indingo

A téma elgondolkodtató, némi humorral sok-sok túlzással megfűszerezve. Visszaköszön a romákról alkotott sztereotípia, ami talán nem is az, de csak a sablonos és egyáltalán nem életszerű eseményeket lovagolják meg. Valami csavart hiányoltam mert ez a bratyizás még a liberális franciáktól is túlzásnak tűnik.

Túl sok érdekességet a filmről nem tudtunk meg, mindenki élvezte a munkálatokat színész és kamera mögött álló egyaránt, bár gondolom ha másképp lenne akkor is ezt mondanák.

Ezzel a mesével sajnos az a baj, hogy pont a főszereplő a hóember nem egy kedvelhető figura. Úgy tesz, cselekszik és beszél, mintha értelmi fogyatékos lenne. Az állandó pipázás, buta megszólalások kifejezetten unszimpatikussá teszik őt és lehuzzák ezzel a mesét. Nem is értem miért nem egy répa az orra? Maga a mese megjelenítés viszonylag szép, látványos. A történet nem valami izgalmas, sok meglepetést nem tartalmaz.

A film egy könyvadaptáció, James Patterson bestsellere alapján készült. Magát a könyvet nem olvastam, de valamit nagyon elronthattak a film készítői, mert a story nagyon átlátszó volt, az elejéről lehetett tudni ki is álla gyilkosságok hátterében. Gyermeteg volt az egész, sok meglepetést, rejtélyt nem tartogatott a film. A színészi játék sem túl átütő, a karakterek pedig unalmasak. Ezerszer jobb filmek vannak ennél a témában.

Nagyon gyenge film. Semmi meglepő vagy váratlan nincs a történetben. Legalább a cím találó, tényleg maradj távol tőle.

Érdekesen bontakozott ki a történet, ahogy egyre több mindent tudtunk meg a nő múltjáról, s hogy miért is alakulhatott így az élete.

Elgondolkodtató, érzelem gazdag film arról, hogy a sanyarú emberi sorsokat, egy jó cselekedettel meg lehet-e változtatni és milyen hatást gyakorol arra aki azt kapja és ha még háromszor tovább is adja és azok még tovább... Nem olyan meseszerű a történet, de meglehetne fogadni az ötletet.

A történet egyszerű, amivel nincs is baj, de egy-két jelenet kicsit hatásvadász, de hát ezen ne is csodálkozzunk, hiszen egy háborús filmnek pont ez a célja; hasson a szemre, a szívre, a lélekre, és persze gondolkodtasson el. A képi világ, az operatőri munka fantasztikus, szinte úgy érezzük, mi is ott vagyunk. 119 perces film, de egyáltalán nem érezzük hosszúnak, sőt rácsodálkozunk, hogy "már vége?".

Gyilkosság édesszájúaknak
Joanne Fluke vagy 20 regényt írt Hannah Swensen titokzatos rejtélyeiről. A karácsonyi puding rejtély című film az Ünnepi szilvapuding és gyilkosság című könyv alapján készült. A könyvről érdemes tudni, hogy azonkívül, hogy nagyon jó stílusban ír az írónő, meglepően jó a humora, és a különlegessége, hogy amely édesség szóba kerül, annak receptjét pár oldallal később mindenki megismerheti és, ha kedvet kapott hozzá, akár meg is sütheti. A film sajnos nem tudta visszaadni a könyv megragadó stílusát. A kisváros olyan mézes-mázas, hogy már attól felfordul az ember gyomra. A könyv főszereplője a talpraesett teltkarcsú, vörös hajú cukrász, Hannah, aki körül mindig történik valami, és valahogy min... több»

Érdekes és izgalmas volt a film felépítése, különösen tetszett benne. Nincsenek nagy jelenetek a filmben, de nagyon erős hangulatot tudott teremteni és a mondanivaló maisága is magával ragadott.

Féltem a negatív kritikákat olvasva hogy nézhetetlen, de egyszer meg lehet nézni. A történetében több potenciál volt, kicsit egyszerű és kiszámítható.

Nagyon lassan indult be a történet, ha ez nevezhető egyáltalán történetnek. A nők nagyon idegesítőek benne. Unalmas, feledhető film.

Jól összerakták a filmet, ahogy a több szálat egymás mögé rakták a készítők, majd a legvégén minden összekapcsolódik. Érdekes film, de csak egyszer.

Eleje kissé unalmas azután kezdünk odafigyelni a beszédek tartalmára amiről több gondolata is támad az embernek pl. szónoklatokban bővelkedő hatásos beszéd, minden következmény nélküli sok ígéret. A politika itt is mocskos és összefonódik a korrupcióval és a pénzzel és mindenki rászedhető és átverhető és vajon meddig lehet bízni egy emberben. Neves szereplőket felvonultató film és szerintem mindenki hozza a neki megalkotandó figurát.

Egy anya ás lánya élethelyzetén keresztül emberi sorsokat bemutató film, amin elgondolkodhatunk és vagy érzékenyen érinti a nézőt vagy ha kissé felületes akkor néha kicsit túlzásnak is érezheti.

Én nagyobb durranásra számította. A története felkeltette az érdeklődésemet, de olyan darabosan lett elmondva, hogy számomra nem volt élvezhető.

Inkább dráma volt, mint vígjáték. A története, a mondanivalója, miszerint a tárgyaink mennyire meghatározzák a mindennapjainkat, ahelyett, hogy a körülöttünk levő emberekre koncentrálnánk.

Remek hangulatú sorozat, különleges atmoszférát teremtett. Tetszettek a zenék és a mocsár mint helyszín is izgalmas volt.

Egy Nicolas Cage Kevin Durant páros jól hangzik, de sajnos csak hangzik, mert maga a film klisékkel teli, kiszámítható, túl sok eredeti ötlet nincs benne. 90 százalékban zárt térben egy hajón játszódik a film és persze a fő gonosz mindenkinél ügyesebb és okosabb, mígnem jön Cage és rendet tesz, akinek amúgy rém idegesítő és buta a karaktere. A nagy vadász dohányzik az erdő közepén, holott a nagyvad amelyre vadászik köztudottan remek szaglással rendelkezik, ráadásul akkor kezd fegyver után nézni, amikor már ott a vad.

Annak ellenére, hogy helyenként közönséges, szerintem ez egy jó vígjáték. Vannak benne elképesztően vicces jelenetek, én legalább is jókat nevettem.