Önismétlés, de a jófajtából Woody Allen az a rendező, akinek vagy utálod, vagy imádod minden filmjét (én az utóbbi kategóriába tartozom). Azért áll fenn ez a helyzet, mert gyakorlatilag szinte az összes alkotása egy kaptafára megy, ugyanazok a helyzetek, ugyanazok a poénok ismétlődnek, más-más körítésben. Nem láttam még az összes filmjét, de elég sokat magam mögött tudhatok már, és a Celebrityben a leginkább szembeötlő az a séma, hogy a rendező konkrétan saját magát koppintja. Mégis tetszett, és mégis meg fogom nézni újra később is. Számomra Allen munkásságából az etalon az Annie Hall, egyszerűen zseniális, imádom, ezerszer is meg tudnám nézni, még a 100+ félrefordítást tartalmazó magyar szinkronnal is. A két film közö... több»
Na hát mit is mondjak... Először is tökéletesen bemutatja, mi folyik a háttérben a politikusok és üzletemberek világában. Viszont pont ezért számomra az összes főszereplő gyűlölendő karakter, hiszen mocskos, szemétláda, aljas, hazug, korrupt, tolvaj emberek, akik mocskos, szemétláda, aljas, hazug, korrupt, tolvaj emberek becsületét védik. Azért kap 4 csillagot, mert én senki drámájával nem tudtam azonosulni.
Sokszor mondják, hogy bizonyos sorozatok (és most már filmek is) nem is létezhetnének a Netflix nélkül, és ez erre is igaz. Persze, készülnek borzongató, beteg filmek egyébként is, de nem hiszem, hogy úgy gondolták volna az okosok, hogy ez szélesebb közönséget is érdekelhet. Minden esetre az előzetes alapján teljesen másra számítottam, és a fordulatok abszolút meglepőek és sokkolóak voltak. Azért nem kap 5 csillagot, mert a végén azért volt bőven logikátlanság a forgatókönyvben. Viszont úgy gondolom, többször is meg fogom még nézni a kicsikét.
Sokan szeretik, sokan nem, én az utóbbiak csoportjába tartozom. Nem rossz alapötlet, hogy tárjuk fel a sztori eredetét, mutassuk meg az eredeti forgatókönyv egy részét a közönségnek, átalakítva. De ez számomra kilóg az univerzumból, bocs, Ridley Scott.
Ha valami, akkor ez tényleg egy felesleges folytatás. Nem véletlen, hogy néhány évre parkolópályára került a sorozat. Aztán a folytatás ismét felejthető lett.
Az eredeti széria leggyengébb része. De még mindig jobb, mint néhány későbbi film a témában. Azért többször nézős, csak az első két részhez nem ér fel.
Az első két rész elképesztő sikere után készült egy gyengébb, de még mindig jó film, amivel trilógiává bővült a franchise. Igazából itt indult meg a lejtőn a sorozat.
Miért? Miért kell ilyen filmeket csinálnia Stathamnek? Értem én, hogy ő az aktuális akcióhős, de azért van egy szint, ami alá nem megyünk. Pedig Guy Ritchie filmjei és a Szállító idején még jó színésznek ígérkezett.
Van, aki még szereti ezeket a filmeket? Vannak a klasszikus darálós akciófilmek, amikről az ezredik bőrt is le lehet húzni, akkor is nézni fogják az emberek. Meg amúgy is, mind egy kaptafára megy, szóval alapból egy új széria is az ezredik bőr egy más köntösben. Ez a sorozat igazából már az első résznél gagyi volt, de fiatalon még szeretni is tudtam, viszont a 4. rész óta szó szerint hulladék.
Ezen a filmen az alkohol sem segít Haverokkal ültünk le, hogy majd néhány sör mellett szórakozunk egy jót. Hát, nincs az a sörmennyiség a Földön, hogy ezt élvezni lehessen. Azért néhány poén ütött, de ez csak arra elég, hogy ne legyen teljesen nézhetetlen.
Sokan szidják, és nem értem, hogy miért. Itt már felvállaltan csak a temetőt hagyták meg King művéből, szóval igazán el lehetne már vonatkoztatni az Állattemetőtől. Jobb, betegebb, mint az első rész.
A '80-as évek kultúrája nekem kompletten a mennyország. Nincs ez másképp a horrorfilmekkel sem, olyan hangulatot árasztanak, amit gyakorlatilag azóta is csak a Stranger Things tudott megismételni. Szóval filmként ez is tökéletesen működik. Más kérdés, hogy regényadaptációként már gyengébb, de még mindig jobb a 2019-esnél.
Aki szereti az elvont, pszichedelikus, beteg filmeket, az imádni fogja. Mint annyi más esetben (David Lynch a legjobb példa talán), itt sem a történet, hanem egy-egy jelenet, a film szimbolikája és hangulata kapja a fő hangsúlyt.
Már önmagában Franco Nero-t sem igazán csípem, így ezek a filmek sem jönnek be nekem. De nem is csak ezért, westernként is középszerű. A Terence Hill-féle Django is jobb szerintem, Tarantinoéval meg össze sem lehet hasonlítani.
80 Sztárral szemben (1998)
Woody Allen az a rendező, akinek vagy utálod, vagy imádod minden filmjét (én az utóbbi kategóriába tartozom). Azért áll fenn ez a helyzet, mert gyakorlatilag szinte az összes alkotása egy kaptafára megy, ugyanazok a helyzetek, ugyanazok a poénok ismétlődnek, más-más körítésben. Nem láttam még az összes filmjét, de elég sokat magam mögött tudhatok már, és a Celebrityben a leginkább szembeötlő az a séma, hogy a rendező konkrétan saját magát koppintja. Mégis tetszett, és mégis meg fogom nézni újra később is. Számomra Allen munkásságából az etalon az Annie Hall, egyszerűen zseniális, imádom, ezerszer is meg tudnám nézni, még a 100+ félrefordítást tartalmazó magyar szinkronnal is. A két film közö... több»