Leslie77

Ikonikus tini-vígjáték, amely kendőzetlenül, sokszor meghökkentően mutatja be egy baráti társaság kamaszfiúinak ügyetlen, szexuális ébredését és a felnőtté válás kínos stációit. A stílus nyers, szókimondó, vizuális humora és zenei betétei ma is felidézik a korszakot; hangulata egyszerre szórakoztató és kínosan őszinte, sok helyzetben magunkra ismerünk. A cselekmény tipikus tinis kaland, a karakterek – az ügyetlen Jim, a vagány Stifler vagy az érzékeny Oz – sablonosak, de szerethetőek, leginkább Jim és az apja zseniális kettőse emel ki néhány jelenetet. A színészi játék főleg Jason Biggs és Eugene Levy improvizációinak köszönhetően működik, a többiek inkább karakterparódiák. A forgatókönyv bá... több»

Tipikus B-kategóriás akciófilm, amelyben Michael Dudikoff visszatér Joe Armstrongként, és David Bradley Sean Davidsonja is a központban áll, hogy együtt vegyék fel a harcot egy atombombával fenyegető, arab terroristákat és színes nindzsákat felvonultató gonosz csapattal. A film stílusa harsány, szándékosan túlzó, tele van sablonos akciójelenetekkel, nevetséges egymásra licitáló nindzsa-koreográfiával és elképesztő dialógusokkal, a hangulat inkább komikus, mint vérfagyasztó. A cselekmény lineáris és ostoba, az újítások inkább a színes szereplőgárdára és a merész túlzásokra korlátozódnak. Dudikoff és Bradley játéka nem meghatározó, az akciók helyenként ügyetlenül koreografáltak, de pont ezért ... több»

A sorozat egyik leggyengébben sikerült darabja, amelyben már nem Michael Dudikoff, hanem David Bradley alakítja a főhőst, Sean Davidsont, aki egy genetikailag módosított nindzsákból álló terrorhadsereg és gyilkos vírus ellen küzd Steve James oldalán. A film stílusa meglehetősen sablonos, B-kategóriás, túlzó harcjelenetekkel és erőltetett, néhol parodisztikus akcióval, a hangulat inkább komikus, mint izgalmas. A cselekmény kaotikus, ritkán következetes, a karakterek felszínesek, a színészi játék főként Bradley részéről kimondottan faarcú, Steve James karizmája viszont legalább valamennyit ment a helyzeten. A forgatókönyv rendezetlen, tele logikátlanságokkal, a rendezés (Cedric Sundstrom) pedi... több»

A klasszikus B-kategóriás akciók hangulatát idézi, egzotikus karibi helyszínnel és látványosan eltúlzott nindzsa-harcokkal. A film stílusa harsány, energikus, akciódús jelenetekkel teli, ugyanakkor szándékosan túlzó, helyenként parodisztikus elemekkel operál, miközben a cselekmény egyszerű: Joe Armstrong (Michael Dudikoff) és Curtis Jackson (Steve James) eltűnt katonák után nyomoznak, s közben egy őrült tudós által létrehozott genetikai szuper-nindzsákkal kell szembenézniük. A karakterek sablonosak, de Dudikoff szótlan főhőse és James dinamizmusa működő párost alkotnak, a mellékszereplők inkább háttérben maradnak. A színészi játék átlagos, inkább fizikai jelenlétre, mint drámai mélységre épí... több»

Igazi B-kategóriás akcióklasszikus, melyben a magányos, hallgatag Joe Armstrong – Michael Dudikoff kifejezéstelen, de karizmatikus alakításában – harcol az amerikai hadseregben szolgáló nindzsákkal és gonosztevőkkel egy trópusi katonai bázison. A film stílusa látványos, sztereotip 80-as évekbeli macsósággal és egyszerűségével teremt nosztalgikus, helyenként nevetséges hangulatot, miközben az akciójelenetek pergők, de sokszor életszerűtlenek. A karakterek sablonosak, leginkább Dudikoff és Steve James laza párosa emelhető ki, a női főszereplő viszont súlytalan. Dudikoff színészi játéka minimális, inkább a fizikumáért szerették, a mellékszereplők közül Steve James karizmatikus jelenléte üdítő. ... több»

A katasztrófafilmek hagyományait követi, ezúttal egy szuperszonikus repülőgép, a Concorde főszereplésével, amelyet terrorakciók és vad légi üldözések tesznek izgalmassá, bár a történet szinte abszurd, a fordulatok sokszor nevetségesek. A film stílusa túldramatizált és helyenként giccses, de tempós, látványos jelenetekkel operál, a hangulat klasszikusan retró, rengeteg túlzással. A cselekmény főként sablonos karakterekre és botrányosan túlzó akciókra épít, George Kennedy rutinosan hozza a visszatérő pilótafigurát, Alain Delon viszont kissé alulmotivált, a többi szereplő inkább statisztál. A forgatókönyv papírvékony, kliséhalmazban úszik, néhány jelenete annyira szürreális, hogy akaratlanul is... több»

A korszak látványos katasztrófafilmjeinek sorába illik, Jack Lemmon és James Stewart vezetésével, ahol egy luxusrepülő eltérítése után a gép a Bermuda-háromszögben süllyed el, így a túlélők kétségbeesett mentőakcióra kényszerülnek. A film stílusa teátrális, olykor túlzó, mégis folyamatosan feszült és izgalmas, köszönhetően a víz alatti helyszínnek és a jól adagolt dramatikus fordulatoknak. A cselekmény ugyan sablonos, és a karakterek többsége tipikus műfaji figura, de Jack Lemmon főszerepe meglepően energikus, James Stewart, Olivia de Havilland és Brenda Vaccaro pedig a klasszikus Hollywood eleganciáját hozzák. A forgatókönyv akciódús, bár helyenként túlírt és kissé valószínűtlen, a rendezés... több»

Tipikus 70-es évekbeli katasztrófafilm, amely a sorozat első nagy sikerének folytatásaként újabb légi drámát mutat be: egy kisgép ütközik a 747-es pilótafülkéjével, így egy légiutas-kísérőnek (Karen Black) kell átvennie az irányítást. A film stílusa látványos, feszült, olykor kifejezetten giccses, a hangulatot a kor vizuális trükkjei és a zenei aláfestés határozza meg. A cselekmény gyorsan a lényegre tér, a karakterek inkább tipikus katasztrófafilm-sztereotípiák – Charlton Heston hősszerű pilótája, Karen Black bizonytalan, de bátor légiutas-kísérője, George Kennedy állandó Patronija mind papírmasé, de szerethető figura. A színészi játék nem emelkedik a műfaj átlagától, legfeljebb Black lelke... több»

Korszakalkotó katasztrófafilm, amely a 70-es évek hollywoodi látványosságát és túldramatizált stílusát hozza el, miközben a Lincoln repülőteret sújtó hóvihar közepette több, egymásba fonódó emberi történetet és egy repülőgép-merénylet kockázatát mutatja be. A film atmoszférája feszült, mégis helyenként nosztalgikusan melodramatikus, színvilága, zenéje és tempója hűen tükrözi a korszakot. A karakterek – köztük Burt Lancaster, Dean Martin, Jean Seberg, Helen Hayes – ugyan klisések, de hiteles színészi játékkal töltik meg a sablonos szerepeket; külön kiemelendő Helen Hayes humoros, szerethető stowaway-je, ami Oscar-díjat is hozott számára. A forgatókönyv a romantikus és izgalmas szálakat igyeks... több»

Egy újabb B-filmes szörnykaland, amely a sorozatot Dél-Afrikába helyezi át, dinamikusabb vizuális effektekkel és új karakterekkel, miközben Burt Gummer továbbra is központi figura. A film stílusa laza, akciódús, helyenként önironikus, de a humor gyakran erőltetett, a hangulat inkább SyFy-érzetet sugároz. A cselekmény pörgős, a graboidok új mutációja ad némi frissességet, de az ötletesség csak néhány jelenetben érvényesül. Michael Gross karaktere hozza a megszokott formát, Jamie Kennedy beilleszkedése felemás, míg Pearl Thusi üde színfolt a mezőnyben; egyébként a színészi játék jobb a vártnál, de főleg középszerű. A forgatókönyv epizodikus, sokszor idézi a franchise-t, de a karakterek kidolgo... több»

Egy westernbe oltott szörnyfilm előzmény, amely visszautazik 1889-be, Rejection városába, ahol a bányászokat ismeretlen lények támadják meg, a történet pedig Hiram Gummer (Michael Gross) útján bontakozik ki, aki teljesen más karakter, mint a későbbi Burt: kezdetben tehetetlen, ám lassan hőssé válik. A film stílusa visszafogottabb, a western hangulat jól működik, de a tempó néha vontatott, a karakterek a főszereplőket leszámítva kevéssé emlékezetesek, ugyanakkor a praktikus, minimális CGI-t használó szörnyhatások üdítően retrók. Michael Gross kiválóan alakítja Hiramot, Billy Drago is emlékezetes mellékszereplő, a többi színész azonban inkább közepes teljesítményt nyújt. A forgatókönyv egyszer... több»

A sorozat bohókás B-filmes hagyományait folytatja, immár a mutáns szörnyetegek újabb, repülő formájával fűszerezve. A film stílusa laza, önironikus, helyenként kimondottan parodisztikus, a hangulat egyszerre feszültséggel teli és humort sem nélkülöz, de a CGI szörnyek látványa gyakran zavaróan gyenge. A cselekmény gyors, ötletes fordulatokat kínál, visszatérő karakterekkel, élükön Burt Gummerrel (Michael Gross), aki ezúttal is a túlélés mestere; a többiek inkább a rajongóknak lehetnek kedvesek, de nagy karakterfejlődésre nem kell számítani. Michael Gross energikus, szórakoztató alakítása kiemeli az egyébként közepes színészi játékot. A forgatókönyv ötletes poénokkal és akcióval operál, de új... több»

A kultikus szörnyes horror-vígjáték folytatása, amely ezúttal Mexikóban viszi tovább az előző rész akcióját. A stílus változatlanul könnyed, B-filmes humor és pörgős tempó jellemzi, bár már kevesebb az újdonság varázsa. A cselekmény során Earl (Fred Ward) és új társa, Grady próbálják felszámolni a graboidok fenyegetését, miközben a szörnyek evolúciójával is szembesülnek. A karakterek közül Ward és Michael Gross visszatérése tartja a színvonalat, Helen Shaver új színfoltként, míg a mellékszereplők inkább háttérben maradnak. A forgatókönyv átlagos, néhány jó poénnal, de a humor és az akció aránya már kevésbé egyensúlyos, a rendezés (S. S. Wilson) korrekt, de hiányzik belőle az első rész frisse... több»

Ron Underwood rendezésében egy nosztalgikus, horror-vígjáték klasszikus, ami remekül ötvözi az 50-es évek B-filmes szörnyes hangulatát a modern humorral és feszes tempójával. A sivatagi kisváros lakóit fenyegető óriáskukacok egyszerre ijesztőek és nevetségesek, ez adja a film különleges stílusát és laza, mégis feszültséggel teli hangulatát. A főszereplő páros – Kevin Bacon és Fred Ward – kiválóan működik együtt, természetes, szerethető karaktereik valódi dinamizmust hoznak, a mellékszereplő Michael Gross ikonikus túlélő figurája pedig kiemelkedő. A forgatókönyv kevés üresjárattal, fordulatosan, ötletes megoldásokkal halad előre, jól adagolt humorral és akcióval, míg a rendezés végig lendület... több»

Tipikus Adam Sandler-vígjáték, amely egyedülálló humorral dolgozza fel az amerikai főiskolai futball témáját, miközben szatirikusan ábrázolja a déli életérzést. A film stílusa harsány, néhol teljesen elrugaszkodott, viszont a szívmelengető pillanatok és a bugyuta poénok harmonikus keverékével szórakoztat, így végig önironikus, könnyed hangulatot teremt. A cselekmény középpontjában Bobby Boucher áll, akit Sandler játszik jámbor, de egyszerre gyermeki és meglepően elszánt karakterként, akinek fejlődését és elfogadását követi a film. Az anyját alakító Kathy Bates kiemelkedő, a mellékszereplők pedig jól illusztrálják a parodisztikus világot. A forgatókönyv egyszerű, de működőképes, a rendezés (F... több»

Modern animációs feldolgozás Andersen klasszikus meséjéből, amely főként fiatalabb gyermekeknek készült. A film stílusa egyszerű, színes és szerethető, de sokak szerint helyenként unalmas, a humor inkább a kicsiknek működik. A történet Rágó, a patkány és a kis kacsafiú kalandjaira épül, a karakterek közül azonban csak kevesen igazán emlékezetesek – a kiskacsa kedvelhető, de a többi főleg sablonos. Az animáció megfelelő, tévéfilmes hangulatú, a szinkronhangok elfogadhatóak, bár messze nem kiemelkedőek. A forgatókönyv sem eredeti, inkább biztonsági játékot játszik ismert motívumokkal, a rendezés a gyermekbarát, tanulságos végkifejletre koncentrál. A film objektív szemmel középszerű, szubjektív... több»

Danny DeVito rendezésében egy sötét humorú, fekete komédia, amely a házasság szétesésének és a válás eldurvulásának groteszk végleteit mutatja be. A film stílusa provokatív, időnként abszurd, és érzékenyen karikírozza a házasság harcait, miközben látványos és ötletes vizuális eszközökkel teremti meg a fokozódó feszültség hangulatát. A cselekmény Oliver (Michael Douglas) és Barbara (Kathleen Turner) kapcsolatának teljes széthullását követi nyomon, ahol mindketten képtelenek engedni az anyagi javakról és büszkeségükről. Douglas és Turner brillíroznak a cinizmusig élezett szerepeikben, remekül működik köztük a dinamikus, de romboló páros kémia, míg DeVito mellékszereplőként is fontos súlyt ad a... több»

Francia-olasz kalandfilm André Hunebelle rendezésében a nagyívű, romantikus történelmi filmek hagyományát követi, látványos párbajokkal, fordulatos cselekménnyel és izgalmas ármánykodással. A film stílusa klasszikus, elegáns és lendületes, a XVIII. századi francia udvar hangulatát, intrikáit, hősiességét kelti életre, miközben a főhős Lagardére, aki álruhában, púposként védi a jogfosztott örökösnőt, magával ragadó karakter. Jean Marais alakítása kiemelkedő: hitelesen formálja meg a lovagot, akiben egyszerre van humor, bátorság és érzékenység, míg a többi szereplő is erős jelenléttel egészíti ki a filmet. A forgatókönyv Paul Féval regényére épül, jól strukturált, dinamikus, a rendezés ügyesen... több»

Danny Boyle rendezésében egzotikus, álomszerű kalandfilmként indít, amelyben Richard (Leonardo DiCaprio) egy titkos thaiföldi szigetet keres, hogy megtalálja a tökéletes szabadságot, azonban gyorsan szembesül a paradicsom árnyoldalaival. A film hangulata vibráló és látványos, a gyönyörű tájképek és az energikus zene kiemelkedőek, ugyanakkor Boyle stílusa néha túlzottan öncélúvá válik. A cselekmény lassan indul, a karakterek legtöbbször klisések, DiCaprio viszont hitelesen alakítja az egyre kaotikusabb hőst, Tilda Swinton és Robert Carlyle színesítik a szereplőgárdát, mégis felületesen kidolgozottak maradnak. A forgatókönyv Garland regényének felszínesebb, leegyszerűsített verziója, a rendezé... több»

Klasszikus sci-fi inváziós történet, amelyben rájaszerű földönkívüliek szállják meg az embereket és irányítják az elméjüket, így gyorsan fenyegetik az egész emberiséget. A film stílusa sötéten feszült, helyenként paranoiás hangulatú, a vizuális megvalósítás jó, bár néhol tévéfilmes hatást kelt. A cselekmény folyamatosan pörög, nincs felesleges előjáték, az izgalmak már az első percekben beindulnak, ám a karakterek közül csak Andrew Nivens (Donald Sutherland) emelkedik ki igazán, a többiek – különösen Eric Thal és Julie Warner – játékát középszerűnek tartják, karaktereik kevéssé szerethetők. A forgatókönyv hatásosabb is lehetne; akadnak lyukak és logikátlanságok, de működőképes, a rendezés (S... több»