Itt indul be igazán az agymenés A sorozat szerintem legjobb epizódja. Az igazi agymenés itt indul be, az első résznél valószínűleg még a készítők sem gondolkodtak sorozatban, de jó, hogy végül máshogy lett. A lehető legjobb irányba vitték el a franchise-t az akció-vígjáték elemek kiemelésével a horrorral szemben. Ráadásul, a komplett szériát tekintve is, valahol félúton van a nagyköltségvetésű és a gagyi akció-horrorok között. Nagyszerű szórakozást nyújt sokadjára is.
Hatalmas rajongója vagyok a szériának. Bár az első rész kicsit lassabb tempójú és főleg a horrorra megy rá (csak épp a korhatáros besorolás miatt azt sem vihették túlzásba), tökéletesen megalapozza a folytatásokat. Örök klasszikus.
Zseniális rendezés, zseniális operatőri munka, zseniális színészi játék. Sok helyen másra számítottam a történetben, volt, amiben csalódtam is, de összességében imádtam. Mélyen bele megy az emberi kapcsolatokba és érzésekbe. Inkább dráma, mint vígjáték, de ahol kell, ott kellően humoros tud lenni. Rengeteg coming-of-age filmet láttam már, de ez az egyik legjobb.
Nem olvastam a novellát. Még. Szóval nem tudom, mennyire hű King írásához a film, de mint film, nagyon is működik. Rengeteg coming-of-age filmet láttam már, de ez az egyik legjobb, legéletszerűbb.
Klasszikus Woody Allen film, klasszikus helyzetkomikummal és klasszikus dumákkal. Természetesen a kisöreg itt is magát rakta főszerepbe. Azért elmarad Allen legjobb filmjeitől, de sokszor nézős alkotás.
Messze nem a legjobb Woody Allen film, de aki bírja az ő rendezéseit, az ezt is szeretni fogja. Érdekes egy története van (a többihez hasonlóan), és inkább az emberi érzésekre és kapcsolatokra építkezik, mintsem egy pörgős sztorira (szintén a többihez hasonlóan). Jó volt ugyanakkor új szereplőket látni egy Woody Allen alkotásban.
Mindig is érdekeltek a politika és az újságírás világát bemutató filmek. Ez is kimondottan jó lett, ügyesen lavíroz a hatalom és a sajtószabadság problémái között.
Nem olyan zseniális, mint a Ponyvaregény, nem olyan véres, mint a Django elszabadul, de tipikus Tarantino. Az egész egy nagy hangulatbomba, tele popkulturális utalásokkal, mi több, mindent az arcunkba nyomnak bele egyenesen 1969-ből. Ezt a történetet tényleg nem tudta volna senki jobban elmesélni.
A Woody Allen-filmek alfája és ómegája Ez az a film, amit annak is látnia kell, aki egyébként falra tudna mászni Allen stílusától. Igazi klasszikus, megunhatatlan, tele olyan szituációkkal és dumákkal, amik mára a filmtörténelem részét képezik. Egyetlen dolog ront csak az élményen - surprise, surprise - a magyar szinkron. Kern András mindig is tökéletes választásnak bizonyult Allen szinkronhangjaként, nem is ezzel van itt a probléma, hanem a több, mint 100 félrefordítással a játékidő alatt. Szóval azt javaslom, mindenki nézze meg egyszer magyarul a szinkronhangok miatt, és egyszer angolul (akár felirattal, készült hozzá jó) a szöveghűség miatt.
Önismétlés, de a jófajtából Woody Allen az a rendező, akinek vagy utálod, vagy imádod minden filmjét (én az utóbbi kategóriába tartozom). Azért áll fenn ez a helyzet, mert gyakorlatilag szinte az összes alkotása egy kaptafára megy, ugyanazok a helyzetek, ugyanazok a poénok ismétlődnek, más-más körítésben. Nem láttam még az összes filmjét, de elég sokat magam mögött tudhatok már, és a Celebrityben a leginkább szembeötlő az a séma, hogy a rendező konkrétan saját magát koppintja. Mégis tetszett, és mégis meg fogom nézni újra később is. Számomra Allen munkásságából az etalon az Annie Hall, egyszerűen zseniális, imádom, ezerszer is meg tudnám nézni, még a 100+ félrefordítást tartalmazó magyar szinkronnal is. A két film közö... több»
Na hát mit is mondjak... Először is tökéletesen bemutatja, mi folyik a háttérben a politikusok és üzletemberek világában. Viszont pont ezért számomra az összes főszereplő gyűlölendő karakter, hiszen mocskos, szemétláda, aljas, hazug, korrupt, tolvaj emberek, akik mocskos, szemétláda, aljas, hazug, korrupt, tolvaj emberek becsületét védik. Azért kap 4 csillagot, mert én senki drámájával nem tudtam azonosulni.
Sokszor mondják, hogy bizonyos sorozatok (és most már filmek is) nem is létezhetnének a Netflix nélkül, és ez erre is igaz. Persze, készülnek borzongató, beteg filmek egyébként is, de nem hiszem, hogy úgy gondolták volna az okosok, hogy ez szélesebb közönséget is érdekelhet. Minden esetre az előzetes alapján teljesen másra számítottam, és a fordulatok abszolút meglepőek és sokkolóak voltak. Azért nem kap 5 csillagot, mert a végén azért volt bőven logikátlanság a forgatókönyvben. Viszont úgy gondolom, többször is meg fogom még nézni a kicsikét.
Sokan szeretik, sokan nem, én az utóbbiak csoportjába tartozom. Nem rossz alapötlet, hogy tárjuk fel a sztori eredetét, mutassuk meg az eredeti forgatókönyv egy részét a közönségnek, átalakítva. De ez számomra kilóg az univerzumból, bocs, Ridley Scott.
Ha valami, akkor ez tényleg egy felesleges folytatás. Nem véletlen, hogy néhány évre parkolópályára került a sorozat. Aztán a folytatás ismét felejthető lett.
Az eredeti széria leggyengébb része. De még mindig jobb, mint néhány későbbi film a témában. Azért többször nézős, csak az első két részhez nem ér fel.
Az első két rész elképesztő sikere után készült egy gyengébb, de még mindig jó film, amivel trilógiává bővült a franchise. Igazából itt indult meg a lejtőn a sorozat.
67 Tremors 2. - Ahová lépek ismét szörny terem (1996)
A sorozat szerintem legjobb epizódja. Az igazi agymenés itt indul be, az első résznél valószínűleg még a készítők sem gondolkodtak sorozatban, de jó, hogy végül máshogy lett. A lehető legjobb irányba vitték el a franchise-t az akció-vígjáték elemek kiemelésével a horrorral szemben. Ráadásul, a komplett szériát tekintve is, valahol félúton van a nagyköltségvetésű és a gagyi akció-horrorok között. Nagyszerű szórakozást nyújt sokadjára is.