Leslie77

Pörgős, klasszikus akciófilm Wesley Snipes főszereplésével, amely egy repülőgépen játszódó terroristaeltérítés történetét meséli el feszült, sötét hangulatban. A film stílusa dinamikus és lendületes, a cselekmény végig gyors tempóban halad, a karakterek közül Snipes kemény, higgadt biztonsági szakértője és Bruce Payne elegáns főgonosza emelkedik ki, a mellékszereplők főleg funkcionálisak. A színészi játék Snipes részéről kifejezetten hiteles, Payne fenyegető, de kissé eltúlzott, a többiek rutinosan hozzák a sablonokat. A forgatókönyv jól adagolja az akciót és feszültséget, de főként felszínes panelekre épít, Kevin Hooks rendezése viszont ügyesen tartja fenn az izgalmat, és következetesen vez... több»

Tipikus katasztrófa-tévéfilm, amelyben egy üstökös által eltérített két aszteroida – Helios és Eros – fenyegeti a Földet, miközben a főszereplők (Annabella Sciorra, Michael Biehn) versenyt futnak az idővel Kansas és Dallas evakuálásáért, illetve a megoldásért. A film stílusa feszült és látványos, de végig áthatja a 90-es évek tévéfilmes atmoszférája, a díszletek helyenként posztapokaliptikusak, de sokszor sablonosak a karakterek és a helyzetek is. A cselekmény első fele izgalmas, jól adagolt akcióval és meneküléssel szolgál, ám a folytatásban szentimentális családi vonalon veszíti lendületét, miközben a tudományos hitelesség gyakran háttérbe szorul. Sciorra meggyőző az asztronómusként, Biehn... több»

Színes, modern animációs kalandfilm, ami a klasszikus Asterix-humorral igyekszik új lendületet vinni a sorozatba – tele szójátékokkal és popkulturális utalásokkal, miközben a vikingek felbukkanása friss, de kevéssé tartalmas konfliktust hoz. A látványvilág kimagasló, a rajzok hűen idézik a képregény hangulatát, a tempó pörgős, de a cselekmény egyszerű, epizodikus, a főbb karakterek – különösen a gyáva Goudurix – azonban sablonosabbak lettek, az érzelmi szálak gyengék, az új szereplők közül csak Abba, a viking lány igazán emlékezetes. A szinkron korrekt, de a poénok gyakran elmaradnak a képregények sziporkájától, főként a fiatal közönséget célozza a film, a felnőtt nézőknek kevesebb az élveze... több»

Frank Marshall rendezésében igazi horror-vígjáték hibrid, amely egy kaliforniai kisváros pókjárványának történetét mutatja be – egyszerre játszik rá az alapvető félelmekre és könnyed stílusú szórakozással oldja a feszültséget. A film hangulata végig izgalmas és helyenként csípősen humoros, a kora 90-es évek B-filmes atmoszférájával, ahol a friss vidéki élet és a rettegés tökéletes ellentétet alkot. A cselekmény szórakoztató és pörgős, szimpatikus főhőssel (Jeff Daniels), akinek pókiszonyát kiemelten hangsúlyozzák, a mellékszereplők közül John Goodman elhivatott irtósa humorral színesíti a sztorit. A színészi játék remek, Daniels hétköznapi hősként, Goodman pedig karikírozott, de zseniális ka... több»

Magyar televíziózás egyik legismertebb katonai vígjátéksorozata, mely hétköznapi srácok honvédségi mindennapjait mutatja be sok humorral, de közben reális társadalomkritikával. A sorozat stílusa könnyed, retró hangulatú, a miliő ironikus, mégis szerethető, miközben gúnyolja a szocialista katonaság abszurdjait. A cselekmény epizodikus, a csapat minden tagja – különösen Szíj Melinda, Kántor, Szabó törzs és Károly százados – jellegzetes figura, a karakterek szerethetőek és változatosak. A színészi játék kiemelkedően természetes; például Pap Vera, Szilágyi Tibor és Bene János humoros, de reális alakításai miatt is emlékezetes. A forgatókönyv életközeli, jól adagolt poénokat és finom kritikát ötv... több»

Nosztalgikus visszatérés az alapcsapathoz, akik tizenhárom év után találkoznak egy osztálytalálkozóra, hogy szembenézzenek a felnőtté válás kihívásaival. A film hangulata erősen épít a nosztalgiára, néhány új poén és szituáció mellett sok az ismétlés, a stílus továbbra is szókimondó, de a korábbi részekhez képest visszafogottabb, emberközelibb. A cselekmény egyszerű, egy buli, magánéleti bonyodalmak és régi szerelmek újraéledése mozgatja a történéseket, miközben a karakterek közül elsősorban Jim, Stifler és Jim apja kapnak hangsúlyt; Stifler karakterfejlődése pozitív színfolt. A színészi játék rutinos, főként Seann William Scott és Jason Biggs emelkednek ki, de a mellékszereplők is hozzák a ... több»

Kifejezetten B-kategóriás, alpári humorra építő spin-off része, amely az egyetemi gólyatábor, a bulizás és a szex központi elemeire koncentrál. A stílus harsány és túlfűtött, a film tele van kínos, obszcén poénokkal és minden pillanatban több meztelenséget és extrém jelenetet vonultat fel, mint az előző részek. A cselekmény egyszerű: az ifjabbik Stiflerék és barátaik a Béta-ház tagjai próbáit teljesítik, miközben a “kockákkal” vívnak harcot egy egyetemi olimpián; a karakterek felszínesek, sablonosak, inkább karikatúrák, mint igazi személyiségek. A színészi játék középszerű, leginkább Steve Talley energikus Stifler-alakítása emelhető ki, míg a mellékszereplők csak a rutint hozzák. A forgatókö... több»

A tinivígjáték-sorozat második önálló spin-offja, amely új főszereplőt – Erik Stiflert – helyez középpontba, hogy ismét a szüzesség elvesztésének témáját járja körül egy fergetegesen obszcén történetben. A film stílusa harsány, kifejezetten az erőteljes meztelenségre, botrányos helyzetekre és túlzó poénokra épít, miközben a klasszikus amerikai tini-komédiák hangulatát idézi. A cselekmény főleg az egyetemista bulizás, a “pucér maraton” és néhány vergődő tinédzser szexuális kalandjai köré szerveződik, a karakterek többsége sablonos vagy felejthető, bár Erik valamivel szerethetőbb, mint az előző spin-off főhőse. A színészi játék középszerű, Eugene Levy kisebb szerepe nosztalgikus pluszt ad, a t... több»

A sorozat első spin-off részeként Matt Stifler, az eredeti trilógia főhőse, Steve öccsének kalandjait mutatja be, akit legendás bátyja nyomdokait követve száműznek egy nyári zenetáborba rengeteg, főként obszcén, fiatalkori balhéval. A film stílusa harsány, alpári poénok és kínos szituációk sorát vonultatja fel, hangulata kimondottan tini-vígjátékos, ám a történet erősen sablonos, sablonos karakterfejlődéssel – Matt igyekszik kilépni bátyja árnyékából, de a személyisége gyakran elidegenítő. Az új szereplőgárda közül Matt – Tad Hilgenbrink – néha ellenszenves, Elyse (Arielle Kebbel) szerethetőbb, a színészi játék összességében középszerű, Jim apjának rövid visszatérése nosztalgiával tölti meg ... több»

Ugyanazt a szókimondó, sokszor ízléstelen tinivígjáték-stílust viszi tovább, amelyet a sorozat eddig is képviselt, de most az esküvő tematikája köré épül. A hangulat harsány, néhol egészen abszurd, főként Stifler karaktere uralja a humort, aki rendre kínos szituációkba navigálja magát és a többieket. A cselekmény egyszerű: Jim és Michelle házasságra készülnek, ám a barátaik őrültségei és saját ügyefogyottságuk folyton problémákat okoz. A karakterek közül Stifler kiemelkedő, Jason Biggs (Jim) és Alyson Hannigan (Michelle) kedvelhetőek, de a mellékszereplők háttérbe szorulnak, sok kedvenc első generációs arc hiányzik. A színészi játék megbízható, Seann William Scott telitalálat Stiflerként, a ... több»

Lendületes folytatása az eredeti tini-vígjátéknak: a karakterek újra találkoznak egy nyári vakációra, a tengerparti házban minden a bulikról, kínos és szürreális szexuális kalandokról szól. A stílus maradt szókimondó és harsány, a hangulatot végig átjárja a nosztalgia, a barátság és a fiatal felnőtté válás szabadságérzete, miközben a film bátran vállalja a túlzó, néha morbid poénokat. A cselekmény kevés újat kínál, inkább az első rész paneleit ismétli, de javít a tempón és a humor mértékén, különösen a legendás ragasztós jelenetnél. A karakterek az eredeti szereposztásból térnek vissza, élükön Jason Biggs ügyetlen, mégis szerethető Jimjével és Seann William Scott fergeteges Stiflerével, akik... több»

Ikonikus tini-vígjáték, amely kendőzetlenül, sokszor meghökkentően mutatja be egy baráti társaság kamaszfiúinak ügyetlen, szexuális ébredését és a felnőtté válás kínos stációit. A stílus nyers, szókimondó, vizuális humora és zenei betétei ma is felidézik a korszakot; hangulata egyszerre szórakoztató és kínosan őszinte, sok helyzetben magunkra ismerünk. A cselekmény tipikus tinis kaland, a karakterek – az ügyetlen Jim, a vagány Stifler vagy az érzékeny Oz – sablonosak, de szerethetőek, leginkább Jim és az apja zseniális kettőse emel ki néhány jelenetet. A színészi játék főleg Jason Biggs és Eugene Levy improvizációinak köszönhetően működik, a többiek inkább karakterparódiák. A forgatókönyv bá... több»

Tipikus B-kategóriás akciófilm, amelyben Michael Dudikoff visszatér Joe Armstrongként, és David Bradley Sean Davidsonja is a központban áll, hogy együtt vegyék fel a harcot egy atombombával fenyegető, arab terroristákat és színes nindzsákat felvonultató gonosz csapattal. A film stílusa harsány, szándékosan túlzó, tele van sablonos akciójelenetekkel, nevetséges egymásra licitáló nindzsa-koreográfiával és elképesztő dialógusokkal, a hangulat inkább komikus, mint vérfagyasztó. A cselekmény lineáris és ostoba, az újítások inkább a színes szereplőgárdára és a merész túlzásokra korlátozódnak. Dudikoff és Bradley játéka nem meghatározó, az akciók helyenként ügyetlenül koreografáltak, de pont ezért ... több»

A sorozat egyik leggyengébben sikerült darabja, amelyben már nem Michael Dudikoff, hanem David Bradley alakítja a főhőst, Sean Davidsont, aki egy genetikailag módosított nindzsákból álló terrorhadsereg és gyilkos vírus ellen küzd Steve James oldalán. A film stílusa meglehetősen sablonos, B-kategóriás, túlzó harcjelenetekkel és erőltetett, néhol parodisztikus akcióval, a hangulat inkább komikus, mint izgalmas. A cselekmény kaotikus, ritkán következetes, a karakterek felszínesek, a színészi játék főként Bradley részéről kimondottan faarcú, Steve James karizmája viszont legalább valamennyit ment a helyzeten. A forgatókönyv rendezetlen, tele logikátlanságokkal, a rendezés (Cedric Sundstrom) pedi... több»

A klasszikus B-kategóriás akciók hangulatát idézi, egzotikus karibi helyszínnel és látványosan eltúlzott nindzsa-harcokkal. A film stílusa harsány, energikus, akciódús jelenetekkel teli, ugyanakkor szándékosan túlzó, helyenként parodisztikus elemekkel operál, miközben a cselekmény egyszerű: Joe Armstrong (Michael Dudikoff) és Curtis Jackson (Steve James) eltűnt katonák után nyomoznak, s közben egy őrült tudós által létrehozott genetikai szuper-nindzsákkal kell szembenézniük. A karakterek sablonosak, de Dudikoff szótlan főhőse és James dinamizmusa működő párost alkotnak, a mellékszereplők inkább háttérben maradnak. A színészi játék átlagos, inkább fizikai jelenlétre, mint drámai mélységre épí... több»

Igazi B-kategóriás akcióklasszikus, melyben a magányos, hallgatag Joe Armstrong – Michael Dudikoff kifejezéstelen, de karizmatikus alakításában – harcol az amerikai hadseregben szolgáló nindzsákkal és gonosztevőkkel egy trópusi katonai bázison. A film stílusa látványos, sztereotip 80-as évekbeli macsósággal és egyszerűségével teremt nosztalgikus, helyenként nevetséges hangulatot, miközben az akciójelenetek pergők, de sokszor életszerűtlenek. A karakterek sablonosak, leginkább Dudikoff és Steve James laza párosa emelhető ki, a női főszereplő viszont súlytalan. Dudikoff színészi játéka minimális, inkább a fizikumáért szerették, a mellékszereplők közül Steve James karizmatikus jelenléte üdítő. ... több»

A katasztrófafilmek hagyományait követi, ezúttal egy szuperszonikus repülőgép, a Concorde főszereplésével, amelyet terrorakciók és vad légi üldözések tesznek izgalmassá, bár a történet szinte abszurd, a fordulatok sokszor nevetségesek. A film stílusa túldramatizált és helyenként giccses, de tempós, látványos jelenetekkel operál, a hangulat klasszikusan retró, rengeteg túlzással. A cselekmény főként sablonos karakterekre és botrányosan túlzó akciókra épít, George Kennedy rutinosan hozza a visszatérő pilótafigurát, Alain Delon viszont kissé alulmotivált, a többi szereplő inkább statisztál. A forgatókönyv papírvékony, kliséhalmazban úszik, néhány jelenete annyira szürreális, hogy akaratlanul is... több»

A korszak látványos katasztrófafilmjeinek sorába illik, Jack Lemmon és James Stewart vezetésével, ahol egy luxusrepülő eltérítése után a gép a Bermuda-háromszögben süllyed el, így a túlélők kétségbeesett mentőakcióra kényszerülnek. A film stílusa teátrális, olykor túlzó, mégis folyamatosan feszült és izgalmas, köszönhetően a víz alatti helyszínnek és a jól adagolt dramatikus fordulatoknak. A cselekmény ugyan sablonos, és a karakterek többsége tipikus műfaji figura, de Jack Lemmon főszerepe meglepően energikus, James Stewart, Olivia de Havilland és Brenda Vaccaro pedig a klasszikus Hollywood eleganciáját hozzák. A forgatókönyv akciódús, bár helyenként túlírt és kissé valószínűtlen, a rendezés... több»

Tipikus 70-es évekbeli katasztrófafilm, amely a sorozat első nagy sikerének folytatásaként újabb légi drámát mutat be: egy kisgép ütközik a 747-es pilótafülkéjével, így egy légiutas-kísérőnek (Karen Black) kell átvennie az irányítást. A film stílusa látványos, feszült, olykor kifejezetten giccses, a hangulatot a kor vizuális trükkjei és a zenei aláfestés határozza meg. A cselekmény gyorsan a lényegre tér, a karakterek inkább tipikus katasztrófafilm-sztereotípiák – Charlton Heston hősszerű pilótája, Karen Black bizonytalan, de bátor légiutas-kísérője, George Kennedy állandó Patronija mind papírmasé, de szerethető figura. A színészi játék nem emelkedik a műfaj átlagától, legfeljebb Black lelke... több»

Korszakalkotó katasztrófafilm, amely a 70-es évek hollywoodi látványosságát és túldramatizált stílusát hozza el, miközben a Lincoln repülőteret sújtó hóvihar közepette több, egymásba fonódó emberi történetet és egy repülőgép-merénylet kockázatát mutatja be. A film atmoszférája feszült, mégis helyenként nosztalgikusan melodramatikus, színvilága, zenéje és tempója hűen tükrözi a korszakot. A karakterek – köztük Burt Lancaster, Dean Martin, Jean Seberg, Helen Hayes – ugyan klisések, de hiteles színészi játékkal töltik meg a sablonos szerepeket; külön kiemelendő Helen Hayes humoros, szerethető stowaway-je, ami Oscar-díjat is hozott számára. A forgatókönyv a romantikus és izgalmas szálakat igyeks... több»