Egész korrekt kis szuperhősös történet volt. Az alakváltós dolog nem új, de ettől függetlenül egy jó ötlet. Még fordulatok is voltak a történetben, és a látványra sem lehetett panasz.
Már eleve a csókfülke gondolatától kikészülök. A történeteben pedig egy csepp eredetiség sem volt, már a legelejétől kiszámítható, hogy mi lesz a vége.
David Kross egy nagyon tehetséges német színész, de ebben a filmben nem igazán tudta megmutatni a tehetségét. Nekem a film története sem nyerte el a tetszésemet.
Hiába a nagy nevek, nagyon középszerűre sikeredett a történet. A családi szál is már eléggé elcsépelt, és az alapsztorin is lett volna még mit csiszolni.
Érdekes, hogy valaki kiemelte a szinkront, ami szerintem meg pont hogy idegesítő. Kicsit már Dany Boon is nekem sok, mindig ugyanazt a karaktert hozza. A vége kimondottan csalódás.
Én jót mulattam a filmen. Izgalmas volt a főszereplő karaktere és imádtam az anyjával való kapcsolatot is. Nem a legjobb vígjátékok egyike, de egy kedvelhető darab.
Nagyon szerettem volna szeretni, de nem jött össze. Pedig érdekesen indult, és sok mindent ki lehetett volna hozni belőle, de eléggé zavaros lett a története a végére.
Az már magában érdekes, hogy Amerika csinál filmet az Euróvízios dalfesztiválról, hogy kifigurázza azt, holott tervben van náluk egy hasonló műsor elindítása. Az meg csak hab a tortán, hogy Pierce Brosnan játssza Will Ferrell apját.
67 Apuci a pácban, anyuci Kubában (2019)