Woody Allen filmjei nem egyszerűek, még ha annak is tűnnek, főleg, mert tudni róla, hogy van egy egyedi humora, amire valaki vagy fogékony, vagy nem. Erre az alkotására valahogy könnyen rá lehet hangolódni, a poénok jók, és ha ráérzünk, roppant jól szórakozhatunk, bár Diane Keaton szinkronhangját nehéz elviselni, valamiért mindig sérti a fülemet, ha kiabál.
Jane Austen regényéből készült film elég gyengére sikeredett, ha valaki nem olvasta akkor is maradt némi hiányérzete, persze a szokásos téma: szegény rokon, szerelmek némi plusz adalék hálás téma és ha kedveljük az érzelmeinkre ható filmeket hát egyszer megnézhető ez az alkotás is.
Kicsit különlegesebb filmre számítottak. Jól indult a történet, volt benne némi varázslat, de utána leült a sztori. A gyerekek legalább aranyosak benne.
Channing Tatum katasztrófálisan néz ki a filmben. A történet sem sokkal jobb. A látványra nagy hangsúlyt fektettek, de ez sem korrigálja a történetbéli hibákat.
Jack Nicholsont amúgy sem szeretem, de azt meg kell hagyni, hogy ebben jól állt neki a szerep. Maga a film nekem vontatott volt, és hosszú. A nő idegesítő, a zene pedig zavaró. A történet sem egy nagy durranás, de azért ne feledjük, hogy 40 éve készült a film!
Nem túl érdekfeszítő műsor. Igazából tök lényegtelen kik vannak a maszk mögött, meg nem is túl igazságos összehasonlítani egy énekest egy nem énekessel. Szokás szerint sok a felesleges duma, no meg a reklám. Nem elég Istenes Bence, most már Adélka is a műsorban van. A nyomozó megnevezés is erős megy a nagy találgatás a semmi alapján. Egyelőre Sebestyén Balázstól sem jön a tőle megszokott pazar humor.
Nekem nagyon bejött a film. Szeretem a furcsa történeteket, amelyek meg tudnak lepni. Teljesen hihetetlen a film, még is volt benne valami báj, esetlenség.
Nekem nem tetszett. A sok jó kritika hallatán egy különleges filmre számította, de a története nekem unalmas volt, erőltetett és izzadságszagú. Tipikus Guy Ritchie film, amit a pazar szereposztás sem tudott megmenteni.
A téma érdekes, de ez az alkotás valahogy nem tettszett pedig az eleje izgalmasan kezdődött, de túl erőltetették a gyilkos személyiségét és hogy hipnotizálható-e az egyén olyan cselekedetekre, amit amúgy nem tenne meg, hát ezen azért lehetne vitatkozni.
A téma elgondolkodtató, némi humorral sok-sok túlzással megfűszerezve. Visszaköszön a romákról alkotott sztereotípia, ami talán nem is az, de csak a sablonos és egyáltalán nem életszerű eseményeket lovagolják meg. Valami csavart hiányoltam mert ez a bratyizás még a liberális franciáktól is túlzásnak tűnik.
Túl sok érdekességet a filmről nem tudtunk meg, mindenki élvezte a munkálatokat színész és kamera mögött álló egyaránt, bár gondolom ha másképp lenne akkor is ezt mondanák.
Ezzel a mesével sajnos az a baj, hogy pont a főszereplő a hóember nem egy kedvelhető figura. Úgy tesz, cselekszik és beszél, mintha értelmi fogyatékos lenne. Az állandó pipázás, buta megszólalások kifejezetten unszimpatikussá teszik őt és lehuzzák ezzel a mesét. Nem is értem miért nem egy répa az orra? Maga a mese megjelenítés viszonylag szép, látványos. A történet nem valami izgalmas, sok meglepetést nem tartalmaz.
74 Rejtélyes manhattani haláleset (1993)