Real013

Valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt kell megnézni, mert borzasztóan széteső és lassú: gyanítom, hogy ez cél volt a film készítése közben egyébként, csak ezt nem ártott volna jelezni is. Ettől függetlenül minőségi munka, remek színészi alakításokkal és valamilyen furcsa, de végülis magával ragadó hangulattal. A remek előzetesek és a rendező neve miatt ennél azért jóval erősebb darabot vártam...

A szándék dicséretes, a megvalósítás közepes. Én kifejezetten szeretem a trash darabokat, ha azok szórakoztatóak tudnak lenni, a Wyrmwoodnak ez nem mindig sikerül. Nincs íve a cselekménynek, csak egymásra dobált jelenetek halmaza a film. Ezek között persze akad pár emlékezetes, de többségében csak ugyanazokat a köröket futják a készítők. Ausztrália persze mindig jó helyszín, ez hozzáad a hangulathoz, úgyhogy egyszeri nézésre teljesen megfelelő darab lett a Wyrmwood.

Gyerekkorom egyik legfélelmetesebb élménye volt végignézni ezt a filmet... Milyen jó lenne, ha tudnék még annyira parázni horroron, mint régen! A film kétségkívül klasszikus, Freddy Krueger pedig minden idők legemlékezetesebb horrorikonja. Elég régen láttam már a Rémálom az Elm utcábant utoljára, ideje volna előszedni egy kellemes újrázásra, bár igazából annyiszor láttam már, hogy szinte kívülről fújom benne a párbeszédeket is.

Már most ki merem jelenteni, hogy ez az év egyik legjobb filmje. Tökös és laza, egyszerre tisztelgés és paródia a régi Bond filmek előtt, miközben az egész mozi totál modern eszközökkel dolgozik. A színészek zseniálisak, a cselekmény végig pörög, a poénok ütnek, a zenék telitalálatok. Nagy hiba lett volna, ha nem nézem meg moziban, de szerencsére elmentem rá és remekül szórakoztam. A templomban játszódó akciójelenetre nincsenek szavak, végig csak vigyorogtam. :)

Ayer mozija korrekt darab lehetne, ha jobban figyelne a karaktereire a rendező. Csakhogy nem teszi. Ettől pedig annak sem lesz súlya, hogy ki követi el és miért a gyilkosságokat. Engem nem érdekelt, mert nem igazán ismertem meg a szereplőket, és mivel nem volt mögöttük tartalom, éreztem, hogy nem lehet majd igazából jó, megalapozott indítékot találni a vérfürdőre. Nem is sikerült. Ami megmenti a filmet, az a brutalitásnak (is) köszönhető feszültség, ami egészen a végső felvonásig jelen van és mindvégig átlendíti a Sabotage-t a nézhető kategóriába.

Fogalmam sincs, hogy mikor láttam utoljára ennyire szétesett alkotást, őszintén szólva nem is értem, hogy ezt így, ebben a formában miért is készítették el. Pozitívumként szinte csak azt lehet felhozni, hogy a könnyed hangvételnek hála minden problémája ellenére 'átcsúszik" az emberen a film, s így nem éli meg különösebben nagy tragédiaként ezt a száz perces fércművet. Nagy probléma, hogy a meglehetősen egyszerű cselekmény ellenére A csajok bosszúja hol ráérősen csordogál és nem történik semmi fontos esemény, míg máshol túlzottan is pörög és így nem marad idő fontosnak tetsző jelenetekre. Hogy ez a forgatókönyv kiegyensúlyozatlanságából vagy rossz rendezői döntésekből fakad, nem tudom, de fo... több»

A Transformers 4 nagyjából ugyanolyan, mint az első három alakváltós mozi, csak rosszabb. Ez azért is nagy szó, mert volt egy katasztrofális balesetbe torkolló második része a szériának. Mostanra viszont már annyira megfáradt, önismétlő, buta és dagályos lett a sorozat, hogy az is egészen vállalható darabnak tetszik. Én egyébként minden mostani kifogásom ellenére sem utálom Bay-t, csak nagyon dühít amikor ennyire lemegy kutyába, pedig tud ő olyan filmeket is csinálni, amelyeknek vannak értékei (pl. Pain & Gain, Bad Boys, The Island). A kihalás korában csak dinobotok voltak, és még azokat is sikerült elrontani.

Abszolút mainstream romantikus komédia, hím szempontból? Jöhet? Oké, akkor itt egy ilyen a Csajkeverők személyében. Persze azért ez nem teljesen ugyanolyan, mintha Julia Roberts vagy Katherine Heigl állna a középpontban, annál egy fokkal azért reálisabb(?) ez a mozi. A férfiak csúnyán beszélnek, finganak és állandóan odaszarnak a legjobb haverjuk lakásába: arra mindenképpen jó volt a magasabb korhatár besorolás, hogy ezek bent legyenek a filmben. Más szempontból viszont csak azt lehet elmondani a The Awkward Moment-ről, mint a már említett színésznők munkái kapcsán: same shit, different movie.

Az S.O.S. Love! egyetlen erénye, hogy Billy Zane és Daryl Hannah rövidke feltűnése némi unikumot csempész ebbe a korszakalkotó műbe, ami 3D-ben került a filmszínházakba. Buta film és legtöbbször elviselhetetlen. Bármelyik amerikai tizenkettő egy tucat romantikus komédia sokkalta többet tud felmutatni.( Egy ilyen például a műfaji szabályok helyes használata...)

Lelövöm a poént. Jó játékadaptáció a Need for Speed. A kérdés leginkább az, hogy érdemes volt-e így, ebben a formában celluloidra álmodni? Hiszen ha belegondoltok, a sikeres széria leginkább csak arról szól, hogy minél dögösebb autókkal száguldozzon benne a gamer, és ehhez csapnak hozzá a készítők egy abszolút divatos körítést, menő zenei előadókkal, csillogó-villogó grafikával és közhelyes, alibi történettel. És igen, előbbiekre bőven lehet építeni a mozik pénztáránál is, de nem árt némi mögöttes tartalom sem a külsőségek mellé. A film sajnos (szerencsére?) mindegyik tulajdonságát megörökölte a játéksorozatnak.

Bár szoros a verseny, de ez valószínűleg az egyik legrosszabb film, amit valaha láttam (és egyben sajnos a legsikeresebb is). Borzasztóak a színészek, a forgatókönyv, tulajdonképpen az egész jelenség. Vicces amúgy, de ebből a történetből is lehetett volna jó filmet csinálni, de ahhoz nem ártott volna egy biztos kezű rendező és egy olyan forgatókönyv, amelyben van karakterfejlődés, mondanivaló. A film így, ebben a formában csak egy abszolút felszínes, vállalhatatlan valami.

Az évezred legjobb kalandfilmje egy kultikussá érett karakterrel és a lehető legemlékezetesebb hangulattal. A kalózok visszatértek a moziba, a fantasy szál tökéletesen illeszkedik ebbe a világba és az egész úgy tud könnyed lenni, hogy közben mindvégig egy okos és nagyon szórakoztató filmet láthatunk. Yo Ho, Yo Ho! A pirates life for me!

Túlságosan is hűvös a film, de nem elég fekete. Nem ártott volna egy kicsivel szarkasztikusabbra venni a figurát, mert így csak átsiklott rajtam a film: maga a történet nem túl érdekes, de megfelelő hangulattal szuper lehetett volna. Jó ötlet viszont az elhalálozások utáni 'megemlékezés". A filmcsemegéket fogyasztóknak azért bőven merem ajánlani.

A film sajnálatos módon éppen ott ér véget, ahol érdekessé válhatna és még egy kellemes vérfürdő következhetne, s a készítők korántsem öltek meg minden gonoszt, akinek az íratlan szabályok szerint bűnhődnie kellene. A pénzgyártó gépezet tehát működik, s nagyjából ugyanez a helyzet a 300 második részével is. Minőségileg egyértelmű visszalépés az előzményhez képest, de végül is ugyanúgy fogyasztható, mint Coca Cola után az olcsóbb, középkategóriás utánzat. Bár még nagyon az év elején járunk, valószínűleg ez lesz 2014 egyik legjobb rossz filmje, ami után bosszankodunk ugyan egy kicsit, de már várjuk is az újabb fejezetet.

Hol helyezkedik el a Tarantino életműben a Django Unchained? Nehéz kérdés, még nem igazán foglalnék állást. Ha lesz trilógia a témából, akkor majd úgyis meg kell vizsgálni a három filmet együtt, addig meg marad az a megállapítás, hogy Tarantino érettebb szemléletben, mint a Kill Bill idején volt, néhol visszafogottabb, kevésbé őrült, de saját bejáratott megoldásain még mindig képes annyit csavarni, hogy igazán szórakoztató és minőségi legyen a végeredmény. Az Unchained a Basterds testvérfilmje, hasonló hozzá és mégis más (a környezetnek, a narratívának, az apró twisteknek hála), egy érett rendező műve…. Aki persze még mindig van olyan őrült, hogy egy nyúlfarknyi szerepet magára osszon és eg... több»

Tim Burton talán utolsó igazán jó filmje. Burton egyedi vizuális világa itt is megjelenik, annak ellenére, hogy egy már kész művet adoptált. Különösen az tetszett, amikor Burton kieresztette szereplőit a négy fal közül, és London sötét világa feltárulkozhatott a néző előtt, ezen belül is a rendkívül hatásos kamerakezelés az, ami igazán figyelmet érdemel. A város lehangolt ábrázolása szerintem Todd lelkivilágát (is) mutatja be, erre utal, hogy abban a pár visszaemlékezős jelenetben, amikor még boldog volt, minden színes, virágokkal teli, a mostani világ szürke, szinte már- már éjfekete, akárcsak az ő lelke. Ez a depresszív, ámde igencsak erőteljes hangulat jellemző az egész történetre, a képi... több»

Mind a közönséget, mind a kritikusokat nagyon megosztotta a film. Én magam mindenképp a pozitív oldalon állok, a remek látványvilág, az egyszerű, de jó történet, valamint ügyesen eltalált hősi hangulat miatt. Zemeckis jó rendezőhöz híven nem csak a látványban merült el, hanem igazi hangulatot adott művének. A kezdő képsorokban látható ünneplés és az egyéb ősi dalok éneklése engem magával ragadott, és kisebb időutazásban vettem részt. Nem mondom, hogy új keletűek azok a megoldások, amivel a rendező él, de kétségkívül hatásosak.

A rendezés jogát Ronny Yu kapta meg, aki jó választásnak bizonyult. Sikeresen mixelte össze a két sorozat stílusjegyeit, és így sem Krueger, sem Jason rajongói nem érezhetik úgy, hogy méltatlanul elbántak volna kedvencükkel. Eljutunk a legfontosabb helyszínekre, az Elm utcába, Westin Hills-be és a Kristály-tavi táborba is. A film maga egy meglehetősen véres slasher horror. Rengeteg a leszakadó testrész, lehulló fej, és vérben tobzódó a végső csata is. Nagy Freddy rajongóként nekem tetszett a film. Láttam már vagy tízszer és még most is nagyon élvezem. Gyerekkori kedvenc, korrekt iparosmunka, szórakoztató slasher, de lehetett volna jobb is: a Rémálom az Elm utcában remake ismeretében egyébkén... több»

az As Above, So Below pedig éppen megfelelő darab egy jóleső, könnyed reszketésre. A forgatókönyv megfelelő polírozásával jóval többet is ki lehetett volna belőle hozni, de még így is megvannak a maga kis pillanatai, s a legfontosabbat, a katakombák rémisztő hangulatát jól közvetíti a film a néző felé. A film többé-kevésbé két részre bontható. Az első bő fél órában egy kellemesen borzongató, hangulatos Indiana Jones-szerű kalandozást láthatunk, amelyben feltűnnek misztikus legendák, réges-régi nyomok és persze egy megszállott főhős, aki nagyon meg akar találni valamit. A második felvonásban már egy sokkal hagyományosabb found footage őrületbe torkollik Dowdle rendezése, de még itt is marad n... több»

Jó meséhez méltó módon persze a végére minden a helyére kerül és mindenki meglakol, akinek bűnhődnie kell, a Doboztrollokat mégsem mondanám túlságosan maradandó filmélménynek. Valahogy pont az hiányzik belőle, ami az előző kettő Laika mozit kivételes élménnyé tette számomra: az eredetiségnek az a bizonyos kis szikrája, az elbűvölő látványvilág és az ötletesebben kidolgozott forgatókönyv. A Doboztrollok komoly témákat is felvet (egy gyerek beilleszkedése a társadalomba, az édesapa problémák feldolgozása stb.), meg tudja szólítani a nagyobbakat és a kicsiket is. Mégis, ami nekem a legjobban tetszett, az a film humora.