért, mert egy elcsépelt alapgondolatot más aspektusból mutat be. Na meg Bradley Cooper és Jennifer Lawrance kitűnően alakítanak, akiket olyan nagyszerű mellékszereplők egészítenek ki, mint pl. Robert De Niro vagy Chris Tucker.

Kifinomult rendezőnk, Wes Anderson stílusa megosztó, de nem kétfelé osztja a nézőket, hanem biztos vagyok benne, hogy legalább háromfelé. Van az abszolút fanatikus, aki az egekbe emeli a filmjeit. Van az átlagos filmnéző, aki értékeli, amit letesz az asztalra, de nem „elvakult” rajongója. És mint mindig, akad majd olyan is, akinek nem fognak tetszeni az egyedi humorral és képi látásmóddal megáldott direktor stílus –és védjegyei. Én a középső kategóriának vallom magam. Nagyon jó film született, de nem tartozik majd életem filmjei közé.

Hát ez oszt nem egy nagy film… Szokásos tinikről készült amerikai vígjáték, egy “csipet” Másnaposok utánérzéssel megcsapva. Ezzel szerintem a rutinos filmnézők számára elég sok mindent már el is árultam.

Hugh Jackman és Christian Bale párosa tökéletesen működik a bűvészek világában. A trükkök hajszolása feszült légkört teremt és ezzel jól gazdálkodott Christopher Nolan. Az egyszerre elgondolkodtató és szórakoztató film a direktorzseni egyik legjobbja.

A történet nem túl komplikált, de nem is erre épít a film. A Gravitáció gerincét teljes mértékben az űr szépsége és izgalmas látványa adja, melynek következménye a már említett egyszerű történet. Olyan fajta három dimenziót kapunk, amire nem hinném, hogy volt példa eddig. A szilánkoktól például megijedtem, hogy az agyamba fúródnak. A feszültséggel teli, innovatív és lenyűgöző film már csak úgy lett volna jobb, ha Bullock és Clooney nekiállnak szeretkezni a magányos űrben.

Sok rosszat hallottam erről a filmről, ezért egészen sokáig nem nagyon fűlött hozzá a fogam, hogy megnézzem. Pedig nem is volt rossz. Jó, nem volt az 2014-es év filmje, de nem bántam, hogy egy estét rászántam belőle az életemből. Volt benne pár érdekes gondolat, és még egy-két csavar is.

A Gravitáció nagy testvére berobbant a magyar mozikba is. A Csillagok között grandiózusabb, okosabb, hosszabb, érzelmesebb és szebb, mint Alfonso Cuarón műve. Az eddig érzéketlennek és túl agyasnak titulált rendező most egy család-centrikus, érzelmes, emberi mozit dobott össze. Ha belegondolunk, elég kontrasztos, hogy ezt a humanitást pont egy science fictionnel tudta elérni. A Csillagok között óriási húzása az értelem és az érzelem csatába állítása, mégpedig egymás ellen. Valamint az elsőrangú vizuális élmény. Bárcsak 3D-ben lett volna…

Hát ez tényleg rossz… Mármint a film és a szomszédság is. Már csak azt kéne eldönteni, hogy melyik is a rosszabb. Felépítesz egy jó alapot és elbarmolod szinte az egészet… Hogy mivel? Közhelyekkel, alfertályi, IQ-csökkent és vulgáris poénokkal, szóhasználatokkal. Sajnos egyre több ilyennel találkozik az ember. Valahogy azt érzem, hogy butulunk, ellaposodik az igény, és csak az ilyen ökörködésért adunk ki pénzt. Undorító dolog, ha egy előzetessel akarnak meggyőzni. 10-ből 9-szer nem jelent jót. Bedőltem ennek, és lám… az ütős poénok 80%-át láttam a trailerben. Körülbelül úgy vázolnám fel, hogy kínos és undort keltő pillanatok: 60 %, megmosolyogtató részek: 25 %, nevetés: 15 %.

Banditák az úton. Hajsza indul, de úgy tűnik, hogy fékezhetetlenek. De ekkor felbőg egy motor. És vele útnak indul valami, ami meghatározza műfaját, és nem széles körben, de kultusszá avanzsál. A film igazi erőssége a képi világa, és a mocskos jövőképe, mely a pörgős és jól haladó történettel vegyítve tényleg elénk tár egy disztópikus jövőképet. És ez azért elgondolkodtató. Persze, ezt megtette az eredeti trilógia is, de újra átélni, és újfent elámulni – ezek mutatják ennek a filmnek az eredetiségét és erejét. És Miller tudta ezt. Mai látvány, de a régi alapra szórva. Egy igazán jó recept, megspékelve pár igazán remek színésszel. Ezt a műfajt még mindig Max vezeti. Nemcsak az eredeti trilógi... több»

A két órás amerikai krimiben Al Pacino kissé kiégett gengsztert alakít, míg új társa, Johnny Depp egy kábszerfüggőt. Nekem már ennyi információ elég lenne, hogy rögvest a play gombért nyúljak. A Joseph D. Pistone és Richard Woodley regényéből adaptált mű központja a kettejük kapcsolata, s ennek köszönhetően temérdek, máig is emlékezetes dialógussal, jelenettel gazdagodott a filmtörténelem. A feszült gengszterfilm a maffia belső működéséről szól. Ugyan néha le-leül, de aztán mindig felkelti az érdeklődést az új szálakkal.

A The spectacular now meglehetősen realisztikus, életszagú, és ennek ellenére mégsem fullad unalomba, végig fenntartja az érdeklődést. A jól felépített szkript, az őszinte, természetes érzések és a mondanivaló átlagon felülivé gyúrta a tinifilmet, melyet bármelyik felnőttnek bátran ajánlhatok. A sztori szerint Sutter (Miles Teller) a mának él: iszik, bulizik, minden iskolatársa szereti, van egy jó csaja és nem tervez a jövőre. Aktuális párkapcsolatának vége után belegabalyodik egy visszahúzódó, csendes lányba, aki megváltoztatja. James Ponsoldt önismeretről és az egymás kiegészítéséről szóló másfél órás művének forgatókönyvét Tim Tharp regénye alapján az 500 nap nyár szerzői írták.

Vegyük sorra az Agymanók pozitívumait: szimbolizmus mesterfokon: az alkotók a kislány lelki világát kreatív allegóriák tömkelegével mutatják be; lehengerlő humor: felnőttek számára is sok helyen szellemes, például az előzetesben is látható apa és anya agymanói jelenet az egyik legnagyobb poén, amit valaha ember kitalált mesében; nem idealizál: cukormáz helyett kapunk bőven a szükségszerű depresszióból, mély érzelmekből úgy, ahogy az a való életben is történne, ez pedig többször is megindító részeket eredményez; tanulságos: mind a fiatalok, mind a felnőttek számára elgondolkodtató üzeneteket tartalmaz és emellett nosztalgikus érzést is kelt. Érdekes belegondolni, hogy hogy is nézhetett ki a s... több»

A 44. gyermek stábja duplán nehéz feladatra vállalkozott: (zseniális) angol és svéd színészekkel játszatták el a Paradicsom, azaz a sztálinista diktatúra egyik legkeményebb, csendes pszichoterrorral fenyegető korszakát és a könyvként igen sikeres karriert befutó történetet megpróbálták filmként adaptálni… Finoman szólva sem a rutinmunka fajtából választottak. Daniel Espinosa illusztris társasága (Tom Hardy, Noomi Rapace, Gary Oldman, Joel Kinnaman, Charles Dance, Vincent Cassel, Paddy Considine, Jason Clarke) példaértékű színészi játékkal rukkolt elő. A nyomasztó, hiteles korrajz tovább emelte a több mint két órás film minőségét, ám a thrillerbe átcsapó történelmi-politikai dráma ennek ellen... több»