„Megvan a kulcsszó! Elnéző.” Mert igen elnéző vagyok Woody Allennel, és ezért nem fogok soha senkit lebeszélni egyik filmjéről sem, mert míg az élet dolgait „rettenetesre és nyomorúságosra” osztjuk fel, kell ez az állandóság, hogy az idén már 80 éves Mester önterápiás jelleggel megrendezze éves moziját.
Művészetbe csomagolt pornó vagy pornóba csomagolt művészet? Gaspar Noé egyszer már kiverte a biztosítékot Cannes-ban. Úgy tűnik továbbra is tartja magát ahhoz, hogy filmjeiben a szexmentes jelenetekből legyen a kevesebb és a moziból kijőve már ne is nagyon emlékezzünk rájuk.
Az első rész varázsa és a hatalmas cliffhanger után már vajmi kevés bizalmat lehetett szavazni az Útvesztő folytatásának. Futás, menekülés, újból bajba keveredés, válaszok nélkül. A könyv legtöbbet érő momentumai és szörnyei félredobva a kukába, egy olyan szkriptnek és sztorinak adva helyett,ami köszönőviszonyban sincs a nyomtatott változattal. Ahogyan Thomas is mondta a film végéhez közeledve, belefáradt a menekülésbe, osztozunk ebben.
81 Amy: Az Amy Winehouse-sztori (2015)