Katasztrófa film, kevés látványelemmel, kevés izgalommal egy kis unalommal, néha túl sok valótlan emberi megnyilvánulással, de azért mégis végignézzük, hátha valami váratlan dolog történik benne.
Katartikus film, zseniális színészi alakításokkal. Minden pillanata leköti az embert és a végén megállapíthatjuk csodálatos az elme amely fantasztikus dolgokra képes, de kiszámíthatatlan is. A történet még megrendítőbb, mivel valós eseményen alapszik.
Romantikus filmek klasszikusa, amelyben a drámaiság és az érzelmek is jelen vannak, hiszen a romantikus regények és filmek mind ezekre épülnek. Több feldolgozás is született Jane Austen regényéből, de nekem ez az 1995-ben készült Emma Thomson és Hugh Grant verzió a kedvencem. A többi szereposztás is parádés.
Egy regény amely egy pillantásból születik és még hogy a főhősnő is magára ismer, na ne ez már sok és ezzel még nincs vége, de hát az alapötlet is gyenge, így csak a magukat kínozni akaróknak ajánlom.
Kicsit erőltetett a történet és sejteni lehet milyen események következnek és mi a végkifejlet, de hát láttunk ettől rosszabbat is és ha csak a könnyed délutáni szórakozást keressük, hát ezzel megkaphatjuk.
Egy család, egy nő története a családi tulajdonú faüzem működtetése, Németország nácizmusa a háború idején és a nők semmibevevése egy gyilkossági nyomozáson keresztül. Több évtizedet ölel át a kétrészes film, mit ér egy nő és mit ér egy élet a háború idején. Vannak igazán komoly értékei és gyengébbre sikeredet részletei is, de egy nézhető eseményes film.
Lezárása egy maffia család történetének, lehet fanyalogni, hogy azért ne hogy a végén az derüljön ki nem is akartak bűnözök lenni. A parádés szereposztásért és hogyan zárul a trilógia mindenképpen érdemes megnézni a befejező részt.
A keresztapát láttad hát nem lehet kihagyni a második részt sem. Önállóan is megállja a helyét és nem elhanyagolható, hogy folytatódik a Corleone család története, sőt az előzményekről is képet kapunk. A rendező sem számított ilyen sikerre hiszen Oszkár díjat kapott.
Minden idők legjobb maffia filmje, egy igazi klasszikus, fantasztikus színészekkel és alakításokkal és túl sokat nem is árulok el hiszen ezt mindenféleképpen meg kell nézni.
NLF játékos Vince Papaleról szóló életrajzi ihletésű film, nem tényszerű, de az alap, hogy a legidősebb újoncként játszhatott, és ért el sikert. A kisember kitörése a munkanélküliséggel küzdő városból ahol a barátok együtt tudnak örülni a csapattal és ez legalább feleteti gondokat.
Lehet, hogy kissé vontatottnak tűnik, de kellenek azok az események amelyek elvezetnek a végkifejlethez. A film igaz történetet dolgoz fel, így még inkább megdöbbenünk, hogy a katonákat milyen embertelené, lélektelenné teszi a háború borzalma és hogyan fordítja ki önmagából még a bajtársakat is.
Ez egy olyan film ahol a figyelmünk egy percig sem lankadhat ha érteni akarjuk mi is történik. Két világhatalom "összecsapása" avagy diplomáciai manipuláció, hogy hogyan tálaljuk az eseményeket, hogy az igazság ne derülhessen ki. Részesei lehetünk egy tengeralattjáró meglovasításának, mindezt izgalmas és jó színészi karakterekkel élhetjük át.
Az eredeti banda volt az igazi. Hadházi, Kiss, KAP, Aranyosi és persze Kőhalmi. Azóta 1-1 tehetségesebb humorista is feltűnt, de a többség elég feledhető.
Hosszabb a válogató, mint nyertes kiválasztásának sorozata az élő show-kkal. Eleve furcsa összehasonlítani egy táncost egy énekessel vagy egy akrobatával.
71 Deep Impact (1998)