Real013

a The Interview csak egy szokásos Seth Rogen agymenés. Néhol élvezhető ugyan, de leginkább könnyedén felejthető, s még az említett úriember életművében sem foglal el kiemelkedő helyet.Ha nincs a balhé, elképzelhető, hogy bukás, de maximum csak szolid siker lett volna a filmből. Túl sok klisét használ fel és azokat sem mindig jól, túl amerikai és baromira felszínes az egész. Ez csak egy bromance vígjáték amelynek a hátterét most éppen Észak-Korea szolgáltatja, de mind a diktátor, mind maga az ország csak szépen beállított háttér ahhoz, hogy Franco és Seth Rogen jól érezzék magukat és körüljárhassák (láthatóan) kedvenc témáikat. Sorjáznak hát szép sorban az altesti, 'butthole" poénok, a rasszi... több»

Bár a film kerek egész, akkor is 'csak" az eredetét meséli el a szuperhős alakulatnak, potenciál pedig rengeteg van a Big Hero 6-ben. Az Avengers és a Guardians of the Galaxy (másodvélemény) után tehát újra a 'kell egy csapat" a szlogen a Marvel és a Disney háza táján, s a minőséget most sem adták alább. Én kérem a következőt, és ha lehet, minél előbb! A látványvilág, az animáció minősége elsőrangú, a dizájn pedig végig jól mixeli a japános és amerikai elemeket. A határokat azért nem feszegetik túl a készítők, őszintén szólva én egy-két helyütt bátrabban nyúltam volna bizonyos összetevőkhöz. Majd talán a folytatás egy csipetnyivel bátrabb lesz ilyen téren...

A Váratlan utazás és a Smaug pusztasága minden hibája ellenére sodort magával, repített el egy csodálatos világba. Tetszett a némileg könnyedebb hangulat, ami a törpék vidámságának (is) volt köszönhető, s imádtam azt is, hogy Bilbó ezerszer meg egyszer szimpatikusabb fazon, mint a mindig síró, nyápic Frodó. A kalandozás csodálatos volt ismét, még akkor is, ha a CGI-tenger helyett szívesebben néztem volna több épített díszletet és Jackson is csak szolgain másolta saját magát, új megoldások és ötletes rendezés helyett. Valahol mélyen mégis éreztem a törődést és a szeretet a képsorokban, és leginkább ez volt az, ami (néhány felvillanástól eltekintve) teljesen hiányzott a záró felvonásból. Az új... több»

Ebben a filmben nincsen semmi, ami működik. A fényképezés talán átcsúszna egy éppen csak görbülő jeggyel az operatőri vizsgán, a többi viszont minden szinten borzalmas. Olyan az egész, mint a legolcsóbb mirelit étel, amit meg lehet enni, ha nagyon éhes az ember, de semmilyen más esetben nem ajánlott és nem érdemes fogyasztani. A No Good Deed-et meg lehet nézni, ha éppenséggel ez az egyetlen mozgókép az ember közelében, de örömet nem fog okozni. Beletörik a néző foga, mint egy fagyasztott állapotú pizzába.

A film remake, 1986-ban Burt Reynolds testőrködött Vegasban. A majd harminc évvel ezelőtti darab sem sikerült túl fényesen, most sem más a helyzet. Bár Statham hozzá a szokásosat, a Wild Card feledhető, felületes darab lett, ami inkább hasonlít egy sorozat sokadik részére, mint egy mozifilmre. Én ezt egyébként őszintén sajnálom, mert a potenciál ott van az alapanyagban. Újabb három évtized múlva egy friss feldolgozás talán majd ki is aknázza a forgatókönyvben rejlő lehetőségeket. Addig tessék türelmesen várni!

Ha halványabban is, mint eddig, de még mindig működnek a rasszista beszólások, a szexista félmondatok, s még ha egy kicsit meg is kopott a fénye a matracosok főszurkolójának, azért alapvetően még mindig érdekes és jól kitalált figura maradt. A kiemelkedő főszereplő és egy kacagtató első tíz perc persze nem csinál jó filmet az ötletes magyar alcímmel rendelkező Torrente 5-ből, de éppen elviselhetővé teszi a száz perces játékidőt.

Dicsérni igazából csak egy-egy ügyes kikacsintás vagy ironikusabb elem miatt tudom a Vadregényt. Elképzelhető, hogy egy biztos kezű és fantáziadúsabb direktor tudott volna mit kezdeni az egyébként sok réteget magában hordozó alapanyaggal, Marshallnak azonban ez nem sikerült, így a film egy elbűvölő kaland helyett leginkább csak idegesítő lett. Ha az Into the Woods valamelyik színpadi előadását mindössze egyetlen kameraállásból felvették volna, és ezt mutatják be a Disney égisze alatt, formabontóbb és frissebb lett volna az élmény,

Az egyetlen igazán nagy baj az ezzel az egész mozival, hogy erősebben indít, mint ahogyan végződik. Az őrültségek erőteljes fokozása után a végső leszámolás már eléggé feledhetőre sikerült. Ennek ellenére Joe Lnych rendezése kifejezetten ajánlott mindenkinek, aki kellően felszínes szórakozásra vágyik és fogékony az exploitation témájú darabokra. Szupernek vagy éppen jónak nem nevezhető az Everly, de hogy nagyon is szerethető film, az biztos.

Ez a lehető legletisztultabb, legegyszerűbb Tarantino darab, amiben nincsen semmi különösebb plusz réteg, csak azokból az elemekből tevődik össze, amelyek miatt megkedveltem QT munkásságát. Kirobbanó erőszak, géppuska gyorsasággal szórt dialógusok, rejtett vagy éppen előtérbe tolt utalások, tökéletes ritmusú időugrások, emlékezetes zenék: számomra ez a szórakoztatás magasiskolája. A Reservoir Dogs az első darabja egy egységes szerzői univerzumnak és az egyik legjobban sikerült elsőfilm a mozgókép-történelmében.

A kedvenc filmem. Már több, mint húsz éves, de egy percet sem öregedett a film, ugyanolyan laza, ugyanolyan menő, mint megjelenése pillanatában. Aki a Ponyvaregényt nem látta, nem mondhatja magát teljes értékű filmszerelmesnek, megtekintése nem csak ajánlott, hanem egyenesen kötelező. Most elemezni bővebben csak azért nem akarom, mert ezt már megtettem a szakdolgozatomban és most is készülök egy új cikkel a filmmel kapcsolatban... Meg igazából ha egyszer belejövök, akkor még hajnali háromkor is a Ponyvaregényről fogok pötyögni... 'Az igaz ember járta ösvényt... " Áh, úgyis tudjátok!