A szereplők többnyire mást csinálnak, mint amit szeretnének vagy amire elhivatottságot éreznek és ha azt hisszük, hogy az emberi kapcsolatok boncolgatásával foglalkozik, a film hát tévednünk kell főleg mert tudjuk, hogy egy krimit nézünk, ami egy nyomozás „rejtelmeibe” vezet minket. Nem egy komplikált ügy és azért akad benne a egy kis csavar, de hát miért is ne akadna egy félrevezető szál. Persze minden megoldódik és még pénz is áll a házhoz. Be kell látnunk a végére elég gyenge kis krimi lett belőle semmi izgalom, semmi különleges történet és a túl happy vége is lehangoló életszerütlen.
A magyar filmekkel mintha kritikusabbak lennénk és többet várunk tőlük, hogy mi ennek az oka ki-ki döntse el.
Ezzel az alkotással nekem az a legnagyobb bajom, hogy egyetlen filmbe mindent bele akartak zsúfolni, rendőr sztori, sorozatgyilkosság, szekta, rosszfiúk a jó oldalon no és még az interpol is. Túl vagányra akarták venni a figurákat és ettől egy kicsit hiteltelen lett. No és a verselő rendőrfőnök is megrekedt a középiskolás tananyagnál. A bunyókról már nem is mondok semmit. Mindezek ellenére azért egyszer érdemes megnézni.
Egy unalmas kis egyszerű kriminek indul és amikor azt hisszük mindent nyomon követünk és mi már mindent tudunk akkor jön a csavar és ettől válik egy elfogadható bár nem olyan izgalmas filmmé. A témája egyszerű és semmi nagy durranás, de azért nézhető filmecske.
Woody Allen filmjei nem egyszerűek, még ha annak is tűnnek, főleg, mert tudni róla, hogy van egy egyedi humora, amire valaki vagy fogékony, vagy nem. Erre az alkotására valahogy könnyen rá lehet hangolódni, a poénok jók, és ha ráérzünk, roppant jól szórakozhatunk, bár Diane Keaton szinkronhangját nehéz elviselni, valamiért mindig sérti a fülemet, ha kiabál.
Jane Austen regényéből készült film elég gyengére sikeredett, ha valaki nem olvasta akkor is maradt némi hiányérzete, persze a szokásos téma: szegény rokon, szerelmek némi plusz adalék hálás téma és ha kedveljük az érzelmeinkre ható filmeket hát egyszer megnézhető ez az alkotás is.
Kicsit különlegesebb filmre számítottak. Jól indult a történet, volt benne némi varázslat, de utána leült a sztori. A gyerekek legalább aranyosak benne.
Channing Tatum katasztrófálisan néz ki a filmben. A történet sem sokkal jobb. A látványra nagy hangsúlyt fektettek, de ez sem korrigálja a történetbéli hibákat.
Jack Nicholsont amúgy sem szeretem, de azt meg kell hagyni, hogy ebben jól állt neki a szerep. Maga a film nekem vontatott volt, és hosszú. A nő idegesítő, a zene pedig zavaró. A történet sem egy nagy durranás, de azért ne feledjük, hogy 40 éve készült a film!
Nem túl érdekfeszítő műsor. Igazából tök lényegtelen kik vannak a maszk mögött, meg nem is túl igazságos összehasonlítani egy énekest egy nem énekessel. Szokás szerint sok a felesleges duma, no meg a reklám. Nem elég Istenes Bence, most már Adélka is a műsorban van. A nyomozó megnevezés is erős megy a nagy találgatás a semmi alapján. Egyelőre Sebestyén Balázstól sem jön a tőle megszokott pazar humor.
Nekem nagyon bejött a film. Szeretem a furcsa történeteket, amelyek meg tudnak lepni. Teljesen hihetetlen a film, még is volt benne valami báj, esetlenség.
Nekem nem tetszett. A sok jó kritika hallatán egy különleges filmre számította, de a története nekem unalmas volt, erőltetett és izzadságszagú. Tipikus Guy Ritchie film, amit a pazar szereposztás sem tudott megmenteni.
A téma érdekes, de ez az alkotás valahogy nem tettszett pedig az eleje izgalmasan kezdődött, de túl erőltetették a gyilkos személyiségét és hogy hipnotizálható-e az egyén olyan cselekedetekre, amit amúgy nem tenne meg, hát ezen azért lehetne vitatkozni.
48 Lucky Day (2002)